A mögöttünk lévő hét második felét kétségtelenül tematizálta Bayer Zsolt publicisztikája, és sokadszorra előkerült a „Meddig terjedhet a sajtószabadság?”-kérdése. Hadd ne éppen mi bocsátkozzunk ex cathedra értékítéletek kijelentésébe; egyrészt a mi zsebünkben sincs ott a bölcsek köve, másrészt a szerkesztőségnek sincs teljesen egységes véleménye az ügyben. Bár talán többen vagyunk azon a liberális véleményen, hogy Bayer mostani írása belefér a sajtószabadság kereteibe (ugyan az állatozás tényleg nem ízléses, de hidegvérű gyilkosokra alkalmazva tartalmilag megállja a helyét), ez mégis alapvetően esztétika és egyéni ízlés kérdése.
A miniszterelnök persze igyekszik ránk erőltetni ízlését: állami bojkottot hirdetett a középvonalas jobboldali politikától inkább szélre tartó, de még nem szélsőjobboldali napilap ellen. Az állami bojkott abból áll, hogy lemondják az állami előfizetéseket és letiltják az állami hirdetéseket a lapban. Lári-fári, mondhatnánk. Egyrészt Széles Gábornak évi (forrásoktól függően) 600-800 milliós üzemi veszteség mellett is megéri fenntartani médiabirodalmát, tehát aligha érzi meg a pármilliós kiesést. Másrészt, elnézve a tegnapi tüntetés résztvevőit, sok olyan átlagember van, akinek megér naponta egy nem egészen teljes óra belvárosi parkolás ára annyit, hogy szembemenjen a gyurcsányi ajánlással. A bojkott kettős irányultsága azonban más kérdéseket is felvet.
tovább
Téma: A magyar zsidóság és a jobboldal
Beszélgetőtársak: Szabó György (13. ker. képviselő, Fidesz), Barta Márton és Bitter Brunó.
Időpont: február 15. vasárnap 17:30-tól
Cím: VIII. Nagyfuvaros utca 1.
- Húsz évvel a rendszerváltás után Mihail Gorbacsov történelmi kijelentését fogja idézni a veszprémi bíró: „Kezdődik a pere, Sztojka”
- Hollywoodi-olasz koprodukcióban készül a Kincs, ami nincs felújított, magyar változata. A kincset egy évek óta a belvárosban felejtett radikális tüntetőcsoport fogja őrizni. A csoport tagjai véletlenül Hunvald Györgyöt szabadítják ki Budaházy György helyett, és rengeteg egyéb izgalmas kalandba keverednek a mintegy másfél órás film alatt.
- Gyurcsány Ferenc bevallotta: A 235 ezer forintos, üzleti érdekeltségeiből származó bevétele 1000 darab Magyar Hírlapra, és az ott elhelyezett, álneves, pikírt stílusú társkereső hirdetésekre megy el napi szinten.
- A CNN szerint Bayer Zsolt a hátralévő két februári szerdán a banyatankos öregasszonyok, valamint a kalapos gépkocsivezetők ellen tervez felháborodott hangnemű publicisztikát közölni.
- Orbán Viktor egyelőre nem erősítette meg azon értesülésünket, hogy a Fidesz eredeti EP-kampány főcíme így szólt volna: „Magyarország többre képes, mint a kampányszlogen-írók”.
- Az Európai Parlamenti választásokra új párttal jelentkezik TomCat. A Blogint Brüsszelbe Mozgalom egyelőre még csak építkezik, azonban Polgár Tamás szerint komoly esélyük van arra, hogy ők legyenek a harmadik erő a két nagy párt mellett.
- Boross Péter, az MDF leköszönt képviselője hamarosan az egyik nagy kereskedelmi csatorna délelőtti sztárszakácsaként tér vissza a közéletbe. Meg nem erősített hírek szerint Dávid Ibolyát 2010-től a Viasat 3 Topmodell leszek című műsorában láthatjuk viszont zsűritagként.
(A Heti álhírek rovat a királyrák blogon indult 2007-ben. A mai naptól kezdve hétvégente - megengedve egy-két kihagyást - a Konzervatórium blog ad teret az állandó rovatnak. Várjuk olvasóink álhíreit is a rovatszerkesztői email címen.)
Gabrilo
I 2009.02.13. 13:40
Komolyan gondolkodóba ejtő, hogy vajon a radikálisok, és zászlóvivő árokásói röhögtek-e már jót életükben. Röhögtek-e egyáltalán? Ismerik-e az irónia fogalmát? És ha mégsem, akkor miért nem veszik fel végre végérvényesen a citrom-pózt és bábozódnak be?
Kiváló demonstrációja ennek a neurotikus citrom-kórnak a Barikád.hu Lovas Istvánnal készült interjúja. Lovas ebben elsírja bánatát, a Fidesz nem úgy táncol, ahogy ő fütyül, Navracsics Tibor nem hajlandó palesztin sálban ugrálva forradalmárkodni, nem linkeli a méltán népszerű Demokratát, viszont a mocsadék "neokon" orgánumot igen. És ez bizony tragédia, mert mi lesz így a fröcsögő szektákkal?
tovább
„Az amerikai neokonzervativizmus eszmetörténete ma félreértéseken és féligazságokon hízó összeesküvés-elméletek és a külpolitikai zsurnalizmus áldozata” – írja Békés Márton most megjelent, a neokonzervativizmus eszmetörténetéről írt könyvében. A szerző nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy végigkísérje és elemezze a neokonzervativizmus kialakulásának, fejlődésének, és hanyatlásának történetét – mindezt anélkül, hogy a már említett, sekélyes összeesküvés-elméletek mocsarába süllyedne.
Békés szerint a neokonzervatívok két generációjáról beszélhetünk, amelynek első generációja a 60-as évek végén, az ellenkultúrával (Adversary Culture) szembeni reakcióként jött létre, és a Reagan Revolutionben kulminált; a második generáció létrejötte pedig nagyjából a 90-es évek elejére datálható. A szerző állítása szerint lényeges különbség van az első és a második generáció között: míg az első valóban konzervatív, mi több, ellenforradalmi intellektuális és politikai mozgalomnak tekinthető, addig a második generáció az unipoláris, liberális-demokratikus világrend ideológiájának foglya, azaz a neokonzervativizmus mára forradalmi ideológiává degenerálódott.
tovább
Ugyan minden rendes embernek le kell néznie az olyan proli tobzódást, mint a Grammy-díjkiosztó, a Konzervatórium azonban megbirkózott a feladattal és értéket teremtett a silányság és a középszer diadalünnepe nyomán. Ebben az összeállításban olyan kategóriákat mutatunk be, amik valamiért elkerülték a reflektorfényt, viszont jók (a teljes lista itt). Ami nagyobb mennyiségben lesz: country, jazz és blues. Ami nem lesz: hiphap és Coldplay. A kategóriákban a jelöltek teljes névsora olvasható, gyéká album/dal-előadó sorrendben, kiemelve az arany gramofon nyertese. A címekre kattintva vagy az adott dal, vagy az album egyik dala hallgatható meg. Vagy nem. Azért higyjék el, igyekeztünk.
Hogy egy huszárvágással elejét vegyük néhány amúgy tök érdektelen kategóriának, röviden összefoglalunk, felháborodunk. Szóval aki kíváncsi, miért nincs Coldplay, hát azért nincs mert az énekese bonói mértékben idegesítő, a lemezborítójukon franciaforradalom van, meg azért, mert ők az utóbbi idők legérdektelenebb zenekara, akiken még tisztességesen unatkozni se lehet. Másrészt meg, ennél a józenében dőzsölő Angolhont többre tartjuk. Duffy-t betennénk, mert ez az a rádiókompatibilis popzene amit szívesen elhallgatunk, de a borzasztó versenytársak miatt kénytelenek voltunk kihagyni, főleg, hogy nem is nyert. Kid Rock Sweet Home Alabama-gyalázásáért majd a Lynyrd Skynyrd-rajongóktól kap, úgyhogy nekünk több dolgunk vele nincs. James Taylor sem szerepel a listán a Wichita Lineman feldolgozásával, mert az eredeti egyrészt jobb, másrészt mert van annak rendes feldolgozása is.
tovább
"A Magyar Demokrata Fórum negyedik elnöke – Antall, Für és Lezsák után – hosszabb időt töltött hivatalában, mint három elődje együttvéve. De könnyen lehet, hogy ő lesz a párt utolsó elnöke is, akinek emlékét pár év múlva már csak kalapkölteményei idézik.(...)
Az MDF mélyrepülése 2008-ban tovább folytatódott, és csak az Isten tudja, mikor csapódik a földnek. A pártelnök egyértelmű násztánca az MSZP-vel már a legelszántabb Orbán-elleneseknek is sok volt. Mert hát ugye egy dolog a Viktort nem szeretni, de a Ferivel összefeküdni sem akármi.
Így csak idő kérdése volt, hogy Dávidnak mikor akad kihívója."
A cím természetesen Woody Allen Vicky Cristina Barcelona című filmjére szeretne utalni, melyet volt szerencsém megtekinteni az egyik hazai moziban. Nem rossz film, tulajdonképpen bárkinek tudnám ajánlani, aki nem éppen élete filmjét szeretné megnézni, viszont szórakozna.
Ezen írás nem is a filmről szeretne szólni, hanem inkább annak apropóján. Pusztán csak az érthetőség kapcsán mondanék el annyit, hogy az alapszituáció a következő: két amerikai lány érkezik Barcelonába, hogy a nyár két hónapját Európában töltsék. Ott aztán egy izgalmas szerelmi kalandban keverednek, és ennek ürügyén láthatunk egy Woody Allen-féle filmet. Ami engem igazán a mozizás után elgondoltatott, az volt, hogy vajon ez a film, amely próbál Barcelonára, illetve Spanyolországra építeni, mint egy amerikai szemszögből misztikus helyszínre, hol játszódhatna még? Most tekintsünk el attól, hogy milyen okokra hivatkozott a rendező. Keressünk egy olyan európai nagyvárost, melynek Amerikától elütő jellege van (lényegében ez minden európai városra igaz, tehát még csak az óceánon jöttünk át). Aztán szükségünk van valami szép fekvésre, kellemes időjárásra. Elengedhetetlen, hogy a városnak (legalábbis a belvárosának) legyen egyfajta atmoszférája, történetisége, amely megfoghatja az átlag-amerikaiakat. Szükségünk van még néhány kiváló építészeti alkotásra, valamint helyi művészeti kincsekkel felszerelt múzeumokra. Jó volna, ha a helynek, ahova megyünk, lenne valamiféle jellegzetes gasztronómiája. Esetleg tengerpart sem ártana, de azt hiszem ezt egy tó, vagy folyó is pótolhatja, főleg akkor, ha a város rendelkezik, szebbnél szebb fürdőkkel.
tovább
Amikor Gyurcsány Ferenc a Monorierdőnél történt vonatbaleset utáni sajtótájékoztatón nagyon meghatódott, egy pillanatra dermedten néztünk, és az jutott eszünkbe, hogy nálánál nagyobb hivatalos tahót régen láttunk tévében. El is bizonytalanodtuk, mert nem tudtuk, hogy Gyurcsány múlja magát napról napra újból és újból alul, vagy egyszerűen mi vagyunk a kelleténél rosszabb emberismerők. Valószínűleg mindkettő. Tulajdonképpen amit Ferenc itt lenyom, az nettó kegyeletsértés. Mivel a kormányzat a közlekedésügyi miniszter menesztésével elismerte felelősségét, ezért nyugodtan nevezhetjük minősített esetnek is Ferenc stand-up-tragedy-jét.
Rövid leszek. Nemes fiad megőrült:
Azt mondom, őrült; mert "őrült", mi az ?
Hanemha őrült lenni s nem egyéb.
De hagyjuk ezt.
tovább
"Óriási sikerként értékelte a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt, hogy a ferencvárosi időközi választás érvénytelen első fordulóján a szavazatok 8,5%-át szerezte meg jelöltjük, ami konkrétan 681 szavazatot jelentett. A relatív siker mindenkit meglepett, a szélsőjobboldali média óriási győzelemről, a baloldali sajtó "nácizmusról" (nem "neonácizmusról") beszélt, amely kifejezésekkel csak az a baj, hogy képtelen arra, hogy leírja a Jobbik-jelenséget."
Caracalla
I 2009.02.09. 06:13
Épp a napokban beszélgettem egy ismerősömmel arról, hogy voltaképpen nem túl sokféle kimenetele lehet annak az elsősorban közrendvédelmi, közbiztonsági problémának, amelyet a cigány és a magyar szokások, viselkedéskultúra eltérése okoz.
Az egyik ilyen kimenetel, hogy végre valamelyik kormány felismeri, hogy nem tartható fenn a mai mellébeszélést keblére ölelő kultúra, amely nem csak elhazudni akarja, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetői és egyes etnikai és/vagy szociális csoportok tagjai között komoly korreláció áll fenn, hanem az ennek felvetéséhez szükséges közbeszéd elemeit is meg kívána tiltani. És ezt a felismerést cselekvés is követi, amely a jelenlegi bűnüldözési erőforrások effektívebb felhasználásához, a potenciális elkövetők sikeresebb azonosításához és bűncselekmények megelőzéséhez vezet, miközben persze nem tagadható, hogy az érintett etnikai és/vagy szociális törvénytisztelő tagjai számára kellemetlenséget okoz majd.
tovább
Hogy ismét egy szívünknek kedves írással kezdjük szemlénket: Gyurgyák János dolgozatát ajánljuk a Népszabadságból, amiben értékkonzervativizmusért sóvárog. Ha valahol konzervatívot szaglunk, az ugyancsak bizsergeti csillós hámunkat, de az örömbe itten némi üröm vegyül. Mi a túróért kellett ennek a pártlapban megjelennie? Azért csak olvassuk figyelmest:
Hálás dolog lenne azt állítani, hogy ez a politikai nézetrendszer eddigi teljesítményével kivívta magának a jogot a létezésre, s elméleti szinten megalapozta a változást. Ezek a feltételezések azonban hamisak. A magyar értelmiség konzervatív gondolkodású része ugyanis jobbik esetben saját létének bizonyításával van elfoglalva, roszszabbik esetben az "ostromlott vár" lelki pszichózisában szenved, s ezt a kínzó fájdalmat és szenvedést mély álomba merüléssel feledteti - hogy a szélsőjobbal kacérkodókról, a pogány múlt feltámasztóiról és a sumerkodókról már ne is beszéljek. (A kivételek közül talán a Kommentár szerkesztősége kívánkozik az első helyre.) S az a párt, amely időnként a konzervatív jelzővel is kacérkodik, sajnálatosan ma még oly távol áll ettől a fajta konzervativizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez a párt ugyanis 1998 és 2002 között nem sok jelét adta értékkonzervatív reformelkötelezettségének és bátorságának, mivel leginkább szimbolikus tettekkel, populista ígérgetésekkel, hatalmi játszadozásokkal és nem tényleges cselekvési tervekkel és reformokkal volt elfoglalva, s jelenleg lázas semmittevéssel leplezi alapvető tanácstalanságát, ahelyett hogy intellektuálisan megalapozna egy megvalósítható és a jelen helyzetünkből kivezető szellemi-gazdasági-politikai programot.
tovább
Költői kérdés következik: te szavaznál-e egy olyan pártra, mely magáról azt sugallja, hogy teljesen esélytelen?
Tegnap véglegesítette ugyanis az EP-listáját a Szabad Demokraták Szövetsége. Maga a lista és a körítésül szolgáló sajtótájékoztatóan elhangzottak még a Fideszénél is elképesztőbbek.
Tényleg.
A listát Szent-Iványi István vezeti. Ezzel még semmi gond nincsen, Szent-Iványiról semmi rosszat nem tudunk elmondani (még nyilatkozott is nekünk korábban, úgyhogy pláne): a kevés normális politikusaink egyike.
A gondok ezután kezdődnek.
Az SZDSZ tegnap bejelentett listája ugyanis öt helyből áll. Az utolsó, azaz ötödik helyen Konrád György író áll, az ő szereplése azonban már csak "szimbolikus", vagy micsoda. Na most már maga az, hogy az SZDSZ-nek egy ötfős listát sikerült kiizzadnia magából, ugyan legalább mutatja azt, hogy a párt tisztában van a valósággal, de hát mégiscsak vérciki.
És a listának már az ötödik helye is csak "szimbolikus"!
tovább
Egy fontos írás jelent meg a mai Népszabadságban, Gyurgyák János esszéje.
Nagyon ajánlunk.