Egy hosszabb gondolatébresztő összefoglalót itt olvashattok:

uzletietika.blog.hu/2008/11/08/erkolcs_es_jogrend_a_piacgazdasagban_1

Ennyit én is tudtam volna írni róla. :)

De tényleg. Ne volt senki a konferencián?

sandorjeno

Ha már így érdekli az üzlet&etika, akkor hadd ajánlok Önnek egy könyvet.

szerk. Kindler József és Zsolnai László
Etika a gazdaságban

Ebben jónevű szerzők (Dworkin, Rawls, Sen stb.) tanulmányait olvashatja. Értékes magyar nyelvű forrás.

Ha ismeri, akkor meg úgy is jó.

Muhahahaha. A két leghíresebb egalitárius (Rawls, Dworkin) és a leghíresebb pozitívjogos (tehát, nagyjából, egalitárius) (Amartya Sen) mint az etika lángoszlopai.

Rawls, aki valami teljesen életszerűtlen original position-ből vezet le etikát. Sok köze van a mindennapi élethez, mondhatom.

Dworkin, aki egyenesen odáig megy, hogy az irigységet nem jellemhibának, hanem az igazságosság mércéjének tekinti! Azért ez brutálisan amorális.

Hát persze, az egalitárius értelemben vett igazságosságnak lehet, hogy ők a nagy tanítói.

De akarjuk-e egalitárius értelemben venni az igazságosságot? Mi lenne, ha a hagyományos értelemben vennénk: büntetni a rosszat, jutalmazni a jót?

Akkor valszeg nem tőlük kellene tanulnunk.

Shenpen,


Volt szerencsém a nyáron értekezni egy ami filó-professzorral, aki Rawls tanítványa volt. Amikor Rawls írt valami könyvet Kant politikai ontológiájáról vagy hasonlóról, a fickó javasolta neki, hogy keresztelje át deontológiának:DDDDD

Úgy látszik a londoni klubok vitamodorának meghonosítása még várat magár a magyar ugaron. De lehet, hogy gentleman születése helyett nekünk már csak a hanyatlása jut. Bor és pálinkamámor, gúnyos odamondások, hurkazsíros úri kacajok a halotti toron. Muhahahaha.

a Magyar Ugar büdös, koszos. És értéktelen. Bezzega...

Bezzega az Acton Institute.

Dworkin, Rawls, Amaryta Sen és egy olvasásukra vonatkozó szerény ajánlat büdös, koszos, értéktelen. Bezzeg egy szaftos blogbejegyzés, egy gúnyos kacaj tiszta vizet önt a pohárba. Csak egy tartalmas feketét hiányolok mellőle.

Szilas,


Ismerjük Dworkint, Rawlst és Sen-t is. És - ez nem akkora titok ám - nem szeretjük őket különösebben. Te a gúnyos kacajt emelted ki, holott Shenpen megindokolta, miért kacag ezen. De az már biztos mellékes.
És csak a Magyar Ugaron van ez a szörnyű gúny, az Angolszász Mennyországban nyilván nincsen.
Waczak szállót nem ismered?

Uraim, nem tartom mellékeseknek a "gúnyos kacaj" megindoklásait. De ha az igaznak vélt érvek egy halmaza feljogosíthat minket egy a másik megszólaló kiröhögésére, ráadásul mikor az teljesen szerényen van előadva, akkor a konkrét személyközi viszonyoktól elszakadt racionalizmus, az intellektüell gőg és hasonló nyalánkságok világában találjuk magunkat.

Ami a magyar ugart illeti, sajnos itt nagyon jellemző értelmiségi körökben a másik (eszmei) álláspontjának a kiröhögése és szerintem ez éppen egy olyan hagyomány, amit kisebb odaadással kellene ápolni.

Ami az érveket illeti: noha, lehet és kell vitatkozni ezekkel a szerzőkkel, de szerintem nem zárja ki egymást a rawls-i egalitárius igazságosság és a jó és rossz tettek alapján ítélő igazságszolgáltatás.

Shenpen, amit az original positionban kritizálsz, miszerint nincs köze a mindennapi élethez (Szerintem van: az önérdekkalkulációt egy modellje.), azt veted el Dworkinban. Ő nem vonatkoztat el egy vélt valóságtól: alapból egy mindenkiben meglévő, természetes (de egyetértek: rossz) emberi érzést, az irigységet veszi alapul.

Szilas,


Tkp. igazad van, Shenpennek inkább sírnia kellett volna röhögés nélkül - ugyanis a Rawls-féle egalitarizmus vezető elv ma a politikában. Isszuk is a levét rendesen:(((

Másrészt az egalitarizmus per definitionem kizárja a jó és rossz tettek alapján történő megkülönböztetést - ha egyenlőek vagyunk, akkor az erkölcseink, cselekedeteink is egyenlőek stb.
Másrészt náluk ez elsősorban "gazdasági" relevanciával bír, bár mindegy, melyik tartományban használjuk, ugyanúgy káros: ha a lustaságot, irigységet stb. motiváljuk, akkor kapunk egy szép nagy szoci államot, aki elvesz a szorgalmasoktól, és odaadja a heréknek. Ha meg az igazságszolgáltatás egalitárius-relativista alapokon áll, akkor nem lehetséges a különbségtétel jó és rossz között.
A Rawls-kritikák legnagyobb része (a legfontosabb e téren talán Kekes) épp azt emelik ki, hogy a Rawls, Dworkin-féle libiség az erkölcsi érdemet mellőzi az osztogatásnál és az ítélkezésnél.

Vagyis az egalitarizmus, jó-rossz cuccosban a "vagy-vagy" helyzet áll fönn.

Mondjuk nekem Rawls és Hayek ugyanaz. Ugyanaz az elvont skolasztikus fecsegés.

Pont az ellenkezőjén gondolkozom: valahogy valami keményebb filozófiai megalapozást tenni Hayek spontánrengye mögé. Mert azért ebben így konzi vonalon se bízik mindenki, a régebbi vágású reakciósok némi szkepszissel figyelik ezt. Valahogy ezt röndösebben meg kellene alapozni. Ami azt jelenti, valszeg, hogy még skolasztikusabban :-))

Shenpen

Pongyolának érzi a Hayeket? No, mi a baj vele?

Alapvetően azt kell jobban tisztázni, hogy miért van az, hogy miután azt, ami erkölcsileg fontos, emberi minőségi kategória, nem spontánul, hanem biz tekintélyelvűen kezeltük - azért ez Konzervatórium, nem Libertórium -, utána miért oké az, hogy a mennyiségi kérdéseket spontán renddel kezeljük: alapvetően azt a filozófiát kell mögétenni, hogy mi is a különbség az emberi minőség és a gazdasági mennyiség között - ui. nem "csap át" :-)

Az e hét pénteki Hetekben lesz egy pozitív tudósítás a konferenciáról...

letterforce: hű, köszi hogy szóltál:)

www.fn.hu/hetilap/20081208/toke_etika/