Olyan helyzet állt elő, hogy a jobb- és baloldalnak egyaránt szüksége van egymásra. A jobboldalnak rendszere legitimációjára, a baloldalnak pedig a túlélésre. Lépéskényszerben mégis az MSZP van, a konszolidáció elsősorban a szocialisták érdeke.
Szolomayer Balázs írása
Ha végigkísérjük a kampányt – Bajnai Gordon színrelépésétől kezdően – akkor azt láthatjuk, hogy a Fidesz gyakorlatilag mindent megtett azért, hogy Mesterházy Attila sikerre vihesse a baloldal megújításának tervét. A Fideszben kifejezetten drukkoltak az MSZP elnökének. Erről maga a miniszterelnök is többször nyilatkozott (itt, itt és itt). A Fidesz elsődleges célja – a közvélekedéssel ellentétben – nem a baloldal likvidálása, hanem annak átalakítása, új alapokra helyezése. A jobboldali szövetség ugyanis úgy látja, hogy Magyarország versenyhátrányának egyik legfőbb oka, hogy nincs összefogás olyan ügyekben, melyeket nemzeti sorskérdésként aposztrofál a Fidesz. Ilyen ügy például az egyre súlyosabb demográfiai helyzet, a családok támogatása, a munkaalapú gazdaság megteremtése, a határon túli magyarság kérdésköre, vagy az ország energiafüggőségének csökkentése.
A Fidesz szempontjából a térfél úgy néz ki, hogy míg a baloldal napi politikai érdektől vezérelve, vagy lobbista csoportok nyomására bármilyen ügyet képes megtámadni – akkor is, ha abban korábban konszenzus alakult ki, lásd Paks – míg a másik két parlamenti ellenzéki párt (Jobbik-LMP) sosem bontotta az egységet (nemzetközi fórumokon), hogy egyes intézkedéseket ellehetetlenítsen. Kérdéses, hogy ha ezt a nézőpontot alkalmazzuk, van-e egyáltalán értelme az elemzők által előszeretettel használt „rendszerkritikus pártok” elnevezésnek. Ha ugyanis ebből a szempontból nézzük az eseményeket, akkor a Fidesz elsődleges célkitűzése volt Mesterházy Attila pártjának megújítása. Nem véletlen, hogy a Fidesz – egészen a Simon-ügyig – békében hagyta építkezni a pártelnököt és Bajnai Gordonra valamint Gyurcsány Ferencre lőtt. Mivel a Fidesz perspektívájából ez a két személy testesíti meg a külföldi érdekek becsatornázására létrejött lobbipártokat, ezért visszaszorításuk prioritásként szerepel(t). A stratégia részleges sikert hozott – a határon túli magyarság kérdésében már csak a Gyurcsány-párt bontja a magyar politikai konszenzust.
A konszolidáció tehát ezért is fontos a Fidesznek, hogy fél szemmel ne kelljen folyamatosan a háta mögé nézni. Ugyanakkor a párt egyedül a nemzetközi színtéren van már csak hátrányban az MSZP-vel szemben. Nem véletlen, hogy sokkal kisebb erőbefektetést igényel, ha az MSZP-t irányváltásra kényszeríti, mint egy árnyékrendszer felépítése. De a konszolidációra nem csak ezért van szüksége a Fidesznek. A választáson való részvétellel az MSZP már részben legitimálta a NER-t, ugyanakkor fontos a jobboldal szempontjából, hogy ez továbbra is így maradjon, a baloldal elfogadja a rendszer kereteit, elismerje a rendszerváltás bukását és feladja a demokrácia-probléma tematikát, mely szoros összefüggésben van a nemzetközi támadásokkal. A demokrácia-problémát azért is érdemes feladni, mivel sikertelen kommunikációnak bizonyult a választások szempontjából. Ugyanakkor Mesterházy Attila már felismerte, hogy hibás volt az a politika, hogy minden egyes ügyben szembementek a Fidesszel. Ha valóban létrejön az Európai Unióban is a nemzeti érdekérvényesítés, akkor a Fidesz is fel fogja adni a – G. Fodor Gábor szavaival élve – „ostromlott erőd” pozícióját és (szimbolikus) engedményeket tehet a szocialistáknak – melyek Mesterházy pozícióit is megerősítheti.
Amennyiben az MSZP a Konrád György és a szárszói értelmiség által már régóta kitaposott utat fogja járni, úgy az SZDSZ sorsára jut. Képtelen lesz nyitni és fokozatosan elveszíti bázisát, előbb regionális párttá válik – ha ez még nem történt meg –, támogatottsága lassú apadásba fordul egészen addig, amíg fel nem épül egy erősebb baloldali párt – akár a Jobbik. A már most meglehetősen szűk anyagi lehetőségeik tovább csökkenhetnek, és megbarátkozhatnak a „merjünk kicsik lenni” valóságával. A Fidesz pedig kíméletlen politikát fog folytatni az MSZP-vel szemben.
Küszöbön a második Bethlen-Peyer paktum, érdemes lenne elfogadni.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
