Pánczél Hegedűs János írása
Hazajőve a családi nyaralásról az a hír fogadott, hogy "
támadás ért engem". Gondoltam, hogy talán a baloldalon prüszkölni fognak néhány dolog miatt, de sajnos a támadás jobbról jött és egy régi kedves ismerős tette meg, Békés Márton. Márton névtelenül kommenteket írt, aztán törölt a
Monarchista Gondolatokon az elmúlt napokban, amelyekre a nyaralás miatt (nincsen Internet-kapcsolat sajnos) nem tudtam reagálni. Most pedig egy posztot írt inkább, amely leginkább róla szól. Mivel azonban a posztban valótlanságok és csúsztatások egészen szép sora található, több egyenesen a személyemmel kapcsolatos, ezért szeretnék – nagyobbrészt csak – ezekre reagálni, élve a viszontválasz lehetőségével.
Már megint lelőttek egy cigányt valami Isten háta mögötti porfészekben. Nem érdekel S-E-N-K-I-T. Ennél még szerencsétlen Bujtor István léböjtkúrája is izgalmasabb téma. Szabonics Pál írása.
tovább
Nemrég a Magyar Demokrata c. lap által a „magyar monarchizmus egyik szellemi vezetőjének” nevezett úr úgy foglalta össze egy konzervatív korszak közeledtében bízó és a polgári jobbközép megerősödésének örvendő, valamint a konzervatív társadalmi reakciók ezzel párhuzamos revitalizációját látó és az új magyar konzervativizmus megszületését üdvözlő cikkemet, hogy az nem több, mint „helyfoglaló értelmiségi opportunizmus”. Nos, az „értelmiségit”, azt rögtön ki is kérem magamnak, a többire pedig legyen elég annyi, hogy aki a jobboldali áttörés és a konzervatív fordulat előtt defetista, annak ez épp elég baj lehet. Ugyanitt PHJ (= Pánczél Hegedűs János), hiszen róla van szó, erősen megrótta Schlett Istvánt is, hogy a Kommentárban közölt (amúgy zseniális meglátásokban bővelkedő) cikkében nem vett figyelembe bizonyos rém fontos szempontokat. A sas (értsd, ebben a relációban: Schlett professzor úr) nyilván nem kapdos legyek után, de én azért összefoglalnám a véleményemet egy-két fejleményről, annál is inkább, mivel egyre többen kérdezik: ha monarchista vagyok – márpedig az vagyok –, akkor miért nem működöm együtt a „szellemi vezetővel”? Hát akkor elmondanám. Megterítek, aztán meg kitálalok.
tovább
A harc valamelyest emlékeztet VIII. Henriknek a pápával folytatott házasság-legitimációs vitájára. Henrik azzal, hogy a feje tetejére állította a házasság akkor bevett intézményét, szakítva az Egyházzal, pontosan azt a legitimációt nem tudta soha kivívni Boleyn Annának, amit mindig is el akart érni. A meleg közösség számára megfontolandó tehát, hogy a házasság átdefiniálásért való küzdelem végére nem pont az a presztízs veszik-e el, melyért harcolnak? Ha a házasság megszűnik „hetero védjegynek” lenni, védjegy marad-e egyáltalán? Ha a valódi tartalommal megtöltött intézmény kiüresedik, vagyis elgyermektelenedik és különösebb nehézségek nélkül felbonthatóvá válik, nemhogy társadalmi presztízsét veszíti el, hanem értelmét, létjogosultságát!
Stumpf Anna írása.
tovább
Minden erkölcs alapja, hogy az egyén a közösségért is létezik; a környezetében élő társakért, a munkahelyi közösségért, azokért, akikkel egy hazában él, szélesebb értelemben az emberiségért. – Vajon többet jelent-e, ha "a másokért élő ember" önként, szabad jó szándékából (ahogy latinosan mondták: benevole) teszi? Mit értünk ma azalatt, hogy valaki önkéntes? Ha ingyenmunkát végez? Amikor közösségi célért cselekszik, akár tiszteletdíjért? Önkéntesek = laikusok? Vagy az önkéntesség tágabb fogalom, mely viselkedésformát, közösségi habitust jelent? Erőt, vagy gyengeséget képvisel az ingyenmunka?
2009/3-as számunk központi témája: Önkéntesség, ingyenmunka?
Ugyan tudjuk, hogy a vizslató tekintetek figyelmét a szarukeretes szemüvegek mögött semmi se kerülheti el, hogy a gyűrött és izzadt homlokredők fáradhatatlanul dolgozó elmét takarnak, és elhisszük a hatalmas és irtózatos felkészültséget is.
Most azonban próbálkozzunk valami mással.
Johann Norberg svéd (!), történész, és a Cato Institute munkatársa. A brit Channel 4 számára készített dokumentumfilmjében a globális kapitalizmust védelmezi. Közérthetően, egyszerűen, néhol visszatükrözve az ellenoldal moralizálását, máskor kifejezetten ideologikusan.
Három országot tekint át: Tajvant, Vietnámot és Kenyát, illetve ezek viszonyát a globális gazdasághoz. Nem nagyon van további poén, amit lelőhetnénk, ha további ismertetőre vágyna, itt olvashat, egyébként kattintson a pléjre.
Előtte azért szavazzon ránk.
A szomszédos országok elitje nem fogja abbahagyni a magyar kisebbség vegzálását, csak egy erőt mutató, nemzetközileg beágyazott és jól működő biztonsági szervekkel ellátott Magyar Köztársaság nevű állam határozott fellépése esetén. Ilyen jellemzőkkel leírható ország azonban jelenleg nincs: a megegyező nevet viselő államszerűség éppen tárházává vált az állami diszfunkcióknak.
Máthé Áron írása
tovább
Amikor vezető hír lett Balla Irma debreceni önkormányzati képviselő kegyetlen meggyilkolásából, sokan reménykedtek - pártállástól függően, na és persze titokban - abban, hogy a Fideszben politizáló asszony halálához valamilyen politikai ok vezetett. Hátha kiderül, hogy az elkövető fideszes, hogy az elkövető szocialista; hátha politikai tőkét lehet kovácsolni abból, hogy egy hidegvérű fideszes, hogy egy minden gazságra képes szocialista oltotta ki politikustársa életét.
tovább
Caracalla
I 2009.08.02. 19:30
A leginkább csak a kereskedelmi televíziózás legalját idéző SZDSZ-kibeszélőshow (azonban, szerencsénkre, ezt nézni és olvasni nem jár olyan megbélyegzéssel, mint ha valaki tisztes társaságban bevallja, hogy szokta követni a kertévék délutánjait) kapcsán merült fel az a kérdés, hogy a pártnak és a frakciónak mi a viszonya egymáshoz. Politikai gyorstalpalónk következik.
tovább
Caracalla
I 2009.07.31. 10:15
Egészen meglepődtem, hogy az index lehozott egy kommunista politikát javasló olvasói levelet. Most vagy az van, hogy a nyári uborkaszezonban az összes szerkesztő elutazott nyaralni és a naiv titkárnő dönti el, hogy mi mehet ki, vagy olvasatlanul raknak ki írásokat.
Pók László szerint ugyanis nem szabad, hogy az utazni vágyók számára bármiféle választás engedtessék, mert az úgymond káros az állami cégeknek (és az államnak), és természetesen közvetve az adófizetőknek. Mert akkor úgymond kicsipegetnék a javát az egyébként oly remekül működő településközi tömegközlekedésnek. Ehelyett sokkal célszerűbb, ha az állam megtervezi, hogy a drága utasok hova és mivel utazzanak. Mint régen: gyártani kell két tonna acélt, és elszállítani négy utast Budapestről Pécsre, lehetőleg raklapokra rakva, marhavagonokban.
tovább
A választók pártok közti vándorlásait kutató, július elején megjelent írásunkkal kapcsolatban felmerült több kérdés, melyeket érdemesnek láttunk egy külön írás formájában is megválaszolni. Újabb ötleteket, építő jellegű kritikákat továbbra is szívesen látunk, hiszen - miután csak egyszerű műkedvelőként avatkoztunk a „nagyok" dolgába - az általunk használt módszertan egyfelől szinte előzmények nélkül Magyarországon, másfelől (részben az előbbi miatt is) természetesen nem teljesen kiforrott.
Az elemzés első része itt olvasható.
Nobilis Benedek elemzése.
tovább
Vendégszerzőnk, Hungarian Bullshit írása
Amennyiben a leírt történet egyezne a valósággal, az kizárólag a véletlen műve.
És elhatárolódunk tőle.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy-nagy bankár, aki az ország egyik legnagyobb bankja, azonkívül számtalan cége birtokosaként immár politikai hatalomra is tört, mert kib*szottul unalmas a magyar élet saját párt nélkül.
tovább
Ajánljuk olvasásra a remek Múltba néző blogot (multbanezo.blogspot.com).