Vendégszerzőnk, Borbás Barnabás írása
Ünnep van. Harminchárom húsvétjára gondolunk - vagy nem gondolunk, mindenesetre tény, hogy akinek saját életéből az év legtöbb napján (szándékosan, vagy rohanásiból) kimarad a keresztény eszme, nagypéntek és húsvét vasárnap közt mégis könnyebben környékezi meg pár percnyi merengésre, esetleg tapasztal valamit a krisztusi jelentőségből is - mert lehetünk bár pragmatikusak, netán racionalisták, JK állandó jelenlétét vitatni nem érdemes, elvégre csak az időszámításunkat igazítjuk hozzá.
Ilyenkor kérdések merülhetnek fel bennünk, melyek olyan egyszerűek, hogy kimondani talán nem is merjük őket. Nézzük is mindjárt: Mi a húsvét? Nincs-e káosz az emberi fejekben, ha a szót meghallják, a tucatnyi asszociáció torlódása miatt? Miért lehet egy időben az, hogy a boltok tele vannak színes, mosolygós nyúllal, ami a plakáton tojást tojik (majd fest), hogy aztán az esti híradóban díszbe öltözött ősz atyák ugyanekkor feltámadásról beszélnek, vagy a kereszténység legnagyobb ünnepét emlegetik, az ovisoknak kiscsibéről és bárányról szóló meséket mesélnek, aztán csokit kerestetnek velük az udvaron, egyik reggel pedig lányokat kergetnek szódásszifonnal, mert locsolás is van (fater viszont jobban lelkesedik a sonkáért, melynek szezonja jön). Ez mind húsvét? Ki igazodik el a szimbólumok, magyarázatok zűrzavarában?
tovább
1. A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
2. És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
3. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
4. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.
5. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
6. Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.
7. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek.
8. És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak.
9. Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte.
10. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
11. A mialatt pedig ők mennek vala, ímé az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének a főpapoknak mindent a mi történt.
12. És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,
13. Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopák őt, mikor mi aluvánk.
14. És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból.
15. Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.
16. A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala őket.
17. És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének.
18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Máté evangéliuma, 28. rész
dobray
I 2009.04.11. 19:07
Globalizálódunk, elidegenedünk, gyorsulunk, semmire sincs időnk. Szidjuk a globalizátorokat, elidegenítőket, gyorsítókat (azokat nem mindig), az időcsökkentő tényezőket. Meg azokat, akik – boldogok a lelki szegények (vagy csak annak képzelik magukat) – élvezik a globalizációt, elidegenednek, gyorsulnak, semmire sincs idejük. Szidjuk „az embereket”. Mintha mi nem lennénk azok.
Rossz kedvünk lesz a globalizációtól, elidegenedéstől, gyorsulástól (attól sokaknak mégiscsak jókedvük lesz), időhiánytól. Nekünk, akik „az emberekkel” ellentétben észrevesszük és nem helyeseljük a globalizációt, az elidegenedést, a…
Rossz kedvünkben magasra vonjuk a nemzeti lobogót és az ősmagyar istenekhez fohászkodva, szkinhedmuzsikát hallgatva sámántáncot járunk a zászlórúd körül. Megalakítjuk „A Haza Felszabadító Frontját”, és harcot vívunk az áruló „A Hazáért Felszabadító Front” ellen.
tovább
Az index cikke kapcsán jutottak eszembe a következőek, és szerintem ezek a sünös videó igazi tanulságai:
tovább
Ron bácsi
I 2009.04.09. 19:01
Azt hitte, hogy az elmúlt évek legkreatívabb pártfinanszírozási próbálkozásai az autópályapénzes-strabagos SZDSZ-hez kötődnek? Vagy esetleg az internetezőktől tarháló új, nem szeretjük az eszdéeszt-hippipárthoz?
Hát akkor tévedett!
Nem tudom, van-e ok-okozati összefüggése az Amway-ügynök és MLM-guru Vértes András gyors miniszterelnökjelölt-jelölti tündöklésével, mindenesetre a még be sem jegyzett Magyar Köztársaság Párt szintén a Multi Level Marketing segítségével próbálkozik politizálni. A rendszer lényege, hogy a mindössze 3960 forintos éves tagdíj befizetésével párttaggá válhat az ember, ám pártszervezőként további párttagok beszervezéséért kétezer forint üti majd a markát. Természetesen szó nincs piramisjátékról! A hülyének is megéri.
tovább
(Erről jutott eszembe.) Hogyan lesz egy-egy cég részvényéből (vagy akár az olaj vagy a réz árából) tőzsdei buborék? Úgy, hogy a buborék elején sokféle részvényes van: van, aki szerint fel fog menni, van, aki szerint le, van, aki nem tudja. Tehát vannak, akik az adott céget optimistán értékelik, vannak, akik pesszimistán, vannak, akik semlegesen.
Aztán a pesszimisták eladják, ugye, az optimisták meg megveszik. Azaz már a buborék viszonylag elején is a részvények már csak az optimisták kezében vannak és ők cserélgetik egymás között: a céget pesszimistán értékelők már rég kiszálltak. Ahogy cserélgetik egymás között az optimisták, úgy megy fel az ár, megy fel a buborék. Ez nagyon fontos. Nem maga a piac egésze hülyül meg - csak a nemhülyék kiszállnak időben, a hülyék meg tolják tovább a buborékot.
tovább
A haladás felkent papjai (a liberális értelmiség) annyira belebonyolódtak a maguk által kreált kategóriák és értelmezési keretek rengetegébe, hogy képtelenek kiutat találni belőlük: mindezen kategóriák kiüresedtek, jelentés nélkül maradtak. A sokat bírált „politikai közbeszéd” azért üres, értelmetlen, és unalmas, mert a frázisok és politikai panelek mantraszerű ismételgetése mégsem teremtette meg a demokrata-liberális kurzus által megálmodott rendet. Ezért az ún. „politikai diskurzus” nagy része üres fecsegéssé vált, és másból sem áll (és ez ugyanannyira vonatkozik politikai nyilatkozatokra, mint a politikai publicisztikák tömegére), mint olyan közelebbről meg nem határozott (és meghatározhatatlan) kedvenc szlogenek köré épített nyelvi játékokból, mint pl. „a demokratikus (alap)értékek tisztelete”, „demokratikus kultúra” (?) vagy a „demokratikus elvek érvényesülése”.
Mi lehet ennek az oka? Vajon ez csak egy átmeneti probléma, és a „válság” által kitermelt értelmezési nehézség, avagy egy sokkal mélyebb eredője van? „Válság” valóban van, ám ez alatt nem a szűkre szabott „gazdasági” és „politikai” válságot kell értenünk: ez a nyugati civilizáció válsága, azé a civilizációé, amit évszázadok óta rombolnak mindenféle világmegváltó ideológusok – nem kis sikerrel.
tovább
Ön is hallott már az ún. konzervatív előretörtésről, rémről, készülődésről, fordulatról?
Remegnek a térdei a teokráciát követelő konzervatív utánpótlástól?
Nem tudja, hogy a konzervatív filozófiát, Oakeshott-ot eszik-e vagy isszák?
Nézze meg az alábbi videókat, és talán megtudhatja! Akik pedig lemaradtak a múlt heti pázmányos Konzervativizmus-konferenciáról, most szintén bepótolhatják!
Íme, az előadások videói:
tovább
Most hogy a progresszió zászlóshajója léket kapott, a szövetséges értelmiségi réteg orrát befogva ugrik jókora seggeseket a habok közé, hátha felveszi valamelyik arra járó naszád, de már lassan bármilyen lélekvesztő vagy egy korhadt deszka is megteszi, csak szabaduljanak. Páholyunkból nézve irtó izgalmas lesz csipszropogtatás közepette el-elnézni, ahogyan a dezertőrök egymást letaposva küzdenek majd a szabad mentőcsónak-helyekért. Csavaros szívószálunkban felfelé kúszik a mojito.
A tízflekkes bocsánatkérések és énnemtuttamozások közepette arcukon enyhe pírral pukedliző közírók mellett viszont akad, egy, egy Igazi Ember. Egy ember és egy kopott bőrdzseki.
tovább
Elméletben ma van a nagy nap, amikor a Párt beteljesíti a karakteröngyilkosságot, azaz levált. A szocik végülis mégsem a tervezett gyorsasággal léptek.
Az indítványhoz szükséges 78 képviselői aláírást ugyan már múlt héten összegyűjtötte az MSZP, ám a beadvány szövegezését a Krónika értesülései szerint még nem fejezték be. Az aláírók között egyes korábbi hírekkel szemben egyébként nincs ott sem a miniszterelnök, sem egyetlen kormánytisztsége mellett képviselő miniszter vagy államtitkár neve. (...)
Bajnai Gordon (...) ma délelőttre egy újabb voksot veszített. A párt fővárosi listájáról bejutott Szabados Ákos ugyanis lemondott mandátumáról. - értesült a Magyar Rádió.
A Konzervatórium a következő kínzó kérdésekkel várja a ma esti Híradót:
- Elképzelhető-e, hogy az előre aláírt, utólag szövegezett konstruktív bizalmatlansági indítványban valaki kicseréli Bajnai Gordon nevét Orbán Viktoréra viccből, ahogy az előre megbeszélt Szózatot kicserélték a technikusok az Internacionáléra?
- Kilép-e a jövő keddi szavazásig még annyi szoci, hogy elbukjon az indítvány, és véletlenül Gyurcsány maradjon a miniszterelnök?
- Ha a fenti esemény bekövetkezik, hányszor fogják még megválasztani és lemondatni Gyurcsányt a pártelnöki tisztségről, mire tényleg lemondhat a miniszterelnöki tisztségről?
- Az SZDSZ-tagok és szimpatizánsok látják-e vajon pártjukat kívülről?
- Ha holnapra egy varázsló megszüntetné a magyar politika kabaré-jellegét, s valódi kérdések kerülnének napirendre, vajon hiányozna-e a mostani politikai Benny Hill-show?
Úgy jár néha az ember, hogy bekapcsolja a TV2-t, és percekig csak csodálkozik. Mintha a Filmmúzeum retró-romantikáját kapná véletlenül az esti híradó helyett. Pedig a tragikomédia főszereplői elvileg már nem csókos elvtársak, hanem Válságmenedzser Yuppie-k, ugye.
Természetesen a Fidesz-közlemény sem teljesen pontos. Az SZDSZ nem most játszotta el a rendszerváltó imidzset, hanem már akkor, amikor Horn Gyula, és Medgyessy mellé állt.
Kapcsolódó írások:
Az ajtók a jobboldalon nyílnak, I.rész: A progresszió csődje
Hatalom és Mágia hősei
"Az a kiábrándult, aki az SZDSZ-e szavaz, nem is lehet annyira kiábrándult"
Ron bácsi
I 2009.04.04. 17:57
- (...) Az a legfontosabb, hogy tudjunk megélhetés biztosítani a vidéki emberek számára, úgy, hogy ne kényszerüljenek lakhelyelhagyásra. A megosztás politikája nem ezt szolgálja, én evvel messzemenően nem tudok azonosulni. Azért örültem az MDF-fel való egymásra találásunknak, mert elfogadták a szakmai véleményemet és lehetőséget biztosítottak arra, hogy ne idétlen módon, bekiabálásra "birkaszavazásokon" vegyek részt, hanem hagyták, hogy kifejtsem a véleményemet a szakmai álláspontomról.
- Az MDF frakcióban - finoman szólva is - elég rövid ideig volt.
- Sajnálom, ami engem a legjobban megrázott, hogy egy ember döntése kapcsán húsz család került a gazdasági válság kellős közepén egzisztenciális problémák közé.
tovább
smalladam
I 2009.04.04. 09:59
Novemberben lettem huszonnégy éves. A szocializmus utolsó évtizedében születtem, épp lemaradtam az úttörőségről, együtt nőttem fel a kapitalizmussal és egymást szocializáltuk a kétezres évek elején kifejlődő online nyilvánossággal. A Szekfű Gyula-i értelemben vett kilencedik nemzedékbe tartozom, a rendszerváltás után felnőttkorba kerülő mai húszas-harmincasok generációjába.
Azt hiszem, nem csak a saját magam nevében beszélek, ha azt írom, hogy ennek a nemzedéknek generációs élménye a növekvő kiábrándultság, sőt kétségbeesés. Az, hogy amit tanítottak, amire neveltek, amit példaként hoztak fel a jobb tanárok, amit az interneten lehet látni és olvasni, ami külföldön tapasztalt érték, módszer és cél, az a magyar valóságban pont nem úgy van. "Nem tudom azt, ami kell nekik. Amit tudok, az nem kell nekik. Ha kellek is valahol, nem itt" - írja Diplomázás című versében Gát Anna, és bizonyosan nem csak ő érzi így.
Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Kapcsolódó írások:
Az ételmiségi diskurzus nyomora
Másnapos embert az előző éjszaka ciki történéseivel szórakoztatni nem éppen illendő dolog, de annál szórakoztatóbb. Ez az érzés az elkövetett marhaságokkal egyenesen arányos: minél kínosabbak a sztorik, annál több részlet derül ki és annál jobb is azokat elmesélni.
A 17. században, La Fontaine idején, az egyébként nyilvánosan elkövetett hülyeségekre sajnos csak az állatmesék eszközével mutathatott rá a szerző. Modern korunk már lehetővé teszi, hogy ne kelljen válogatni a metaforák és egyebek között, ha egy kapitális kreténségre bukkanunk, és égünk a vágytól, hogy ezt mással is megoszthassuk. Sőt! Igenis felvilágosult kötelességünk ezt a legszélesebb közönség elé tárni.
tovább