Caracalla
I 2009.01.13. 12:03
Kicsit csatlakoznék Gabrilo korábbi írásához: nem értem, hogy mi miatt kapta fel mindenki hirtelen valamifajta 'konzervatív' 'előretörés' toposzát a napokban. Ennyire holtszezon lenne?
Egyfelől erősen szkeptikus vagyok a témában végzett felméréssel kapcsolatban. A felmérések mindig problémásak.
Intermezzo: egy ismerősőm mesélt egyszer az egyik szakkönyvpiacról. Készíttettek egy felmérést, azt kérdezték többek között az adott szakma képviselőitől, hogy mennyit költenek egy évben szakkönyvekre, aminek az lett az eredménye, hogy a valódi piac méreténél négyszer több könyvnek kellett volna fogynia, ha mindenki igazat mond. A levonható következtetés tehát valami olyasmi lehetett, hogy egyfelől kidobott pénz volt a felmérés, használható adatot nem adott, másfelől bár nem vesznek szakkönyvet, de ezt szégyellik.
Társadalmi méretekben létezik és általános nálunk a képmutatás, idegen kifejezéssel hipokritaság (vizet prédikál, bort iszik, stb.). A felmérés módszertana ezt a problémát elő se veszi. A magyar ember hisz állítólag az ún. hagyományos családmodellben, de megtörtént vajon ennek az ellenkező irányú ellenőrzése, hogy mekkora különbség van a férfi és női foglalkoztatás között?
A másik probléma, hogy a kérdőív sokkal inkább rasszizmust mér, mint konzervativizmust, és ne higgyük egy pilanatig se, hogy baloldali polgártársaink jobban szeretnék az adott esetben a négyeshatoson minősíthetetlenül viselkedő roma polgártársainkat. Bizonyos kérdések pedig egyenesen értelmetlenek, pl. amikor arra kérdez rá az ív, hogy mit szeretnénk jobban: több munkahelyet alacsony bérekkel vagy kevesebb munkahelyet magasabb bérekkel. Aki itt a nem tudomon kívül másik választ húzott be, annak az eredményét azonnal le kellett volna darálni, hiszen a kereseteket (rendkívüli módon leegyszerűsítve a kérdést) a legjobban az befolyásolja, hogy hányan versengenek adott állásért illetve munkavállalóért (azaz hogy az álláskeresőkhöz képest mennyi az állás). Feltéve ha még szabad kapitalizmusban gondolkozunk, nem tervgazdaságban. Ezek után nem meglepő azt hiszem, ha a népesség szóródásával átellenes sarokban (jobb fenn) sikerült helyet kapnom, míg a Konzi szerzőinek egy része valószínűleg le is esne a palettáról. Hiszen melyik konzervatív válaszolná azt, hogy "a legtöbb társadalmi probléma megoldódna, ha megszabadulnánk az erkölcstelen és ferdehajlamú alakoktól?" Ez nem konzervatív, hanem éppen társadalommérnökösködő válasz, hogy úgymond átállítjuk a vágányokat, és máris vár a szép jövő.
Ha már hipokritizmus, akkor mindenképpen említésre méltó a miniszterelnök úr sajátos érvelése, amelyben a szabadság és a polgárokban bízás igaz útjaként a családba súlyosan beavatkozó, a célja elérésére kétségesen alkalmas jogi szabályozást jelöli meg. Az állam úgy növeli legjobban a polgárok szabadságát, ha korlátozza azt, beavatkozik a magánéletükbe nyers erővel. Miniszterelnökünk elújságolja azt is, hogy bizony ő is tud számos családon belüli erőszakról 'rokoni-ismerősi körben', sajnos arra nem kapunk választ, hogy miért nem tesz valamit, ha már ilyen részletesen ismeri a szituácitót - mindenképpen jobban, mint az a random közeg fogja, ha egyszer kimegy. Bizony, így megy ez a szabadság barátainál.
W esetében pedig csak arra gondolhatunk, hogy túl sokat játszott az Europa Universalissal, ahol bizony nagyon komoly előnyei voltak a vallások terjesztésének, és ez képezi a gondolatmenetének fő alapját. Őszintén: kit veszélyeztet mostanában a Katolikus Egyház? Hányszor rendeztek az elmúlt tíz évben például lincselést, raktak máglyát, szálltak rá a nem katolikusokra? Nem is beszélve arról, hogy azért látszik, hogy a rendszerváltás után elég komoly anyagi és morális deficittel indultak, az egyházak koránt sem azok a komoly földbirtokokkal és más javakkal, továbbá bizonyos állami feladatok kizárólagos elvégzésének jogával rendelkező szervezetek, amelyek voltak, és nem hallgatható el az sem, hogy bizonyos személyekről még ma se tudható, hogy inkább Krisztushoz vagy a volt tartótisztjükhöz húz-e a szívük, szerencsére még pár évtized, és ez a probléma elmúlik. De mikor volt utoljára erőszakos térítés hazánkban? Fenyegetik-e a jogállamot vagy a demokráciát a történelmi egyházak? Képesek rá egyáltalán? Javaslom elővenni a sorozat újabb játékait, pl. a Hearts of Iron-t, hogy kicsit aktuálisabb képet kapjon a vallások helyzetéről. Mindemellett úgy gondolom, hogy a kereszténység által közvetített értékek nem avultak el, és a nem hívők számára is komoly üzenetet hordoznak a keresztény írások, tanítások és jelképek, még ha esetükben ezek kulturális értékekké is transzformálódtak/nak.
Azt hiszem, hogy alaposan sikerült félreérteni helyzetet a fenti forrásoknak. Meglátásom szerint inkább arról van szó, hogy csúnyán kudarcot vallott a kapitalizmusnak és a szocializmusnak az a keveréke (avagy bazalttufa megfogalmazása szerint "Magyarország államformája ma a szocializmus és a korrupcionizmus eseti keveréke"), amivel hazánk eddig próbálkozott, és a vele járó, liberális mázzal fedett paternalizmus. Hogy egy párhuzammal éljek, a Great Society magyaros változata dőlöget befelé, cserébe megkapta a carteri gazdasági válságot is a mostani kormány. Sajnos azonban nem sok jele van, hogy a National Review széles körben olvasott volna, és az ún. jobboldal jobb állapotban lenne. Régebben voltak kormányon, és kívülről nem nagyon lehet látni, hogy mi mást várhatnánk tőlük.
Sokkal inkább egy eszmei űr tátong itt, amely csak növekedni fog, ahogy folyamatosan ráébrednek az állami pátyolgatásra ácsingózó emberek, hogy az nemcsak iszonyatosan drága, de egyenméretű hatos gumicsizmát is jelent. Itt voltaképpen legfeljebb egy lehetőség áll a konzervativizmus előtt a hosszútávú építkezésre, amelynek egyik kulcskérdése az álszentség kezelésének mikéntje lesz. Az eszmei űrt viszont nem politikai pártok fogják kitölteni. Így hát egyfelől ne lepődjünk meg, ha a közpénzek egy részét saját ideológiai hátország kiépítésére igyekszik költeni majd az aktuálisan hatalmon lévő csapat, másfelől viszont ezeknek a többsége kudarcot fog vallani, mert előbb-utóbb a pénz elfogy, a tudományos selejt meg nem lesz alkalmasabb értelmes dolgokra.
Azt, hogy mi áll előttünk, Tory leírta már.
Kapcsolódó írások:
"Nem piacpárti akarok lenni, hanem gondolkodáspárti" - Interjú Balázs Zoltánnal
