dobray
I 2009.07.13. 15:10
Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa – mégis van olyan, hogy bűn az SZDSZ szerint. A régi őseszdéeszesek kilépésével kezdődött szétesési folyamat, amely az előző hónapokban, illetve az európai parlamenti választások után gyorsult fel, Fodor Gábor Magyar Nemzetes Canossa-járásában és az elnökválasztási közgyűlés beszédeiben teljesedett ki. Fodor Gábor, a Szadi szimpatikusabb, mert naivabb szárnyához tartozó politiku politizáló független értelmiségi mintha csak azért adott volna interjút a Népszav Nemzet Szavának, hogy beismerje a párt bűneit a nyilvánosság színe előtt. A Népszabadság biztos nem gyóntatta volna meg rendesen, azért választotta a „jobboldali” orgánumot. Fodor olyanokat mond, hogy:
Bibó István óta azt vallom, hogy nem lehet párbeszédet folytatni, ha földbe döngöljük egymást. Ha az az alaphelyzet, hogy te kommunista vagy, te meg fasiszta, akkor vége az értelmes vitának. A Jobbik szavazóit sem tartom fasisztának, noha az én megítélésem szerint van köztük fasiszta nézeteket valló ember. Ez igaz a párt vezetésére is, de az is igaz, hogy közülük sem mindenkit tartok fasisztának vagy nácinak. Szavazóik jelentős része inkább tűnik rendszerkritikus antikapitalista baloldalinak, mint szélsőjobbosnak.
tovább
A civil társadalom értelmezéseiből a fogalom pozitív megközelítése rajzolódik ki: a civil társadalom, mint olyan, felszámolja társadalom és politika konfliktusát, végső soron pedig elősegíti a demokrácia kiteljesedését és fejlődését. De mi van, ha olyan szervezetek is megjelennek a civil társadalom keretein belül, amelyek nem a demokráciát és a demokratizálódást erősítik? Miért lépnek be az ilyen szervezetekbe az emberek? A kulcskérdés az, hogy a civil társadalom és szervezeteinek melyik típusa segíti elő a demokrácia fejlődését, és nem általában a civil társadalomban való részvételen, tagságon van a hangsúly, hanem a részvétel azon formái között, amelyek a demokráciát erősítik vagy veszélyeztetik.
Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Példátlan, történelmi, egyedi stb. lehetőség adódhat a jobboldal számára, már ha tud élni vele. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy felelőssége óriási; és ez nem pusztán a gazdaság rendbetételére, és a törvényesség helyreállítására vonatkozik, ami evidencia. A lényegi és hosszútávon fontos kérdés az, képes-e az elkövetkezendő években kormányzó jobboldali rezsim a magyar politikai közösség kereteinek megteremtésére.
Az ideológiák akkor bukkantak fel, és akkor értek el sikereket, amikor a vallásos világmagyarázatok elveszítették erejüket. A modernség beköszöntével már nem voltak elégségesek a vallásoknak a világ problémáira adott válaszai, így újszerű, más magyarázatokhoz és megoldásokhoz folyamodtak helyettük.
tovább
Ron bácsi
I 2009.07.07. 11:35
A posztkommunista régió egyik sikerágazatáról, a Nemzeti Gárda-alapításokról lesz szó, mégpedig a bolgár példán keresztül.
tovább
Az ATAKA még szélsőségesebb verziója - melyet a magyarországi Magyar Gárdához lehetne hasonlítani - a Bolgár Nemzeti Unió (BNU), vagy Nemzeti Gárda. A Magyar Gárdához hasonlóan egyenruhát viselnek, és pogány bolgár szimbólummal hímzett zászlót lengetnek. A BNU a többpárti demokrácia ellen uszít, és könnyen lehetne őket fasiszta vagy neonáci pártként definiálni. A BNU törökellenes, cigányellenes, Izrael-ellenes, NATO-ellenes, EU-ellenes és természetesen Amerika-ellenes. Ám az már igencsak meglepő egy párttól, mely a bolgár érdekeket über alles helyezi, hogy bírálataik és kritikáik kereszttüzébe valahogy soha nem kerül az az ország, mely Bulgáriát és egész Kelet-Európát gyarmatként uralta, és még ma is erre törekszik...
Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Kapcsolódó írások:
A nagy Oroszország kovácsolta frigy
Gyűlölethadjárat vagy valami más?
A Vona család meghívója Gabi Bár Micvójára:
A JP egyik törzskommentelője így emlékszik vissza a speciális napra:
tovább
A Kommentár szerkesztősége KOMMENTÁR-DÍJAT alapított, amit évente egyszer a folyóirat egyik szerzőjének ítél oda.
A 2009. évi Kommentár-díjat a szerkesztőség kétfordulós, titkos szavazással KÖRÖSÉNYI ANDRÁSNAK ítélte oda, amelyet június 26-án adtak át.
A díjazottnak gratulálunk!
Körösényi András A jobboldal elhúzódó válsága c. írása írása itt, A rendkívüli állapot retorikája pedig itt olvasható.
Kapcsolódó írások:
Megjelent a Kommentár 2009/3. száma
Interjú Ablonczy Balázzsal
Ron bácsi
I 2009.07.05. 11:03
Több forrásból is eljutott a Konzervatóriumhoz a hír, miszerint az SZDSZ Új Generáció lemondott vezetői, valamint más, a Kóka-féle klikkel szembenálló fiatalabb SZDSZ-esek és a párt akárhanyadik vonala egy új liberális párt létrehozását tervezik. Terveik szerint hiteles(ebb) és fiatal(abb) arcokra építenék az új formációt, mely politikailag nem lenne sem dogmatikusan piacpárti, sem piacellenes; az SZDSZ-hez képest "nemzeti" liberális lenne, na de túlságosan azért nem volna nemzeti sem. Ötletükkel most különféle, liberális gondolkozásúnak mondható, de az SZDSZ-től eltávolodott embereknél kopogtatnak.
tovább
Peter Ludwig Bergerrel magyarországi látogatása és legújabb könyvének megjelenése apropóján készítettünk interjút. Berger tudományos pályáján leginkább vallásszociológiai és a modernitással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott, de széles körben ismert Thomas Luckmannal közösen írt elméleti szociológiai munkája, A valóság társadalmi felépítése is. Jelenleg a Bostoni Egyetem tanára, és az Institute on Culture, Religion and World Affairs igazgatója.
Ron bácsi
I 2009.07.04. 17:50
A szocialisták kongresszusán Lendvai Ildikó kissé sután fogalmazva mutatott utat pártjának: "Mozdonyt fordítunk, irány a választó!". Nos, szerintem nem érdemes túlzottan belemenni ebbe a vonat-metaforába, de azért mégis, igazán érdekelne, hogy ha a Párt a mozdony, akkor vajon ki/mi lehet a választó? Egy állomás? A vonatról eddig leszálló/leugráló utasok? És ha eddig a vonat nem a választók felé/választókat szállítva ment, akkor hogyan? Szóval, Lendvai Ildikó valóban ízig-vérig szocialista metaforájának pöfögő acélszörnyetege ezután majd a választókat veszi célba - a választók pedig, ha szerencséjük van, még időben el tudnak ugrani a közeledő mozdony elől.
tovább
A középjobb számára alaposan fel van adva a lecke, hogy szembenézzen a magyar társadalom (benne a cigányság, cigány-nem cigány együttélés) alapvető problémáival.
A publicisztika a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Kapcsolódó írások:
Cigányútra tévedtünk
SOS Racisme, vagy amit akartok
Vállveregetés helyett
Caracalla
I 2009.07.02. 11:55
Talán Fricz Tamástól származik - de mindenképpen általa vált ismertté - Moldova Györgytől származik - és a politológiába Fricz Tamás lopta be - a következmények nélküli ország kifejezést, amellyel a magyar közállapotokat próbálta megragadni.
Mára egyértelmű, hogy ez a kép téves. Igenis vannak következményei a dolgoknak. Legfeljebb nem olyan következményei, amilyenek egy többé-kevésbé élhető országban lennének, vagy éppen amilyeneket az igazságérzetünk diktálna.
A mai példánk az egyik eddigi legnagyobb kartellpanama, aminek sikerült a nyomára bukkanni a dicsőséges harmadik (kétésfeledik) köztársaság történetében. Az Index meglehetősen alapos cikkben ismerteti az ügyet, amely leginkább az egyesült államokbéli trösztök aranykorára emlékeztet: a 'piaci' szereplők leülnek, és meghatározzák a - nekik megfelelő - árakat. A speciális kelet-európai megoldás része, hogy az állami szereplő is boldogan részt vesz az ügyben, elvégre a piaccal mindig csak a baj van, a kézi vezérlés meg milyen jól működött már a kádárizmusban is, ugye.
tovább
A júniusi 7-i Európai Parlamenti választásoknak az előzetes várakozásokhoz képest meglepő magyarországi eredményeit sokan és sokféleképpen próbálták magyarázni, ám az elemzők, politológusok többnyire csak megérzésekre, becslésekre, a választási adatok felületes összevetésére hagyatkoztak. A Nobilis Benedek által jegyzett, a konzervatorium.hu számára készített elemzés azonban a részletes, szavazóköri eredményekből kiindulva, ökonometriai módszerek segítségével veti össze a 2006-os országgyűlési választás és a 2009-es EP-választás eredményeit. Az elemzés felméri, hogy 2006-tól 2009-ig, három év alatt hogyan rendeződött át az egyes pártok szavazótáborának összetétele.
Az elemzés második része itt olvasható.
Nobilis Benedek elemzése.
Az MNB kutatójától, Reiff Ádámtól hallottuk még a 2008-as népszavazás kapcsán, hogy saját szórakoztatására ökonometriai módszerekkel próbálta megállapítani, mely szavazókat is sikerült mozgósítani az ellenzék kérdéseivel. Mivel hasonló talányok fogalmazódtak meg a mostani EP-választás kapcsán is, és mivel az említett módszerekkel operáló, nyilvános elemzéseket Magyarországon eddig nem igazán láttunk, gondoltuk, megpróbálkozunk mi is egy ilyen megközelítésű és módszerű elemzéssel. Elkértük hát az Országos Választási Irodától a részletes, szavazóköri szintű adatokat feldolgozható formátumban. Ezt oda is adták, amiért ezúton is szeretnénk kifejezni a köszönetünket.
A főbb módszertani tudnivalókat egy rövid keretes írásban foglaltuk össze; a lényeget tekintve nincs másról szó, mint amikor a választási térképről akarunk következtetéseket levonni, csak ebben a formában matematikailag elegánsabb és részletesebb bontás vizsgálatára is lehetőség nyílik. Amit fontos leszögezni, hogy az itt bemutatott grafikonok csak akkor magyarázzák jól a történteket, ha az, hogy hogyan döntött az EP-választásokon, aki egy adott pártra szavazott 2006-ban, sem közvetlen, sem közvetett okokból nem korrelál (erősen) a választás akkori, összesített kimenetelével az adott szavazó választókörében.
A hagyományos térkép-módszer segítségével elérhetőnél finomabb megbontás fő előnye, hogy ennek alkalmazásával jobban elkülöníthetjük egymástól az egymáshoz közel lakó, de eltérő körülmények közt élő szavazókat. Így például szavazóköri szinten már eltűnni látszik az a számos elemzésben említett jelenség, hogy a romák magasabb aránya adott lakókörzetben növeli a Jobbikra való szavazás valószínűségét. Az ilyen jelenségek részletesebb megbontásban való vizsgálata azért fontos, mert - ha a roma lakosság számaránya is a magyarázó változók közt szerepelne - a választási térképekre alapozott módszertan akár olyasfajta, nyilvánvalóan téves következtetésekre is vezethetne, mint hogy főként romák szavaztak a Jobbikra.
Mivel nem az aktív szavazók körében elért százalékos eredményt, hanem a szavazatok számát vizsgáljuk, a módszer segítségével cáfolhatóak az olyasfajta érvek is, mint hogy a Jobbik csak az MSZP-szavazók otthon maradása miatt tudott viszonylag jó eredményt elérni a korábban jellemzően MSZP-szavazó körzetekben.
De lássuk az eredményeket! Az itt látható első grafikon oszlopai az egyes pártok EP-választásokon kapott szavazatainak arányát mutatják a választásra jogosultak körében. (A minta későbbiekben bemutatott korrekciója miatt ezek némileg eltérhetnek az országos eredménytől.) Az oszlopok megbontása azt jelzi, hogy hogyan szavazhattak ugyanazok a választópolgárok 2006-ban.
Hogy jobban látható legyen, mi is történt az egyes pártok esetében, nézzük a grafikont, ezúttal az utolsó oszlop elhagyásával, és a szavazásra jogosultak helyett az érvényes szavazatok arányában.
Az ábrát vizsgálva a következő megállapításokra juthatunk:
- A két nagy tábor közti határ továbbra is stabilnak tűnik, vagyis hiába a lázas igyekezet: a Fidesz korábbi MSZP-szavazók tömeges elhódítására továbbra sem volt képes. A párt mostani jó eredménye annak köszönhető, hogy sok, korábban a szocialistákat választó szavazó jórészt otthon maradt. Az országgyűlési választásokon ezek a most távolmaradó MSZP-szimpatizánsok azonban még okozhatnak meglepetést.
- A mi vizsgálatunk is megerősíti ugyanakkor azt a sejtést, hogy a Jobbik képes volt számos egykori MSZP-szavazót is az urnákhoz csábítani. Az MSZP-től a Jobbikhoz átpártolt csoport - bár nem túl nagy részét teszi ki az MSZP 2006-os táborának - meghaladja a Jobbiknak a Fidesztől elhódított szavazóinak számát is.
- Az SZDSZ mellett csak a „keménymag" tartott ki. Egykori szavazóik továbbra is részt vesznek a választásokon, közülük azonban az MSZP, az LMP és az MDF is jókora szeletet hasított ki.
- Az MDF-nek nincs stabil szavazótábora. A mostani - feltevésünk szerint elsősorban Bokros Lajos nevével magukhoz csábított - szavazóiknak csak egy kis része szavazott korábban is rájuk. Többségük régebben az SZDSZ és az MSZP szavazója lehetett. A 2006-os szavazóik ugyanakkor idén részben otthon maradtak, részben a Fideszhez pártoltak.
Az elemzés folytatása itt olvasható:
Emlékek és tények. A pártok szavazótáborainak változásai 2006-2009
Kapcsolódó írások:
Európa, Európa
Konzervatív korszak jöhet – de milyen?
Vállveregetés helyett