Ron bácsi
I 2009.04.04. 17:57
- (...) Az a legfontosabb, hogy tudjunk megélhetés biztosítani a vidéki emberek számára, úgy, hogy ne kényszerüljenek lakhelyelhagyásra. A megosztás politikája nem ezt szolgálja, én evvel messzemenően nem tudok azonosulni. Azért örültem az MDF-fel való egymásra találásunknak, mert elfogadták a szakmai véleményemet és lehetőséget biztosítottak arra, hogy ne idétlen módon, bekiabálásra "birkaszavazásokon" vegyek részt, hanem hagyták, hogy kifejtsem a véleményemet a szakmai álláspontomról.
- Az MDF frakcióban - finoman szólva is - elég rövid ideig volt.
- Sajnálom, ami engem a legjobban megrázott, hogy egy ember döntése kapcsán húsz család került a gazdasági válság kellős közepén egzisztenciális problémák közé.
- Amikor Ön odament, akkor is fennállt ez a veszély.
- Ez így van, belpolitikai bizonytalanságnak és tragédiának ítéltem meg az MDF-frakció esetleges feloszlását, hiszen látni kell, hogy a pénzpiac mindig a belpolitikai bizonytalanságra, vagy biztonságra alapoz. Úgy gondolom, hogy abban a szituációban, amikor az MDF meghívását elfogadtam, nem engedhette meg magának az ország azt, hogy egy olyan belpolitikai válság kialakuljon, aminek kapcsán megszűnik egy frakció Magyarországon, méghozzá egy olyan párté, amely a rendszerváltás óta folyamatosan bent ült a parlamentben.
Az olyan interjúk, mint amiből a fenti idézet is származik (Lengyel Zoltán "kitálalt" a stop.hu-nak), heves reakciókra késztetik még a békésebb embert. Felgyorsul a pulzusa, elkezd izzadni a tenyere, kiveri a víz, ökölbe szorul a keze, hozzávágja a sörösüveget a monitorhoz, belerúg a macskába, leboxolja a szomszédot, ad egy tockost a gyerekeknek, beül a kocsiba, elüt egy járókeretes nénit, aztán megy útburkolatot felszedni, kockakövet doblni, tankot elkötni, és (sün! sün!) jól agyba-főbe veretni magát a rendőrökkel.
Nyilván túlzok, nyilván fúj, fúj, populizmus, de akárhogy forgatom a dolgot, én is csak oda lyukadok ki, ahová a nép egyszerű fia/lánya: húzzanak már ezek mind el a jó búsba! Lengyel Zoltán könnyeket morzsol, amiért az MDF megbokrosodása és morális halála után egy "ember döntése" miatt "húsz család került a gazdasági válság kellős közepén egzisztenciális problémák közé". Húsz MDF-es. És ez tragédia.
Nem, nem, ez már komolyan olyasmi, amit nem hiszek el. Ne legyenek illúzióink, ezt az embert a Fidesz juttatta eredetileg mandátumhoz, és - átvéve a baloldali sajtó eufemizáló megfogalmazását, mellyel Gyurcsány illete Szekeres Imrét - "emberi minősége" nyilván nem változott az évek és frakcióváltások során, Dávid Ibolya mellé szegődve főleg nem.
Ha van jó érv a parlament feloszlatása mellett, na akkor ez az: tűnjön el minél több haszontalan megélhetési párt és politikus. Tűnjenek el. Most. Rögtön. De legalábbis minél gyorsabban. Gyerünk! Ne gondolkozzunk azon, hogyan lehetne az MDF-et megmenteni, és ne gondolkozzunk azon, hogyan lehetne az SZDSZ-t megmenteni, vesszenek mind, semmi szükség rájuk! Gyurcsány már látszólag féli-meddig eltűnt (ez is valami!), csak így tovább, jöhetnek a többiek!
Bár addig még jól eladják a ruszkiknak, amit csak lehet, de a kormányzó erők és az álellenzéki pártok napjai meg vannak számlálva, és igen, amik és akik utánuk jönnek, szintén borzasztóak lesznek, de ne legyünk telhetetlenek, kell idő, mire az egész garnitúra lecserélődik. Nekem mindegy, kivel kezdik, csak kezdjék már! Az új arcok talán reményt jelentenek, talán inkább nem, de ha még sokszor hülyeségeket is beszélnek, legalább biztosan nem gazemberek. De leginkább gondolkozzunk azon, mint Kiss Ádám kollégánk, hogy mit is kellene tenni egy szebb jövőért, mit kellene tennünk, hogy sz*r emberek közt ne érezzük magunkat sz*rul. Azzal jutunk talán előbbre.
"Egzisztenciális problémák." "Tragédia." Hogy az a jó....
Ők húzzanak szépen el, aztán engem meg valaki kapcsoljon ki.
/Kép: Négymadár/
