Jegybanktörvény: miért idegesítő az Európai Unió eljárása?

Konzervatorium I 2012.01.25. 12:01

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament által támasztott kifogások kapcsán sokakban felmerülhet a kérdés: ezek szándékosan kekeckednek velünk? Elnézve az Európai Parlamentben múlt szerdán lefolytatott vitát, könnyen szárba szökkenhet az ember fejében a gondolat, hogy az EP egy műbalhézás céljára létrehozott sóhivatal, hétszázvalahány képviselővel, akiknek többsége hasznavehetetlen tudással rendelkezik, ha egy politikai vitában konkrétumokról kellene szót ejteni. Persze tudjuk, hogy az ilyen viták, illetve az abban megszólalók a nyilvánosságnak, sokszor saját hazájuk közvéleményének beszélnek és a színvonal sokban nem különbözik a tagállami parlamentek adok-kapokjainak színvonalától.

Szánthó Miklós írása

 
Ezen felül a tendencia az – többek között a Lisszaboni Szerződésnek is köszönhetően – hogy az EP uniós döntéshozatalban betöltött szerepe fokról-fokra nő. Talán éppen ezért volt hátborzongató, amikor e sokra hivatott intézmény falai között egy román (!!!) szocialista képviselőnő a magyarországi kisebbségek helyzete miatt aggódott vagy amikor egy olasz néppárti töredelmesen bevallotta, hogy nem olvasta a szóban forgó magyar törvényeket. Ezek fényében valahogy úgy érzem, hogy Vörös Danny újabb hülyeségeivel felesleges foglalkozni. 
 
Elnézve a tagadhatatlanul komolyabb respekttel rendelkező Európai Bizottság kifogásairól hivatalosan és informálisan napvilágot látott részleteket, ezek sem tűnnek „szakmailag” sokkal, de sokkal megalapozottabbnak. Sokan persze azt mondják - hozzáteszem, némi joggal -, hogy ez az egész nem több egy rapid bosszúhadjáratnál a banki és egyéb szektorális különadók, a magán-nyugdíjpénztári vagyon és a cafeteria-rendszer „államosítása” vagy a végtörlesztés miatt. Míg az igaz, hogy ezen lépések önmagukban és egyenként indokolhatóak, összességükben és folyamatukban már talán kevésbé. Valóban nehezen tolerálható a piaci szereplők részéről, ha ad-hoc jelleggel, bizonytalan kifutással lőcsölnek rájuk újabb és újabb terheket – mert itt nyilván nem csak az intézkedések tartalmával, de azok kivitelezésével is problémák támadtak. Nem arról van szó, hogy külföldi nagybefektetőket ne lehetne még jobban bevonni a közös teherviselésbe, hanem arról, hogy a projekt kumulált egészével merülnek fel jogos kifogások (elnézést az idegen szavakért). És nem is arról, hogy megalapozottan tájékozatlan nyugati újságíró módjára akarok idézgetni „neves közgazdászoktól”, de az azért valóban figyelemre méltó, ahogy a napokban Járai Zsigmond vagy Heim Péter pedzegette a gazdaságpolitika tarthatatlanságát. És azért – figyelem! – egyikük sem Orbán Viktort kritizálta…
 
Azonban mindezek ellenére disszonáns a „nagy, európai család” részéről, amikor valójában fenti okok miatt, de a közös demokráciaféltés álcájában mennek neki a magyar kormánynak és hőbörögnek a jogállami garanciák csorbulásán – akkor, amikor korábban a francia elnök ki akarta paterolni országából a román és bulgár cigányokat; akkor, amikor a brit miniszterelnök a 2011-es utcai zavargások után „téves emberi jogi aggályokról” beszélt, majd nemrégiben előirányozta a nyomtatott sajtó szabályozásának erőteljes felülvizsgálatát (amit nálunk épphogy megsemmisített a „pártdelegáltakkal tűzdelt” Alkotmánybíróság); vagy akkor, amikor Franciaország és Olaszország alig egy éve ölre ment az illegális bevándorlók miatt. Hogy a „multikultinak vége”, és a valóban diszkriminatív „szlovák nyelv- ill. állampolgársági törvények” c. örökzöld slágereket ne is említsem…
 
Most épp Romániában lázadoznak IMF-ügyben Molotov-koktéllal az utcán – pedig ahogyan a mindig mértékadó Economist is írja: a románokat nem lobbanékony természetű népeknek ismerjük. (Hol éltek ezek az elmúlt 100-200 évben?).
 
Az első, kurucos felindulásból elkövetett basszamozás után azonban érdemes lehiggadni, és tudomásul venni, hogy részben előbb kifejtett okok miatt jelenleg „sajnos egy olyan helyzetté kulminálódott mindez, amelyben nekünk kell változtatnunk ahhoz, hogy kikecmeregjünk belőle. Már túl sok ellenséggel állunk szemben”. Igen, sajnos le kell nyelni azt a békát, hogy olyan helyzetbe kerültünk: az IMF-EU hitel érdekében teljesíteni kell a Bizottság által követelt törvénymódosításokat – kiemelt helyen az új jegybanktörvényre vonatkozóakat, ezekről mindjárt szót ejtek –, bízva abban, hogy a pillanatnyi helyzet diktálta, kényszerszülte hátraarc a folytatódó túlzottdeficit-eljárásra is jótékony hatással lesz. Gondolom, nem hiába deklarálta Orbán Viktor, hogy azokon a törvényeken is hajlandó változtatni a magyar kormány, amelyek amúgy szerintünk nem is sértik a közösségi joganyagot…
 
Mivel a bizottság által kifogásolt törvények közül jelentőségénél fogva kiemelkednek a jegybankkal kapcsolatos szabályok, ill. azok módosításai, érdemes közelebbről is megnézni, mi az pontosan, amit a testület kifogásol:
 
„A Bizottságnak kétségei vannak az elnöknek és a Monetáris Tanács tagjainak felmentésére vonatkozó szabályokat illetően […] Kételyre adnak okot az MNB intézményi keretének gyakori változásai, például a Monetáris Tanács megnövekedett taglétszáma, valamint az elnökhelyettesek számának az MNB szükségleteire való tekintet nélküli növelhetősége”: az MT tagjaival – sőt, a jegybank elnökével – történő játszadozásnak hagyománya van a rendszerváltás utáni Magyarországon. Az még hagyján, hogy az EU-s tagságot megelőzően, 1994-ben – Bod Péter saját elmondása alapján – a „kis öreg” (a.k.a. Horn Gyula) megüzente (!) a kormányváltást követően, hogy az MNB-elnök távozzon, majd mikor erre nemleges választ kapott, egész egyszerűen adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítette a munkáját. Azonban az EU-csatlakozást követően sem hagyott alább a – jellemzően baloldali – kormányzatok HR-ostroma a jegybankot, azon belül is a Monetáris Tanácsot illetően. Utóbbi ugyanis 2001 óta létezik, abban eredetileg a jegybankelnök korlátlan akarata érvényesült: az MT-tag alelnököket és a további tagokat kizárólag az elnök javaslata alapján a köztársasági elnök nevezte ki.
 
Nem kellett azonban sokat várni arra, hogy a jogállamiságra, fékek és egyensúlyok rendszerére mindig is adó Gyurcsány Ferencnek – mint újdonsült miniszterelnöknek – megjöjjön a monetáris étvágya és ellehetetlenítse Járai Zsigmond munkáját. 2004-ben változtak a kinevezési és felmentési szabályok. A 3-5 alelnököt már csak a miniszterelnök egyetértése esetén nevezhette ki/menthette fel a jegybankelnök javaslata alapján az államfő, míg onnantól fogva a felduzzasztott Monetáris Tanácsba (7-9 tagról 9-11-re) az MNB vezetője csak egy alelnököt nevezhetett ki; a „külsős tagok” közül négyhez kellett a miniszterelnök jóváhagyása is, a többit pedig egyenesen a kormányfő nevezhette ki/menthette fel. Bónusz, hogy az új szabályozás megtiltotta a Monetáris Tanács tagjainak – ideértve az MNB-elnököt is – 3 éven belüli újrajelölését is. Fenti módosítások közbeiktatásakor már az EU oszlopos tagjai voltunk. Européer lépések, ugye?
 
Azonban a történet nem állt meg itt. Bár Járai Zsigmond helyére az akkor még MSZP-barátnak számító Simor András került (ne felejtsük, hogy off-shore ügyeit 2009-ben először a Népszava hozta címlapon) 2007-ben, Gyurcsány azért annyira nem bízott benne sem. Kinevezése után rögvest újabb jegybanktörvény-módosítást fogadott el a parlament: ennek értelmében az elnök által kinevezett alelnökök száma az addigi 3-5 főről 2-re csökkent, akiket továbbra is csak a miniszterelnök jóváhagyásával lehetett kinevezni/felmenteni a köztársasági elnöknek. A Monetáris Tanács létszámát ugyan szintén csökkentették (5-7 főre), azonban annak tagjai továbbra is mind-mind miniszterelnöki „kegytől” függtek valamelyest: az elnökön és alelnökökön kívüli „külsős” tagokra ugyanis – felváltva – a jegybankelnök és a miniszterelnök úgy tehetett javaslatot, hogy „az elnök embereihez” (2 fő) természetesen kellett a kormányfő jóváhagyása, a kormányfőéhez (szintén 2 fő) természetesen nem kellett a jegybankelnöké. 
 
Az tény, hogy az új Fidesz-KDNP-kormányzat is nekilátott a kinevezési/felmentési gyakorlat átszabásához, azonban ebben lényegileg semmi új nincs a fentiekhez képest – és bár Gyurcsány lépéseit kritikával fogadta a bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) is, drasztikusabb lépésre nem került sor. 
 
Mert mi is történt 2011-ben? A Monetáris Tanács tagjaira vonatkozó szabályok módosultak, mégpedig úgy, hogy az eddigiektől eltérően az MNB elnökén és annak alelnökein kívül a „külsős tagokat” az országgyűlés választja meg és menti fel – „súlyos kötelezettségszegés” esetén, mely kitétel 2001 óta szerepel a törvény szövegében. A következő lépést a teljesen új jegybanktörvény jelentette, amely valóban tovább bővítette a kormányfő jogköreit a HR-politikát illetően, azonban ez – ha idegesítően cinikus akarnék lenni – csak egyféle igazi konzervatív magyar politikai hagyománykövetés,. Az új törvény értelmében – ami várhatóan módosulni fog – a miniszterelnök nem csak a jegybankelnök, hanem az alelnökök személyére (ill. felmentésükre) is javaslatot tesz (beleszólás az elnöknek nincs), akik továbbra is a Monetáris Tanács tagjai automatikusan. Az 5-9 fős Monetáris Tanács többi tagját pedig az országgyűlés választja meg és menti fel. Hangsúlyozandó, hogy a felmentés – ahogy korábban is – csak akkor lehetséges, ha a „ha a Monetáris Tanács tagja nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, illetve súlyos kötelezettségszegést követ el”. Tehát ez utóbbiban sincs változás az elmúlt időszakhoz képest.
 
„Az MNB-törvény értelmében a miniszter közvetlenül részt vehet a Monetáris Tanács ülésein, és ezáltal a kormány lehetőséget kap arra, hogy az MNB-t belülről befolyásolja. Ezenkívül a kormány részére előre meg kell küldeni az ülések napirendjét, ami korlátozza az MNB azon lehetőségét, hogy bizalmas megbeszéléseket tartson” – áll továbbá a bizottság sajtóközleményében. Erre is most jöttek rá? Az, hogy a felelős miniszter az MT ülésein részt vehet, 2001 óta része a hazai szabályozásnak. „A monetáris tanács és az MNB igazgatósági ülésének napirendjét a Kormánynak meg kell küldeni” – állt szintén már 2001-ben a korábbi MNB-törvényben, és jogtechnikai-nyelvtani módosításokat (pl. mikor nem volt igazgatóság) leszámítva változatlan formában van benne a jelenlegi jogszabályban is. Természetesen része volt a szabályozásnak, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz.
 
„Az elnöknek és a Monetáris Tanács tagjainak esküt kell tenniük (az országhoz és annak érdekeihez való hűségről), márpedig az eskü szövege aggályos, mivel az MNB elnöke egyúttal az EKB Általános Tanácsának is tagja”. Ez a bizottsági közlemény negatív non plus ultrája. Bár az eredeti, 2001-es szövegben csak annyi szerepel, hogy „a monetáris tanács tagja a hivatalba lépés alkalmával a köztársasági elnök előtt esküt tesz”, a vonatkozó szakaszt az MSZP-SZDSZ kormányzás alatt pontosították úgy, hogy „a monetáris tanács tagja a köztársasági elnök előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti szöveggel esküt vagy fogadalmat tesz”. Ennek szövege pedig – 2008 óta – úgy hangzik, hogy „én, (a megválasztott közjogi tisztségviselő neve) esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartom és megtartatom; a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; (a tisztség megnevezése) tisztségemből eredő feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az Alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem. (A megválasztott közjogi tisztségviselő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!” (A módosítások értelmében a változás annyi, hogy a szövegben immáron <Magyarország> és <Alaptörvény> kitételek szerepelnek”)
 
Az egyebekben felhozott kifogások – ti. a jegybankelnök fizetésének csökkentése, valamint az MNB-PSZÁF „összeolvadásra” lehetőséget adó, az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseiben (!) található passzus – legalább annyiban tarthatóak, hogy valóban újdonságot jelentenek az eddigiekhez képest. Az persze már politikai szempontból számít viccesnek, hogy a bizottság ezek által már-már kimondva is nem a jegybanki függetlenséget, hanem konkrétan Simor András személyét védi. 
 
Más lapra tartozik természetesen a kérdés, hogy a bizottság és az EKB már tavaly decemberben közölt előzetes kifogásai ellenére is – legyenek bármily mondvacsináltak – miért kellett ilyen gyorsan átnyomni az új törvényt? (Tekintve, hogy a Monetáris Tanácsban már most is „kormánypárti” többség van és egyéb – pl. választási eljárásról vagy az országgyűlésről szóló – sarkalatos törvénnyel is elmaradásban van a parlament. A devizatartalékkal való trükközés pedig beláthatatlan következményekkel járhatna). A gazdasági realitásokat és Magyarország pénzügyi helyzetét tekintve  a fentiek ellenére végre kell hajtani a kívánt módosításokat, bízva abban, hogy az IMF, a bizottság és az Európai Unió Tanácsa is ráébred előbb-utóbb arra, hogy egy tagország túlzásba vitt csicskáztatása  - „ha van rajta sapka azért, ha nincs azért” - csak és kizárólag a radikális jobboldal malmára hajtja a vizet. És politikai instabilitást azt ugyebár ők sem akarhatnak.
 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr843744290

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Jegybanktörvény: miért idegesítő ez Európai Unió eljárása? 2012.01.25. 15:11:01

Valahogy úgy érzem, hogy Vörös Danny újabb hülyeségeivel felesleges foglalkozni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2llkedő 2012.01.25. 13:24:13

"kiemelt helyen az új jegybanktörvényre vonatkozóakat"

A hangsúj az ÚJ-on van. Tök mindegy, hogy mi volt korábban. Most van ez az ÚJ, és ezt minősítették.

Erre szokták mondani, ha csendben maradtak volna, bölcsebbek lettek volna.

kamerasmobil 2012.01.25. 13:47:40

Az EU mar nyiltan es egyertelmuen is kimondta hogy alapvetoen nem az egyes jogszabalyokkal van problemajuk hanem azzal ahogy azok egysegbe allnak es ahogy az aktualis kormany alkalmazza oket.

Ez az egyseg pedig alapvetoen arrol szol hogy Orban Viktor es a Fidesz tenyleg vagy husz evig hatalmon maradhasson - attol teljesen fuggetlenul hogy mit is akarna az orszag lakossaga. A jelenlegi torvenyek es kulcspozicioba ultetett Fidesz-kozeli emberek meg azt is lehetove teszik hogy egy valasztasi vereseg eseten se kelljen teljesen feladniuk a hatalmat es minden korabbinal erosebben akadalyozhassak az oket valto kormany munkajat ellenzekbol.

Az EU-nak alapvetoen ezzel a folyamattal van problemaja. Ahogy ma elmondtak ok sem hulyek es nem kene azt hinni hogy barmit meg lehet csinalni az union belul. Foleg akkor nem amikor egy valsag miatt az atlagosnal is nagyobb szigorra van szukseg es erot kell mutatni mielott a tobbi tagallam is az egyseget rombolva onallositani akarna magat a tobbiek karara.
Arrol nem beszelve hogy milliardszam toljak ide az eurot (ami nelkul mar evek ota recesszioban lenne Magyarorszag) es nem orulnek annak se hogy folyamatosan ellopjak a tamogatas jelentos reszet.

Szoval ezek utan azt elemezni hogy tetelesen most mi van a jegybanktorvennyel annak a tipikus esete amikor valaki a fatol nem latja az erdot.

tarackos 2012.01.25. 13:51:55

Miklós, nincs ebben semmi disszonáns. Pontosabban akkor van, ha a projekt kumulált egészéből kiragadjuk a jegybank törvényt és még azokat a lépéseket amik alátámasztják azt a kormánypropagandát miszerint hű de mekkora érdekek sérültek itten kérem szépen és ezért báncsák a magyart.

Ha a projekt egészéről beszélnénk, akkor nem lehetne szó nélkül elmenni amellet, hogy minden esetben kilóg a befolyásolás szándékának lólába. Fideszes káderek minden intézmény élén, 9 évre kinevezve, bármerre is nézzünk. Ebben az egészben a jegybank, a bírók, az adatvédelmi ombudsman csak tételek a hosszú listán. Azon a listán ami a jelek szerint végül megölte a kormány iránti bizalmat.

A francia és egyéb példákra hivatkozás meg olcsó maszatolás, tipikus amerikában meg verik a négereket érvelés, nekünk jó ez a szar ne szóljanak bele.

De miért is jó? Pontosan ki is adott erre felhatalmazást? Ezeket a kritikákat kivétel nélkül megfogalmazták itthon is. Miért találnak ezek kivétel nélkül mindig süket fülekre?

Egyáltalán kik írják ezeket a törvényeket? Ugye nem gondoljuk, hogy pl. Lázár és Rogán a többi feladata mellett még több száz oldal jogszabályt ír csak úgy szórakozásból? De akkor kik adják a kezükbe? Mert ha nem az apparátus írja és nem ők akkor olyanok akiknek erre nincs felhatalmazása...

Lenne itt min fanyalogni ha már fanyalogni akarunk és persze először a saját házunk előtt kellene söprögetni. Odáig már lassan eljutunk, hogy a szagát kezdjük érezni a szemétnek, de még nem bántja annyira az orrunkat, hogy seprűért nyúljunk...

kamerasmobil 2012.01.25. 13:58:39

@tarackos: Egyebkent a masik problema meg pont ez hogy nagyon nehez az altalad is vazolt folyamatot a nalunk meglevo specialis keretei miatt jogi eszkozokkel megallitani. Hivatalosan van egy demokratikusan megvalasztott kormany aminek elegendo tobbsege van ahhoz hogy gyakorlatilag barmilyen lepest torvenyesse tegyen.

Mivel Orban nem ertett a folyamatos celzasokbol es a tanacsokbol ezert kenytelenek a kintiek minden aprosagba egyesevel belekotni. Raadasul Orban sunnyogo taktikazasa valoszinuleg borzasztoan felduhitette oket.

Azt pedig mar csak futolag emlitem hogy az EP szerdai ulesen nemcsak tajekozatlan hanem nagyon is alaposan felkeszult kepviselok is voltak. Ezt is bele lehetett volna irni a cikkbe...

Pampák Bikája 2012.01.25. 14:32:00

"Az Európai Bizottság és az Európai Parlament által támasztott kifogások kapcsán sokakban felmerülhet a kérdés: ezek szándékosan kekeckednek velünk?"
A Magyarországon invesztáló különböző szektorbeli befektetőkkel szemben támasztott kiszámíthatatlan - de mindenképp számukra hátrányos, és gyakran visszamenőleges - törvénykezés kapcsán (Európában persze) sokakban felmerülhet a kérdés: ezek szándékosan kekeckednek velünk?

tarackos 2012.01.25. 14:43:14

@kamerasmobil: Igen, ez a probléma. Elbújnak a jog mögé miközben az elvekre magasról tesznek. Erről beszél Sólyom is amikor azt mondja nem az alkotmány változott meg igazán hanem az alkotmányhoz való hozzállás, a kultúra. Ezt nehezen értik meg azok akiknek eszébe sem jut ilyen módon viszaélni. Végül is megértették. Inkább az az übergáz, hogy jobboldalon nem akarják megérteni. Pont úgy maszatolnak mint a ballib 2006 után...

Vidéki 2012.01.25. 17:01:29

Szánthó Miklós írása remekül mutat rá, hogy az Európai Parlamentben az őrjöngő hangnem és az üresen fecsegő provokáció mekkora teret nyert.

"Hátborzongató tendencia az – többek között a Lisszaboni Szerződésnek is köszönhetően – hogy az EP uniós döntéshozatalban betöltött szerepe fokról-fokra nő."
Bebizonyosodott hogy a képviselők jelentős része tájékozatlan és információkat nem tiszta forrásból merítik.

Dürrenmatt drámájában egy határtalan önbizalommal rendelkező, mérhetetlenül meggazdagodott öreg hölgy Clara Zachanassian, visszatér mélységesen utált, gyűlölt, lerobbant szülővárosába és felajánlja a polgároknak anyagi segítségét azzal a feltétellel, hogy meggyűlölt régi szeretőjét meggyilkolják.

Ilyen mentalitású alakok például azok, akikre a közvélemény formáló nyugati média mint megfellebezhetetlen tekintélyekre hivatkozik.

A nyugati sajtó működése Magyarországgal kapcsolatban némileg emlékeztet az egykori Pravda (Igazság) technikájára.

A Pravda is valamilyen rejtélyes módon szűrte meg a híreket, véleményeket és közölt álhíreket rémhíreket, hazug állításokat.

Nem fogadta el a rómaiak által is elismert jogelvet: „Meg kell hallgatni a másik felet is!”

„Szinte nehéztüzérség ostromolja a magyar kormányzatot: a befektetőktől a hitelminősítőkig, nemzeti kormányzatoktól és a brüsszeli uniós apparátus vezetőitől a legkülönbözőbb pártállású médiumokig sokan lődözik bírálataikat a budapesti kormányzat felé.”(HVG)

Martin József kihagyja a „szaknévsorból” azokat az „idegenbe szakadt hazánkfiait”, akik a nehézfegyverekhez a muníciót szállítják.

Az EP ülésen kiderült például. hogy Verhovstad holland liberális képviselő „üresen fecsegő provokációjához” a muníciót Konrád Györgytől szerezte be.

A Demokratikus Charta alapítójaként megvolt Konrád György szerepe az MSZP és az SZDSZ házasságában.

Érdemes megnézni, mivel riogatott az 1991-ben SZDSZ-közeli civilek által megalakított Demokratikus Charta:

veszélyben levő demokráciával,

szélsőjobboldali veszéllyel,

antiszemitizmussal.

Mindez különösen annak tükrében mulatságos, hogy az Antall-kormányról sok rosszat lehet mondani, de hogy bármilyen formában is veszélyeztette volna a demokráciát, az szimplán nem igaz.

Ebben az időszakban jelentek meg először mértéktartónak számító német, francia, osztrák és más nyugati újságokban azok a cikkek,
melyekben rendszerint ellenzéki értelmiségiek nyilatkoztak a magyar közéletről,

miközben

idegengyűlöletről,

antiszemitizmusról,

Horthy-nosztalgiáról

panaszkodva festettek az országról olyan képet, mintha a Gömbös-kormány idején lennénk.

Gyurcsány Ferencnek 2008-ban meg kellett alakítania a Magyar Demokratikus Chartát,

de a Magyarországgal foglalkozó külföldi újságok is

szinte ugyanazt írják, mint húsz évvel ezelőtt.

A két leggyakrabban megkérdezett alany pedig Konrád György író és Schiff András zongoraművész.

Előbbi alapítója volt az SZDSZ-nek és a Demokratikus Chartának, és bár politikai tisztséget sosem viselt, sokáig az egyik legnagyobb magyar párt véleményformálójának számított.

Hasonló titokzatos erő birtokában van, mint egykor a Pravda (Igazság) karmestere, „idegenbe szakadt hazánkfia” Charles Gati is, akinek lehetősége van arra, hogy az amerikai külügyminiszter fülébe közvetlenül sugdosson.

• A magyar származású amerikai közíró egykor a Szabad Nép közírójaként a megszállókat támogatta a magyar nép ellenében.

• Most is bebizonyította, milyen elképzelései vannak a demokráciáról.

A Heti Válasz arra kérte Charles Gatit, pontosítsa, mire gondolt, amikor korábban a 168 Órának azt mondta:

„… vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt - ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen - elmozdítsák".

A professzor, a washingtoni külügyminisztérium volt főtanácsosa öt forgatókönyvet vázolt fel Orbán Viktor megbuktatására:

Az első forgatókönyv lenne a demokratikus megoldás, a többi négy a Tőzsdecápák által kikényszerített, nem demokratikus megoldás lenne, amelyeket hazug állításokkal legitimálnának.

Kandeláber 2012.01.25. 17:55:15

Milyen szerencséje az USA-nak, hogy nem EU-tag.
Akkor a legközelebbi elnökük már nem a Bibliára tett kézzel esküdne fel, az biztos.

Jack Torrance 2012.01.26. 15:34:03

miért idegesítő ez az ostoba cikk?

Altaïr 2012.01.26. 18:59:23

Csak így a nagy demokráciaféltés közben, azért gondolkozzunk csak el: milyen lenne ma a Parlament összetétele, ha a brit rendszer szerinti választások lettek volna?

A helyes választ adók között szóbeli vállveregetést sorsolunk ki.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.01.26. 19:38:00

Ez most mi? Mentegetőzés? Relativizálás?

kamerasmobil 2012.01.27. 11:47:11

Nos egy joval ertelmesebbnek tuno blogger nagyon szepen megfogalmazta hogy mi is all a jegybanktorveny koruli huzavona mogott.

poldi.blog.hu/2012/01/26/a_nagy_dilemma_magyarorszag

"Igen ám, csakhogy az EU ilyen problémával még nem találkozott, nincs felkészülve erre a dologra. A jogállamiság eszközeit felhasználó, azokkal visszaélő politikai önkény elképzelhetetlennek tűnt, ezért természetesen ilyesmire konkrétan alkalmazható megoldási változatokat hiába keresnek az eddigi "esetleírásokban". Egy-egy kirívóan EU-szabályokat sértő megoldást ki lehet emelni, fel lehet róni a magyar vezetőnek, de róla ez természetesen lepereg, hiszen az EU-s jogrendszer (erre való) felkészületlenségével is mesterien él vissza.

Amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy az EU és a nyugati sajtó csak általánosságokat említ, hiányoznak az érvek, a konkrét kifogások, akkor ez csak a szokásos képmutatás. Pontosan tudja ő, hogy az EU mit ért "általános bírálaton", s azt is tudja, hogy nehezen tudnak ellene fellépni."

"Nyilvánvaló, hogy Orbán ügyesen kerüli meg a jelenlegi korlátokat. Ha nem lehet megtenni ezt vagy azt a jegybank függetlensége miatt, mártírként visszalép és a kétharmad birtokában talál más, alkotmányos megoldást ugyanerre. Eléggé látható, hogy egy-egy konkrét kifogás nem befolyásolja a "rendszerváltás" végrehajtásában, arra pedig az EU fent említett készületlensége miatt nincs mód, hogy egy, a szemük láttára rohamléptekkel leépülő demokráciát képesek legyenek megmenteni."

Es igy tovabb. Pontos es preciz helyzetertekeles - ellentetben az itteni bejegyzessel.

bádogos 2012.01.27. 15:57:39

@Altaïr: Ha a brit rendszer szerint működnénk, akkor nem lenne egyetlen kétharmados törvény sem. Nagy Britanniában kivétel nélkül valamennyi jogszabály egyszerű többséghez van kötve.

Amúgy meg ezt ajánlom tanulmányozásra:
hirszerzo.hu/nyuzsi/2012/1/19/plt_mandiner_szmore_ep_A1OAF1

Altaïr 2012.01.27. 18:29:25

@bádogos: Hát ez tök jó, csak nem ezt kérdeztem.

streetpunk 2012.02.06. 21:50:10

Streetpunk: Valutázzunk!!! Figyeljen mindenki, ha kósa lajos (direkt kicsivel_))) megint gazdasági témában nyilatkozik, bocsánat "okoskodik" diploma nélkül ugye mindent máshogy lát az ember, vegyünk nagyon gyorsan eurot, dollárt, svájci frankot végül is mind1 hogy mit, úgy is jól járunk.
Punks not dead

isssti 2012.02.27. 16:44:23

@streetpunk: Tényleg nem szeretnék senkit kiábrándítani, de szerintem kósa "direktkicsivel" lajosnak van diplomája!
Nagyon szomorú a hír? ..bocsánat, ha csalódást okoztam!

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása