Megkésve bár, te törve nem Facebook-oldalunk után itt is ajánljuk a Magyar Kurír Ervin Gábor zsidó származású katolikus papról szóló cikkét és Talita keresztény női portálnak a január 27-i nemzetközi holokauszt emléknapra megjelent Embermentők című sorozatát, amelynek első részében Sztehlo Gábor (1909-1962) evangélikus lelkészre emlékeznek, aki 1944 őszétől Budapest ostromának végéig, 1945. február közepéig 1600 gyermek és 400 felnőtt életét mentette meg. Túlnyomó többségben zsidókét.
1944 tavaszán, a német megszállás (március 19.) után hívatta magához őt Raffay Sándor püspök, hogy megbízza a rengeteg embert megmentő Jó Pásztor nevű egyesület munkájának irányításával, amely a svájci Vöröskereszt támogatásával működött.
Bővebben itt olvashat Sztehlo Gáborról.
A sorozat második részében a katolikusok magatartását vizsgálják, és olyan embermentő hősökre emlékeznek, mint Apor Vilmos, Márton Áron, Angelo Rotta, Slachta Margit, Salkaházi Sára. Mint írják, XII. Piusz pápa, különösen Róma felszabadulása (1944. június 4.) után, többször figyelmeztette Serédi Jusztinián esztergomi érseket nunciusán, Angelo Rotta érseken keresztül, hogy lépjen fel határozottan a zsidók érdekében, ill. a deportálások leállításáért. Ez sajnos nem, vagy csak felemás módon történt meg. A hercegprímás határozatlansága ellenére egyes egyházi vezetők mégis rendelkeztek akkora személyes bátorsággal és hivatalos mozgástérrel, hogy segíteni tudtak. 1939 tavaszán, a második zsidótörvény elfogadása után jött létre a Magyar Szent Kereszt Egyesület, amelynek hivatalos célja a zsidótörvények hatálya alá eső katolikusok védelme volt. Apor például tiltakozott a győri gettó felállítása ellen a belügyminisztériumnál és a főispánnál is, de eredménytelenül. A hatóságok a gettó területére sem engedték belépni.
XII. Piusz 1944 júniusának végén üzenettel fordult Horthy Miklós kormányzóhoz, amelyben a deportálások leállítását sürgette. Ez néhány napon belül megtörtént, többek között a pápai kérés hatására is. A budapesti zsidóság elkerülte a deportálást. A nyilas hatalomátvétel (1944. október 15.) után Angelo Rotta pápai nuncius határozott gyakorlati lépéseket tett a zsidók minél nagyobb számú mentésében. Körülbelül 15 ezer pápai men-, oltalom- ill.védlevelet adott ki, holott ennek csak a hatodára lett volna engedélye. Elvileg ezeket csak katolikus konvertiták kaphatták volna meg, a gyakorlatban azonban más keresztény vallású zsidók, izraeliták, ill. egyéb menekültek is részesültek ebben a védelemben. A menleveleket a Magyar Szent Kereszt Egyesület segítségével nyomtatták, gyakorlatilag hamisították.
Bővebben itt olvashat minderről.
A Magyar Kurír is ekkor emlékezett meg Ervin Gábor filozófusról és katolikus papról, aki száz éve született, és 1944-ben ölték meg a nyilasok. Ervin Gábor emlékére az ELTE rendezett konferenciát. Ervin Gábor, akinek családja kiskorában tért át az izraelita hitről a katolikusra, lelkivezetőként részt vett a zsidótörvényekben érintettek védelmére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület munkájában is. Ennek 1944-től titkára volt. Felvarrta reverendájára a sárga csillagot, hogy így mutassa ki szolidaritását édesanyjával és testvéreivel, valamint az egész magyar zsidósággal – papként ugyanis nem volt kötelezve a sárgacsillag viselésére. Amikor látta a csoportokba terelt zsidókat, hangosan elítélte a történéseket, ezért a rendőrség őrizetbe vette, de elengedték. A saját élete is veszélyben forgott, de ő üldözötteket rejtegetett. 1944 december elején nyilasok törtek be hozzájuk, és mindenkit elhurcoltak, Ervin Gábort is. Háztartási alkalmazottja tért csak vissza, aki elmondta később, hogy látta, amint a fiatal papot és édesanyját megkorbácsolják a nyilasok. Egyes források szerint mindkettőjüket a Duna-parton végezték ki.
Bővebben itt olvashatja a cikket.