Nincs elegetek a halálkultuszból?

___________________________ (törölt) I 2008.11.18. 18:03

Holocaust. Trianon. Márianosztra, Recsk, GULÁG. Valahányszor meghallom ezeket, mindig az jut eszembe, hogy már megint zavar valakit az, hogy túl jó kedvem van.

Pedig érintett vagyok: ami a család zsidó származású felét illeti, dédfater megjárta Dachaut, majd kétszer is leállamosították a vállalkozását Rákosiék. A pöstyéni rokonaim pedig a trianoni határ rossz oldalára kerültek. A család keresztény származású fele pedig leginkább azzal volt elfoglalva, hogy dugdossák a lányokat és a lovakat a Vörös Hadsereg elől. Előbbieket sikerrel, utóbbiakat kevésbé. És mégis. Kezd elegem lenni. Nagyon. Mégpedig két okból.

1. Mazochizmus. Önkínzás. Sebek felszaggatása, azokban vájkálás. Gyászolás, évről-évre. Halálszag. Szenvedés. Mi értelme van ennek? Persze, a múltat nem szabad elfelejteni. Különben megismétlődik. A tanulságokat le kell vonni. Levontuk. Mindenki mást, kábé, úgyhogy a tanulságok mibenlétén vélhetőleg ötven év múlva is heves anyázás lesz, de ez van. De a "levonás" és a "nem elfelejtés" nem jelenti ezt az egész fájdalmas gyász-és halálkultúrát, ami a magyar nemzet tragédiái (Holocaust, Trianon, bolsevizmus) körül zajlik.

Különösen bizarr dolog az áldozatiságból, halálból, gyászból gyártani identitást. A nemzetiek, főleg a radikálisok, Trianonból akarnak identitást gyártani: "Magyar az, akinek fáj Trianon." Köszönöm szépen, de én úgy szeretnék magyar lenni, hogy az ne fájjon, hanem inkább - surprise, surprise! - valami JÓ dolog legyen, valami olyan, amit érdemes csinálni, valami olyan, ami másokkal összeköt, és jó dolgokat csinálunk együtt. A mérsékeltebb jobb egy része valami hasonlót csinál a kommunizmus áldozatai kapcsán. És a zsidóság egy része valami hasonlót csinál a Holocaust kapcsán. Magyar az, akinek fáj Trianon. Polgár az, aki gyászolja a kommunizmus áldozatait. Zsidó az, akinek fáj a Holocaust, és fél egy újabb Holocausttól. Meg vagytok ti mind hülyülve?

Mégis, milyen Magyarországot akartok? Fájdalomban, gyászban, veszteségben vájkálót, magukat örök áldozatnak, örök vesztesnek tekintők, pesszimisták, depressziósok országát? Az öngyilkosságok világranglistáját vezető országot?  Lehet ilyet csinálni, hogyne lehetne, de ha hosszú távon ez marad, akkor én majd előbb-utóbb majd inkább kinevezem magam hottentottának vagy malájnak vagy valaminek, mert ebből aztán biztos, hogy nem kérek. Az a nemzet, ami ennyi veszélyt túlélt, most a saját életerejének, életkedvének elrontásával, megcsapolásával legyen elfoglalva? Miféle értelme van ennek? Vagy optimista Magyarországot akartok, magabiztosat, vállalkozó szelleműt? Ahol jó élni,ahol bíznak az emberek magukban, egymásban és a jövőben?

Hogy? Így? Ebből a fájdalomkultúrából AZ sohasem lesz.

2. Mit jelent áldozatnak lenni? Megmondom: szégyent jelent. Igen, azt. Gyerekkoromban előszeretettel gyepáltak az osztálytársaim, mivel végtelenül sznob és nagyképű voltam, és hozzá gyenge is. Apám arra tanított, hogy minden veréshez két fél kell: az egyik, aki ver, és a másik, aki hagyja magát. Még egyszer: KÉT fél. MIND A KETTŐ felelős: aki ver, az is, aki hagyja magát, az is. Mivel ha az előbbi nem tenné, akkor nem történne semmi, ha pedig utóbbi nem hagyná magát, akkor nem verés történne, hanem verekedés. Amiben szintén lehet veszíteni, és az is ciki, de jóval kevésbé ciki.

A magyar áldozatkultúra mögött egy döbbenetesen öngyilkos karakterű mém van: az áldozat... TISZTA. Az áldozat a bűneitől megtisztult, felemelkedett, bizonyos értelemben megszentült, olyan valaki, akivel azonosulni lehet, aki példakép. Ez egyébként markánsan balos mém és valahol egy keresztény (és buddhista, mellesleg) toposz eltorzítása: az önkéntes áldozat, a mártírium toposzáé. Az önkéntes áldozat, a mártír ugyanis nem vesztes, hanem győztes: legyőzte önmagát, önmaga önző vagy gyáva részét. Aki viszont nem önkéntes áldozat, akiből mások csináltak áldozatot, az nem győztes. Az vesztes.

Loser. N00b. Csicska.

Két eset van. ha ellenállt, de legyőzték, akkor keveredik a bátor ellenállás felett érzett büszkeség a veszítés felett érzett szégyennel. Ha pedig ellen sem állt, nos, az egyértelműen szégyen.

Miért? Hiszen vannak helyzetek, amikor nincs értelme ellenállni, nem? Nos, éppen ettől torz ez a mém. Igen, van, hogy nem ellenálni a racionális döntés. De éppen attól az, hogy az ellenállás árát hasonlítjuk össze az áldozatiság szégyenének árával, és úgy döntünk, hogy utóbbi a kisebb. Attól torz ez a mém, hogy ez utóbbit, a szégyent, mint árat, tagadja. Aki áldozatiságával kérkedik, nekem nem igazi férfi - de mondjuk nőben sem kimondottan ideális tulajdonság ez.

De ne értsetek félre. Nem azt mondom, hogy mindig ellen kell állni, öngyilkos módon. Azt mondom, hogy a nem ellenállás, az áldozatiság szégyen, és nem kérkedünk vele. Iskolás példával, ha jól megruháznak a nagyfiúk, oké, ők nagyok és többen vannak, nem tudtál mit csinálni, de nem állsz neki kérkedni vele, nem állsz neki lobogtatni, hogy áldozat voltál. Ha ellenálltál nekik, de ők győztek, az egy fokkal jobb. A veszítés akkor is szégyen, de akkor kérkedhetsz azzal, hogy ellenálltál, harcoltál, kiálltál, de a veszítés tényével EKKOR SEM, mert az továbbra is ciki.

Utálom azt, amikor azt látom a tévében, hogy engem megvertek, jaj, jaj, sajnáljatok. Visszataszító, gerinctelen dolog. De ismét csak ne értsetek félre: semmi bajom azzal, ha a megvert ember a rendőrséghez fordult, feltéve, hogy jó hozzállással teszi ezt: nem úgy, mint egy rinyáló, szerencsétlen áldozat, hanem mint egy törvénytisztelő polgár, aki az ELLENTÁMADÁSÁT a jog eszközeivel teszi meg - megtehetné önbíráskodással is, de mivel törvénytisztelő, ezért jogi, legális ellentámadást folytat.

Ez oké, ez tetszik. Ez férfias. Ez dupla győzelem: legyőzi önmagában az önbíráskodási hajlamot, majd a jog eszközeivel a támadót. Ez oké – ha így áll hozzá, ha így csinálja. A motiváció lehet bosszú, de mondjuk az nem jó motiváció. Szerintem a jogi ellentámadás ideális motivációja az, ha a cél: mások, további áldozatjelöltek megvédése az elkövetőtől. De az önsajnálat biztosan nem jó motiváció.

Vissza a történelemhez. Nürnbergi akasztófák, Weizman, nácivadászok, Eichmann pere: teljesen oké. Kommunista gyilkosok megbüntetése a környező országokban: teljesen oké, kár, hogy nálunk ez nem történt meg. (Mi van, drága a kötél? Oké, tudom, nem tetszettünk forradalmat csinálni. De talán az igazságszolgáltatás előfeltétele a forradalom? Nem hiszem.)

Áldozatkultusz: NEM oké. Nem szeretek vágóhídi birkaként gondolni az őseimre. Zavarja a büszkeségemet, a férfiasság-tudatomat. Borzolgatja a kakastollaimat. Akkor is, ha tudom, hogy nem lett volna sok esélyük, attól még a szégyen megmarad. Ha nem gondolhatok hősként rájuk, inkább nem akarok rájuk gondolni túl sűrűn, ha egy mód van rá. Főleg nem szeretem azt, ha van egy olyan mögötte, hogy nekem is félnem kellene, hátha megismétlődik. Szó sem lehet arról, hogy féljek, ezt nagyon hamar felejtsétek el. Bonyolult identitásom van: félzsidó, félkeresztény, teljesen buddhista, teljesen magyar, teljesen európai/nyugati, értelmiségi, azon belül is konzi, enyhén libertárius, anglofil, meg részben és válogatva, de amerikafil, meg görög-római fan, és eléggé kocka.

Ezek egyikeként sem vagyok hajlandó félni. A játék szerintem nagyon egyszerű: szavakra szavakkal kell reagálni, erőszakra erőszakkal, ameddig lehet, addig törvényes erőszakkal. Egyelőre az elmúlt 20 évben identitásom egyik elemét sem érte erőszakos támadás, tehát fel sem merül az a probléma, hogy a törvényes megoldások elegendőek-e, ez egyszerűen nem probléma jelenleg. Egyelőre, amitől mások szerint félnem kellene, azok csak szavak. És ez idegesít. Tényleg ennyire gyávának néztek, hogy szavaktól félni fogok?

Legyünk már férfiak, tényleg. 

 

A szerző írásai a Konzervatórium.hu-n:

Válság és kiút: az új kompromisszum

Gondolatok vallásokról és szekularizmusról


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr80776153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TuRuL_2k2 · http://maglyatuz.hu 2008.11.18. 19:37:55

Nagyon igaz, én is valahogy így érzem. Legyünk tudatában a múlt szenvedéseinek (& értsük meg a sajátunkon kívül mások fájdalmait is), de küzdjünk azért, hogy a jövő szép és dicső legyen!
Öt-hat év alatt visszaszerezhetjük a vezető helyünket a térségbeli gazdaságok között (ennyi idő alatt vesztettük el). 100 éve nem sokan gondolták volna Kolozsvárott, az akkor 80%-ban magyarok lakta, magyar városban, hogy egy évszázaddal később 80%-ban románok lakta, román város lesz. Ugyanígy nem tudhatjuk, hogy 2018-ban hova fog tartozni a kincses város. :)

TuRuL_2k2 · http://maglyatuz.hu 2008.11.18. 19:39:10

Karmadealer:
Nem a Rózsadombon él, nem is a fővárosban. De nem nélkülöz.

Murányi Vénusz 2008.11.18. 19:44:40

Kifinomult okoskodás az áldozatiság körül. Ezer helyen támadható.
- Pl. Az a tettrekész ERŐS személyiség, aki inkább a harc elkerülését vállalja, nem(csak) attól erős, hogy tud mérlegelni, és adott esetben a fegyvert letenni, hanem attól (is), hogy a harc feladása és az "áldozati" szerep miatt ő nem érez szégyent (a posztíró az áldozatiság miatti szégyenérzetet elkerülhetetlennek tartja, erős és gyenge sestében egyaránt). Ugyanis az erős képes elfogadni magát, azt hogy a harcot feladta, így szégyent sem érez. Az ő önértékelését, lelki egyensúlyát az új szituáció nem borítja fel . A harc feladása, az áldozatiság miatti szégyenérzet a gyengéé, akit az áldozati szituáció megtör és szégyenérzetre késztet, függetlenül attól, hogy előtte megkísérelte az ellenállást vagy sem. (Ebbe belegondolva, máris ráeszmélhetünk arra, hogy az emberek 99%-a gyenge, de ez így természetes..).
- Eleve, ez a terminológia: áldozat-győztes, és az 'áldozat-győztes' terminológiai rendszerben való gondolkodás a gyenge gondolkodása, a gyenge okoskodása. Aki nem tudja elfogadni, hogy néha veszít, ezért ha törik ha szakad, ő gerincet akar növeszteni... Gyengeség az is, hogy ő mindenáron gerinces, "harcos" akar lenni (bizonyítási vágy), amikor pedig nem sikerül, akkor jön az összeomlás, a szégyen, és az önáltatás: "Ezúttal nem sikerült. Jaj, jaj." Nem. Nem ezúttal nem sikerül, sosem sikerült erősnek lenni: gyenge volt akkor is, amikor mindenáron erős akart lenni és gyenge volt akkor is, amikor az áldozatiság miatt szégyent érzett (szar ezzel szembenézni különben). És persze kitalál mindenféle teóriákat (lásd a posztot), ami hátha okulására szolgálhat, amiből tanulhat, hogy legközelebb erősebb lehessen (még mindig bizonyítani akar magának, tehát gyenge).
- Az egót legyőző önkéntes áldozat sem feltétlenül pozitív. Hogy mi erő vagy mi gyengeség azt a "miért?" kérdés dönti el, tehát a motivációk. Miért akar ő önkéntes áldozat, "hős" lenni? A legtöbb "hős" a saját mártíromságával adott értelmet egy olyan életnek, mely a mártíromság nélkül számára sekélyes lett volna. Ergo nem tudja elfogadni magát és az életét olyannak amilyen, ezért úgy dönt "legyőzi" magát, másmilyen lesz, mint addig. Akár úgy, hogy legyőzi életösztönét. De legalább megdicsőül a saját szemében. Végre helyreáll az önértékelése. Az önkéntes áldozatot bemutató "hős" tehát valóban nem mások csicskája, a saját gyengeségének csicskája.
- És még folytathatnám.....

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2008.11.18. 19:44:43

"A történelem jó és rossz periódusokból áll, vannak népek, közösségek, ahol ezek vagy azok arányaikban meghaladják a többi népek, közösségek ilyen vagy olyan korszakait."

Csak az a baj, hogy nem egy randomszám generátor dobja ki, hogy mi lesz. 99%-ban magunk mentünk a lófaszért. Aztán meg sírunk.

A világban a helyünket mindig is úgy határoztuk meg, hogy lehet, hogy szarabb itt az életszínvonal, de csak a körülmények miatt. Mert nyugaton ott könnyű! Itt ők ennyire se boldogulnának, bezzeg mi ebből is ki tudtunk ennyit hozni. Hát, ja, csak a körülményeket is magunknak csináltuk.

Joejszaka 2008.11.18. 19:54:21

Werwolf,

Jaja, provokátor vagyok. :-) Kösz a bókot.

Szerintem áldozatnak lenni nem szégyelnivalóság, hanem pech és szerencsétlenség. A legtöbb áldozat nincs abban a pozícióban, hogy esélye lenne, ezért nem lúzerség számukra veszíteni.

Más áldozatok tényleg lúzerek. Például mi, amikor feladtuk az 1. vh. után fél Erdélyt. Ez szégyelnivaló.

De _általánosságban_ kijelenteni, hogy áldozatnak lenni szégyen, szerintem komoly tévedés, ráadásul sértés is.

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2008.11.18. 19:55:03

Ahmet 2008.11.18. 19:44:43

>Hát, ja, csak a körülményeket is magunknak csináltuk.

A törökök pl. echte magyar találmány.

Közöd?? (törölt) 2008.11.18. 20:02:43

sok volt a szerencsétlenség az utóbbi időben ennek a népnek a történetében, nem csoda ha nehezen dolgozza fel. inkább annak vannak problémái aki elkezd itten erőltetetten vidámkodni, meg magyarázgatni, hogy őt bizony nem érdekli

gravi_t 2008.11.18. 20:04:28

Valaki akkor dobjon már be pár dicsőséges győzelmet, amit ünnepelhetnénk, jó?

Nos, várok...

Igen, mi lesz?
...

gravi_t 2008.11.18. 20:05:31

Ja, még valami. Ismerek egy népcsoportot / országot, aki az áldozati létéből csinált karriert, nagyon rövid idő alatt. Akkor nem ők a követendő példa?

Quicksilver 2008.11.18. 20:07:04

dzsucseharcos: nemzeteknek is lehet karmájuk, nemde? :-)

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2008.11.18. 20:07:48

Közöd?? 2008.11.18. 20:02:43

Nem vidámkodni kell, hanem kerülni az egyoldalúságot. Semmi értelme arról beszélni, hogy a magyar történelem csupa tragédia, tragédiák sorozata, meg nincs-mégegy-ilyen-tragikus, ugyanis van ezer nép, amelyből csak a neve maradt fenn, és sok, amelynek a nevére sem emlékszik senki. Magyarországhoz hasonlóan "páratlanul tragikus" történelmű ország csak a környéken van vagy 10. Mitől létezik még mindig ez az ország, ill. nép, ha állítólag csakis kudarcai, tragédiái meg katasztrófái vannak? A másik szempont, hogy a múlton túl is kell lépni, ami nem azonos az elfelejtésével, hanem azt jelenti, hogy bizonyos távolságtartást lehetne vele szemben alkalmazni. Ennek ellentéte pl. az áldozatiságalapú vagy sérelmi alapú identitás, amit Shenpen kritizál.

gravi_t 2008.11.18. 20:08:30

Miért is kell szégyellnem magam azért, mert pl. _mások_ szétverték az országot? Majd ha a szlovákok szégyellik magukat a benes-dekrétumok miatt.

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2008.11.18. 20:09:02

Quicksilver · www.szamszara.blogspot.com/ 2008.11.18. 20:07:04

Nem, de pl. a szovjeteket és a nácikat a magyarok főzték ki, hogy legyen miért panaszkodniuk, ez egyértelmű.

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2008.11.18. 20:13:57

gravi_t 2008.11.18. 20:04:28

Próbáljon meg általában sikerekre, sikeres időszakokra gondolni. Vagy úgy gondolja, hogy a csatamezőn aratott győzelem az egyetlen pozitívum, ami egy nép életében történhet?

Egyébként még olyasmit is lehet találni, pl. ismeri a soproni népszavazás előzményét?

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2008.11.18. 20:14:26

csendben megjegyzem, volt már vita a nemkicsit pesszimista himnuszunkról is sokfelé


talán ez a karmánk, talán ez a 'magyarságtudat': balsors-tépteség?

Varj 2008.11.18. 20:15:13

Szerintem alapvetően rendben van Shenpen gondolatmenete, csak egy hajszállal félrenyúlt az áldozat-szégyen párhuzammal. Nem kell szégyelleni, ha áldozatok voltunk, csak abban van nagyon igaza, hogy büszkének lenni sem lehet rá.

Én Magyarország lelkiállapotát (az iskolás példánál maradva) egy olyan gyerekéhez tudnám hasonlítani, aki arra próbálja építeni az identitását, hogy otthon bántalmazzák. "Ne tessék rám haragudni, hogy nincs kész a házim (a csőd szélén áll a gazdaság), de otthon minden este megver az apám (exkomcsik vezetik az országot...), de rá se tessék haragudni, mert őt meg a nagyapám verte (...akiknek a szüleit felakasztották a fasiszták)", stb.

Ez a megoldás ugye (már ha valaki is megpróbálkozna vele) kb. addig működhet, amíg a pregenitális korszak le nem zárul, és a kölyök rá nem jön, hogy ezzel a szöveggel ugyan egy csajt se fog beimádkozni az ágyába. Hasonlómód nekünk is el kell jutni odáig, hogy ez az ómagyar sorstragédia valójában egyetlen dologra jó, a felelősség alóli kibújásra, és ha emellé bármi mást szeretnénk (normális bürokráciát, egészségügyet, rendőrséget, gazdaságot stb.), ahhoz bizony össze kell szorítani a fogat, és tolni a szekeret. Elég komoly lemaradásban vagyunk az osztálytársainkhoz képest, szóval ideje volna már.

_alesi_ (törölt) 2008.11.18. 20:16:25

Murányi Vénusz: eszerint az az erős nem érezhet szégyent? "Az ő önértékelését, lelki egyensúlyát az új szituáció nem borítja fel ." - ha minden további nélkül képes felülemelkedni a vereségen, anélkül, hogy bántaná az adott helyzet, akkor ott bizony igen komoly problémák vannak. Az ilyen ember nem erős, hanem elvtelen...

gravi_t 2008.11.18. 20:22:29

dzsucseharcos,

Tehát akkor miket kéne megünnepelnünk? Példákat, kérlek!

Csak úgy mondom, hogy jelenlegi nemzeti ünnepeink is dicsőséges eseményekről emlékeznek meg:
- márciusi forradalom
- államalapítás
- a köztársaság kikiáltása

És hát igen, ott van október 6, ami egy olyan eseményre emlékezik, amely igencsak párját ritkítja az egész történelemben, abban a korszakban pedig, amikor történt, nem volt rá példa.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.18. 20:23:33

Hanni,


Az a Himnusz nagyon is beszédes. Aszongya hogy BALsors.
Höhöhö.

phaidros 2008.11.18. 20:23:49

Jó poszt, tetszik, nagyrészt egyetértek.

___________________________ (törölt) 2008.11.18. 20:24:35

Nem állok neki egyenként válaszolgatni, néhány általános megjegyzés:

1. Elfogadom, hogy az "áldozatnak lenni szégyen" kissé irreálisan keménynek hangzik - talán nem jól fogalmaztam. Önmagában valszeg nem az, de valahogy az áldozatiság lobogtatása, azzal való dicsekedés mégis ciki. Azt fenntartom, hogy létezik egy ilyen mém, a mártíriumság (önkéntes áldozat) eltorzításából, hogy az áldozat bizonyos értelemben bűntelen, tiszta, megtisztult, felemelkedett, ezért lehet vele dicsekedni, azonosulni - és ez gáz. Nem, ez nem magyar specialitás. Frászt kapok attól, amit a nyugati feministák a nemi erőszak köré szőttek - a normális logika szerint egy az erőszakos bűncselekmények közül, valahol félúton a fegyveres rablás és a gyilkosság között, és valami elképesztő misztikus körítést faragtak köré... ezt csak úgy zárójelben, példának, nem ez a lényeg.

2. Valószínű, hogy a kettes pont emiatt nem sikerült túl jóra, tessék inkább az elsőre koncentrálni :-)

3. Dzsucse törökös beszólásán nagyon jót nevettem, tíz pont :-) De azért tegyük hozzá, hogy ha véletlenül lenne egy időgép itt a garázsban, Szapolyai János alapos valagba rúgása rajta lenne a listán, az ismert történelmi okok miatt (törökök behívása), igaz, nem az első ötben.

libikoka 2008.11.18. 20:24:37

Oké, rendben, csak egyrészt a tetteket szavak előzik meg általában, nem?
Azonkívül ma már egyre kevésbé szavaktól, és egyre inkább tettektől lehet tartani.

Egy fontos dolgot pedig nem veszel figyelmbe: amíg az emberek, akiket vagy akiknek őseit ezek a traumák érték, nem képesek azt földolgozni, hanem továbbadják a maguk kis frusztrációit a következő generációknak, addig a te gondolatmeneted kiindulási pontja hibádzik.

Ugyanis a magyar nagyon nem egészséges társadalom, a legkevésbé sem egészséges önképpel - csak ennek a kibeszéletlen, földolgozatlan, egymásra halmozódó traumák jelentik a gyökerét, nem pedig az áldozatkultusz. Az utóbbi szintén csak következmény.

Rob67 2008.11.18. 20:28:52

Mondanám hogy ez szimpla genetikai hiba. Árpád elkurta, István továbbkurta... A gyurcsi csak megkoronázta.
Ehhez vagyunk szokva ezer éve, miért most változna meg.
De inkább egyet kell értsek a cikk nagy részével: sajnos a magyar ilyen, az elesettség, a bántottság, a kiszolgátatottság megtestesülése vagyunk. Ilyen a habitus, szeretjük magunkat ebben a szerepben láttatni.
Ez nekem egy nemzeti önértékelési zavar, a szexuálitásban a submissziv hajlamhoz hasonlíthatnánk.
Még ezer év és talán elmúlik.

hatláb · http://ebenci.blog.hu 2008.11.18. 20:32:27

Az önsajnálat az egyéneknek nagyon jó dolog, ezzel saját magunkat mossuk tisztára, mi nem voltunk hibásak. Már nem azért, de mostanában van bármi tétje is annak, hogy ki vlt a "hibás" mondjuk a világháborúkban? Vagy hogy a ruszkik mit tettek Kelet-közép Európával? Érdekel valakit is? Lehet róla írni, beszélni, "közben morzsinkálni", de attól még nem lesz más semmi. Ez egy nagyon jó kifogás, hogy miért ne tegyünk rendet a sajét pár négyzetméterünkön.

TuRuL_2k2 · http://maglyatuz.hu 2008.11.18. 20:35:57

Rob67:
Árpád és István mennyiben kúrták el?

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.11.18. 20:40:19

"Ez egyébként markánsan balos mém és valahol egy keresztény (és buddhista, mellesleg) toposz eltorzítása: az önkéntes áldozat, a mártírium toposzáé. Az önkéntes áldozat, a mártír ugyanis nem vesztes, hanem győztes: legyőzte önmagát, önmaga önző vagy gyáva részét. Aki viszont nem önkéntes áldozat, akiből mások csináltak áldozatot, az nem győztes. Az vesztes."


Khhmmm...

Mit is írt erről Nietzsche?... :-)

Egyébiránt tetszik a poszt.

Gift 2008.11.18. 20:43:14

azért ne keverjük már a gyászban zokogva fetrengést a hatalom kovácsolás gyászkötelezettségével!
shenpent ezennel töröltem a google earth holokauszt érzületi térképéről! :)))

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2008.11.18. 20:43:34

bulizás, győzike, böff, mónikasó, böff, győzike
hol a távirányító
böff

Quicksilver 2008.11.18. 20:45:00

A Hannibal Lektűr-attitűd: "talán ez a karmánk, talán ez a 'magyarságtudat': balsors-tépteség?"

Igen, én is erre gondoltam a nemzeti karmával. A pszichológia elég jól ismeri az áldozat-szindrómát, ugyanez nyugodtan létezhet egy-kettővel nagyobb léptékben is. Jó, tudom, az ok-okozatiságot ehhez kicsit félre kell tenni, ahhoz meg kell némi bátorság.

___________________________ (törölt) 2008.11.18. 20:46:53

"Mit is írt erről Nietzsche?... :-)"

Mit is? Utolsó emlékeim azok, hogy ő speciel az önkéntes áldozatot se tartotta valami nemes dolognak - ami nagyon gáz hozzállás. De lehet, hogy tévedek. Keveredik a memóriámban N. és Ayn Rand - nagyon hasonlóak...

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2008.11.18. 20:47:01

Árpád méénem ment kicsit tovább, a tengerig?
Dalmácia például kellemesebb éghajlatilag:)

Murányi Vénusz 2008.11.18. 20:48:35

_alesi_ 2008.11.18. 20:16:25
Az ilyen ember nem erős, hanem elvtelen...
Elvtelen? Mi köze ennek az elvekhez? Nem azt akartad írni, hogy érzéketlen?
Igen, valaki akkor erős egy szituációban, ha a szituáció nem töri össze, ha mer az adott szituációban létezni önvád és szégyenérzet nélkül. Azért tűnik ez érzéketlennek, mert az ember legtöbbször elesett. És mert emberi dolog a szégyenérzet. Ezért tűnik érzéketlenségnek az erő. Nem is tudják sokan csinálni... És persze nincs olyan, hogy valaki csak erős, mindenkinek van gyenge pontja... De a legfőbb kérdés az, hogy viseled a gyengeségedet...

lynx (törölt) 2008.11.18. 20:50:38

A mi himnuszunk a legszebb az összes közül. Tessék méltóan beszélni róla.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.11.18. 20:56:08

"Utolsó emlékeim azok, hogy ő speciel az önkéntes áldozatot se tartotta valami nemes dolognak - ami nagyon gáz hozzállás." (Shenpen)

Ja, ja, hazugságnak, a hatalom akarása beteges túltengésének vélte. A gyenge, akit legyőztek, nem fogadja el a vereségét, hanem erénnyé próbálja átmaszkírozni.

Mondjuk Nietzschénél a zsidó, a keresztény, a baloldali (szocialista, nemzetiszocialista stb.) és a hazug fogalmai nagyjából szinonimák. :-)

Ami így elsőre persze tényleg "nagyon gáz hozzáállásnak" tűnik; mélyebben belegondolva viszont nagyon is következetes.

A mai helyzetre konvertálva pedig valóban az áldozatkultusszal való leszámolást jelentené.

2008.11.18. 20:57:05

fasisztoid szöveg. erősebb kutya baszik, a gyenge elhull, legyünk már férfiak, sutba a félelemmel. a vége pedig nekemvanigazam mert olyan bonyolult félkeresztény félliberális félkocka félértelmiségi félisten jellem vagyok hogy te ezt úgysem tudnád végiggondolni. úgyhogy fogadd el, egyébként is erősebb kutya baszik úgyhogy nekem van igazam...

mindjárt megyek és jog eszközéhez nyúlok... pff....

doktorur 2008.11.18. 21:27:48

Lehetnek vidám ünnepeink is: mint amit Megyó pezsgôzéssel ünnepelt a Kempinskiben.

Értem én, hogy kontraposzt, de a ló tulsó oldala legalább olyan ellenszenves mint emez. Kár, hogy nem sikerült a nyeregben maradni. Same shit, different smell...

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.11.18. 21:34:12

@doktorur:

Az csak látszólag a túlsó oldala a lónak. Valójában ugyanaz mindkettő: félni a múlttól vagy hisztérikusan kompenzálni a félelmet.

___________________________ (törölt) 2008.11.18. 21:40:44

Csöncsön,

nu, precízen ez a baj a N.-vel és általában a posztkanti németekkel (ld. Hegel): van az én és van a világ, e kettő harca, oszt kész - semmiféle önreflexió, önjavítás, önlegyőzés, önmagunk felett aratott győzelem - van ebben valami végtelenül amorális. De ezt most nem részletezném, ez önálló témát, alaposan körüljárást igényel - csak úgy megjegyeztem... ceterum censeo ha N. bejön, ismerkedj meg Ayn Randdal, kb. ugyanaz a kategória egy modernebb formában, valszeg be fog jönni.

___________________________ (törölt) 2008.11.18. 21:41:56

Doktorur,

nem ünnepekről volt szó. Egy azonkál mélyebb, általános hozzállásról.

doktorur 2008.11.18. 21:49:24

Shenpen: értem én. Ettôl függetlenül nem értek egyet veled ... lényegében semmiben. Sem a szándékban, sem a megfogalmazásban, sem a stílusban, sem a ráció nélülözésében. Istenem, hát van ilyen :)

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.11.18. 21:53:36

"van az én és van a világ, e kettő harca, oszt kész - semmiféle önreflexió, önjavítás, önlegyőzés, önmagunk felett aratott győzelem - van ebben valami végtelenül amorális"

Hát ezen gondolkodnom kell. (Mármint már azon is, hogy ezt hogy érted.)

Ayn Randot (Randet?) nem ismerem, megnéztem a Wikipédián, de sokkal nem lettem okosabb. Tájékozódni fogok. Mondjuk azt nem hiszem, hogy "ugyanaz a kategória" volna, mert Nietzsche az egész kontinentális gondolkodásban egyfajta kopernikuszi fordulatot jelent radikális metafizika-kritikájával.

Thulsa Doom (törölt) 2008.11.18. 21:53:47

Tényleg a tököm tele van már a sok nyavajgással. De ezek szerint nem csak nekem.
Van három hivatalos nemzeti ünnepünk.
Ebből kettő levert forradalom, a harmadik augusztus 20, amiről meg a lakosság 99,9 százaléka nem tudja, hogy mi is történt valójában akkor, amit ünnepelnünk kéne.
Van egy Himnuszunk, ami szerint bűnhődünk, meg tép a balsors.
Vannak hivatalos történelem tankönyveink, amiből megtudhatjuk, hogy őseink, akik mindenkit legyőztek a honfoglaláskor, tulajdonképp süketnémaként indultak el gyalog a tundráról, közben pedig, amíg menekültek mások elől, a többi néptől megtanultak lovagolni, beszélni, írni...

Érdekes a történelem. Ezt az egész búvalbaszott nemzeti "fílinget" a Habsburgok találták ki nekünk. Ők ugyan már rég eltűntek a süllyesztőbe, de a "művük" a nyakunkon maradt.

Azor 2008.11.18. 22:04:29

jó lett, csak iszonyat hosszú :/
pedig az eleje nagyon bejött, de így már túl nagy falat.
Meg ért volna ez egy-két posztot s re-posztot (érted? höhö riposzt! ri-poszt! höhöhö)

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2008.11.18. 22:07:22

Kemotox 2008.11.18. 21:53:47

>Ezt az egész búvalbaszott nemzeti "fílinget" a Habsburgok találták ki nekünk.

Nem hinném. A kálvinista történetírás öröksége, hogy a Habsburg-időszakot szörnyűséges elnyomásként tárgyalják. Ezt a hagyományt folytatta a komcsi történetírás is, bár az utóbbi ezen felül pedig kimutatta, hogy "elnyomás, szolgasors volt a rend ezer évig". A "történelem" szóról így aztán a szegénység, elnyomás és a szabadságért való hiábavaló küzdelem jut mindenkinek az eszébe.

mark renton 2008.11.18. 22:13:14

Egyszer majd valaki árulja már el, hogy mit jelent az a szó, hogy „mém”!
Életem első 28 évét Magyarországon töltöttem, de tényleg lövésem sincs mit jelent, még a szövegkörnyezet sem segít.
Komolyan.

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2008.11.18. 22:18:49

mark renton 2008.11.18. 22:13:14

Persze hogy nem segít a szövegkörnyezet, hiszen annyira általános/semmitmondó a jelentése:)

A köznyelvben/slangben információdarabkákat értenek rajta, elsősorban a népszerűeket, jól terjedőeket.

dzsucseharcos · http://songun.blog.hu 2008.11.18. 22:20:31

Ebben a szövegben főleg a "gondolat" szó helyett szerepel.

alert 2008.11.18. 22:24:01

egyetértek.
mármint nagyjából azzal, hogy egy vidám, _jövőbe tekintő_, a bajt nem kereső hanem inkább kerülő népnek-nemzetnek szeretnék lenni a tagja, mindennapi elszenvedője - vagy éppen élvezője.

ezért szeretek külföldiekkel lenni, de nagyon. és egyre inkább elmehetnékem van. nem, nem magam miatt. miattuk.

alert 2008.11.18. 22:24:37

(mármint az óbégatók miatt, akik népieschen sírva vígadnak, még azt is)

Karmadealer · www.sajtoszsemle.blog.hu 2008.11.18. 22:28:32

turul2k2, kösz a pontostást de nem vigasztal, mert sajnos nyilván nem Szegedre vagy Sátoraljaújhelyre gondoltál, ahol a műanyagbilincs is megrohadna rajta, annyit kellene ülnie ha nem lett volna ez a fantasztikus bársonyos rendszerváltásunk..

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.18. 22:32:23

Csöncsönnél teljesen beállt a pavlovi értelembenvett Gleichschaltung. Simán bárhonnan eljut két lépésből Nietzschéig:))))))))))))))

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2008.11.18. 22:33:36

(félreértés ne essék, nem bántásbul mondtam!)

józan' 2008.11.18. 22:36:00

"Nemzeti karma"...

ótejóég.

Thulsa Doom (törölt) 2008.11.18. 22:39:25

szmájlinéni, te most jelenleg pont egy, a "bajt nem kereső hanem inkább kerülő népnek-nemzetnek" vagy a tagja.
Ahol mindenki megpróbál elsunnyogni a felelősség és a gond elől. Ezért aztán egyre nagyobbak a gondok.
Az óbégatók éppúgy ebbe a csoportba tartoznak, mint a "csendes többség", csak ők a semmittevés helyett pótcselekvésekbe menekülnek.
A a baj elől nem lehet kitérni, hanem meg kell harcolni vele. Ez áldozatokkal is jár. Lehet hogy te leszel a "harc" áldozata lehet hogy én. De folyton menekülünk a problémák elől akkor biztos lehetsz benne, hogy mind a ketten a süllyesztőben végezzük.

ikaljan · http://ikaljan.blog.hu 2008.11.18. 22:47:30

ja... még egy dolog eszembe jutott...
"Ez egyébként markánsan balos mém és valahol egy keresztény (és buddhista, mellesleg) toposz eltorzítása: az önkéntes áldozat, a mártírium toposzáé."

...szerintem tök trendi egy konzi blogon minden szart balosként értelmezni, de szerintem baromira nincs evvel összefüggésben. Történetileg sokkal inkább a modern tömegtársadalom, még konkrétabban a tömeghadsereg körül kellene keresgélni.
A háborúban meghalt katona minden társadalomban hősi halott. A probléma annyi, hogy a tömeghadseregek megjelenésével az egyes "hősök" egyre passzívab szerepet játszottak saját elmúlásukban.
Végső soron egy yperni árokban kuksoló baka ugyanúgy passzív elszenvedője volt az árokba zúduló klórgáznak, mint ahogy néhány évvel később a gázkamrába zsúfolt áldozatok.
Ettől függetlenül a nemzeti hagyomány és a hadvezetés nem tehette meg, hogy a halottakról ne "hősi halottként" emlékezzen. Itt jött tehát a váltás. Egy megtorpedózott hajó vizbefulladt legénysége miért"hősi" halott? Mert megölték. Áldozat. Méghozzá a haza oltárán.

Ennyi. A hősi halott azért hős, mert áldozat. Az áldozatság önmagában felemelő értékké vált.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.18. 23:22:42

Kedves A Hannibal Lektűr-attitűd!!!

"Árpád méénem ment kicsit tovább, a tengerig?
Dalmácia például kellemesebb éghajlatilag:)"

Dalmácia maga végtelen róna, ott kib*szottul lehetett volna ám félnomád-legeltető életmódot folytatni:-)

ü
bbjnick

AgentOrange811 2008.11.18. 23:37:54

Sziasztok,
Már bocs, de amíg a gyerekeinket körtemuzsikán, meg "Légy jó mindhalálig"-on szocializáljuk mégis mit vártok?

Liberté_73 2008.11.18. 23:45:07

"Valaki akkor dobjon már be pár dicsőséges győzelmet, amit ünnepelhetnénk, jó?
Nos, várok...
Igen, mi lesz?
... "

Hát kurta kis lista lesz, mint a XX.századi francia hadisikerek listája. (Google is csak ennyit dob rá: "No results. Did you mean:XX.századi francia vereségek?" :) )

Martian (törölt) 2008.11.19. 00:33:52

"búval baszott nemzetem, fennen sírunk érted!"

max_headroom 2008.11.19. 00:39:53

Shenpen, a köteles részért tőlem is kiérdemelted a piros pontot. :-)

Amikor kiskölyök voltam, a szüleim nyáron mindig beraktak a napközis táborba. Rendkívüli módon utáltam, főleg azért, mert volt ott egy nálam két évvel idősebb, nagydarab gyerek, aki kinézett magának, és anélkül, hogy bármi oka lett volna rá, minden reggel menetrendszerűen elvert. Egy nap, amikor már nagyon elegem volt a folytonos megaláztatásból, elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, úgysincs mit vesztenem, nem hagyom magam. Amikor megint jött felém a gyerek, hogy elkalapáljon, és már csak két lépésnyire volt, hirtelen én is léptem felé egyet, és lendületből, teli talppal, tiszta erőből gyomron rúgtam. Úgy esett össze, mint a colstok, fel se bírt állni, a rémült tanárok mentőt hívtak rá. A reggeli zászlófelvonásnál ismertették a táborlakókkal a történteket (és a büntetésemet), viszont attól kezdve senki nem kekeckedett velem. :-) A következő évben elkezdtem judózni, mellette versenyszerűen lőttem. A sorozásnál A+ kategóriát kaptam, 17 évesen három napra be kellett vonulnom a Petőfi laktanyába, ahol éjjel-nappal vizsgáltak, teszteltek minket, a végén egy különleges egységnél kötöttem ki. Mindezt úgy, hogy sosem voltam különösebben erős felépítésű. Miért is mesélem ezt az egészet? Mert teljesen egyetértek veled abban, hogy az egész fájdalomkultúra sehova nem vezet, és nagyban rajtunk múlik, hogy egy krízishelyzetben a győztes vagy a vesztes oldalra kerülünk.
_______________________________________________________

Werwolf: 200000 ment el.
_______________________________________________________

dzsucseharcos: a török haknik egy jó részét bizony magunknak, és a már akkor is meglevő széthúzásnak köszönhettük.
_______________________________________________________

mark renton: hu.wikipedia.org/wiki/Memetika

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.19. 00:47:14

Kedves Shenpen!

Ez a "jajjmilyenszerencsétlenekvagyunkmink"-attitűd ez egy kispolgári giccs. Nem mintha nem volna alapja, minden nép tud a történelméből tragikus eseményeket szépszámmal elősorolni (lehet, hogy mi az átlagosnál többet is), de ez az attitűd nem azért él a mai magyar "közvéleményben", mert "ilyenek vagyunk gyárilag" vagy mert "mi ezt annyira élvezzük", hanem mert nincs "alternatív program" Ha valódi, korrekt társadalmi programmal tudna valaki előlépni a magyarok elé (nem csak erősen átlátszó hamiskodásokkal, mellébeszélésekkel, manipulációkkal, azzal már tele a polc), fogadásom van rá, hogy 1 perc 27 másodperc alatt úgy beindulna (nem tehetek róla, ez a jó kifejezés) a nemzet (az országlakosság), hogy ihajjj.

Mondjak történelmi példákat? 1825-1848, 1848-1849, 1867-1914, 1920-1941, 1945-1948, 1956; (szerintem) ezek az időszakok mind azt mutatják, hogy ha látszik az irány, akkor nem futunk rosszabbat százon, mint bármely más nemzet:-)

Ellenben ha nem látszik az irány, akkor úgy kezd a nemzet (az országlakosság) is viselkedni, mint Illyés Gyula a Rákosi-érában: folyamatosan "beteg lesz".

Tudom, hogy most az következik, hogy nem kell megvárni, amíg valaki lép helyettünk, hanem nekünk kell lépnünk. Negyven év létező szocializmus után és az elmúlt húsz év posztkomcsi ámokfutása után az volna a csoda, ha itt bárki lépni akarna vagy tudna (lépni), ha itt működne bármiféle civil kurázsi.

Sz*r ügy, de ez bizony elitkérdés:-( Ha megszüli magát egy követhető elit, akkor ez az egész "jajjmilyenszerencsétlenekvagyunkmink"-problematika lekerül a napirendről, ha nem akkor marad a siránkozás, és lesz is miért, mert akkor jönnek a kiskirályok (a vörös és zöld csákmáték) és (ellenpontként) a "hazafias sportegyesületek":-(

ü
bbjnick

Suum Cuique · http://magyarkodo.blog.hu 2008.11.19. 01:28:30

Nemzeti nagyságtudat

Nem nagy nemzeti csapások, katonai összeomlások tesznek sírba egy nemzetet, hanem a kataszrófát követő nemzedékek félelme az újabb harctól, az újabb halálos veszélytől, az újabb nélkülözéstől.

Ha egy nemzetben van annyi történelmi nagyság, hogy a csapást átélt apák, fiaik szívébe át tudják ültetni a feltámadás hitét, népünk küldetésének tudatát és a férfias merészséget, akkor ezt a nemzetet nem kell félteni a halált jelentő szolgaságtól, mert nagy történelmi pillanatokban nem fognak késni a cselekvéssel.

Vannak nemzetek melyek félve a háborútól, a szenvedéstől, a szegénységtől önszántukból lemondtak a független állami életükről, a veszélyes szabadság helyett a békés szolgaságot választották.

Jöhetnek történelmi idők, mikor -talán századok múlva- a szerencse, egy hatalmi átcsoportosulás kedvező politikai fordulatok, erőviszonyok megváltozása, vagy - igen ritkán- a belátás mindent visszaadhatnak ezeknek a nemzeteknek: az elveszett függetlenséget, alkotmányos szabadságot, önálló állami életet és gazdasági életteret, csak egyet sohasem: a honvédelmi hivatásérzetet, mert ez mindig eltűnik a szolgaság évtizedei-századai alatt a lelkekből.

Egy nemzet részére a véletlen, vagy a szövetséges érdekek építhetnek új határokat, melyek lehetnek szélesebbek és jobbak, mint amelyről valaha is álmodott, de semmiféle hatalom nem építhet a számára hadtörténelmet.

Nem adhat a dombjaikra senki szétlőtt várfalakat, a földjeikre csatamezőket, múzeumaikba golyóvert és véres zászlókat, templomaik kriptájába szabadsághősöket, irodalmukba katonaköltőket nem adhat gazdagon felszerelt hadseregüknek senki hagyományokat, népük ajkára hősi legendákat és dalokat, melyeknek ütemeiben a nagy múlt, a nemzeti nagyság, fegyverzörgés, lobogók suhogása él.

A szolgaság századai üresen futottak el felettük, amíg mások harcoltak helyettük, ők okosan szolgáltak. Jelszavakat adhatnak annak a népnek, mely úgy kapja vissza a függetlenségét, ahogy azt elvesztette: vér nélkül, de nem adhatnak neki lelket; azt a harcos férfilelket, mely a tetszetős jelszavakat képes lesz fegyverrel is megvédeni. A történelmet nem lehet megcsalni, egy lakájszellemű nemzet állig felfegyverkezve sem tud félelmet kelteni, az ilyen nép önállósága csak homokvár, amit az első vihar ledönt és nyoma sem marad. Ha egy nemzet egész életén át kikerüli a nyílt harcot, ha történelmi korszakok nemzedékei nem képesek halált vállalni a nemzet örök jövőjéért, akkor ez a nemzet-függetlenül a lelkek számától és a műveltség fokától- gyenge kis nemzet.

Kis nép is lehet nagy nemzet.

Nagy nemzet az, amely hinni tud küldetésében, hinni tud örök életében, hinni tud abban, hogy a Gondviselés nem vezet ok nélkül egy népet egy területre, és nem jelöl ki részére feladat nélkül hazát.

Nincs történelmi feladat nélküli nemzet, de vannak népek, amelyek nemzedékei- nyugalmukat, polgári békéjüket féltve- nem vállalják a történelmi feladatot; ezek elpusztulnak és a feladatot elvégzi helyettük majd más, egy fiatal, merész és férfias nép.

-Történelmi küldetését befejezte- szokták mondani. Ez nem igaz, mert egy nép sem fejezi be történelmi küldetését csak feladja azt.

Történelmi csapások?

Nagy történelmi csapások csak nagy nemzetet érnek, mert csak férfias nemzedékek vállalják a háború kockázatát.

Az igazán nagy nemzetek legyőzhetetlenek, mert bukásukban is nagyok maradnak; nem a szép napok és a jólét korában mutatkozik meg egy nemzet nagysága, hanem csapásainak elviselésében és a feltámadásban való hitében.

A nagy nemzet legyőzötten, sötét magábaroskadásában is félelmetes, az ellenfél tudja, hogy csak egyetlen nemzedéket győzött le, mert a nemzet nem csupán az élők szövetsége, hanem hozzátartoznak a temetők, a csataterek, a vándorlások útja, a ma még meg sem született gyermekek és az új évszázadok.

Ez a nemzet: mi mindannyian, élők, halottak és eljövendők.

Mi magyarok, nagy nemzet vagyunk.

Mi feladatot kaptunk a Kárpát-medencében, minket az Isten küldött ide, mi hiszünk ebben. Ha nem volnánk ezen a helyen, Európának ma más arca volna, ha nem volnánk ezen a helyen, a fehér ember ma nem tartaná kezében ezt a földet.

Mi vállaltuk és teljesítettük a feladatot: gát és bástya vagyunk az idegen Kelet ellen.

Nem vagyunk kis nemzet!

Kis nemzetre a történelem nem ró nagy feladatokat, kis nemzetnek kicsiny a történelme és a mi történelmünk káprázatos.
Mi nem pásztorbottal óvakodtunk be ide, hanem kardal vágtunk magunknak utat. Nem véletlen volt ez, nem jobb legelőkre bukkanás, hanem hajszálpontosan megtervezett és páratlan hadművészettel végrehajtott honfoglalás, amit csak igen nagy műveltségű nemzet vihetett keresztül. Mert nem horda lépte át a Kárpátokat, hanem egy művelt nép; nem voltunk ugyan keresztények, de nem voltunk bálványimádók; vallásunk szellemi hit volt sok rokon vonással a kereszténységgel, ami nem volt ismeretlen előttünk már a honfoglalás előtt sem; tehát történelemhamisítás az, hogy minket letelepedésünk után csak a szláv papok ismertettek meg a keresztény hittel.

Hogy ragaszkodtunk ősi hitünkhöz az tény, de ez is öntudatunk és műveltségünk mellett bizonyít mert minél műveltebb egy nemzet, annál nehezebb a térítők munkája, mint ezt Japán példája is igazolja.

Mi úgy vettük fel a keresztséget, hogy nyelvünk, hagyományaink és régi erényeink érintetlenek maradtak. Micsoda évszázadokba tekintő külpolitikai éleslátás kellett ahhoz, hogy a keletről jövő magyarság, a keleti keresztény egyház helyett a nyugatihoz, Rómához és ne Bizánchoz csatlakozzék és az államalkotás mily adománya ahhoz, hogy négy és fél évszázaddal letelepedésünk után mi voltunk Európa vezető nagyhatalma, a mi nyelvünk akkor volt Európa egyik diplomáciai nyelve.
Nagy Lajos uralma a balkáni hegyektől Poroszországig, és a Dnyeszter torkolatától Itáliáig terjedt.

Az elfoglalt nápolyi várat éppen úgy magyarok tartották megszállva, mint Raguzát vagy a havasalföldi Targovistet.

Vajon milyen gondolatokat ébresztett Laczkfi Andrásban, Nápoly megszállóinak magyar parancsnokában az elébe táruló Földközi-tenger, melynek túlsó partján ott ködlenek valahol Afrika öblei, a nagy hódítók álma, de már nem álombeli messzeségben?
Tudta-e, ez a magyar katona ott a Vezúv lábánál, hogy akkor, 1350-ben a magyarság a világhatalom kapuja előtt állt?

Szabad ezt elfelejtenünk? Soha!

Mi nagy nemzet voltunk akkor számbelileg is, Mátyás korában Magyarországnak nem volt kevesebb lakossága, mint Franciaországnak vagy Angliának.

De európai küldetésünk a déli arcvonalra szólított, ahol akkor volt felkelőben a Félhold, itt véreztünk el, három évszázad minden nemzedéke vállalta a harcot, Mohács fiai lehettek könnyelműek és pártosok, de hősök voltak.

Nincs nemzet, amely a helyünkön a teljes pusztulás nélkül vállalhatta volna a mi tizenhatodik századunkat, mikor a végekre szorulva rozzant várainkban karddal, csákánnyal, égő szurokkal, forró vízzel harcoltunk, asszonyainkkal és gyermekeinkkel együtt.
Körülöttünk olyan hatalmak tűntek el, mint Bizánc, vagy az Ozmán birodalom, és mi élünk!

Mert volt idő, amikor elvesztettünk mindent: földünket, templomainkat, gazdaságunkat, főiskoláinkat, fővárosunkat, bátor királyainkat, csak egyet sohasem: honvédelmi hivatásérzetünket, -annyira nem hogy az életünkért való harc mellett, fél kézzel még tudtunk verekedni szabadságunkért, nyelvünkért független államiságunkért is.

Ha nincsenek ezek a véres századok, mi is lehetnénk itt ma negyvenmilliónyian, mint Franciaország vagy Anglia.

Népünk betöltötte volna a Kárpát-medencét, sőt abban se kételkedjen senki, hogy nem ereszkedtünk volna le a Kárpátokon túli síkságokra, Gácsországra és a Havasalföldre.

Ma tizenhárommillió magyar él a földön, nem sok, de nem olyan kevés, hogy féltenünk kellene jövőnket. Csak hét nemzet nagyobb lélekszámra Európában mint mi, a többi mind kisebb.

Mi többen vagyunk, mint a hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkező hollandok és belgák, többen vagyunk, mint a nagy múltú görögök, a művelt dánok és norvégok, többen vagyunk, mint a történelmi múltjukra méltán büszke svédek, és mi egymagunkban többen vagyunk, mint a szerb és horvát nép vagy a cseh és szlovák nép együttesen.

Nem vagyunk kis nemzet!

De amikor évtizedekkel ezelőtt egy magyar író azt hirdette, hogy harmincmillió magyarnak kell megtöltenie a Kárpát-medencét, akkor ezért az álmáért állandó támadásokat kellett elszenvednie.

Azokban az évtizedekben történt ez, amikor a keletről beszivárgott idegenek diktáltak Magyarországon hangulatot és irodalmat: csak sírni volt szabad, csak panasz, a kicsiség és a tehetetlenség hirdetése volt szent, nagy író csak Mohácsot emlegethette, Nándorfehérvárt nem.

Aki a halhatatlan múltat idézte, vagy nemzeti nagyságtudatról beszélt, azt üldözőbe vették ezek az idegenek, akik csak legázolt és szolgalelkű nemzetek testén tudnak élősködni, ott érzik magukat otthon, ahol a csüggedés és fáradtság, az életféltés és az anyagimádat tölti be a lelkeket.

Ők mindig az élő nemzedékhez szólnak, suttogó orrhangjukon megmagyarázzák, hogy az életnél nincs nagyobb érték, minek keresse egy nemzedék a veszélyt, ha elkerülheti azt?

Egy fiatal német alpesi katonától, miután megmászott egy jéggel borított sziklafalat megkérdezték hogy megérte ez a vállalkozás azt, hogy kockáztassa az életét, hiszen béke volt akkor, miért kért ilyen találkozót a haláltól?

A katona így felelt: ?Egy nép emelkedik, ha fiai a küzdelmet és a veszélyt keresik...?

Ez a katona a világháborút követő német katonanemzedékhez tartozott.

Egy nagy nemzet történelmének legnagyobb nemzedéke ez. Kortársaink.

Vigyázzunk: mi is történelmi nemzedék vagyunk, mely a hatalom kapuja előtt áll újra.
A gyávák, az ál-bölcsek, az örökké élni akaró vének suttogását törje át fiatal szavunk: elég volt a szűk élethatárokból; mert Nagy Nemzet fiai vagyunk!!

Dienes Andor

g.százados

1941. november 1.

eino. 2008.11.19. 01:29:45

,,Persze, a múltat nem szabad elfelejteni. Különben megismétlődik. A tanulságokat le kell vonni. Levontuk."

T. Szerző, amellett, hogy értem és megértem az indulatot, sőt, nagyjából egyet is értek vele, annyit azért megjegyeznék, hogy nem, itt nincs még rendezve a múlt, többek között azért, mert nincs teljesen rendezve a bűn-büntetés vonal, sőt.

A 2. világháború után a honi nácik egy része megkapta ugyan a méltó (vagy méltatlan) büntetését, ám egy másik része átvedlett igencsak tevékeny kommunistává, és ezeket kimosdatták. Közben meg teljesen ártatlan embereket (svábokat mondjuk) megvádoltak azzal, hogy Szálasi emberei voltak - hogy aztán lehessen őket telepíteni, a házaikat, földjeiket el lehessen kobozni. Aztán meg már az is elég volt a minimum egzisztenciális ellehetetlenítéshez, ha a Horthy-rendszer feltétel nélküli kiszolgálójának lehetett bélyegezni valakit, függetlenül attól, hogy az volt-e vagy sem, vagy hogy ez tényleg bűn volt-e, főleg így önmagában.

1989. után viszont egy ember sem kapott büntetést azért , mert egy diktatúrát tartott életben a ,munkásságával' , vagy esetleg még ennél is rosszabbat tett. Emiatt börtönbe nem került senki, vagyonelkobzás sem volt, és még csak közügyektől és jelentősebb gazdasági pozícióltól való eltiltásról sem beszélhetünk. Egyszerűen nem volt igazságszolgáltatás ezen a téren, és ez óriási, máig ható hiba. Sőt, ha már itt tartunk: bűn.
Az elvtársak a 18-19 évvel ezelőtti nagy káoszban iratokat semmisítettek meg, káeftéket csináltak, vagyonokat mentegettek, aztán kivártak, mint varangy a föld alatt, és egyszer csak előjöttek. És kiderült, hogy óriási hatalmuk, befolyásuk van, hihetetlen vagyonokat halmoztak el, és végül újra kaotikus -agresszív állapotokat teremthettek (főleg az őszödi beszéd után). A köztörvényes ügyeik miatt egy-kettő körül szorul a hurok, de ez még mindig nem történelmi igazségtétel.

fraki 2008.11.19. 01:55:37

Megint egy nagyokos poszt. Te szerinted most jól megmondtad?

A magyar társadalom már rég egy kontraproduktív kavargásban van, ahol az egyik fél tematikáját a másik fél gerjeszti, a másikét meg az egyiknek az őrá adott válasza, és így tovább.

Ha ez egy matematikai rendszer, akkor annak két egyenrangú része van, egymással ellentétben, te pedig amatőr gondolkodóként most azt hitted, hogy felülemelkedhetsz, és néhány óráig, amíg a posztot írtad, azt hitted, hasznos dolgot termelsz. Aranyos próbálkozás, egyszersmind gagyi is a kamaszos it-szlenggel.

Gyenge vagy, ecsém.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.11.19. 02:10:12

Elösször azt gondoltam, hogy "Hoppá! Végre valaki. Barátom a szívemből szóltál." Aztán találtam egy-két igazi érzelemvihart. Vannak ilyen foltok, ahol mintha elveszne az érvelés és átvenné a helyét valami szívből jövő kiáltás. Ilyen szenvedés féle, olyan amit én is érzek sokszor, ha Magyarországra és erre az egész helyzetre gondolok. Csak amikor hiányoznak az észérvek, akkor elveszik az átgondoltság, elveszik a kézzel fogható eredmény esélye. Azért tetszik, azért a nagyobbik része szépen összeszedett és jobban megfogalmazott, mint ahogy az nekem valaha is sikerült. Pedig próbáltam én is elmondani, leírni ezeket, de sosem tetszett a végeredmény.

Valahol remélem, hogy egyre több fiatal kezd így gondolkodni. Remélem, hogy előbb, vagy utóbb, de itt, ebben az országban is győz az élet szeretete és a felemelkedés, a jobb akarása lesz a cél, nem pedig a másik visszarántása a gyűlölet és az önutálat mocsarába.
Azok pedig, akik képtelenek megváltozni kikopnak, vagy a sötét, plakátokkal teleaggatott szobájuk sarkában mardossa tovább őket a depressziójuk démona, miközben a kedvenc drámaírójuk kezükben szorongatott kötetére csöpög az önsajnálatuk könnye. De nem fertőznek már tovább.

Igen én is úgy érzem, hogy rohadt jó hely lenne ez. Szép, napsütötte hely. Tele olyanokkal, akiket a történelem tanít és nem lesúlyt. Szeretném, ha a gyerekemnek nem elbújnia kéne a nemzeti ünnepeken, hanem megemlékezni.

Már csak egy kérdésem maradt: Van elég kötél, de akkor ki lenne az új miniszterelnök? ;-)

Skulo zászlós
3. hatásvadász ezred, 7. zászlóalj :)

pnegyesi 2008.11.19. 06:29:51

Mi megoldottuk Trianon kérdését: kisvasutaztunk a versailles-i kastély parkjában és csónakáztunk a tóban
:) :)

Messzemenőkig egyetértek azzal, hogy a történelmet magunkba szívva bizakodóan kell előre tekinteni. Sajnos ez nem mindenkinek olyan könnyű. Az a bizonyos Holokauszt a gyengébb lelkű emberek (leszármazottak) lelkében borzasztó törést okozott, s ezért, bár nem voltak részesei a szörnyű eseményeknek a mai napig túlérzékenyek. Ezt tiszteletben kell tartani.

Egyebekben meg nagyon sokat tanulhatnánk más nemzetektől. Koreát a XX. század elején megszállta Japán, megpróbálták kiéheztetni a népet, majd jött a második világháború, a koreai félsziget kettészakadása, újabb háború stb. És most nézzük meg hol tart Dél-Korea :) Persze nem pontos az analógia...

A magyarok imádnak sírni. Ezt magamon is észrevettem, hogy amikor külföldi üzletfelekkel tárgyalok, mindig az első az volt, hogy "nehéz", meg "ez bonyolult". Na erről villámsebesen leszoktattam magam. Külföldön senkit nem érdekelnek a nyavalygások - inkább a megoldásokat keresik. Na ezt kéne zsigerileg megtanulnunk.

Rob67 2008.11.19. 07:09:14

lynx 2008.11.18. 20:50:38
A mi himnuszunk a legszebb az összes közül. Tessék méltóan beszélni róla...
Igaz.
De egyben a legszomorubb is. Ezen szocializálódva milyen is lehet majd egy gyerek lelke?
De igazad van, a miénk a legszebb.
Bár eről egy angolnak, németnek, franciának, olasznak tán más lene a véleménye.
Ja, nézd az olasz himnuszt.
Nagyon gázos...
Csupa sramlis jokedv sugarzik abból a dalocskából.
Hát életvidámabak is az olaszok.
Én sajna hiszek abban hogy - az egyébként gyönyörű - magyar jelképeken és irodalmon szocializálódás részben meghatározza a felnőtt tudatunkat.
Ez nagy baj.

Rob67 2008.11.19. 07:11:42

Ime lássuk a cikkben szereplő MAGYAR tipikus példáját...
fraki · vacskamati.blog.hu 2008.11.19. 01:55:37

Na ez a szánalmas...

Matfu 2008.11.19. 08:40:54

bbjnick · bbjnick.blog.hu 2008.11.19. 00:47:14

'ha látszik az irány, akkor nem futunk rosszabbat százon, mint bármely más nemzet' - szerintem ez a válasz.

Nem kell beszarni, ez most egy ilyen helyzet..

Magyar elit! Tessék célokat adni az országnak, hogy legyen miért dolgozni!

Egyébként nem szeretnék olyan lenni, mint pár, a szerző szerint nálunk nyilván boldogabb nemzet, osztrák, német, amerikai, stb.

fuxosbömis (ex kacagányos) · http://fuxos.blog.hu 2008.11.19. 09:12:39

shenpen:

Tőlem is van egy-két söröd.:-))))))

Az általad leírt jelenséget én a következőképpen foglaltam össze: Ellenünk nincs semmilyen külső összeesküvés, ugyanis teljesen felesleges. Összeesküszünk mi magunk ellen pont eleget.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2008.11.19. 09:24:05

A post írójának gratulálok, ez messzemenően a legértelmesebb megközelítés, amit a témában olvastam.

"mindig ellen kell álni" - szerintem két "l", elírás.

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2008.11.19. 09:54:36

régi probléma ez.
jó látni, ha nem oldjuk meg annyival, hogy sors meg hogy néplélek.
azt is jó látni, hogy konstruktívan áll hozzá a posztoló, nem pedig szóbeli-tettleges erőszakkal. milyen kár, hogy nem vezetik le többen írásban a feszkót.
a halálkultusznak nevezett valami legnagyobb veszélye, hogy gyengévé, manipulálhatóvá tesz. hogy ez "férfiatlan" lenne, hát szerintem simán csak embertelen.
a megoldás a lemondás, mindarról a vélt (és valós) kielégülésről, amit a morbid kéjelgés és folyományai nyújtanak.
mit mondjak, nem egy túl nagy áldozat.
sajnos jellemzően nem találunk csatornákat az indulatoknak, pedig mennyi pozitív energia kerül így a lefolyóba.
most elolvasom figyelmesen újra a posztot.
peace.
D.

molaris 2008.11.19. 09:56:42

Büszke vesztesek: 300 görög Thermopülainál.

Loga 2008.11.19. 09:57:08

Úgy látom, egy-két minden ajtócsapódástól a bagó- és zsírszagú büdös földszinti lakásából káromkodva, másnaposan gyűlölködve előbújó házmester - pl. fraki - kivételével a többség azért érti shenpent, élni akar és normálisan, felemelt fejjel, ez nekem jól esik.

Kár, hogy az érdeklődés hiányában (ld. tömeges menekülés vidékre) sem maradnak el a házmester ünnepek.

Emlékszem, nekem már 8 évesen sem tetszett, hogy egyenruhában, 2 órát kussban ácsorogva kell "emlékeznem" (???) 150 éve halott valakikre, a gyászmisére (Himnusz) pedig vigyázzba kellett állni. (Miért? Senki sem árulta el.)
Eekezdi a tantó: - mer illlik!
Nem érted? Illik.

Láthatóan a többségnek ez akkor konzekvens magyarázat volt, nekem nem.

Úlfhéðinn · http://tinyurl.com/do9ks 2008.11.19. 10:06:19

Furcsa egy post. Az első rész eléggé rendben van, a második viszont az óvodából származtatott példázattal eléggé, hogyismondjam: bizarr.

"Nem szeretek vágóhídi birkaként gondolni az őseimre. Zavarja a büszkeségemet, a férfiasság-tudatomat. Borzolgatja a kakastollaimat. Akkor is, ha tudom, hogy nem lett volna sok esélyük, attól még a szégyen megmarad. Ha nem gondolhatok hősként rájuk, inkább nem akarok rájuk gondolni túl sűrűn, ha egy mód van rá."

Ez a pár mondat meg talán a legrosszabbul sikerült írásod ever (az őseidre vágóhídi birkaként vagy sehogy? WTF?). Tényleg sajnállak (nem le-) ha ilyen gondolatokkal kell megküzdened, szar lehet. :(

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2008.11.19. 10:07:33

frakinak vascsó, "it-szlenggel". gagyi a jó édesanyád.

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2008.11.19. 10:19:59

na.
szóval, áldozatként viselkedni könnyűnek látszik, pedig nem az. hosszas tanulási folyamat, szocializáció kell hozzá. sok sok energia és idő, hogy megtanuljuk, hogyan "kell" reagálni a világ dolgaira, hogyan "muszáj" dönteni, amikor hű-de-racionálisan döntünk.
őszintén szólva sosem hittem, hogy az őseim (őseink) tényleg akkora defetista tejbetökök voltak, ahogy ezt tisztelettel hinni illik. más országok is hányattatott sorsúak, de hogy minden önbecsülés nélkül rinya és erőszak uralja a közgondolkodást... amennyire innen, a lefolyóból meg tudom ítélni, a régi világban sok emberséges, apró és optimista mém működött, amit sikeresen kilúgoztunk magunkból. miért?
és miért kell marcangolni folyton, múltat-jelent-jövőt? gyomorforgató.
sajnos el kéne engedni az acsargó állkapcsok közül mindent, mielőtt megpróbálhatunk újra megtanulni artikuláltan beszélni és gondolkodni, hogy aztán tényleg lehessen valami közös cél. akkor felelősséget kell vállalni nekem is, és el kell felejtenem, mennyire utálom ezt a nyavajgó, önbizalomhiányos defetista nemzetparódiát, hogy fanyalgás nélkül, normálisan élhessek, és tartással, jó humorral viseljem mindazt, ami ezzel jár.

Joejszaka 2008.11.19. 10:46:42

mark renton,

mémről (és másokról) olvasnivaló: Mérő László: Az élő pénz

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.11.19. 11:42:59

kissé félelmetes poszt. Talán túl jól értem, mit akar mondani.

Cpt. Flint 2008.11.19. 11:54:25

"Ez egyébként markánsan balos mém és valahol egy keresztény (és buddhista, mellesleg) toposz eltorzítása"

Hmmmm... ez pont annyira balos mém, amennyire a balosok keresztények ill. a keresztények balosok. És nem hinném, hogy a keresztény toposz eltorzítása lenne, hiszen az még sokkal erősebben áldozati szemléletű. "Tartsd oda a másik orcádat", meg "...dobd vissza kenyérrel", ugye. És ezeket a keresztény toposzokat én nem mondanám önként vállalt mártíriumságnak - amelyet te éelesen szembeállítasz a szimplán "elszenvedett" áldozatiságtól; de nem tudom, milyen alapon különítenéd el a valóságban -, hiszen nem valamely konkrétan behatárolt esetekre szólít fel a Biblia a támadások, szenvedések tűrésére, hanem általában és minden esetben.
Ennél még a magyar áldozati szerep is "keményebb", "ellenállóbb" - jelződ szerint: "gerincesebb" -, hiszen többnyire - ha máshogy nem, alattomban - azért mindenki megpróbál a sérelmeiért visszavágni, keresztbe tenni; vagy éppen másokon kompenzálni.
Ez egyébként szerintem inkább rosszabb a keresztényi alázatnál, mert csak további rosszindulatot gerjeszt.
Úgyhogy a tétlen áldozat szégyenének feszegetése szerintem (is) melléfogás volt.
Az áldozat-lét miatti utólagos és végeérhetetlen melldöngetés; az azzal való önigazolási kísérletek viszont valóban szégyenletesek és - sajnos - nagyon jellemzőek mifelénk. És én is úgy érzem, hogy ez bizony keményen szocializációs hatásra is ivódik belénk.
Az egész Kárpát-medencének gyakorlatilag egyformán szar volt az idők során; és mégis, a környező országok lakói most jelentősen eltérő mentalitást mutatnak a miénktől. A magam részéről egyébként meg vagyok róla győződve, hogy ez az alapvető oka a gazdasági lemaradásunknak is. (Még a milliárdosaink is állandóan sírnak.)

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2008.11.19. 12:20:40

re: az áldozat, ez nekem zavaros. vannak áldozatszerepek. ezek között ott van ez a jellegzetes szimpátiára rájátszó, manipulatív energiavámpír áldozatszerep - nem tudom mi a helyes szakkifejezés, hahó szakemberek, valaki benyöghetné a megfejtést ;)
amúgy meg legalábbis félrevezető "az áldozat" homogenizálása. mindenki kerül áldozat-helyzetbe, és nem csak filozófiai kérdés, hogy miként viseli, és hogyan reagál. vannak szemléletes példák a Bibliából satöbbi, ezek inkább retorikailag értékesek, mint gyakorlatilag. ez nem olyan mint a gravitáció törvénye: itt emberek döntéseiről van szó, más szinten a társadalmi vélekedésekről, morális helyezkedésről-fészkelődésről. szó sincs róla szerintem, hogy meg kéne határozni valami preskriptív mórákat, hogy hogyan muszáj helyesen reagálni a gyűjtőfogalommal összecsomagolt helyzethalmazban. mint korábban írtam, ez inkább a probléma része, mint a megoldásé.
amit szerintem érdemes kultiválni, az a kompromisszummentes önvizsgálat, letisztult helyzetfelismerés, kritikus szemlélet és felelős döntéshozás, nagyjából ebben a sorrendben.
vagyis: nem állunk a helyzet magaslatán, és itt nem papolni kéne, hanem visszaállni az origóba, hogy új irányt találjunk.
nagyon ideologikus fejtegetés ez, de nem bánom, legfeljebb szétesik, ez már a kérlelhetetlen gravitáció :)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.19. 12:55:20

Az áldozati szerep kérdéséről:

ahogy én látom, szó sincs itt arról, hogy a magyarság valamiféle kollektív "áldozati szerep pozícióban" tetszelegene (vagy bármit is csinálna). (Nemmellesleg: ez nem volna egy negatív szerep, de, tényszerűen, nincs így, ehhez sokkal erősebb kollektivitástudatra volna szükség).

Ez a "jajjdeszerencsétlenekvagyunkmink"-attitűd a blokkoltságnak, a cselekvéskorlátozottságnak és a bizonytalanságérzés eluralkodásának (ami kiszolgáltatottságérzéssel, és effektíve kiszolgáltatottsággal, jár) "köszönhető". Azért írtam róla, hogy "kispolgárigiccs", mert az. Ez kifejezetten polgári attitűd, a prolikra és a parasztokra egyáltalán nem jellemző (a prolit a blokkoltság, a kiszolgáltatottság fatalistává teszi (tessék csak körülnézni a mai magyar valóságban)), a parasztban pedig elfolytott indulatokat generál (tessék csak körülnézni...)).

De, mondom, szerintem ez a "jajjdeszerencsétlenekvagyunkmink"-attitűd egyáltalán nem a nemzeti karakter integráns része (vagy mi):-) Amint átlátható keretek és követhető minták állnak a magyar társadalom előtt a napi létezésre, figyeljétek meg, rendszeresen hajlandó és képes élni velük (történelmi példák egy kommentemmel fentebb). (Ami persze nem jelenti azt, hogy jól is él velük, de ez már egy másik történet...)

Az áldozat-motívum természetesen él a kultúránkban (ahogyan minden kultúrában él), eredeti keresztény és profán változatában is (profán alkalmazása a kifejezés eredeti keresztény jelentésének téves értelmezéséből vagy tudatos eltorzításából származhat). A keresztény értelmezés kb. ez:

Az áldozat az egyik legrégebbi és legelterjedtebb vallási rítus, amely ennélfogva éppoly sokértelmű és sokféle is, mint minden olyan jelenség, amely a térben és idôben annyira áttekinthetetlen vallástörténet körébe tartozik. Az ószövetségi áldozati gyakorlatot, valamint a keresztény szóteriológia és szentségtan szempontjait tekintetbe véve, az áldozat fogalmát legteljesebb alakjában, amely nincs adva minden áldozatnál, nagyjából a következôképpen írhatjuk le: áldozat az az aktus, amelynek során az arra feljogosított személy a kultikus közösség képviselôjeként egy kultikus rítus elvégzésével oly módon változtat át egy érzékelhetô adományt, hogy az ezáltal kiválik a profán használatból, bekerül a ,,szent'' kategóriájának hatókörébe és ily módon Istené lesz annak kifejezéseképp, hogy az ember Isten iránti imádatában önmagát adja át a szent Istennek, és mint Isten által elfogadott és megszentelt adomány a kultikus közösség áldozati lakomáján annak jelévé lesz, hogy Isten jóindulatúan akarja az embernek Istennel való közösségét. Épp az Újszövetség számára az egész kultikus folyamat, bárhol történjék is, csak szimbóluma lehet annak, hogy az ember imádata kifejezéseképp az istenszeretetben és felebaráti szeretetben átadja magát Istennek, Ô pedig kegyesen elfogadja ezt (vö. már 1Sám 15,22; Zsolt 40,7; 51,18 és köv.; Iz 1,11; Jer 7,22; Oz 6,6; azután Mt 9,13; 23,19; Róm 12,1; Zsid 10). Ezért a szó szoros értelmében az áldozat mint a vallási aktus kifejezése csak Istennel kapcsolatban elgondolható és megengedhetô. A katolikus teológiában vitatott kérdés, hogy az adománynak Isten számára történô átváltoztatása szükségszerűen a ,,lerombolás'', a ,,megölés'' jellegét viseli-e magán, ami azt fejezi ki, hogy a bűnös ember halált érdemel, vagy ez csupán másodlagos jegye bizonyos áldozatoknak. Isten imádása, amely az áldozatban kifejezésre jut, mindenkor inkább a tiszta dicsôítés, a hála, a kérés, az engesztelés jellegét ölti, és ez magában az áldozatban is visszatükrözôdhet. E fogalom dogmatikus alkalmazását illetôen: megváltás,
kereszt, elégtételelméletek, szentmiseáldozat.
(Rahner, Karl–Vorgrimler, Herbert: Teológiai kisszótár. Szent István Társulat, Bp. 1980.)

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.19. 12:58:21

"elfolytott indulat" that means in hungarian: elfojtott indulat:-D
ikszkjúz mi plíz:-D

ü
bbjnick

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2008.11.19. 13:12:03

bbjnick: úristen...

"tessék csak körülnézni" - ne tessék. tessék befelé nézni. ez rólunk szól, nem valami szkifi-űrlény proli meg paraszt konstruktokról. eleve, az a bekezdésed úgy ahogy van gáz. mi a túró köze ennek a kispolgári giccshez? kemény, körültekintő alátámasztásokat kérek, máskülönben kuka.

viszont a keresztényi-biblikus izék, áldozat etcetera - ez is egy szemlélet. amit cakkumpakk elutasítok, fürdőkádastul, kisgyerekestül, ugye nem mindenki hívő. ám végigolvastam, szóval nekem ez így nem kell.

amúgy az egész zuhé kiindulása az, hogy bizony, nem akarjuk azt a kollektív áldozatszerep-randalírozást, ami szerinted alapból nincs is. attól tartok, nagyrészt elbeszélünk egymás mellett.

Cpt. Flint 2008.11.19. 13:19:24

DányiDani 2008.11.19. 12:20:40
Van igazságod mindenképp abban, hogy az áldozatiság mindig egyedi esetek és körülmények által meghatározott és ezért eltérő. És mégis, magasabb szinten azért lehet tipizálni, kategorizálni. Te is ezt tetted mindjárt az első mondatodban: "[...] vannak áldozatszerepek. ezek között ott van ez a jellegzetes [...]"
A Biblia meg persze nem a konkrét példái miatt érdekes ebből a szempontból, hanem hogy egyértelműen lefektet egy követendő viselkedésmintát. Nagyon gyakran elő is jön - szóban - a "keresztényi alázat". De érdekes, hogy amennyire sok hívő van elvileg, gyakorlatilag szinte senki nem tartja be a kereszténységnek ezt az alapelvét (amit azért egyébként lehetne helyzet- és emberfüggetlen általános életelvként tekinteni).

Cpt. Flint 2008.11.19. 13:30:58

bbjnick:
Kicsit túlzásba vitted... nyilván nem erre az (vallástörténeti szempontú) áldozatfogalomra gondolt senki.

"ahogy én látom, szó sincs itt arról, hogy a magyarság valamiféle kollektív "áldozati szerep pozícióban" tetszelegene " Hát szerintem meg van. Nézd végig a médiákokat:
- a válalkozónak azért rossz, mert az állam...
- az államnak azért rossz, mert az előző kormány, vagy az azt megelőző, vagy a komenisták...
- az országnak azért rossz, mert a törökök, mert a habsburgok, mert az oroszok, mert az EU, mert nincs tenger...
- a köznépnek azért rossz, mert a vállalkozók, mert a maffia, mert a képviselők...
blablabla

Ezek nem a szerencséről szólnak, ahogy a te "jajdeszerencsétlenekvagyunk" attitűdöd szerint kellene, hanem konkrét okozókat és áldozataikat megjelenítve hárítanak.

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2008.11.19. 13:32:32

Flint: persze, de nem is gondolom mindezt ellentmondásosnak, és disztingválni szeretném, hogy az egyén, aki éppen valamilyen értelemben áldozat, az lényegében különbözik az áldozatszereptől, ami valamilyen morális megítélés alá vethető. vagyis: az áldozatszereped nem te vagy.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.19. 13:56:53

Kedves Dányi Dani!

"DányiDani 2008.11.19. 13:12:03
bbjnick: úristen...

"tessék csak körülnézni" - ne tessék. tessék befelé nézni. ez rólunk szól, nem valami szkifi-űrlény proli meg paraszt konstruktokról. eleve, az a bekezdésed úgy ahogy van gáz. mi a túró köze ennek a kispolgári giccshez? kemény, körültekintő alátámasztásokat kérek, máskülönben kuka.

viszont a keresztényi-biblikus izék, áldozat etcetera - ez is egy szemlélet. amit cakkumpakk elutasítok, fürdőkádastul, kisgyerekestül, ugye nem mindenki hívő. ám végigolvastam, szóval nekem ez így nem kell.

amúgy az egész zuhé kiindulása az, hogy bizony, nem akarjuk azt a kollektív áldozatszerep-randalírozást, ami szerinted alapból nincs is. attól tartok, nagyrészt elbeszélünk egymás mellett."

Jó.

ü
bbjnick

Cpt. Flint 2008.11.19. 13:56:54

DányiDani 2008.11.19. 13:32:32
Jó, a leírtakban igazad van, de hogyan is kapcsolódik ez a témához? Elvesztettem a fonalat... Az egyén egyébként ugyanúgy lehet - egy másik - morális megítélés tárgya, mint az aktuális skatulyázott áldozatszerepe.
És hogy visszakanyarodjunk, ha ő maga is a konvencionálisan hangoztatott valamelyik áldozatszerepbe tagolja be magát - legalább kifelé -, mondjuk "szegény kizsigerelt vállalkozó"; az visszahat a saját és a környezete gondolkodásmódjára is. (Hogy pozitívan v. negatívan, ezt a kívülálló esetében nyilván a kívülálló saját [áldozati] szerepkategóriája és egyéb adottságai döntik el.)
Namármost; én úgy látom, mintha ez az ország - vagy legalábbis az interperszonális kapcsolatok egy jó nagy része - erre az áldozati kategória besorolásra épülne.
Ha két (magyar) ember találkozik, nagyon gyorsan eljut oda a beszélgetés, hogy kinek miért rossz, melyik áldozati kategóriákba sorolja be ö n m a g á t, és ezt hogyan igyekszik kifelé eladni. Mintha ebből akarnánk megélni. Csak erre az országhatárokon kívül kevés a vevő.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.19. 14:39:02

Kedves Cpt. Flint!

"bbjnick:
Kicsit túlzásba vitted... nyilván nem erre az (vallástörténeti szempontú) áldozatfogalomra gondolt senki."

Magában a bejegyzésben és a kommentekben is több kísérlet történik valamiféle áldozatfogalom-meghatározásra. Én mindösszesen megpróbáltam még egy szempontot beemelni:-) (Most ne menjünk bele abba a részletkérdésbe, hogy valamennyi itt felmerülő áldozatfogalom ennek a keresztény áldozatfogalomnak egyfajta szűkített vagy bővített "újraértelmezése", "parafrázisa", esetleg negatív parafrázisa. :-))

"ahogy én látom, szó sincs itt arról, hogy a magyarság valamiféle kollektív "áldozati szerep pozícióban" tetszelegene " = "Hát szerintem meg van. Nézd végig a médiákokat" (...) "Ha két (magyar) ember találkozik, nagyon gyorsan eljut oda a beszélgetés, hogy kinek miért rossz, melyik áldozati kategóriákba sorolja be ö n m a g á t, és ezt hogyan igyekszik kifelé eladni. Mintha ebből akarnánk megélni."

Ez részben igaz. Ennek oka szerintem a blokkoltság(érzés), a cselekvéskorlátozottság-érzés és a bizonytalanságérzés eluralkodása (ami kiszolgáltatottságérzéssel, és effektíve kiszolgáltatottsággal, jár). Ugyanakkor emellett erősödik a társadalomban a fatalizmus és az (egyelőre) elfojtott indulat is.

De amint átlátható keretek és követhető minták állnak a magyar társadalom előtt a napi létezésre, a magyar társadalom (mint történelmi példák is bizonyítják) rendszeresen hajlandó és képes élni velük. (Mondom én:-))

(Nemmellesleg: az önvádlás, önbecsmérlés, a panaszodós, áldozatiszerepben tetszelgős önkép is a blokkoltságérzés, a cselekvéskorlátozottság-érzés és a bizonytalanságérzés eluralkodásának a következménye.:-))

ü
bbjnick

Cpt. Flint 2008.11.19. 15:08:49

bbjnick · bbjnick.blog.hu 2008.11.19. 14:39:02

És szerinted mitől és hogyan lesznek "átlátható keretek és követhető minták" "a magyar társadalom előtt"?
Egyébként szerintem ma is vannak és mindig is voltak. Legfeljebb "nem érte/éri meg" követni, de attól még gyakorlatilag mindenki nagyon jól tisztában van a követendő erkölcsi normákkal és életvezetéssel. És ha kicsit kifelé néz az országból, akkor még abban az esetben is láthatja a követendő mintát, ha esetleg itthon nem.
És végül is kinek kellene ezt a mintát adnia? És honnan, ha a mintaadó sem lát maga előtt követendő/követhető mintát? Pont erről lenne szó szerintem, mikor ostorozzuk a jelenleg általános negatív attitűdöt: hogy próbáljunk meg rossz beidegződéseink ellenére ezen túllépni, és mutassunk valami mást az új nemzedéknek (még ha magunk nem is hiszünk benne, vagy képtelenek vagyunk már szívből alkalmazni), hogy végre legyen lehetőség új minta kialakítására és rögzítésére.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.11.19. 16:25:33

Kedves Cpt. Flint!

Hogy is mondja Ortega?

Az európai kultúra végveszélye összeveri s a tömegek fölé dobja a lappangó, de értékes elitet (vagy) Európa nagy pangásában győz a kommunizmus (vagy) ha a kommunizmus is életképtelen, jön a fejetlenség, a barbárság, a civilizáció elpárolog az emberek körül, s visszamarad egy megfogyatkozott félvad világ az örök szürkület népeivel. - írja Ortega 1930 körül. Nem mondhatjuk, hogy nekünk nem szólt senki, lett volna rá az elitnek ideje fölkészülnie a feladatára:-)

Ortega ezzel válaszol is a kérdésedre: elit nélkül nem megy, az elitnek kell ezt a mintát adnia. Ha nem tudja vagy nem akarja a mintát szolgáltatni, akkor nem elit és akkor (hogy egy aktuális fordulattal éljek): Gy*rcsány takarodj!:-) Ez tényleg ennyire egyszerű... (Természetesen az elit a szó legtágabb értelmében értendő: politikai, tudományos, kulturális, gazdasági stb. elit).

A "népet" meg jó volna már békében hagyni:-) A második világháború óta mindig mindenért a "nép" a hibás. Ez egy "fasiszta nemzet" volt, most meg hirtelen "kádárnosztalgiában fetrengő magatehetlen ingyenélő tolvajok" gyülekezete lett. Ugyan már... Ez az országot csak a XX. században legalább ötször rabolták le a sárga agyagig, legalább ötször hozta vissza magát ez a nép a sírból.

Ha egy kicsit konkrétabbak szeretnénk lenni, akkor szerintem azt is mondhatjuk, hogy a mai krízis (gazdasági, politikai, szociális, morális krízis, így egyben) a későkádári elit mindenáronvaló túlélésének az ára. Ennyit tudtak (illetve nem tudtak), ide jutottunk az irányításuk alatt. Pont. A legszebb a történetben, hogy (mivel nem teccettünk forradalmat csinálni) meg lett volna ennek az elitnek a lehetősége arra is, hogy úgy őrizze meg pozícióit, hogy közben integrál számos, a gazdasági-társadalmi működést biztosító "elemet" úgy kívülről, mint belülről (a lehetősége meg lett volna, a képessége nem volt meg). Pont.

Példák:

A munkanélküliséget nem tudjuk kormányzati szinten megoldani. Van ilyen. Mit tehetünk ilyenkor? Támogatjuk, erősítjük a helyi és a civil (ngo) világ ilyen irányú törekvéseit, figyelünk a felvetéseikre, integráljuk a tapasztalataikat. Mit csinál a hatalom 1990 óta? Ugye nem kell ecsetelni?

A "cigánykérdés" kezeléséről f*ngunk sincs. Van ilyen. Mit tehetünk ilyenkor? Összefogunk azokkal akiknek van elképzelésük. A keresztény egyházaknak kidolgozott, működő, sok helyütt bevált integrációs és civilizációs koncepciójuk és gyakorlatuk van. Tehát, mit tesz a hatalom (és a hatalmat kiszolgáló elit)? Demagóg módon uszítja a cigányságot a többségi társadalom ellen és harcba kezd a klerikalizmus újraéledését megelőzendő.

Stb.

Bravo!!!

De most őszintén, szerinted hogyan reagálhatna a "nép" az elit által nyújtott efféle mintákra? Mint láthatná magát a kiszolgáltatottá, páriává züllesztett lakosság?

S ha neked ez fasizmus, kedves Flint, akkor az:-)

ü
bbjnick

Cypriánus 2008.11.24. 18:26:58

Kedves Turul!
azért 100 éve már volt, akiben felmerült, mi lesz ha bukjuk Erdélyt...bár a nagy többség ezt nem látta, vagy nem akarta elhinni, hogy ez lehetséges.

valahogy a demográfiai válságból kéne kikászálódni--már amostani gazdasági válságunk is összefügg vele! ha ki is mászunk ebből, ez olyan mint az AIDS-nél az első kiütésekkel járó influenzaszerű szakasz, elmúlik, aztán évekig semmi, majd jön a sorvadó szakasza a halálig...
a magyarséág TÉNYLEG eltűnhet, ha így folytatja, a perifériákon (Székelyföld déli része, Partium, Felvidék, Kárpátalja) már 50 éven belül felmorzsolódhat, illetve kisebbségbe kerülhet, hasonlóan az itteni elcigányosodott megyékhez. A szórványmagyarság pedig egész egyszerűen eltűnik.

valami überradikális mentalitásváltás kell, különben végünk.

Nem értek a közgazdaságtanhoz (orvos vagyok), de nem lehetne olyan adó és nyugdíjrendszert csinálni, hogy már a jelenben is megérje egy átlagfizetéssel gyereket nevelni, a jövőben pedig a gyerek adójának egy része szolgálja a szülő nyugdíjának egy részét?? Mert akkor megérné nevelni, taníttatni, stb. stb.
tahát lenne progresszív adókulcs, de nem jövedelem, hanem gyerekszám szerint, illetve a családban levő alanyok számával csökken, hogy mekkora összegből kell adózni, vagy valami ilyesmi.De az egész úgy lenne kitalálva, hogy a normálisan adózó-dolgozó középrétegkenek megérje legalább 2,8 gyereket vállalni, a lumpenrétegeknek meg nem. A segély meg a családi pótlék megszűnne.
Utána meg évtizedek múlva a gyerek teljes bruttó jövedelmének mondjuk 5%-a egyenesen a saját szülő nyugdíjára megy.
De félek egy ilyen adó-és nyugdíjrendszerre épülő ország rövidtávon nagyon versenyképtelen lenne.
valami közgazdászt szívesen meghallgatnék a témáról!

Loxon · http://konzervativok.blogspot.com 2008.11.24. 20:49:09

Shenpen, az írás részleteivel nem mindig értek egyet, de a tanulsággal igen. Szerintem igaz. És az is igaz, amit Tevvton ír:
konzervativok.blogspot.com/2008/10/hall-pur.html

bokember 2008.11.26. 04:58:43

Pár dolog nekem is eszembe jutott az ömlengésedről.

Nr.1. Én is utálom amikor nekem 2008-ban szégyellnem kéne magam azért, mert Magyarországon is volt holocaust több mint 60 évvel ezelőtt, amikor még a szüleim sem éltek; vagy mert a kommunisták embertelenül bántak a másképp gondolkodókkal, szintén jórészt születésem előtt. Trianont visszasírni "nem nem soha / mindent vissza" is baromság 2008-ban. Kérdem én hány millió román/szlovák/ukrán/egyéb lakossal gazdagodnánk ha most egy csettintésre mindent visszacsatolnának? Kinek kell ez? Ha normális bánásmódot és egyenlő feltételeket (esetleg kulturális autonómiát) követelnének azzal még én is egyetértenék. De gondolkodni sokkal fárasztóbb mint zászlót lobogtatni, Kárpátia koncertre járni vagy jelszavakat skandálni.

Nr.2. "A veszítés akkor is szégyen... a veszítés ténye továbbra is ciki." - gondolom te is azok közé tartozol akiknek csak az aranyérem az érem az olimpián, akinek "csak" ezüst jutott az már húzza le magát a vécén. Ha valaki sokkal erősebb laposra ver akkor azért te neked kellene szégyent érezned? Már miért? Mert nem vagy egy akkora állat mint a másik? Nota bene hallottad már azt a mondást, hogy nem az a legény aki adja, hanem aki állja? Érted is?

Nr.3. "Egyelőre az elmúlt 20 évben identitásom egyik elemét sem érte erőszakos támadás,..." én így fejezném be a mondatot "tehát csak a pofám nagy." Nagyon könnyű úgy beszélned, hogy még egyszer sem kellett azt érezned hogy a saját léted, egzisztenciád, esetleg a családod élete forog veszélyben. Igazi kis papírhuszár vagy.

Nr.4. Gyakran használod a "férfias" jelzőt. "Ez oké, ez tetszik. Ez férfias." "Legyünk már férfiak, tényleg." - És a nők mit csináljanak? Erőszakolják vissza aki őket megerőszakolja? Üssenek vissza a férjüknek aki veri őket? Van néha aki megteszi, róluk a rendőrségi rovatban olvashatsz. Ők is és a többiek is valódi áldozatok, de hogy ezért még ők szégyelljék magukat az abszurd.

Nr.5. Ha nagyon úgy érzed hogy sok benned a férfias energia nyomj 5 fekvőtámaszt vagy fusd körül a házat. Legalább jobban tudsz majd erőszakra erőszakkal felelni.

fraki 2008.12.05. 18:05:09

Ecsém, mint 27 éves fiatal és friss legény, tovább ugatnék a cikkről.

Nekem semmi bajom azzal, ha te jó kedvű akarsz lenni, csak ennek ellene mond az egész poszt.

„Kezd elegem lenni. Nagyon.”

Mondod te, kedves barátom. Azokra, akik ugyanezt mondják. Hát erre mondtam, kedves barátom, és kedves egyetértői, hogy ez bizony bájos kitörési kísérlet, ami eleve kudarcra van ítélve. Amit te metaszintre ugrásnak érzel – azazhogy írni valamiről egy cikket –, az kérlek súlyosan és kőkeményen a tárgyszinten hempereg. Ugyanazt csinálod, amit kritizálsz: zsörtölődsz. Kevés ez a verbális szájtépés erre.

És figyeljétek meg! Nyelvészetileg is teljesen jól azonosítható tünetek a stílusban: a szájtépés – erős kifejezések, szleng – mint kitörési kísérlet az inkriminált verbális tér horizontális síkjából.

Csak míg egyeseknek adott esetben valós okuk van a szájtépésre, a tied aztán végképp, hogy úgy mondjam, virtuális.

Tehát érted, mit akarok mondani, bukta. Belementél valamibe.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása