hát igen
örök.. :(

Bibó meséli a vele készített életútinterjúban, hogy ő bizony igazolhatja, hogy ez a vers 1950-51 táján már megvolt... Illyés akkortájt meg is mutatta neki és kikérte a véleményét is. Bibó nevetve meséli, hogy ő, miután elolvasta, valami ilyesmit mondott Illyés: "milyen?"-kérdésére: hosszú:-)

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted szerettél

Nem rossz, nem rossz. Itt ülök a k*rva monitor előtt, csorognak végig a pofámon a könnyeim, folytogat, fel-fel tör belőlem, a zokogás... Nem rossz, nem rossz.

bbjnick

Tegnap jutott eszembe, hogy nagyapám adott egy 56-os újságot. Amikor megtaláltam, kiderült, nem egy, vagy egy tucat, közte az Irodalmi Újság. Olvastam Déryt, Szabó Lőrincet, aztán ott volt az Illyés vers és hirtelen belémhasított, hogy EZ volt az a pillanat, amikor először olvashattuk a verset és ahogy a kezemben tartottam, az megrázó volt.

Tudom, hogy egy szkennelt változat ezt nem adja vissza, de szerettem volna megpróbálni, hátha valami átmegy.

Kedves Bazalttufa!

Átjön:-)

ü
bbjnick

A 20. századi magyar irodalom legfontosabb alkotásainak egyike.

Kicsit ismeretlenebb de ugyanaz a mondanivaló:

KABDEBÓ Tamás

MEMENTO LIBERTATEM


Ha körmöd alá tüskét vernek
Sötétzárkában vasra vernek
Ha húgycsövedbe ceruzát húznak
Szerettedért becsuknak túsznak
Ne feledd: semmi sem tart örökké;
Százötven év alatt sem lettünk törökké.


Ha a nyelvedet kifacsarják,
Magzatodat kikaparják,
Ha megtömnek kábítószerekkel
Hogy kibékülj a perekkel
Ne feledd: semmi sem tart örökké;
Százötven év alatt sem lettünk törökké.

Ha országodban ketrecbe zárnak

Ha kibújnál aknákkal várnak
Ha átrepülöd megbélyegeznek
Holtadig ha kartotékra tesznek
Ne feledd: semmi sem tart örökké;
Százötven év alatt sem lettünk törökké.

Ha lazábban fogják a kantárt
Civilbe bújtatják a zsandárt

Ha rendjeleket osztogatnak,
Csak néhanapján fosztogatnak
Még ha feléd is rúgják a koncot
S szolgának kapsz egy nyomoroncot
Ha bülbül szavakkal csalogatnak
S ahol fáj ott nyalogatnak
Ha turbánra, sörbetre jut és borra

Gondolj akkor a selyemzsinórra.

NE BÚSULJ KENYERES, SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ
SZÁZÖTVEN ÉV ALATT SEM LETTÜNK TÖRÖKKÉ.

Carlos, szerintem a két vers pont egymás ellentéte. Illyésében (többek közt) épp az a hátborzongató, hogy nem hagy kiutat. Nála "törökké" lettél, teljesen mindegy, mit csináltál. Még ha elpusztulna is valami csoda folytán az Illyés-féle zsarnokság, ott marad utána az Örkény-féle kígyónyi űr. Ebben a világban még az is lehet, hogy a zsarnoksággal való szembeszállás is a zsarnokság által rád kiosztott szerep.