Vendégszerzőnk, Borbás Barnabás írása
Ünnep van. Harminchárom húsvétjára gondolunk - vagy nem gondolunk, mindenesetre tény, hogy akinek saját életéből az év legtöbb napján (szándékosan, vagy rohanásiból) kimarad a keresztény eszme, nagypéntek és húsvét vasárnap közt mégis könnyebben környékezi meg pár percnyi merengésre, esetleg tapasztal valamit a krisztusi jelentőségből is - mert lehetünk bár pragmatikusak, netán racionalisták, JK állandó jelenlétét vitatni nem érdemes, elvégre csak az időszámításunkat igazítjuk hozzá.
Ilyenkor kérdések merülhetnek fel bennünk, melyek olyan egyszerűek, hogy kimondani talán nem is merjük őket. Nézzük is mindjárt: Mi a húsvét? Nincs-e káosz az emberi fejekben, ha a szót meghallják, a tucatnyi asszociáció torlódása miatt? Miért lehet egy időben az, hogy a boltok tele vannak színes, mosolygós nyúllal, ami a plakáton tojást tojik (majd fest), hogy aztán az esti híradóban díszbe öltözött ősz atyák ugyanekkor feltámadásról beszélnek, vagy a kereszténység legnagyobb ünnepét emlegetik, az ovisoknak kiscsibéről és bárányról szóló meséket mesélnek, aztán csokit kerestetnek velük az udvaron, egyik reggel pedig lányokat kergetnek szódásszifonnal, mert locsolás is van (fater viszont jobban lelkesedik a sonkáért, melynek szezonja jön). Ez mind húsvét? Ki igazodik el a szimbólumok, magyarázatok zűrzavarában?
Nyilvánvaló, hogy a helyükön kezelt értelmezések közül több is megfér egymás mellett. Ám az, hogy a karácsonyból a téli fény, a húsvétból a nyúl és a tavasz ünnepe lesz, nem csak jelentésváltozás; veszteség is. Lélek és hit tűnik el az ünnepeinkből.
Mi a húsvét? A keresztény válasz, hogy a húsvét misztérium. Annak misztériuma, hogy 2000 évvel ezelőtt valakit megfeszítettek, majd feltámadt. És a megváltás misztériuma. Ez a gondolat, és ennek átélése hitben és elmélkedésekben sokkal nehezebb, mint a tojást tojó nyúl - bár valljuk be, biológiai értelemben az is misztérium.
A misztérium a teológia körébe tartozik. Arról, hogy mennyire nehéz dolog ez, egy ironikus kérdés-választ idézünk. „Mi a filozófia? Három néger egy koromsötét szobában üldöz egy fekete macskát. És mi a teológia? Közben az kiabálják, hogy: Megtaláltuk!" (Persze a történet kulcsa, hogy a dolog a nem hiábavaló, mert van mit üldözni.)
Természetes, hogy az ember továbbkérdez, válaszokat vár: hogyan lehetséges? Mit jelent hinni? Az is természetes, hogy a kérdések sokszorozódnak, végül pedig számtalan lesz belőlük - van, ami sosem lesz megismerhető, és fogalmainkkal legfeljebb körülírható, mint a végtelen. (Si tu comprehendis, non est Deus [ha megérted, nem Isten] - írta Szent Ágoston is.)
Nincs recept, általános magatartás-, vagy gondolatminta a húsvét eseményeinek átélésére - a keresztény embereknek sincs. Lessünk meg egy falusi, ünnepi szentmisét: nem azt tapasztaljuk, hogy a nép teológizál, vagy hevesen tárgyalja a doktríner nézeteket. Inkább örül az együttlét alkalmának, melyet az ünnep teremt, és gyakorlattá teszti a húsvéti misztérium lényegét, ami csupán annyi, mint megérteni és lélekkel tölteni az időtlen idők óta írásokban és szertartásban hagyományozódó cselekedeteket, a passiótól a feltámadásig. Közösségnek és egyénnek is erőt nyerni általuk a hétköznapi próbatételekhez, a gyengeség túllépéséhez.
A szerző az IGEN munkatársa.
Az írás eredetileg a Fontolva haladó blogon jelent meg.
