Kerekasztal-beszélgetés és közönségtalálkozó a Jobbklikk, Konzervatórium és a Reakció meghívott szerzőivel.
Ifjú konzervatívok? Jobboldali bloggerek? Szabadelvű-konzervatívok? Egyik sem és mindegyik. Sokfélék vagyunk, sokféleképpen látjuk a világot, de összeköt minket a szabadság és a tradíció tisztelete. Szabadság és hagyomány – ez a két szó, amely meghatározza ezen közösségek tagjainak a gondolkodását, mert tudjuk: csak a szabadság biztosítja a fejlődést és csak a hagyomány teszi ezt biztonságossá. Összeköt minket a nyitottság és az egymás véleménye iránti őszinte kíváncsiság.
Szeretnénk végre a saját kérdéseinket föltenni és nem olyanokra keresni a választ, amelyeket valakik valamilyen célból gumicsontként vetnek elénk. Közös meggyőződésünk, hogy a magyar közélet olykor provinciális vitáiból csak szellemi erőfeszítés árán lehet kitörni. Most itt a lehetőség, hogy minden hasonló gondolkodású polgár részt vegyen az elsődleges feladatban: a magyar jobboldal gondolati forrásvidékéül szolgáló, erősödő konzervativizmus megújításában.
Fiatalok vagyunk, de nem gyerekek. Ott a helyünk a múltról, jelenről és jövőről folytatott vitában. És az Önöké is: szeretettel várunk mindenkit!
Beszélgetőtársak:
Balogh Ákos Gergely, Reakció
Megadja Gábor, Konzervatórium
Navracsics Tibor, Jobbklikk
Moderátor:
Benei Péter, Konzervatórium
Helyszín:
Aranytíz
Budapest, V. Arany János utca 10. (megközelíthetőség)
Időpont:
2008. 11. 20. 19:00
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
A bannerek bárki számára szabadon felhasználhatóak.
.jpg)
Richard Florida (1957, Newark) amerikai társadalom-és gazdaságteoretikus. Doktori címét a Columbia Egyetemen szerezte 1986-ban, jelenleg pedig a Martin Prosperity Institute professzora a Rotman School of Management-en, vezetője a MaRS Discovery Districtnek a Torontói Egyetemen, illetve saját tanácsadócégét, a Creative Class Groupot vezeti. Florida (és legfőképpen a The Rise of the Creative Class című könyve) rendkívül komoly hatást gyakorol a kurrens liberális közgazdászokra és szociológusokra, ezen keresztül pedig konkrét várospolitikai intézkedésekre is.
Richard Florida és hazai követői szerint a gazdasági növekedés méréséhez ezidáig használt „kemény” indikátorok nem elegendőek a gazdaság teljesítményének méréséhez, és ahhoz új, „puha” mérőszámok megalkotására van szükség. Ezekkel nem csupán kiegészíteni kell a korábbiakat, hanem ezekre kell helyezni a hangsúlyt, hiszen a gazdaság ma már nem építhet a korábbi előfeltételekre. Nemcsak egy új, prosperáló osztály felemelkedésének szemtanúi vagyunk, hanem egyenesen egy „új kor” hajnalát láthatjuk: a kreatív korét.
tovább
A Kóhnzervatórium/KonZServatórium számos szerzője érdeklődve figyeli a kádári idők egyik utolsó maradványának, a Mazsihisznek a legújabb barbatrükkjét. Népszerűsítő stílusban előadott bevezetés következik.
Az egypártrendszernek Magyarországon jó ideje vége. Bár a pártokból igencsak gyenge a felhozatal, de a baloldaliak és jobboldaliak, mérsékeltek és szélsőségesek, ateisták és vallásosak mégiscsak választhatnak több politikai erő közül olyat, amely ízlésüknek, habitusuknak, érdeküknek, politikai szimpátiáiknak több-kevésbé megfelel. A választók demokratikusan döntenek: a többséget szerző, így a többség támogatásával bíró, a többséget képviselő erők kormányoznak, döntenek a pénzek elosztása felett.
A magyar zsidósággal egészen más a helyzet.
tovább
A (magyar) kortárs képzőművészet élőszó-tárában létező fogalmat képez a „Wahorn-párna” szószerkezet – aki látta, tudja, ismeri, emlékszik rá. Ugyancsak régi történet ez. Másfél éve még volt olyan galéria a fővárosban, ami helyt adott ennek a magát kacsintva kortársnak hazudó förmedvénynek. Ha Wahorn András képes arra, hogy feldúlttá tegyen, hogy megragadja azt, amitől viszolyogva hátrálunk, ha képes lenne hányingert okozni, akkor (ez esetben) művész lenne, s ilyen és ilyen művész – lehetne értékelhető és értékelő kritikát írni a dolgairól. Így viszont marad a fullasztó „hagyjmárbékén”.
Lakatos Márk írása
tovább
"Fogalmazhatnánk úgy is: az oroszok átköltöztek Palin kormányzó hátsó kertjéből a mi spájzainkba. Az Európai Uniónak lépnie kell, egységet, erőt és – az USA-tól a lehető leginkább független – önállóságot kell most mutatnia."
Állandó szerzőnk, Király Rák posztja az Erről Ugatok blogon. Kommentálás ott.
Egy 2008-as német filmet: A hullámot szeretném elemezni nem filmesztétikai szempontból. Az elemzés kizárólag a filmre kíván összpontosítani függetlenül a film alapját képező könyvtől, az azt kiváltó valós történettől, és a rendezői szándéktól. Úgy gondolom, erre azért van lehetőség, mivel egy mozi megtekintése általában nem vonja maga után az előbbiek ismeretét, és ezt a készítőknek is figyelembe kell venniük.
Az elemzés megértése előfeltételezi a film legalább egyszeri megtekintését. Illetve elmondja a film történetét, ezért aki még nem látta, de meg szeretné nézni, annak nem ajánlom a mozilátogatás előtti olvasást.
tovább
pardes
I 2008.11.08. 08:03
Álmomban azt álmodtam, hogy választások vannak.
Én elővettem Orbán Viktor fényképét, jó sokáig néztem a fejét, majd bedobtam egy felest.
Ezután elővettem Mikola István és Semjén Zsolt fényképét, jó sokáig néztem a fejüket, majd bedobtam két felest.
Elolvastam, amit az illetők írogattak és mondogattak erről-arról, és bedobtam három felest.
tovább
... konferencia holnap 10.30-tól az MTA-n.
Részletek itt.
A Soa egyik fő színtere Magyarország volt.
Akiket érintett, azok meg mi vagyunk.
Mindenképpen indokolt lett volna, hogy a holokausztnak, mint drámának az emlékezeti kultusza elterjedt volna az országban, hiszen ártatlan emberek, magyar állampolgárok százezreit ölték meg, ráadásul alapvetően a zsidó-keresztény civilizáció alapértékeit, sőt főszereplőit „érintette” ez a a tömeggyilkosság. Ez azonban mégsem történt így, hiszen – bár a Soa emlékezete a kötelező közéleti rituálé része lett –, de még a nyugati sztenderdhez leginkább közeledni kívánó politikai elitnél is érződik egyfajta kínos mimikri, felvett és őszintétlen hozzáállás és erős aktuálpolitikai zönge, amikor a holokausztról beszélnek a nyilvánosság előtt.
Novák Attila írása a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Eldőlt: az Egyesült Államok következő elnöke Barack Obama lesz, egy remek szónok, egy kitartó és optimista fiatal szenátor, akinek beiktatása történelmi esemény lesz. Ebből az alkalomból ma zene is jár a poszthoz:
tovább
http://marsforgatni.blog.hu/
Orosz Péter és Tallián Miklós közvetítésében.
Caracalla
I 2008.11.04. 07:03
... és az amerikai elnökválasztásban bejön a közvéleménykutatások által előrejelzett Obama-előny, avagy egy obamapárti szubjektív álláspont.
Alapkőként két dolgot fektetnék le: az egyik, hogy számomra a legkedvesebb az egy középutas republikánus elvekre helyezkedő elnök lenne, a másik, hogy szerintem a demokráciák általában rászorulnának a politikai kiválasztási folyamatok nyíltabbá és tisztábbá válására.
A kérdés, hogy hogy lett ezekből obama-pártiság.
tovább
1956 november 2.-án megjelent az Irodalmi Újság különszáma, benne a magyar irodalom legnagyobb alakjai írták le mindazt, amit a forradalomról gondoltak. Déry Tibor, Tamási Áron, Füst Milán, Szabó Lőrinc mellett Illyés Gyula egy 1950-ben írt versét küldte be a lapnak, de a vers kéziratát nem találta, így végül emlékezetből, az eredeti műtől eltérően jelent meg.
Tegnap régi családi iratok közt rátaláltam az Irodalmi Újság november 2.-i számára, benne Illyés Gyula versére. Ekkor és itt jelent meg először, olvassátok ti is (talán sokadszor), de most kicsit úgy, ahogy akkor látták.
