A magyarországi szocializmus – túl azon, hogy puszta léte egy idegen hatalom politikai érdekeit szolgálta –, öt fontos ponton vívta ki a lakosság érthető ellenszenvét.
A szocializmusnak nevezett állam-monopolkapitalizmust azért éreztük élhetetlen rendszernek, mert antidemokratikus, hazug, kontraszelektív, korrupt és teljesítményellenes volt. Épeszű ember csak szembehelyezkedhetett egy olyan politikai berendezkedéssel, ahol a társadalom többsége nem szólhatott bele saját képviselőinek megválasztásába, s ahol egy szűk kör mindenáron állampárti kiváltságai megőrzésére törekedett. Az 1956-os forradalmat követően csak a legelvakultabb szélsőbaloldaliak nem látták be, hogy a szocialista ideológia köszönőviszonyban sincs a valósággal, az agitációs propaganda átlátszó hazugságai már kizárólag a leggyengébb értelmi képességűeket tudták meggyőzni. A magyarországi szocializmus politikailag és később gazdaságilag is azért vált működésképtelenné, mert a salakot termelte ki. Kontraszelektált, ha úgy tetszik. Mindezek eredőjeként vezetőik a csőd szélére sodorták az országot. A magyar társadalom túlnyomó többsége azzal az elvárással állt a rendszerváltozás mellé, hogy ez a gyakorlat megváltozik. A nyolcvanas évek végén az elégedetlen tömegek alapvető kívánsága volt, hogy „ezek” takarodjanak – akik elég idősek, emlékezhetnek rá.
tovább
Megjelent a Heti Válasz új száma, amit nem azért ajánlunk, mert benne van a Dra-Dra-Drazsé, hanem mert vitatkoznak benne Ablonczy Balázs meg Tóta Árpád urak (tudják ez az a rovat, amiben egyszer Fábry fokossal esett Vágónak, György Péter pedig kísérletet tett Jankovics Marcell feldarabolására). Van benne szó az egyházakról, meg a konzervatívoknak veszélyéről is. Tóta Úr pedig minket is emleget (Ecsetvonások az Eljövendő Teokrácia Arcképéhez c. fejezet), úgyhogy ezúton is köszönjük neki a reklámot. De tényleg.
Caracalla
I 2009.02.05. 07:03
Viszonylag kezd kikopni az a fajta szórakoztató irodalom, amely a szórakoztatás közben valami érdemi mondanivalót is tartalmaz. Ma a szórakoztató irodalom címke alatt többnyire olyan könyveket jelentetnek meg, amely korábbi, évszázadokkal ezelőtti tabuk megsértésével kívánják posztmodernitásukat bizonyítani (pl. az emberi nemiszervekre utaló szavak ismételgetése, illetve elmebetegek által elkövetett gyilkosságok és egyéb cselekmények, antiszociális viselkedés részletekbe menő tárgyalása), de szerencsére azért nem mindenkinek kedvenc elfoglaltsága a döglött ebek rugdosása.
Helyes-e egy science fiction könyvbe (könyvsorozatba) társadalmi mondanivalót beleszőni? Helyes-e állatmesékkel az emberi tulajdonságokról beszélni?
tovább
Gabrilo
I 2009.02.04. 13:52
.jpg)
Honi liberálisaink változó rendszerességel futják öncélú definíciós köreiket, egyre kevesebb sikerrel. A két szokásos beállítódás közül az egyik az, amikor politikai kommunikációs szakemberek gyártanak ideológiai szövegeket, azoknak valamiféle "eszmetörténeti" mélységet ásva (gy.k. antik elnevezés is van e típusra: szofisták); a másik pedig az, amikor a Liberális Értelmiségi a mindenttudás sziklaszirtjéről osztja ki a hazai bunkó magyarikat, hogy miről mit is kéne gondolniuk. Ezért mi már annyira meg sem lepődünk az újabb kísérleten, hiszen hozzászoktunk ahhoz, hogy nihilista forradalmárok, balliberális pénznyelők és az egyébként erkölcsi relativizmust, és nemzetellenes agitációt teljes elánnal művelő clerk-ök megmondják a konzervatívoknak, miért nem konzervatívok, a keresztényeknek pedig azt, hogyan legyenek jó keresztények (márpedig keresztény a magyar populista, nacionalista, fasiszta konzervatívokra nem szavazhat - csakis az egyházakat és a vallást fikázó, igazikeresztény liberálisokra). A balliberálisokra ható marxizmus a dialektikában is megfigyelhető: konstruálj egy képet a "konzervatívokról" (sótlan, humortalan, fundamentalista figurák), abból űzz gúnyt, majd ha mégsem igaz a kép, és a konzervatív visszaszól, kérd rajtuk számon a konstruált képet.
Egy ilyen próbálkozást követett el most a Magyar Narancs című balliberális lapban Búr-Baky Miklós (Jellemrajzához lásd a kettős állampolgárságról való állásfoglalását - noha ez is megérne egy külön cikket, jelen bejegyzés keretei között nem tudunk időt és helyet szánni e takonyfolyamra. Mindenesetre külön fűszerezést ad mostani témánknak az, hogy az állampolgárságról szóló népszavazás ötletét "nácinak" minősítő balliberális megmondó kíván másokat kioktatni a konzervativizmus mibenlétéről. Piha). A dolgozat hemzseg a tévedésektől, és az ellentmondásoktól, ezért ha kihagynánk valamit, várjuk kommentelőink kiegészítéseit.
tovább
Michael Moore-nak már nagyon érett a pofon. Dokumentumfilmjei (Aranypálma! Aranypálma!) nem csak kiverték a biztosítékot az amerikai jobboldalnál, de Moore meg is kapta a megfelelő jelzőket a finomabb anti-americantől kezdve a (kézenfekvő módon) külalakjára vonatkozókig. Politikai besorolása ügyén pedig a homlokára ragasztották az előkelő commie címkét, amely a velük élő mccarthyzmus pozitív hozadékaként még mindig szitokszónak számít az Államokban. Persze annyira nem is túl meglepő módon, hiszen annak, aki Floridából Kubába hajókázik némi propaganda céljából, ez ki is jár. Élni ugyan biztos nem élne ott, mi sem- nem is vagyunk elájulva a rezsimtől.
Szóval kirekesztő egy ország ez az Ámerika, igaz, ott a kommunistákkal leginkább a kriptozoológusok foglalkoznak. Most viszont David Zuckernek lett tele a hócipője, és élve a szólásszabadság csodálatos adományával csinált egy vígjátékot. Mielőtt nagyon előreszaladnánk, akinek Zucker neve nem, annak Leslie Nielsené biztosan mond valamit. Zucker rendezte ugyanis a gagyivígjátékok alfájának s ómegájának számító Csupasz pisztoly-sorozatot és az Airplane!-t (testvéröccse, Jerry meg egyébként a Top Secret!-et). Szóval Zucker berágott, és ha már nekiállt, akkor miért is ne venné Moore ürügyén célkeresztbe az egész amerikai balt?
tovább
A XX. század emigráns tudósai a totalitárius politikai rendszerek valóságára reflektálva a kor egyedülálló értelmezéseit nyújtották. E nemzedék tagjai közt olyan neveket találhatunk, mint Hannah Arendt, Leo Strauss, Eric Voegelin vagy Karl Popper. Közéjük sorolhatjuk Polányi Mihályt is, aki saját korának politikai és erkölcsi felfordulásait látva a természettudományok területéről az ismeretelmélet és a filozófia akkor meglehetősen „ingatag" talajára tért át. Megpróbálta megfejteni százada erkölcsi válságának okait, valamint igyekezett megoldást keresni.
A Konzervatórium.hu-n olvasható.
Kapcsolódó írások:
Konzervatív arcképcsarnok I. - Dessewffy Aurél
A magyar sajtó igen kevés érdeklődéssel övezte a kanadai főkormányzó, Mme Michaëlle Jean tavaly november végi hivatalos látogatását. A brit uralkodó egyben Kanada királynője is, s ebben a minőségében a főkormányzó helyettesíti. A főkormányzó szerepe jobbára ceremoniális, nem sokban különbözik bármelyik európai koronás fő alkotmányos szerepétől. Egy lényeges különbség azonban van: míg a királyok és királynők - miután egy életen át erre a hivatásra készültek - öröklik a koronát, a Brit Korona kanadai helytartója a kanadai miniszterelnök javaslatára nyeri el az alkirályi (alkirálynői) trónt.
tovább
Konzílium Kerekasztal II - Teljes - 2009. január 28. from konzilium on Vimeo.
Téma: nemzeti identitás
Vendégek: Kopp Mária, Ablonczy Balázs, Romsics Gergely
Moderátor: Doncsev András
Helyszín: Trapéz étterem
Kapcsolódó írások:
Interjú Ablonczy Balázzsal
Kettős állampolgárság akkor és ma
(A szerző szociológus)
A cigányság problémája nem a cigányság problémája. A Mi problémánk, az ország problémája. Nem tisztem és a tudásom sincs meg hozzá, hogy mérlegre tegyem az ország problémáit, de meggyőződésem, hogy a cigánysággal kapcsolatos problémák a legégetőbbek, legsürgetőbbek és legsúlyosabbak között vannak. Nem csupán a cigánysággal kapcsolatos kérdések miatt, hanem a kérdés aktuálpolitikai következményei miatt is.
tovább
A Kalligram kiadó 2007-ben indította el sorozatát, melyben Szegedy-Maszák Mihály munkáiból válogat. Az életműsorozat első darabja, a Szó, kép, zene főként a medialitás és intermedialitás tárgykörével foglalkozó tanulmányokból merített. Ezt követte a Kemény Zsigmond-monográfia új kiadása, legutóbb pedig a Megértés, fordítás, kánon című kötet látott napvilágot.
Nyugaton igen régi és elterjedt hagyománya van, Magyarországon azonban nem mondható szokványosnak, hogy irodalmárok, irodalomtörténészek műveit valamiféle összkiadás vagy életműkiadás formájában sorozatként újra megjelentessék. Ebben a megtiszteltetésben hazánkban kevesen részesültek - többnyire ők is inkább haláluk után.
A Konzervatórium.hu-n olvasható.
Kezdjük talán Publius Hungaricus írásán eheti szemlénket. Nevezett urat (hölgyet? úgysem) sokszor kárhoztatják azért, mert nyilvánvaló állításokat tesz. Publius azonban, lássuk be, a lényegre tapint, amikor a posztkomcsikat nevezi az elsődleges felelősnek. A többi már ebből következik.
Sokatmondó, hogy Gyurcsány mostanában már az Ürdüng vuduját nyúlja- azért ne féljünk, télvíz végeztével beköszönt majd a fasójárás is. Az ellenzéki gyökpárt főnöke pedig összebékítené az Ürdüngöt a Tékozló Fiúval. Most kérem hallgassák a zavarodott elméjű (és szélsőséges!) Csikósembert:
tovább
December 30. és január 30. közt a Konzervatórium.hu-n megjelent írásaink tartalomjegyzéke. Melecske Ákos és Szemes Örs cikksorozatában pénzügyi alapfogalmakat járunk körül, a pénz keletkezésétől a bankok és a hitelezés mechanizmusain át a jegybankok működéséig, Muszáj Herkules álnéven pedig egy rejtélyes ismeretlen a húsz évvel ezelőtti rendszerváltásra tekint vissza kétrészes esszéjében. Békés Márton Samuel P. Huntington életművét vázolja fel, Megadja Gábor pedig a távozó Bush elnök két ciklusát értékeli. Novák Attila a köztudatban és a zsidóságban élő Erdély-képről, Shenpen pedig a kettős állampolgárság pszichológiai és gazdasági vonatkozásairól értekezik. E havi interjúnkban Balázs Zoltánt kérdeztük piacról, globalizációról és vallásról.
tovább
vadnyul
I 2009.01.31. 23:20
Egy történész, aki túl jól ír, egy konzervatív, aki reakciós, egy eredendő bűnös.
Ma 85 éves John Lukacs. Egy 2004-ben készült interjúval tisztelgünk előtte:
Négyszemközt John Lukaccsal
(Köszönet a linkért Szúrófény nevű olvasónknak. A kép a Barzun 100 blogról való.)
2009. január 30-án a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) egy afroamerikait, Michael Stephen Steele-t, Maryland volt helyettes kormányzóját választotta meg vezetőjének.
Messze van még a 2012-es elnökválasztás, de a republikánusok nagyon okosan döntöttek, amikor 91:77 arányban Steele-re voksoltak. Mivel a feketék és egyéb kisebbségek is túlnyomó többségükben Obamát támogatták a tavalyi elnökválasztáson, a republikánusoknak ilyen és hasonló lépésekre van szükségük ahhoz, hogy négy év múlva egyáltalán esélyük legyen. A közvélemény által kudarcnak ítélet Bush-korszak és a 2008-as vereség után a pártban nagy változásokra van szükség, és Steele pontosan ezt ígéri.
tovább