A júniusi 7-i Európai Parlamenti választásoknak az előzetes várakozásokhoz képest meglepő magyarországi eredményeit sokan és sokféleképpen próbálták magyarázni, ám az elemzők, politológusok többnyire csak megérzésekre, becslésekre, a választási adatok felületes összevetésére hagyatkoztak. A Nobilis Benedek által jegyzett, a konzervatorium.hu számára készített elemzés azonban a részletes, szavazóköri eredményekből kiindulva, ökonometriai módszerek segítségével veti össze a 2006-os országgyűlési választás és a 2009-es EP-választás eredményeit. Az elemzés felméri, hogy 2006-tól 2009-ig, három év alatt hogyan rendeződött át az egyes pártok szavazótáborának összetétele.
Az elemzés második része itt olvasható.
Nobilis Benedek elemzése.
Az MNB kutatójától, Reiff Ádámtól hallottuk még a 2008-as népszavazás kapcsán, hogy saját szórakoztatására ökonometriai módszerekkel próbálta megállapítani, mely szavazókat is sikerült mozgósítani az ellenzék kérdéseivel. Mivel hasonló talányok fogalmazódtak meg a mostani EP-választás kapcsán is, és mivel az említett módszerekkel operáló, nyilvános elemzéseket Magyarországon eddig nem igazán láttunk, gondoltuk, megpróbálkozunk mi is egy ilyen megközelítésű és módszerű elemzéssel. Elkértük hát az Országos Választási Irodától a részletes, szavazóköri szintű adatokat feldolgozható formátumban. Ezt oda is adták, amiért ezúton is szeretnénk kifejezni a köszönetünket.
A főbb módszertani tudnivalókat egy rövid keretes írásban foglaltuk össze; a lényeget tekintve nincs másról szó, mint amikor a választási térképről akarunk következtetéseket levonni, csak ebben a formában matematikailag elegánsabb és részletesebb bontás vizsgálatára is lehetőség nyílik. Amit fontos leszögezni, hogy az itt bemutatott grafikonok csak akkor magyarázzák jól a történteket, ha az, hogy hogyan döntött az EP-választásokon, aki egy adott pártra szavazott 2006-ban, sem közvetlen, sem közvetett okokból nem korrelál (erősen) a választás akkori, összesített kimenetelével az adott szavazó választókörében.
A hagyományos térkép-módszer segítségével elérhetőnél finomabb megbontás fő előnye, hogy ennek alkalmazásával jobban elkülöníthetjük egymástól az egymáshoz közel lakó, de eltérő körülmények közt élő szavazókat. Így például szavazóköri szinten már eltűnni látszik az a számos elemzésben említett jelenség, hogy a romák magasabb aránya adott lakókörzetben növeli a Jobbikra való szavazás valószínűségét. Az ilyen jelenségek részletesebb megbontásban való vizsgálata azért fontos, mert - ha a roma lakosság számaránya is a magyarázó változók közt szerepelne - a választási térképekre alapozott módszertan akár olyasfajta, nyilvánvalóan téves következtetésekre is vezethetne, mint hogy főként romák szavaztak a Jobbikra.
Mivel nem az aktív szavazók körében elért százalékos eredményt, hanem a szavazatok számát vizsgáljuk, a módszer segítségével cáfolhatóak az olyasfajta érvek is, mint hogy a Jobbik csak az MSZP-szavazók otthon maradása miatt tudott viszonylag jó eredményt elérni a korábban jellemzően MSZP-szavazó körzetekben.
De lássuk az eredményeket! Az itt látható első grafikon oszlopai az egyes pártok EP-választásokon kapott szavazatainak arányát mutatják a választásra jogosultak körében. (A minta későbbiekben bemutatott korrekciója miatt ezek némileg eltérhetnek az országos eredménytől.) Az oszlopok megbontása azt jelzi, hogy hogyan szavazhattak ugyanazok a választópolgárok 2006-ban.
Hogy jobban látható legyen, mi is történt az egyes pártok esetében, nézzük a grafikont, ezúttal az utolsó oszlop elhagyásával, és a szavazásra jogosultak helyett az érvényes szavazatok arányában.
Az ábrát vizsgálva a következő megállapításokra juthatunk:
- A két nagy tábor közti határ továbbra is stabilnak tűnik, vagyis hiába a lázas igyekezet: a Fidesz korábbi MSZP-szavazók tömeges elhódítására továbbra sem volt képes. A párt mostani jó eredménye annak köszönhető, hogy sok, korábban a szocialistákat választó szavazó jórészt otthon maradt. Az országgyűlési választásokon ezek a most távolmaradó MSZP-szimpatizánsok azonban még okozhatnak meglepetést.
- A mi vizsgálatunk is megerősíti ugyanakkor azt a sejtést, hogy a Jobbik képes volt számos egykori MSZP-szavazót is az urnákhoz csábítani. Az MSZP-től a Jobbikhoz átpártolt csoport - bár nem túl nagy részét teszi ki az MSZP 2006-os táborának - meghaladja a Jobbiknak a Fidesztől elhódított szavazóinak számát is.
- Az SZDSZ mellett csak a „keménymag" tartott ki. Egykori szavazóik továbbra is részt vesznek a választásokon, közülük azonban az MSZP, az LMP és az MDF is jókora szeletet hasított ki.
- Az MDF-nek nincs stabil szavazótábora. A mostani - feltevésünk szerint elsősorban Bokros Lajos nevével magukhoz csábított - szavazóiknak csak egy kis része szavazott korábban is rájuk. Többségük régebben az SZDSZ és az MSZP szavazója lehetett. A 2006-os szavazóik ugyanakkor idén részben otthon maradtak, részben a Fideszhez pártoltak.
Az elemzés folytatása itt olvasható:
Emlékek és tények. A pártok szavazótáborainak változásai 2006-2009
Kapcsolódó írások:
Európa, Európa
Konzervatív korszak jöhet – de milyen?
Vállveregetés helyett
