pardes
I 2008.11.08. 08:03
Álmomban azt álmodtam, hogy választások vannak.
Én elővettem Orbán Viktor fényképét, jó sokáig néztem a fejét, majd bedobtam egy felest.
Ezután elővettem Mikola István és Semjén Zsolt fényképét, jó sokáig néztem a fejüket, majd bedobtam két felest.
Elolvastam, amit az illetők írogattak és mondogattak erről-arról, és bedobtam három felest.
Ezután olvasgattam egy kicsit bayer zsolt írásait. Majd bedobtam öt felest, és a Fideszre szavaztam.
Kitámolyogtam a szavazófülkéből, összecsuklottam az árokparton, és sírtam.
Majd álmomban felébredtem, mennydörgésre ébredtem, mert vihar készülődött, a pálmafák hajlongtak a szél alatt és a tenger zölden háborgott. Én mégis megkönnyebbülten lélegeztem fel, ó, álom volt csak, álom volt csupán, de milyen rossz álom. És örültem, hogy nem igaz, nincs közöm már ahhoz a távoli, zavaros kis országhoz, ahol választások idején a lakók ijedtek lehetnek csak, zavarodottak, és mindenképpen nagyon szomorúak.
Úgy ébredtem fel, mint Karinthy, amikor azt álmodta, hogy nagyon öreg már, huszonhét éves, pedig csak tizenhat, és meglátva Büchnert, rájön, hogy otthon van megint, a jó, igazi valóságban, és én is mondtam volna neki, édes Büchnerkém, de jó, hogy itt vagy, hol jártam én, istenem, milyen borzasztó álmaim voltak. Böktem volna vigyorogva oldalba a Büchnert, de a Büchner nem volt sehol.