A női kvóta erőltetéséről

Szilvay Gergely I 2011.12.02. 07:31

Fontos kérdéseket feszeget Kóczián Mária hétfői cikkében, amellyel a komment.hu-n megjelent írásomra reagált. Ehhez fűznék hozzá pár megjegyzést, tudván, hogy számos olvasó szemében hendikeppel indulok: számukra csak az lenne hiteles, ha a parlamenti női kvóta mellett érvelnék, ha azonban ellene foglalok állást, nyilván elnyomó hátsó szándékok és érdekek vezetnek. Sebaj.

Cikkemben, amelyet az LMP és Ertsey Katalin parlamenti női kvótás ötletére írtam válaszul, leszögeztem: engem nem zavarna az sem, ha többségben lennének a nők a parlamentben, és nem hinném, hogy a nőknek kevesebb politikai érzéke lenne, mint a férfiaknak. Továbbá „mindenki, így a nők joga is, hogy képviselő-jelöltként induljanak a választásokon, akár egyéni kerületben, akár listán. Bizonyos, hogy a nők sajátos látásmódja, érzékei jelentős értéket képviselnek a politika számára.” Hozzáteszem: nem izgat, hogy a kvóta „ultrafeminista”-e vagy sem. 
 
Kóczián Mária azzal kezdi írását, hogy nincsenek egyenlő esélyei a nőknek a magyar társadalomban, amire felhozza példaként a fizetésekben megmutatkozó különbséget és azt, hogy sokszor munkavállalási nehézségekbe ütköznek a gyermeket nevelő anyák. Mindezt nehéz volna tagadni, részemről természetesen az egyenlő fizetések mellett foglalok állást, és örülnék, ha a munkaadók jelentős része nem tenne keresztbe a családoknak azzal, hogy kifejezetten elriasztja a gyermekvállalástól (leendő) női alkalmazottait. 
 
A Talita.hu (igen jó keresztény női portál, ajánlom mindenkinek) szerzője szerint ideákból indulok ki, amin ha jól sejtem (egy eszmecserénk alapján), azt érti, hogy nem a magyar átlagot veszem figyelembe, és a jól működő családokból, jól működő házasságokból indulok ki, mivel azt írom: „ugyan Magyarország valószínűleg nem dicsekedhet azzal, hogy tele van tökéletes házasságokkal és ideálisan működő családokkal, azt azonban talán mégis feltételezhetjük, hogy ha két ember, egy férfi és egy nő a házasság mellett dönt, akkor álmaik nem ellentétesek egymással, és többé-kevésbé támogatni fogják egymást céljaik megvalósításában”. Leszögeztem azt is: „nem tudok azonosulni azzal a (szerintem egyébként ma már nem túl gyakori) hímsoviniszta állásponttal, amely szerint a nőnek a konyhában a helye, és ne akarjon karriert. A férfiaknak is imponál, ha a feleségük sikeres, ha büszkék lehetnek rá. Nem is beszélve arról, hogy igazi lelki társ nehezen lehet olyan, aki csak a konyhában tud tájékozódni. A férfiak pedig igenis minél nagyobb részben vegyék ki a részüket a házimunkából, a gyereknevelésből, apa ne legyen sosem látott szellem.”
 
Kóczián Mária kifejti, milyen nehézségekkel néz szembe ma egy dolgozó családanya. Valószínűleg sokunknak ismerős mindez, aki nem szembesült még ezekkel a nehézségekkel, az a Marson lakik: „a parlamenti munkarend eleve nem nőbarát. (…) Egy nőnek, ha képviselő akar lenni, de közben nő is marad, feleség, anya, szerető, az elfoglaltságait valamilyen módon meg kell szervezni, és el kell fogadtatni a párjával is. Mert hiába, erőlködhetnek a férfiak, a családi tűzhely melegét mégiscsak a nők éltetik.” Hozzáteszi: „a demokrácia nem csak azt jelenti, hogy elvben azonos jogaink és kötelezettségeink vannak, amelyekkel bárki élhet, hanem azt is, hogy megpróbálunk mindenkit a rajtvonalhoz olyan távolságra állítani, hogy képes is legyen ezeket a jogokat és kötelezettségeket gyakorolni. Minthogy különbözőek az adottságaink, lehetőségeink, körülményeink. Ezt hívjuk úgy, hogy esélyegyenlőség.”
 
Nem találkoztam politikatudományi tankönyvekben olyan elmélettel, ami a demokrácia konstitutív elemének tekintené az esélyegyenlőséget, ezt csak olyan fundamentalista baloldaliak gondolják, mint Dworkin és Rawls, akiket mi itt a Konzervatóriumon had ne szeressünk. Hogy mindenkinek azonos kötelezettségei lennének, ezt pedig abszurd felvetésnek tartom: mindenki az élethelyzetének, munkájának megfelelő mértékű kötelezettséggel rendelkezik. Még a politikai kötelezettségeink sem azonosak.
 
Nem lehet, és szerintem nem is jó, ha megpróbálunk „kivasalni” minden különböző adottságot, lehetőséget, körülményt. Ezzel együtt jó dolognak tartom – mint azt komment.hus- cikkemben is leszögeztem – a különböző felzárkóztató programokat és egyéb, hasonló esélyegyenlőségi kezdeményezéseket. Ugyanis éppen ezek azok, amelyek biztosítják, hogy lehetőség szerint mindenkinek reális lehetősége legyen ugyanúgy rajtvonalhoz állni, nem pedig a mindenféle kvóták. Ahogy a komment.hu-n, most is Szentmihályi Gergely Kommentáros cikkét tudom idézni: a kvótarendszer „nem esélyegyenlőséget jelent (ezt a felzárkóztatás jelentené), hanem numerikus egyenlőséget”.
 
Föltehetnénk azt a kérdést is, hogy milyen rajtvonalról van szó? Az élet mely szakaszában kell meghúzni ezt a rajtvonalat? Szoktak ugyanis beszélni bemeneti és kimeneti esélyegyenlőségről, azonban születés után már minden bemeneti esélyegyenlőség (rajtvonal) kimeneti is egyben. Ha bemeneti esélyegyenlőséget csinálok az egyetemi felvételin, azzal kimeneti egyenlőséget csináltam a középiskolának. Olyan ez, mintha a Forma-1-ben a rosszabb teljesítményű kocsiknak előnyt adnánk, mondván, nem a kocsik, hanem a pilóták versenyeznek, csak az ő erejüket mérjük össze. Ezzel az erővel az esélyegyenlőség nevében megvalósíthatnánk az abszolút esélyegyenlősítő ötletet: eltörölhetnénk minden örökséget. Csak akkor senki nem fog teperni a gyermekei és unokái miatt, és tovább nő az önzés.
 
Nem gondolom, hogy idealista lennék: akár jó házasságban, jó családban él egy nő, akár nem, nehézségein nem a női kvóta fog segíteni. A kvótától nem lesz gyerekvigyázás és családbarát munkarend, családbarátabb parlamenti működés, a kvótától még ugyanúgy nehézséget okoz a „családi tűzhely melegének” fenntartása. A családalapítás és -fenntartás, a gyermeknevelés nehézségeivel ráadásul egyre kevesebb pár mer szembenézni, ilyen szempontból mondhatjuk, hogy csökken a kvótát alátámasztó érvek súlya is (családot pedig had ne az állam alapítson és tartson fenn helyettünk). Valahogy a gyermektelen, netalántán szingli nők sem annyira igyekeznek a parlamentbe.
 
Kábé olyan ez a gondolat, hogy a nőkre nehezedő túl sok terhet kvótával ellensúlyozzuk, mintha azt mondanánk, hogy kevés egyetemista dolgozik főállásban, biztosítsunk nekik kvótát a munkahelyeken. Igen ám, de ettől még ugyanannyi órájuk és tanulni valójuk lesz! (Persze a nők terhével szemben az egyetemisták terhét semmi szükség csökkenteni, az egyetemista elsősorban ne dolgozzon, főleg ne főállásban, hanem járjon egyetemre.) Talán egy valami lesz tőle: nagyobb esély a családbarát törvények beterjesztésére (kivéve, ha harcos feministák töltik fel a kvótás helyeket). Ilyen szempontból a kvóta tényleg nem elvetendő gondolat, de a nagy reményeket ettől még biztos, hogy nem váltja be.
 
A parlamenti képviselői fizetések csökkentésének gondolata nyilván sokak számára szimpatikus, ám akármennyire is cirkusznak tűnik sokszor a törvényhozás munkája, mégiscsak, ki menne képviselőnek jóval kevesebb pénzért? Akit nem vesznek fel máshova? A képviselőség mégis csak olyan dolog, amit meg kell becsülni, mert méltósága van. Én nem szeretném, hogy alulfizetett képviselők hozzák a törvényeket a parlamentben, ez bel- és külföldön egyaránt nevetségessé tenné a parlamenti munkát.
 
A Talita szerzője felhozza a finn és a lengyel példát. A skandinávoknál nagyon dívik a kvótázás, ezért is van annyi nő a törvényhozásaikban, a lengyeleknek sok sikert a kvótához. Sok mindenben követésre méltónak találom őket, abban nem vagyok biztos, hogy épp ebben kellene őket követni. Ha cikinek tartjuk, hogy a magyar törvényhozásban átlag alatti a nők száma, akkor sem feltétlenül a diszkriminatív kvóta a megoldás, hanem sokkal inkább például a családbarát intézkedések. Mindazonáltal rossz házasságokat nem tud az állam megmenteni, nem is feladata, és akár kvótával, akár kvóta nélkül, de valószínűnek tartom, hogy a politikusnők a harmonikusabb légkörű családokból fognak kikerülni.
 
Kóczián Mária azt írja, fájt neki Őrhidi Adrienn februári, „ideologikus” írása a Jobbklikken, a nők pedig szeretik egymást „ekézni”. Én nem értem, miért lenne ez az írás ideologikus, de hát valószínűleg mást értünk ideológián (mindazonáltal az ideologikusnak nyilvánítás ma leginkább retorikai fogás, amivel röviden el lehet intézni valakit). Ha pedig a nők szeretik egymást ekézni (mi tagadás, a nők nélküli férfitársaságnál valószínűleg csak a férfiak nélküli nőtársaság a rosszabb: a férfiak elintézik pár pofonnal a konfliktust, a nők fúrják egymást), akkor mondhatnánk, hogy a férfiak is. A határon túli magyarok fejéhez is hozzá szoktuk vágni, hogy „nem fognak össze”, és „nem teszik félre az ellentéteket”. Ez valóban szomorú lehet, de attól még, hogy két ember határon túli magyar, miért is kellene nekik egyetérteni? Ugyanez a helyzet a nőkkel is. Nem hinném, hogy Őrhidi Adrienn cikke az „ekézés” jegyében született.
 
Felhoztam azt az érvet is, hogy ha kvótát biztosítunk a nőknek, akkor a vallási és nemzetiségi kisebbségeknek is kellene, és létrehozhatnánk egy korporatív államot. Hozzátettem ugyanazt, csak más következtetésre jutok belőle, amit Kóczián Mária is felhoz ezen érv ellen: a vallási, etnikai, társadalmi különbségeknél sokkal mélyebb választóvonalról van szó: ha „hangsúlyozhatjuk a férfi és női princípium érvényesülésének fontosságát, például a házasságban, az egészséges nevelésben stb, akkor a parlamenti képviseletben miért nem? Csak a logika szabályai alapján is az ember elsősorban: férfi és nő. És csak ezután szőke-barna, magas-alacsony, ép vagy fogyatékkal élő vagy bármi más. Nyilvánvalóan az elsődleges különbségnek van primátusa” – írja a Talita szerzője. 
 
Valóban, csakhogy a házasság, az egészséges nevelés és a többi nem képviseleti rendszeren alapuló demokrácia, ahol arra szavazok, akivel többé-kevésbé egyetértek, vagy akivel azonosulni tudok. Ezeknek az intézményeknek különbözik a rendeltetése, a működése, a célja. Miért kellene a parlamentet összehasonlítani a házassággal? Továbbá ha a női-férfi különbözőségek alapvető volta miatt tartjuk alátámaszthatónak a női kvóta intézményét szemben más kvótákkal, akkor ne a női terhekre és a nők elnyomására hivatkozzunk, hanem erre a különbségre; így viszont a fele-fele arányú megoszlás lenne csak a logikus elérendő cél. 
 
Ertsey Katalin és Kóczián Mária is felhozza, hogy ha más nem, ideiglenes, átmeneti megoldásnak mindenképp jó a női kvóta. Ám legyen, viszont: biztos vagyok benne, hogy ez az ideiglenesség épp annyira lenne ideiglenesség, mint a szovjet csapatok hazánkban állomásozása. Nehezen tudom elképzelni a pillanatot, amikor az „ideiglenes” női kvóta korábbi szorgalmazói felkiáltanak: ez az, most már megszüntethetjük a kvótát, annyira esélyegyenlő lett a társadalom! Emellett az amerikai tapasztalat szerint ha egy csoport kvótát kap, be fog jelentkezni több más csoport is, és a folyamat megállíthatatlan lesz.
 
Továbbra is azt gondolom, hogy a családanyák terhének csökkentését és a női parlamenti képviseletet nem lehet adminisztratív módon megoldani. Ettől még ha egyszer lesz női kvóta a magyar parlamentben – amit ez esetben nyilván jóra is fel lehet majd használni – nem fog mélyen megérinteni a dolog. Viszont biztos, hogy nem fogom látni benne az emberi jogok és az esélyegyenlőség diadalát, és inkább az erőltetettség fog róla az eszembe jutni. 
 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr53411159

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Koki és saller? Kiderült! Orbán Viktor Az amerikai fiútól nyúlja a szövegeit! 2011.12.02. 11:24:58

Hazánk miniszterelnöke kétségtelenül igazi retro arc. Nem póz, esetleg a néhány évvel ezelőtti divat csábításának való engedelmeskedés ez, Orbán Viktor komolyan gondolja. Sejthető volt ez már akkor is, amikor - az idősebbek szeme biztosan könnybe lábad...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Altaïr 2011.12.02. 09:08:03

Az mióta esélyegyenlőség, ha egy nőnek csak azért van több esélye egy férfival szemben, mert nő? Ez tesz bármilyen kvótát nevetségessé és képmutatóvá is.

Otido · http://monarchista.blogspot.com/ 2011.12.02. 11:43:11

Kvóta? Ez olyan mint a "pozitív diszkrimináció", pedig a két fogalom eleve kizárja egymást, mégis összekapcsolják. Nem más ez, mint a szavak értelmének relativizálása, amikor a szavak (és a mögötte álló tartalmak) már köszönő viszonyban sem állnak sem semmiféle valósággal, sem azok letükrözésével.
De jó, legyen! Akkor használjunk rá még modernebb kifejezést, nevezzük "pozitív szegregációnak".
S mindez miért? Mert a női "társadalom" (ami nem létezik - legfeljebb a képzeletbeli amazonok között) egy marginális része megrészegült egy 300 éve álló cefrétől, amit óborként akarnak még mindig eladni.

Nem mondja azt senki, hogy nő ne legyen politikus. Miért ne! (amúgy is a nők a legnagyobb "politikusok" - avagy ahogy egy szólás mondja: "minden sikeres férfi mögött egy nő áll"; avagy: "a házasságban a család feje a férfi, de a nyaka a nő") De az általam megkérdezett, és ismert nők 90-nél több százaléka nem "modern" értelemben vett egyenlő akar lenni, hanem egy olyan szerepre vágyik, ami mindenképpen közelebb áll hozzá, a női, anyai, családanyai alkotó szerephez.
De abban a társadalomban, ahol egy férfi képtelen egy családot eltartani és a munka világába bezavart nő és férfi együtt is képtelen egy családot eltartani; amikor a liberalizmus lerombolt minden értéket, ami évezredek óta érték volt; amikor magának a családnak az intézményét is megkérdőjelezik és kötelezővé kívánják tenni, normalitássá - néha már-már kötelezővé - akarják gyúrni az abnormitást, akkor az ilyen, minden normalitást és tradicionalitás nélkülöző ötletecskére már számítani lehetett. S a normalitás híve pedig annyira normálisak, hogy nem mondják ki róla: ez abnormitás. Nem mondják, mert ezeket a mondatokat a közbeszéd közben mindenféle rasszista, fallokrata, szegregációs, hím-soviniszta, diszkrimináns kezdetű jelzőkkel a PC jegyében gyűlöletbeszéddé minősítette.

Aki ilyenek kimond, mint a cikk, az vajon "gyűlöl"?
Nem. Ez harag. De nem haragszik-e az apa, amikor szeme fénye, drága gyermeke egy osztályfőnöki intővel tér haza WC-ben dohányzásért?
Igenis - az első lépés, hogy nyíltan kell beszélni és akinek nem egyezik a véleménye - az osztályfőnökit illetően - annak nem rögtön agresszióról kell vizionálnia, és a szomszédban lakó Pista bácsihoz rohanni segítségért, mert hogy őt otthon üldözik. Szegregálják, diszkriminálják, nem engedik szabadon kibontakozni.

Érték, normalitás, hagyomány, rend. Ezekben is megvannak a női szerepek. De aki nőnek is rossz, aki anyának alkalmatlan, aki eldöntötte, hogy nem vállalja a női szerepkört, az rögtön megkülönböztetést kiált és hagymázos rémálmaiban ilyen idiotizmusokat talál ki, mint a női-kvóta - ő politikusnak is rossz lesz. Mint a korrupt, erkölcstelen férfi - aki politikusnak is erkölcstelen és korrupt lesz.

Avagy, ezzel a kvóta-izével Izland vagy Norvégia boldogabb társadalom, kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb-e, esetleg a mohamedán államok női boldogtalanabbak-e? Már hogy két ellentétes végletet rángassak elő.

Oxenstierna 2011.12.02. 11:55:00

Politikus nőket várok a Parlamentbe. Kvóta nélkül, akiket azért választok meg amit képvisel, mert hiszek benne h valóra tudja váltani, amivel kampányol. Ülés alatt kötögetőket, NEM.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.12.02. 12:39:26

Fontos lenne az eszközt elválasztani a céltól: átgondolandónak találom a szerző elvi kvótaellenes álláspontját.

Én például elvi alapon sem nem támogatom, sem nem ellenzem a konyhakést. Támogatom a konyhai használatban, és ellenzem ember elleni alkalmazásban. Hasonlóan célhoz kötött az álláspontom a pénz, a tévé, a számítógép, hitelkártya, az autó, stb. ügyében. Ezeket mind létező problémák megoldására találták ki, és remekül működnek is, abban az összefüggésben, azon kívül pedig vagy igen, vagy nem. Ez eseti megfontolást igényel.

A kvóták Amerikában nagyon jól működtek a feketék esélyegyenlőségi mozgalma során. Számos országban van parlamenti nőkvóta, szerintem ezzel semmi gond. Szakirodalom: www.quotaproject.org/aboutQuotas.cfm

A nők politikai részvételének én kifejezett támogatója vagyok, mert az egyezkedő, nem erőre építő stratégia nagyon hasznos lehet egy olyan hideg polgárháborútól sújtott ország számára, mint a miénk.

Feleslegesen nagy a témában a zaj, mert a női esélyegyenlőség ügyében sok a félreértés és a pontatlan/szakszerűtlen állítás. Ezek egy részét Kóczián Mária kiváló cikke alatt igyekeztem pontosítani.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.12.02. 12:59:35

@Oxenstierna:

Miért ne köthetne egy nő a Parlamentben? Attól ő még remekül tud figyelni. Sőt, ha már mindenképpen nőket (és nem férfiasított nőiegyedeket) akarunk a törvényhozásba, akkor szerintem annak is természetesnek kellene lennie, hogy az asszonyok beviszik kisgyerekeiket az ülésekre és ott vigyáznak rájuk. Lehetne a Parlamentben baba-mama szoba, ahol megszoptathatják, tisztába tehetik a kicsit, a Parlament működési keretéből biztosíthatnának külön keretet színes ceruzákra (hogy míg anyu törvénytalkot a kisporonty mellette rajzolgathasson), képeskönyvekre, gyerekjátékokra, dajkanénire, aki a közös játékokat vezeti, felügyeli. Én szeretem, tisztelem a nőket, számomra ez magától értetődő lenne.

ü
bbjnick

szimplalány 2011.12.02. 13:33:36

Sajnálom, hogy a szerző is ennyire tájékozatlan, azért a kommentelőknél kicsit felkészültebben illene cikket írni. Skandináviában a legtöbb országban (már) NINCS törvényben rögzített kvóta, ugyanis egyrészt pontosan az történt, amit megkérdőjelez: amint a nők aránya megfelelővé vált, kivezették! Másrészt, és ez újabb tévedése: a legtöbb északi országban nem olyan, törvényben rögzített kvóta van, mint amit mi javaslunk, hanem a pártok által önként megtett vállalás, amit - ha erre lenne bármi jel a magyar pártokban - mi elfogadnánk. További tanulmányozásra javaslom ezt a honlapot, mielőtt a szerző a női kvótáról újra ír: www.quotaproject.org/index.cfm

Vagyis mi örülnénk a legjobban, ha a Fidesz beszállna a nemes versenybe, de sajnos, mélységesen cinikus módon a Fidesz karba tett kézzel nézi végig, ahogy küzdünk a nők részvételéért, ahelyett, hogy bejelentené: mivel nem szeretne törvényben rögzített kvótát, ezért önként vállalja, hogy ő fogja a legtöbb nőt indítani és bejuttatni (!) a parlamentbe a következő választásokon, amint én javasoltam is nekik. Haladják meg az LMP jelenleg is alkalmazott női kvótáját, ami 33%, vagy a lengyel 35%-ot, hajrá, itt a pálya!

Na ez az, amire soha nem fog sort kerülni, amíg a férfikvóta és a párthűség kvóta uralkodik.

Ez a jelenlegi kvóta az oka annak is, mekkora tévedés (hogy mást ne mondjak), hogy a női kvóta nem hozná el a családbarát parlamenti működést. Jelenleg ugyanis a 91%-os érdek uralkodik, és fel sem merül ez a szempont, a nők szempontja. (Mellesleg: így függ össze a két dolog, kedves kommentelők: amíg adottnak vesszük, hogy a nő végzi a nagyobb részt az otthoni teendőkben, addig ez "csak" női szempont.)

Amikor a családbarát parlamenti működésre javaslatot tettünk - mint az történt már 2010 májusában általam - gúnyos bekiabálások, és személyes támadások értek minket, pl. az ultraliberális Harrach Péter részéről. (Ez aztán a családbarát kormány, ugye?)

HP álláspontja egyébként - lássunk tisztán - egy ultraliberális álláspont, hogy hajrá, semmi nem akadályozza a nőket, jusson be, aki elég rátermett. Ez pontosan azt a (piaci) darwinizmust tükrözi, ami alapján az SZDSZ prominensei, de más, befutott nők is a kvóta ellen érvelnek: én kikapartam a gesztenyét, kaparja ki más is magának. Ez az a cinizmus, amit szerintem minden igaz keresztény, köztük Kóczián Mária és Szalma Botond is az igazságosság jegyében elutasít:
fn.hir24.hu/nagyinterju/2011/12/01/nem-lennek-a-fidesz-csicskaja/

IronLowrider 2011.12.02. 13:37:48

"Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét."

IronLowrider 2011.12.02. 13:40:30

@szimplalány: "fel sem merül ez a szempont, a nők szempontja"
Tehát szimplalány szerint a férfiak alkalmatlanok arra, hogy megfontolják, figyelembe vegyék a nők szempontját, érdekeit. Ez szexizmus.

Szilvay Gergely 2011.12.02. 13:51:36

@Vértes László: mi viszont határozottan ellene vagyunk a kvótáknak, elvi alapon is. Amerikában is sok rossz származott belőle. Például:
konzervatorium.blog.hu/2011/08/29/a_faji_diszkriminacio_tiltasa_diszkriminal
Valamint Szentmihályi Gergely linkelt Kommentáros cikke is a kvóta erkölcstelenségéről szól.
Szerintem én elég jól cáfolom a talitás kolléganő felvetéseit. :)
@szimplalány: nagyjából nem érdekel a Fidesz ilyen szempontból, a női kvóta szerintem nem pártpolitikai kérdés. Szerintem az önkéntes női pártkvóta sem nyerő. Én az igazságosság jegyében elutasítom a kvótát. :D A kvóta csak arra jó, hogy felpörögjön az elnyomás-ipar: bejelentkeznek az egyéb csoportok, hogy én is el vagyok nyomva, én is, meg én is, kérünk kvótát. Ez igen jól látszik az amerikai szakirodalomból.
Egyébiránt kvóta-tekintetben nem létezik egy igaz keresztény álláspont.
Emellett az van, hogy rengeteg nőismerősöm van, aki szerint a kvóta hülyeség.

Szilvay Gergely 2011.12.02. 13:58:14

@szimplalány: Kóczián Mária maga mondja, hogy a nő lecserélhetetlen, mint a családi tűzhely őrzője. És ebben egyet is értek vele. Férfi és nő számos területen nem cserélhető fel: egyenlők vagyunk, de nem egyformák (erről érdemes elolvasni az Agyszex című könyvet). Ha láttál már legénylakást, tudod, miről beszélek. Emellett szerintem a férfi vállaljon nagy részt a háztartásból, és támogassuk a női politikusokat, de ne kvótával.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.12.02. 14:56:07

@Szilvay Gergely:

Míg átfutottam ezt a "vitát" többször jutott eszembe ez a néhány sor:

"Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fõ-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nõk a nõk - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb..."

Szóval, ez a kvótakérdés nem igazi kérdés, hanem egy hazug rendszer hamis alternatívája. Mert annyira becsapottak, megalázottak, kiszolgáltatottak, megraboltak még sohasem voltak a nők, mint éppen manapság, a liberális demokratikus hazugságrendszerben. Ez a rendszer csak olyan (hamis) alternatívákat kínál a nőknek, amelyekkel csak úgy élhetnek, ha megtagadják női méltóságukat és másodosztályú férfiként, bérrabszolgaként vagy prostituáltként próbálnak érvényesülni. Erről kellene beszélnünk és nem a kvótah*lyeségről. De ennek a rendszernek (e rendszer haszonélvezőnek) addig jó, amíg a nők a kvótásdin (és egyéb "egyenlőségesdi" b*romságokon) vekengenek és nem teszik föl a kérdést: mit etetnek minket ezzel a sok fűrészporral, inkább arra válaszoljanak, hogy miért kell nekem női voltomat feladnom, hogy érvényesülhessek (létezhessek) a mai társadalomban? Milyen társadalom az/ez, ahol egy nő nem lehet nő? Erről kellene cikkeznie a talita.hu-nak is és nem műmájerkedni. (No, ha volnának még slachtamargitjaink az Országgyűlésben, ők biztos nem hagynák ezt szó nélkül:-))

ü
bbjnick

Otido · http://monarchista.blogspot.com/ 2011.12.02. 16:19:11

@szimplalány: Itt annyian idéztek gyönyörű verseket, így én sem állom meg, hogy ne tegyem.

"...jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

Ez jutott eszembe, amikor megjegyzését olvastam.
Mert lehet, hogy önnek van igaza - lehet, hogy nincs. Lehet, hogy a szerzőnek van igaza - de lehet, hogy nincs. És az is lehet, hogy egyikünknek sincs igaza és a Föld lapos, amit négy teknős tart és akik egy böszme nagy elefánt hátán élnek.

De árulja már el nekem valaki, hogy egy akár véresen komoly (vagy annak tartott) vélemény megfogalmazásához miért kell egy hozzászólást ezzel kezdeni:
"Sajnálom, hogy a szerző is ennyire tájékozatlan, azért a kommentelőknél kicsit felkészültebben illene cikket írni. "

Mi ez az alaphang? Nem értem. Ha nem egy furkósbottal kezdeném a véleményemet, amivel mindenhová ütök, ami él és mozog, akkor már biztosan nincs, nem lehet igazam? Akkor vagyok jól érvelő nő, ha a "legkeményebb" (és legrosszabb) "férfi-módszereket" használom?
Mi a fontosabb: az a vélemény, amit meg akarok osztani, vagy az én igencsak szubjektív véleményem az írás készítőjéről? Nem meg-győzni - hanem le-győzni akarok? És ki fogja átadni a Munka Vörös-zászló érdemrendet, ha én nyerek? Mi ez a magyarosch maszkulin tempó - egy harcos kvóta-párti nő szájából - sosem fogom megérteni.
Azt már látom, hogy némely nő nadrágot hord, férfinek öltözik, nyakkendőt, nyakkendőtűvel hord, férfiként öltözködik (van talán, aki még borotválkozik is a hatás kedvéért) iszik, dohányzik, káromkodik hajtja a nőket, s még talán az ülőkét sem hajtja le maga után (direkt) a WC-ben.

Volt erről a módszerről egy nagyon komoly, összehasonlító elemzés a Wang folyó versein, amit érdemes lenne mindannyiunknak megfontolnunk:
A címe: "A magyar megnyitás" volt - nagyon tanulságos.
wangfolyo.blogspot.com/2011/10/magyar-megnyitas.html
Ajánlom becses figyelmünkbe.

És mondom: lehet, hogy önnek van igaza. De lehet, hogy nincs. És lehet, hogy nem is elefánt, hanem dromedár.

Kóczián Mária 2011.12.02. 16:39:27

@bbjnick: "Mert annyira becsapottak, megalázottak, kiszolgáltatottak, megraboltak még sohasem voltak a nők, mint éppen manapság, a liberális demokratikus hazugságrendszerben." Ez igaz, részben. Mert nekem pl. az sem felet volna meg, ha a férjem mondjuk a XIX. század közepén kurvákhoz járt volna, és ezzel együtt őt mindenki tiszteletreméltónak tartotta volna. Túl van hajtva a mai kor kritikája olykor.
Mert például ez a kor az, amikor egy férfi és nő között minden eddiginél őszintébb, egyenrangúbb, mélyebb kapcsolat lehet. Nekem ez tetszik. Különösen, ha még házasság is lesz belőle, és gyerekek.

A Talitát megnézte rendesen? Mert akkor ebben a témában ajánlok néhány cikket:
www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=288:ujra-szoknyaban&catid=39:testi&Itemid=64

www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=287:nnyugat-ferfikeleten&catid=49:kultura&Itemid=72

www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=304:van-ertelme-varni-jegyesparok-1&catid=52:egyuett&Itemid=79

Üdv, ahogy mondani szokás...

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.12.02. 18:04:38

@Szilvay Gergely: Köszönöm a választ, a kvótát senki nem köteles elfogadni, helyeselni. Maximálisan támogatom a jogodat az elutasítására.

Van azonban egy ütős érvem mellette, amely a következetes gondolkodás jegyében megfontolandó. A kvóta jó analógiája a hazai termék támogatása. Álláspontom szerint vagy mindkettőt célszerű ellenezni, vagy mindkettőt célszerű elutasítani, de nem következetes az egyikre igent, a másikra nemet mondani.

A hazai termék pozitív diszkriminálása ugyanis látszólag teljesen értelmetlen és haszontalan. Ha jó az ára és a minősége, akkor minden kereskedő jobban jár vele, mint ha messziről hozatna ócskábbat, drágábbat. Ha a hazai versenyképes, akkor veszik, és nem kell támogatni. Ha nem versenyképes, akkor nem veszik, de akkor kontraproduktív támogatni, hiszen ettől egyre rosszabb lesz. A gyártó elkönyveli, hogy így is elfogy, hülye hazafiaknak ez a színvonal is elég. Hosszú távon tehát egyenesen káros, a jólét ellen hat a hazai termék támogatása. LÁTSZÓLAG, teszem gyorsan hozzá. (Külön szívesen kifejtem, mi hiányzik az iménti érvelés korrektségéhez.) Válaszom határozott IGEN a hazai termék ésszerű mértékű és formájú pozitív diszkriminálására.

A társadalmi hátránnyal induló csoportok pozitív diszkriminálása látszólag szintén teljesen értelmetlen, hiszen aki versenyképes végzettséggel és képességekkel rendelkezik, az érvényesül is. Aki meg nem rendelkezik ilyenekkel, azt elkényelmesíti, ellenösztönzi a pozitív diszkrimináció, amely ráadásul igazságtalan a többségi társadalom jobb képességű tagjaival szemben, őket fosztja meg a kibontakozás lehetőségétől. LÁTSZÓLAG, teszem hozzá gyorsan. (Helykímélés okán ezt sem fejtem ki.) Válaszom határozott IGEN a társadalmi hátránnyal induló csoportok ésszerű mértékű és formájú pozitív diszkriminációjára.

Ésszerű mérték alatt azt értem, hogy maximum 10% különbség alakulhat ki egy hazai áru minősége és a külföldié között, amikor még ép ésszel célszerű a hazait választani, holott rosszabb. Ugyanez igaz a hátrányos csoport képességeire is.

Ésszerű forma alatt azt értem, hogy a hazai gyártók számára világossá kell tenni, hogy esélyt kapnak a felzárkózásra, és nem örökbérletet a bevételre. Ha egy-két év elteltével még mindig rosszabbak, akkor senkitől sem várunk el további preferálást. Attól kezdve győzzön a jobbik. Ugyanez igaz a hátrányos csoport képességeire is. A folyamatot személyes coaching-gal kombinált felzárkóztatásnak nevezhetjük.

Ha ezt a két esetet végiggondolod, reményeim szerint rájössz, hogy gondolati csapdába pottyant a szerkesztőség, és átértékelendő az álláspont. (Kivéve, ha a hazai termékek támogatására nemet mondatok.) Majd értesítsetek az eredményről.

Megjegyzés: elgondolkodtató, hogy pl. a brit konzervatívok ugyanúgy nemet mondanak mindkettőre. A brit liberálisok szintén. A brit baloldaliak ellenben mindkettőre igent mondanak. A sajátos magyar felzárkózási folyamat miatt eddig nem lógott ki a lóláb, hogy a nem/igen vagy igen/nem kombináció egyike sem következetes.

szimplalány 2011.12.02. 18:39:21

Vértes László kitűnő példát említ, én is épp ezért vontam a piaci ultraliberalizmus és a "küzdjenek csak meg, oszt majd bejutnak" attitűd között párhuzamot: igenis vannak a társadalom számára olyan fontos célok, amelyeket akár nem orthodox módszerekkel is érdemes megvalósítani. Ha valamiben, akkor épp ebben, ami az egész társadalom érdeke (ebben eddig még minden vitában mindenki egyetértett), a nők részvételének erősítésében jogos eszköz.

bbjnick: a kommentem első mondata úgy kezdődik: sajnálom. És tényleg sajnálom, mert aki csak úgy idekommentel, annak nem kötelező utánanéznie a diskurzus tárgyának, de aki immár a második cikket írja a témában, és ehhez nem néz utána alapvető tényeknek, az komolytalanná teszi a diskurzust. Elemi szakmai követelményeket azért még egy férfitől is elvárhatunk, nem? :) Mint egykori újságírótól, tőlem is elvárták, függetlenül a nememtől... Mi ebben a furkósbot?

IronLowrider 2011.12.02. 21:11:26

@szimplalány: "igenis vannak a társadalom számára olyan fontos célok, amelyeket akár nem orthodox módszerekkel is érdemes megvalósítani. Ha valamiben, akkor épp ebben, ami az egész társadalom érdeke (ebben eddig még minden vitában mindenki egyetértett), a keresztények egyetemi részvételének erősítésében jogos eszköz."

és már megint itt vagyunk:
""Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét."

A feminizmus célja a hatalom megszerzése. Ez most, ez volt 100 évvel ezelőtt. A hatalomvágy összetartja és irányítja a feminista mozgalmat. Csak így fordulhat elő, hogy egy ilyen (látszólag!) szerteágazó és színes mozgalom minden lépésével mégis konvergál a "női felsőbbrendűség" kivívása felé.
A tavaly augusztusi chilei bányakatasztrófa során egyetlen nő sem rekedt a bányában. Sőt: a bányában soha nem is dolgozott nő. Itt persze nem kell a fifty-fifty, hiszen a bányászok hatalma nevetségesen kicsi.

Jóslatom: senki nem fog találni olyan hatalmi struktúrát a mai társadalomban, ami a férfiaknak kedvez.
A hajléktalanok között a férfiak aránya 70% fölötti. (a hajléktalanszállókon egyáltalán nem fogadottaknál 90% fölötti)
A születéskor várható élettartam differenciája folyamatosan nő, a nők javára (upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/68/Hungary_life_expectancy.png). A nyugdíjrendszerben persze az arányok fordítottak.
A férfiak között az öngyilkosság ötször gyakoribb (en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_suicide_rate).
Négyszer annyi férfit ölnek meg, mint nőt.
A munkahelyi balesetekről lásd az előző cikk kommentjeit.
A közös szülői felügyeletet a jog nem ismeri, bár a családjog egyébként is önmaga paródiája.

A feministák által hangoztatott férfi hatalmi központ nem létezik.

Földi Bence 2011.12.02. 22:44:01

@bbjnick: Egyet kell értsek, és támogatom az ötletét!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.12.03. 12:15:08

@Kóczián Mária:

"A Talitát megnézte rendesen?" --- kérdezi.

Hát, úgy naggyábó'-egészibe':-)

"Mert akkor ebben a témában ajánlok néhány cikket" --- írja.

Köszönöm. Megnézegetem azokat.:-)

"ez a kor az, amikor egy férfi és nő között minden eddiginél őszintébb, egyenrangúbb, mélyebb kapcsolat lehet" --- írja.

Ezt én nem tudom belátni, miért is volna így. Egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata (szerintem) mindig, minden társadalmi környezetben lehetett (és lehet) őszinte és mély. Minden kor, minden társadalmi környezet, gátolhatta ezt és segíthette ezt. A miénk is így tesz. Az a (szerintem) tévképzet, hogy az "egyenjogúság" egy magasabb szintű férfi-nő kapcsolatot biztosít (mint bármely más korábbi viszonyrendszer) csak egy (a közgondolkodásba mélyen belesulykolt) igazolatlan állítás: ez a viszonyrendszer éppúgy gátolhatja, nehezítheti, mérgezheti ezt a szeretetkapcsolatot, mint ahogyan erősítheti is. Egy "emancipált" nő és az ő társa miért volna szükségszerűen boldogabb, mint más párok? (Biztos, ami biztos, megkérdeztem a feleségemet is: ő is valahogy így látja.) Ellenben azt igazolódni látom, hogy a modernitás és a posztmodern liberalizmus rendszerelvűen nő- (és így család)ellenes: azaz semmit sem véd vagy támogat, ami a nőben nő és következetesen olyan alternatívákat ajánl és olyan elvárásokat állít a nők számára, amikkel azok csak nőiségük csorbításával/feladásával élhetnek, ill. amiket csak nőiségük csorbításával/feladásával teljesíthetnek. Szóval, (szerintem) újra kellene gondolni ezt a modern-posztmodern férfi-nő szereposztást (de, legalábbis, nem kellene magától értetődőnek tekinteni, mert nagyon ráfázhatunk).

ü
bbjnick

Bloodscalp 2011.12.04. 14:17:02

@Szilvay Gergely: itt ugye nem arról van szó h el vannak nyomva, csak képviseletről, és kevesebb esélyt kapnak?igen, te is elismered, amit te mondasz hogy családbarát intézkedések által lehetne ezt megteremteni-ha ezt holnap megtennék 10-15 év mire lenne hatása minimum-de! nem fogják ugye :) marad az esélyek kiegyenlitése, és amit igazán nem értek hogy miért háborogsz...politikai helyekről van szó, hogy kötelező érvényűen x %-ban nőkkel kellene ezt feltölteni...teljesen mindegy, az elit úgy romlott ahogy van.

Szilvay Gergely 2011.12.05. 09:52:21

@Bloodscalp: az esélyeket nem lehet kiegyenlíteni, főleg nem kvótával, ha nem érted, akkor olvasd el megint a cikket. :D hiába mondják azt a nőknek, hogy helló, x hely a tiétek, ha mivel nem érnek rá, senki nem akarja majd feltölteni a helyeket. Mondom, olvasd el megint a cikket!

Bloodscalp 2011.12.05. 22:04:57

@Szilvay Gergely: tudsz mást is hajtogatni mint azt hogy olvassam el a cikket?
te elolvastad szimpla hozzászólását?az lejött hogy máshol működött a kvóta? és már ki is lehetett vezetni? németek szerinted miért erőltetik?
mi az hogy senki nem ér rá??? mert ilyen betyöpösödött faszok alkotják a vezető réteget mint te és ez a"asszony a családi élet alapja" a mantrájuk

persze támadhatod, de ha olyan sokkal jobban működő-funkcionáló társadalmaknál kvóta rendszert vezetnek be mint pl németország akkor itthon mit vársz? álmodozhatsz olyan családsegítő intézkedésekről amik a nők helyzetét segítik, de a mostani kormány(párt-kdnp) még a családon belüli erőszak témához is érdekesen állt hozzá

nem mellesleg a pártok csakazértis feltöltenék ezeket a helyeket, és kinevelődne olyan női generáció ami a mostani minimum üti-ez nem teljesítmény, ez viszont máshol az életben is így zajlik helyzetbe hozással, ha ez fáj, menj panaszra viktorhoz képviselödhőz pártodhoz...csak hülyeséget ne írj

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása