Kezdjük talán Publius Hungaricus írásán eheti szemlénket. Nevezett urat (hölgyet? úgysem) sokszor kárhoztatják azért, mert nyilvánvaló állításokat tesz. Publius azonban, lássuk be, a lényegre tapint, amikor a posztkomcsikat nevezi az elsődleges felelősnek. A többi már ebből következik.
Sokatmondó, hogy Gyurcsány mostanában már az Ürdüng vuduját nyúlja- azért ne féljünk, télvíz végeztével beköszönt majd a fasójárás is. Az ellenzéki gyökpárt főnöke pedig összebékítené az Ürdüngöt a Tékozló Fiúval. Most kérem hallgassák a zavarodott elméjű (és szélsőséges!) Csikósembert:
Ha hinnék abban, hogy létezik liberalizmus a szó pozitív értelmében, és nem azt a gerinctelen, elvtelen, cikcakkos, destruktív politikát tekintenénk liberalizmusnak, amit az SZDSZ már jó ideje folytat, akkor most azt mondanám: éppen a liberális eszmerendszer híveinek lenne a legnagyobb szükségük a megtisztulásra. Észre kellene venniük, hogy az elvtelenségben, az antidemokratikus gondolkodásmódban már a falnál járnak. Tiszta vizet öntve a pohárba meg kéne próbálniuk újjászervezni a magyarországi liberalizmus pozícióit, az SZDSZ teljes megújításával vagy akár negligálásával.
Izlandon semmi különös nincs: Björköt utáljuk, melegvíz meg van itthon is. Most viszont Szlovákia és Szváziföld után ők az új bezzegország, hiszen képesek voltak elhajtani a töketlen kormányukat (válság közepén, micsoda felelőtlenség!). Igaz, ehhez szükség volt némi kumbajázásra az utcán, de hát ez legyen a legkevesebb. Most kaphatnak egy leszbit a nyakukba, na bumm. Azóta Montenegróban is választások vannak, a Fidesz is ezen működne, de haha, Drága Barátaim, az nem úgy van, hogy a miniszterelnök sürög-forog, egyeztet, ők meg csak elirigylik a százalékot (az értetlenkedőknek tényekkel megtámogatva). A Demokratikus Politika Barátai azért résen kell legyenek- hiába, ma már semmi sem tart örökké. Kóczián Péter az utolsó utáni esélyt adja meg Gyurcsánynak, de gyanítjuk, intézkedéseinek sikere nem a technikai részleteken fog eldőlni, hanem azon, hogy már mindenki szarik a javaslataira (amennyiben Ön még nem, ezesetben). Ötletek még azért akadnak, Bokros "Bajszom mint telt hernyó terül elillant ízű számra szét. Fáj a szívem, a szó kihül. Dehát kinek is szólanék" Lajos is írta ezt az ÉS-be (najó, mi se olvastuk el).
A komcsi az olyan, hogy szemtelen, bizonyítja ezt a Reakció igencsak felszaporodott Teleregénye is. Pénzügyminiszter úr így a nehezebb időkre felkészülve meglepte magát egy új ótóval, a régiben biztos elvesztette már az illatát a Wunderbaum. Kovácsné Erzsike közli levelét.
Nem tudjuk, hogy a szokásos ideológiai tisztogatásról van-e szó, persze csak amolyan baráti, bohókás pirospacsi ez, tudodelvtárs, vagy pedig a konzervatívveszély felduzzadt hulláma hozta elő a Nagy Kibeszélést a gát mögött reszkető értelmességből. Az ok egyébként triviális, jókat kuncogunk így is, de azért eláruljuk, hogy TGM Népszabadságban megjelent morózus publija biztosította ki a kolegák davajgitárjait. Az eredmény várhatóan annyi oldal, amennyiért egy Bakony nagyságú erdőséget áldoztunk be és az összes mélyszegénységben élőnek meleg lenne belőle még jövő télen is. Oddsokat a kettes ablaknál, köszönjük. Egyébként pályázatokat várunk TGM ellen vagy mellett, a dolgozatban a következő szavaknak feltétlenül szerepelnie kell: demokrácia, hőbörgés, szodilaritás, önkritika, elfogadhatatlan.
Szemlénk hazai blokkjának végeztével a HVG írását ajánljuk Rudolf Hercegről.
*
Az Obama-kor beköszöntével a cséjndzsek partraszálltak Amerikában. Magyarországon ballibáéknál még néhány évig úgyis a kajszi, őszi et al. humor fogja uralni a beszélgetéseket, mi azért olvassunk is. Békés Márton elemzi a cséjndzsekkel szembeszálló konzervatívok esélyeit:
Láthatóan az Obama-érában és azt követően is olyasmire lesz szükségük a republikánusoknak, mint Kirk és Nixon nemzedékének a harmincas évek New Dealjét követő évtizedben. Ami ma észrevehetően éppenséggel hiányzik, az a mozgalmat elindító személyek és az intellektuális munkát elvégzők alakja. Hiszen míg a ’45 utáni konzervatívok ébresztőórája vitathatatlanul a nemrég elhunyt William F. Buckley jr. volt, és egy sor évtizedekig meghatározó elmélet született olyanok tolla nyomán, mint Hans J. Morgenthau, Leo Strauss és Eric Voegelin, Kirk és Kendall, Hayek és Milton Friedman, addig ma sem a mozgalom, sem az értelmiség nem dörömböl a republikánus irodák ajtaján.
Hasonlóképp az amerikai helyzetről ír Tápay Miklós '56-os emigráns, szintén a MN hasábjain, illetve Tölgy a Sárgabögregörbe-Körben. Annak azért nem fogunk örülni, ha Obama megágyaz a következő válságnak is, a Fekete Bank megalapításával (értik, fekete, höhö). Akkor aztán lécelhetnek megint. Kár, hogy arrafelé intoleráncsok élnek, akik még a zeladósodásbó se segítenek kigyünni a zembernek.
Szomorú hírrel folytatjuk: elhunyt Richard John Neuhaus atya, az amerikai konzervatívok jelentős alakja. Az általa alapított First Things nekrológját ajánljuk, illetve szintén az ő oldalukon olvasható el utolsó, szekularizációról szóló írása is. John Podhoretz pedig a Commentary hasábjain emlékezik.
Elindította Youtube-csatornáját a Vatikán. Csakazértsem adunk viszont linket a legutóbbi nagy port felvert vitához, amikor mindenki jónak látta megsértődni és jól elítélni a Pápát, mert csak. Viszont gratulálhatunk a Kaposváron bemutatott kiváló színdarabhoz, ami végre a Történelem Ítélőszéke előtt leleplezi le XII. Piuszt, hogyan kokettált a szélsőjobbal. A darabból kimaradt érdektelen, magyar vonatkozású részletekről pl. itt is olvashatnak. Szokásunkhoz híven ismét prezentálunk tahó ateistákat is (ámulj világ). Ökumenikus rövidhíreink: Bart Simpson és Ralph Wiggum szcientológusok, Oroszhonban pedig megvan Alekszij pártriárka utóda. Ha már a ruszkik, akkor információra éheseknek ezt ajánljuk.
Hogy Obama lenne a kulcsa a közel-keleti helyzetnek abban közel sem vagyunk biztosak. Mindenesetre most különmegbízottat bocsát szárnyra, olajággal szájában. Teherán már biztosította szimpátiájáról O'bamát, aki aztán majd választhat a kitárt karú nemzeti gárdisták vagy a picsogó zsidók barátsága közt. Iránban amúgy harminc éve tesped a forradalmi iszlám, ugyan Khomeini már vagy húsz éve meghalt, szimpatikus figurákban azóta sincs hiány. A tavalyi év meséje amúgy a Persepolis volt.
Külpolitikai kisszíneseink következnek: Észak-Korea felmondta megállapodásait Dél-Koreával, félni azonban nincs okunk, Kim Dzsong-Il elkötelezett a térség békéjének megóvásában. Evo Morales megerősítette hatalmát Bolíviában, itt látható képünkön másik két retardálttal népszerű dél-amerikai diktátorral vezetővel látható. Csak azért kettővel, mert a pirosinges balfasz. A kép elkészítése óta (örök?) nyugalomba vonult karib komcsi országáról itt olvashatnak egy átfogó megmondást.
Végezetül egy találós kérdés: mit gondolnak, melyik könyv fogy legjobban politikai témában az Amazonról? Jonah Goldberg felfedezte, hogy ez. És akkor most tessék azt is megnézni, hogy mivel pariban veszik (surprise, surprise).
Dolgaink így mentek a 2009. év 5. hetében, búcsúzik Önöktől a Konzervatórium lapszemléje.