Caracalla
I 2008.11.04. 07:03
... és az amerikai elnökválasztásban bejön a közvéleménykutatások által előrejelzett Obama-előny, avagy egy obamapárti szubjektív álláspont.
Alapkőként két dolgot fektetnék le: az egyik, hogy számomra a legkedvesebb az egy középutas republikánus elvekre helyezkedő elnök lenne, a másik, hogy szerintem a demokráciák általában rászorulnának a politikai kiválasztási folyamatok nyíltabbá és tisztábbá válására.
A kérdés, hogy hogy lett ezekből obama-pártiság.
Adott ugye egyfelől egy jelenleg is regnáló republikánus elnők, George Walker Bush. Sajnos nem tudom elkerülni, hogy a jelenlegi rezsim gondjait a republikánusoknak tudjam be. Márpedig ilyen gondok akadnak számosan.
Ott van például a terrorveszély és a szabadság(jogok) ügye. Egyfelől mára több területen (például a filecsere ügyében) is általános érveléssé vált a terrorveszélyre való hivatkozás, gyakorlatilag ha nem tud átvinni egy szabályt a kormányzat a szenátuson, akkor hangosan elkezdi emlegetni a terroristákat, és minden megszavaznak (vagy így tűnik nekem a távolból). Az állam gyakorlatilag mindent vizsgál a repülőtereken, a számítógépek merevlemezeit, no-fly listát hozott létre (vagyis bizonyos embereket bírói ítélet nélkül eltiltott egy közlekedési eszköz igénybevételétől), illetve egy alaposan átvizsgálandó személyeket tartalmazó listát. Rendkívüli mértékben megnőtt az a gyakorlat, hogy egyes foglyokat vagy Guantanamora visznek, vagy átadnak az arab szövetségeseiknek, hogy azok tapossák ki a beleiket, a demokrácia nagyobb dicsőségére. Az amerikai állam lehallgatja a saját lakosságának a telefonját, külföldi és belföldi hívásokat egyaránt.
Ezek után nem lenne csoda, ha az utolsó terroristát is régen letartóztatták volna. Csakhogy - hadd hintsek egy kis sót a sebre - a terror elleni permanens háború nem áll győzelemre, sem Irakban - ahol mondjuk az amerikai csapatok megszállása előtt nem nagyon voltak terrorcselekmények, bár emberi jogok meg demokrácia sem, sem Afganisztánban. Emellett konkrétan az Egyesült Államok magasról tesz a saját szövetségeseinek a területi integritására is, nem oly régen Pakisztánban kezdtek hadműveleteket, a kormány tiltakozása mellett. Hogy Ahogy az Economist egy mondatban szépen összefoglalta a legfrisebb (nov 01-i) számban:
"Abroad, even though troops are dying in two countries, the cack-handed way in which George Bush has prosecuted his war on terror has left America less feared by its enemies and less admired by its friends than it once was."
A republikánusok emellett nagy mértékben csökkentették az állam méretét, nagyjából úgy, ahogy egyes kormányok hazánkban a Miniszterelnöki Hivatal létszámát szokták csökkenteni, amely a csökkentés helyett egyre nagyobb lesz a folyamat végén. Természetesen adósságból - mindkét esetben - mert neazemberekkelfizetessékmeg.
Mi a helyzet McCainnel? Szerintem túl sok mindenben folytatná a mostani kurzus politikáját, de vannak bíztató jelek, például Grúzia melletti kiállása, az abortusz ügyében vitt álláspontja, vagy a klasszikus jobbos vallási őrültekkel szembeni fellépése, a tudomány és az innováció felismerése, például a pártállásponttól eltérően támogatja az emberi génkutatásra költségvetési források biztosítását. Emellett nincs sok lövese az IT-hez sem, de senki nem érthet mindenhez. Az igazi gondom az alelnökével van.
Sarah Palin választása rövidtávon áldásnak bizonyult a republikánusoknak (hosszabb távon meg a demokratáknak, mert Obama kicsit kikerült az érdeklődés homlokteréből, megakadályozva a médiajelenség kiégését). Egyértelműen a(z amerikai értelemeben) jobbszél szavazónak a megszólítását szolgálja, az abortuszellenesség, a tudományellenesség és a kreacionizmus képviseletével. Ugynakkor Palinnal nem az a baj, hogy szélsőséges, hanem az, hogy korlátolt. Korlátozott ismeretekkel bír egy csomó területen, de ez nem tántorítja el attól, hogy ezekről nyilatkozzon. Kétséges, hogy megválasztása esetén McCain vissza tudja-e tömködni a dobozba, amiből előszedte, az meg egyenesen ijesztő, hogy elnök lehet belőle.
Persze Obamával is sok probléma van. A különböző állami alrendszerek felülről való megvált(oztat)ásában valahogy nem tudok hinni, mint ahogy az álláspontját is hamar meg képes változtatni, például a telkó-immunitás vagy az iraki csapatkivonás kérdésében (még akkor is probléma ez, ha az utóbbi esetben helyesen tette szvsz). Tény az is, hogy tapasztalatlan. Kérdéses az is, hogy az oktatási vagy egészségügyi elképzeléseit mennyire hajlandó zárójelbe tenni a gazdasági realitások miatt.
De van két fontos pozitívuma: az egyik, hogy eleve szimpatikus az egész története, ahogy előbb legázolta az inkumbensnek számító Clintont, majd fel tudta venni a versenyt a republikánusok veteránjával. Mindezt egy olyan kampánnyal, amely komolyan épít a leendő szavazóira, a demokratikus részvételre, mint anyagi és mint humánerő- forrásokra.
Emellett az, hogy a kampányának nagy részét kis magándonorok fizették, talán lehetővé teszi, hogy bizonyos corporate követelésekkel és elvárásokkal szemben keményebb legyen. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az olajmultik és egyéb vállalatok nem a demokrácia dicsőbb működése érdekében osztogatják a milliókat, hanem nagyon is dollárosítható ellenszolgáltatásokat várnak el - ez egy olyan diszfunkcionalitása meglátásom szerint a demokráciáknak, amellyel a klasszikus teória nem számolt, mert annak kialakulásakor nem létezett, és ezt a hiányt nem sikerült pótolni azóta sem.
Azaz legalább 75%-ban protest-okok miatt (change), a maradék részben pedig az Obama-jelenség (hope) miatt tűnik jobb választásnak. Avagy ahogy az Economist megfogalmazta:
"In terms of painting a brighter future for America and the world, Mr Obama has produced the more compelling and detailed portrait. He has campaigned with more style, intelligence and discipline than his opponent. Whether he can fulfil his immense potential remains to be seen. But Mr Obama deserves the presidency."
(Az első kép forrása: conservativepulse.com, a második elnöki sajtófotó, a harmadiké a Tildology, a negyedik Alex Ross munkája)
Kapcsolódó írások:
"The King of Social Networking"
A Konzervatórium körkérdése az amerikai elnökválasztásról, 1.rész (Jeszenszky Géza, Navracsics Tibor, Szent-Iványi István válaszol)
A Konzervatórium körkérdése az amerikai elnökválasztásról, 2.rész (Csillag Gábor, Király András, Németh Zsolt válaszol)
A Konzervatórium körkérdése az amerikai elnökválasztásról, 3. rész (Lánczi András, Magyarics Tamás, Fodor Gábor válaszol)
