Szalai Ákos cikke megdöbbentő és zseniális.

"Tudták, hogy ha az alacsony bér megtiltá-
sa, vagy éppen a munkakörülmények emelése miatt nő a foglalkoztatás költsége, akkor azok a csoportok, akiknek a munkája nem ér annyit, akik nem termelnek akkora bevételt a munkáltatójuknak, amennyiben a foglalkoztatásuk (bérük plusz a szociális kiadá-sok, például az elvárt munkakörülmények megteremtése) kerül, azok munkanélkülivéválnak majd.

De éppen ez volt a szándékuk – legalábbis a kritikusok szerint. Eugenikai megfontolásaik miatt örömmel fogadták, hogy az „arra nem méltók” életkörülményei
gyakorlatilag ellehetetlenülnek.
"
Manapság ezernyi közgazdász tépi a száját, hogy ezeknek a dolgoknak ilyen mellékhatásaik lesznek, és úgy tűnik, hogy senki sem figyel. Itt meg kiderül, hogy eredetileg nem csak, hogy ismerték ezeket a mellékhatásokat, de direkt ezért csinálták!

@Shenpen:
Azt kell kitalálni, mi az a felettes elv, ami alapján a végletekig rangsorolsz gazdasági és társadalmi cél között, és nem azokat minimum harmóniában, és alapvetően utóbbi (társadalom) rövid és hosszú távon egyaránt a tartósabb szinten és gyakrabban elérhető javára kéne megtenni.

A szerző rengeteg ellenérvet sorol fel a progresszívak gondolkodásával és cselekvéseivel szemben.

A valóság azonban sok olyan problémát vet fel amelyek spontán módon, emberi beavatkozás nélkül nem oldódnának meg, hanem hatalmas társadalmi feszültségeket eredményeznének.

A technikai fejlődés mára oda vezetett, hogy a foglalkoztatottak egy viszonylag kis hányada rövid munkaidőben képes anyagi javakkal bőségesen ellátni a lakosságot. Fejlett nyugat-európai országokban a heti munkaidő 35-40 óra, jelentős fizetett szabadságidő mellett.

Mi lett volna, ha a „kiszolgáltatottak védelme” érdekében nem cselekszenek a politikusok és a „társadalom mérnökei”?

A kiszolgáltatott dolgozók ma is napi 16 órát dolgozhatnának embertelen körülmények között, mint a 19. században.

Mekkora lenne most a munkanélküliek aránya? Hány olyan ember lenne pusztulásra ítélve (a szociál-darvinizmus által legitimáltan), akiket a hierarchia „felesleges egyedeknek” nyilvánít?