Itt van még pár kép a Blogcsúcsról. A hozzászólók hiányolták a közönségről készült képeket - nos, sajnos olyanokat most sem sikerült előbányászni, viszont sikerült megörökítenünk a reakciós és a kapitalista-imperialista összeesküvőket.
tovább
Írásban mindig könnyebb megválaszolni olyan kérdéseket, amik elhangzottak a Nemzeti blogcsúcson - így törvényszerűen maradtak ki fontos gondolatok. Anélkül, hogy kimerítően megpróbálnék válaszolni újra a kérdésekre, igyekszem inkább kiegészíteni az elmondottakat azzal, amit fontosnak tartok.
1. Vallás és konzervativizmus
Természetesen van a konzervativizmusnak szekuláris irányzata (Halifax, Bolingbroke, Hume, de a maiak közül említhettem volna Theodore Dalrymple-t, vagy John Kekest), a kérdés azonban inkább az, a konzervativizmus jól megfér-e a vallással? A válasz pedig az, hogy igen. Michael Oakeshott a vallásnélküli társadalmat "absztrakciónak" tartja, és mivel a konzervatívok egyik legfontosabb tétele az emberek morális és intellektuális tökéletlensége, ez remekül harmonizál a hagyományos vallásokkal. Az etatizmusok századában pedig nem az egyházakban kell keresni az elnyomó hatalmat és ellenséget; az egyházakat annyira meggyengítették, hogy azok erősítésére van szükség, vissza kell vezetni az embereket a valláshoz. A vallás ugyanis képes erkölcsi gyakorlat kialakítására és annak megőrzésére. Az állam egyrészt nem képes erre, másrészt nem is kívánatos, hogy erre törekedjen. A család és a vallás az a két intézmény, amelyek erősítésre szorulnak, hiszen ezek őrzik azokat az erkölcsi gyakorlatokat, melyekre egy egészséges társadalomnak szüksége van.
2. Konzervativizmus és a jelenlegi politikai rendszerek
Szokás szerint épp a legfontosabb gondolat maradt ki a legnehezebb kérdésre való válaszolás során. A keretek, a törvényesség stb. adottnak vétele nem jelenti azt, hogy ezek az elvek le volnának cövekelve, és mozdíthatatlanok volnának. A történelem egészen biztosan nem ért véget, mint azt sokan remélték, így igenis szükség van ezen alapelvekről szóló vitára. A gyakorlati oldala a politikusok dolga, viszont a történelemnek nincs iránya, ezért bármiféle változás elképzelhető akár ezek terén is.
3. Mit tehetünk mi a nemzetért?
Fontos az, hogy személyes környezetünkben igyekezzünk "változtatni". A dolgunk a közösségek építése, szervezése, a hagyományos intézmények segítése és támogatása (ezt szándékomban áll bővebben is kifejteni a közeljövőben). Mindenképpen vissza kell szorítani az államimádatot, és a köztes, kis közösségeket kell erősíteni (ennek amúgy legalább annyira részei a vállalkozások, mint a puszta "szellemi" közösségek).
Benei Péter, Balogh Ákos Gergely, Megadja Gábor, Navracsics Tibor
Tegnap tartottuk a Konzílium kerekasztal első ülését, melynek a Nemzeti Blogcsúcs nevet adtuk. A Konzílium a Kommentár, a Reakció, a Konzervatórium és a Jobbklikk közös beszélgetés-sorozatának indul, a tegnapit pedig ennek egy amolyan kis bemutatkozó-estjének szántuk. A Reakció képviseletében Balogh Ákos Gergely, a Konzervatóriumtól Megadja Gábor (és Benei Péter, mint moderátor), a Jobbklikktől pedig Navracsics Tibor vett részt a beszélgetésen.
tovább
.jpg)
Ma 19 órától tartjuk a Jobbklikkel és a Reakcióval közös Konzílium kerekasztal-beszélgetésünk első rendezvényét, a Nemzeti blogcsúcsot Budapesten, az Aranytíz Művelődési Központban (V. kerület, Arany János utca 10.). Úgy beszéltük meg, hogy a bemutatkozáson túl mindenki feltesz néhány kérdést, amiről beszélgetünk. Íme:
Jobbklikk
1. Létezhet-e vallástalan konzervativizmus?
2. Ki az a 20. századi magyar politikus, akit a mai konzervatívok méltó elődjüknek tarthatnak?
Konzervatórium
1. Mik a lehetőségei a konzervativizmusnak akkor, ha már minden olyan elv, amit kialakulásakor ellenzett, beépült a nyugati politikai rendszerekbe?
2. Különbözőségeik ellenére mik azok, melyek összekapcsolják a különböző jobboldali irányzatokat?
Reakció
1. Milyen hagyományokra érdemes építenünk? Mit kezdjünk az államszocializmus negyven évével?
2. Hova juthat el Magyarország 2020-ra jó esetben, és mi lehet a legrosszabb forgatókönyv? Mit tehetnek a fiatal értelmiségiek szűkebb közösségükért és a nemzetért?
Történelemtanárként gyakran teszem fel magamnak a kérdést. Elsősorban azért, hogy megtaláljam a választ, amit másoknak adhatok. El tudom fogadni a konzervatív választ: a történelem az általános műveltség része az irodalmi, a képzőművészeti és a zenei ismeretek mellett. Természetesen ez a műveltség nem teljesen öncélú. Segít eligazodni a világban, ha regényt olvasunk vagy filmet nézünk, ha a híreket hallgatjuk vagy turistaként utazunk. Másrészt a történelem része öntudatunknak, identitásunknak: általa vagyunk magyarok, európaiak és világpolgárok.
A magyar történelemoktatásnak óriási érdemei vannak. A magyar diákok a történelemórák felében egyetemes (de legalábbis európai) történelmet tanulnak. Ez a nemzetközi kitekintés példátlan, ha a nagy nyugati országok tanítási gyakorlatával vetjük össze. Másrészt a magyar történelem oktatása meglehetősen önkritikus a magyar múlttal szemben, nem ragad le a nemzeti mitológiánál. Végül történelemoktatásunk óriási műveltségi anyagot mozgat meg, folyamatosan kitér az irodalom, a filozófia, a képzőművészet, a zene és a tudományok korabeli alkotásaira. Minden esély megvan tehát az általános műveltség megszerzésére. Mégis súlyos kérdések merülnek fel.
Boronkai Szabolcs írása a Konzervatórium.hu-n olvasható.
"Ahogy a gazdasági racionalitásra fittyet hányva a magyar közgondolkodás menthetetlenül baloldali és állampárti, úgy a parlamenti matematika ellenére az Országgyűlés túlzottan is szocialista. Le kell írni, ki kell mondani: a gazdasági ésszerűség híveit egyik parlamenti párt sem képviseli hitelesen a mai magyar Országgyűlésben."
Szerzőnk, Panyi Szabolcs publija a Hírszerzőn.
A KOMMENTÁR 2008/5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE
Oroszországon át - Tuzson János képei elé
Pierre Manent: Mi a nemzet? (Halm Tamás fordítása)
MŰHELY
Dobos Balázs: A kisebbségi önkormányzatiság kérdőjelei
JÓLÉT ÉS KAPITALIZMUS
Bartus Gábor: Szükségünk van-e jóléti vállalatokra?
LELET
A kolozsvári magyar főkonzulátus 1988-ban
ESSZÉ
K. Lengyel Zsolt: Nemzettörténet mint kapcsolattörténet - Anyaggyűjtés a magyar példatárból
INTERJÚ
"Igazából kívülálló vagyok" Beszélgetés Oplatka Andrással
MESSZELÁTÓ
Magyarics Tamás: (Amerikai) álom és valóság
Mráz Ágoston Sámuel: A polgári ellenzék szerepfelfogásai Németországban
VITA
Ungváry Krisztián észrevételei
Pók Attila: Én, mi és ti - A magyarországi holokauszt kutatásáról
Gyáni Gábor: A pontosítás jegyében - Észrevételek Pók Attila írásához
RE:CENSOR
Böszörményi Nagy Gergely: A kétpártiság mellett - The Aspen Institute
SZEMLE
Takács Tibor: Behálózva - az állambiztonság és Antall József (Rainer M. János könyvéről)
Kósa László: Két könyv a Kárpát-medencei magyar szórványokról
Nagy Ágoston: Filozófus a barlang sarában (Bence György könyvéről)
Schlett István: Politikai mérséklet, gyakorlati okosság (Horkay Hörcher Ferenc könyvéről)
Soós Viktor Attila: Mozaikok a pártállam és a belügy működéséről 1956-1990 (Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián könyvéről)
Holocaust. Trianon. Márianosztra, Recsk, GULÁG. Valahányszor meghallom ezeket, mindig az jut eszembe, hogy már megint zavar valakit az, hogy túl jó kedvem van.
Pedig érintett vagyok: ami a család zsidó származású felét illeti, dédfater megjárta Dachaut, majd kétszer is leállamosították a vállalkozását Rákosiék. A pöstyéni rokonaim pedig a trianoni határ rossz oldalára kerültek. A család keresztény származású fele pedig leginkább azzal volt elfoglalva, hogy dugdossák a lányokat és a lovakat a Vörös Hadsereg elől. Előbbieket sikerrel, utóbbiakat kevésbé. És mégis. Kezd elegem lenni. Nagyon. Mégpedig két okból.
tovább
A Political Capital Institute filmklubjának programja az elmúlt húsz év politikai és közéleti eseményeit feldolgozó dokumentumfilmekből és televíziós anyagokból válogat. A filmklub a nehezebben hozzáférhető mozgóképes anyagok vetítésével kíván visszatekintést adni a politikai közgondolkodást máig meghatározó történésekre. 2008 első felében a Fekete Doboz Alapítvány archívumából néhány ritkán látható dokumentumfilm kerül műsorra. A tervezett sorozatban szerepel az 1988. március 15-i eseményeket felevenítő Gyertek velünk, a Fiatal Demokraták Szövetségének megalakulását követő Civil technikák, a médiaháború eseményeit feldolgozó 169. óra és egyéb filmek.
A havonta jelentkező filmklub helyszíne a Bem Mozi (1025 Margit krt. 5/B), a vetítések nyilvánosak és ingyenesek.
A Political Capital filmklubjának ötödik, november 25-én kedden, 20 órakor kezdődő műsora a rendszerváltás pártjainak 1990-ben vetített kampányfilmjeiből válogat.
A filmek vetítése előtt Kéri László tart bevezetőt.
(Az írás eredetileg a Kommentár 2008/4. számában jelent meg, a szerző és a Kommentár engedélyével közöljük újra a Konzervatórium.hu-n.)
„Láncainkban is vállalnunk kell a sorsot, mely istenek által rendeltetett”.
(Vlagyimir Szolovjov)
Az 1917-es bolsevik forradalom hatalmának kiterjesztésével rátette kezét az orosz szellemi életre is. Az állampárt az irodalom szovjetizálásával nemzedékek egész sorát némította el, a legkülönfélébb eszközökkel: elpusztította, mint Iszaak Babelt, kiutasította, mint Joszif Brodszkijt, vagy szilenciumra ítélte, mint Mihail Bulgakovot (voltak, akiket nem ért inzultus: Vlagyimir Nabokov vagy Ivan Bunyin már a forradalom idején elhagyták Oroszországot). A példákat hosszan lehetne sorolni.
1945-ben egy fiatal, a harcokban kitüntetett tüzértisztet letartóztattak a hírhedt 58-as paragrafus alapján. A vádlott – illetve a szovjet jogot figyelembe véve egyúttal bűnös – vétke abban állt, hogy egy barátjának írt magánlevélben kritizálta Sztálint. A fiatalember ezután nyolc évig raboskodott a Gulágon, legyőzte rákbetegségét, és végleg elvesztette hitét a marxista tanokban. Kazahsztáni száműzetése után 1962-ben, Nyikita Hruscsov személyes jóváhagyásával jelentette meg folytatásokban Ivan Gyenyiszovics egy napja című, a Gulág embertelenségéről írott regényét, amely egy csapásra híressé tette a Szovjetunióban.
Baranyi Márton írása a Konzervatórium.hu-n olvasható.
A tisztesség kedvéért, és hogy ne keltsem az elfogulatlanság látszatát: igen, ettem már Bodrogi „Fűszeres” Eszter finomságaiból – igaz, csak egyszer, mégpedig a Judapest tavaszi gábliján. Egy szép, derűs áprilisi nap volt, amikor a Mikszáth tér jó részét elfoglaltuk, és – a szomszédos vendéglátóipari egységes bosszúságára – otthonról hozott, otthon készített ételekkel laktunk jól.
Fűszeres Eszter szakácskönyve mögött egy közösség áll. Ez a közösség pedig nem csak a fentebb is említett eszem-iszomok alkalmával ölt jóllakó, az öveken lazítani kényszerülő testet (testeket). A magyar zsidóságnak arról, a háborútól számított harmadik generációjáról van leginkább szó, mely fokozatosan visszatalált saját kulturális és vallási hagyományaihoz.
A recenzió a Konzervatórium.hu-n olvasható.
( Benei Péter kapcsolódó írása: Így is lehet csinálni )
Tisztázzunk valamit: az MSZP-SZDSZ sohasem volt kapitalista. Sem "neoliberális", (mi a fene lenne az? Pinochet tábornok és a chicagoi fiúk? Ugyan már!), sem semmiféle értelemben nem kapitalista.
1. Az MSZP-SZDSZ kétféle gazdaságpolitikát ismer:
a) a szocdem (Megyó): adóztat és osztogat
b) a bepánikolt szocdem (Horn, Fletó): adóztat, megszorít és adósságot törleszt
Közös vonás? Az, hogy pontosan a kapitalista gazdaságpolitika lényege hiányzik: a jó dolgokra való ösztönzés.
tovább