Vajon elég felkészült Barack Hussein Obama arra, hogy elnökként vezesse az USÁ-t? Még nem tudjuk, de azt igen, hogy az elnöki eskü szövegébe kissé belegabalyodott - rossz ómen? (Ld. CrL kommentjét)
A Konzervatórium nevében kívánunk neki sikeresebb folytatást, és kissé önző módon saját magunknak azt, hogy az Obama elnökségével kapcsolatos félelmeink mégse igazolódjanak be...
Most ezeknek a félelmeknek a felsorolása következik.
Már a választási kampány derekától kezve nyilvánvaló, hogy ha megválasztják (ezt kipipálhatjuk), Obama lesz a tökéletes giccselnök, Hollywood és a baloldali Amerika kedvence. A pénzzel kitömött, Bentley-ket gyűjtő igazi üresfejű butalibik, a pletyka-és bulvárlapok, a tévéadók és a zenerádiók állandó hősei mind felsorakoztak Obama mögött, hogy ismét a dolgozó, egyszerű amerikaiké, meg az elnyomott kisebbségeké legyen az ország. Minden tiszteletem John Williams-é, de azért mégiscsak beszédes, hogy a Csillagok háborúja, a Superman, az Indiana Jones amúgy zseniális zenéjének szerzőjétől hegedűlnek el egy darabot a beiktatáson. Hollywood és a zeneipar kiöregedett (Aretha Franklin) és menő fiatal husijai (Beyoncé, Bow Wow, stb.) szolgáltak előzenekarként a fő produkcióhoz, Obama beiktatásához, mely nem csak a jelzők nélküli történelem, de a poptörténelem lapjain is kiemelt helyre fog kerülni. A valóban vitatható teljesítményt nyújtó Bush elnökből egy szánalmas idiótát csinált a média, Obamából pedig szupersztárt és félistent.
Akárcsak az Obama-adminisztrációban, úgy a beiktatáson és környékén is gondosan kiporciózott arányban szerepeltek feketék, latinók, ázsiaiak, muszlimok, melegek. Ha eddig nem értettük volna meg, itt az ideje: a huszadik század végére válságba került, a nyugat-európai társadalmak egységének felbomlásához vezető multikulturalizmus most a spin-doctorok, kampányguruk és a baloldali média támogatása által egy újabb nagy esélyt kapott, hogy bebizonyíthassa: semmi gond, minden mehet tovább a régi mederben. Csak szeressük egymást, gyerekek, szeretkezzünk, ne háborúzzunk, és minden majd magától megoldódik!
Beszédében Obama kihangsúlyozta, az amerikai nemzet keresztények és (rögtön utána!) muszlimok nemzete, majd a végén hozzátette, szúrós szemmel nézve: hogy természetesen az ateistáké nem-hívőké is.
Hogy ismét érthető legyen: nem, nem a vallás vagy a hit itt a lényeg, hanem az, hogy ezen felfogás szerint a nyugati civilizáció alapjait jelentő értékek nem fő, nem kiemelt értékek, hanem csak részei egy nagy masszának: mindent lehet, hinni vagy nem hinni, nem számít, a lényeg, hogy egyenlőek vagyunk és szabadok... Szép ábrándok.
Amit Obama, és amit a baloldal nem ért meg: hogy a szabadság és az egyenlőség is csak egy olyan társadalomban érvényesülhet, mely a nyugati civilizáció alapértékeire épül. Ha ezeket az értékeket feladjuk, onnantól minimum hogy nem tudni, mi lesz, mi következik. Mi felszámolhatjuk saját kultúránk alapjait, de ha van szemünk hozzá, akkor láthatjuk: az összes többi kultúra nem hajlandó arra, hogy ebben minket kövessen. Nem véletlenül: és nekik van igazuk. A történet nem most kezdődött: túl vagyunk már az első pár szakaszon. A zsidó és a keresztény vallásetika alapjait már elkezdtük feladni (abortusz), akárcsak a jogegyenlőséget (pozitív diszkrimináció), a családi és közösségi kohéziót is sikeresen meggyengítettük (az idősekről, betegekről nem kell gondoskodni, majd az állami rendszerek megoldják). De ez sokaknak nem elég, és még többet akarnak.
Mit is várnak most Obamától, akik érte őrjöngenek? Befejezni a terror ellen háborút - és elkezdeni a globális felmelegedés elleni háborút. Egy még megfoghatatlanabb ellenség elleni harcot, mely valójában ízig-vérig ideológiai háború, és mely a nyugati civilizáció ellen irányul, annak bűnösségét hivatott hangsúlyozni. Hogy a környezet legnagyobb szennyezői nem Amerika és nem Európa? Nem baj, nekünk vissza kell fognunk saját termelésünket és jólétünket, és akkor majd Kína, India stb. majd biztos követ minket...
A "civilizációk összecsapása" most egy kicsit talán abbamarad, visszalépünk eggyel: az előző nyolc év, Bush elnöksége aprócska kisiklás volt csak, ismét itt az ideje, hogy ne a világgal, hanem saját magunkkal foglalkozzunk, és a nyugatot fenyegető külső ellenség helyett egymással csapjunk össze: indulhat újra a kultúrharc, a nyugati civilizáció polgárháborúja.
Obamát nem lőtték le a beiktatáson a rasszista fehér amerikaiak, ahogy ezt a félelmet média folyamatosan napirenden tartotta: az igazi, másfajta fegyverropogás csak most kezdődik!
Kapcsolódó írások:
A távozó elnök és öröksége
"The King of Social Networking"
Egy realista halálára
A Konzervatórium körkérdése az amerikai elnökválasztásról - Fodor Gábor, Lánczi András, Magyarics Tamás válaszai
