Tory
I 2009.01.05. 06:03
Konzervatív fordulat jön. Így fél a miniszterelnök. És igaza van, tényleg jön. Nem rövidtávú pártpolitikai fordulat Magyarországon, hanem masszív és erős történelmi fordulat egész Európában. Sőt, nem is igazán kérdés, hogy jön a konzervatív fordulat. Ez tény. A kérdés az, hogy milyen konzervatív fordulat jön. Megmarad a nyugati kultúra vagy sem? Vissza tudunk nyúlni a saját hagyományainkhoz vagy újakat tanulunk - vagy esetleg lelépünk a színről?
A magyar kormány feje - stílszerűen a Népszabadság hasábjain - aggódik egy konzervatív fordulat miatt:
...kitapintható egyfajta konzervatív fordulat az elmúlt években. Tetten érhető ez 1968 negligálásától kezdve a legutóbbi, a regisztrált élettársi közösséget elutasító alkotmánybírósági határozatig nagyon sok ponton. Egyfajta konzervatív fordulat szisztematikus előkészítése érzékelhető, s ez már messze nem pártpolitikai kérdés. Engem megriaszt, ha az Alkotmánybíróság úgy gondolja, hogy korlátoznia kell két embernek azt a jogát, hogy házasságon kívül kössék össze az életüket. Nincs kétségem afelől, hogy nem a közvetlen jog birodalma határozta meg a döntést, hanem a jognak valami többszörös áttétellel való magyarázata, amelynek a legmélyén az alkotmánybírák egyéni, konzervatív értékválasztása áll. De ha így megy tovább, a házasság anyakönyvezése előbb-utóbb visszakerül az egyházakhoz, kötelező lesz a hitoktatás, míg végül a legfőbb hatalom megmondja, miként kell élni és értékeket választani. Ez nem a Fidesz és az MSZP vitája, hanem egy korábban már idejétmúltnak hitt konzervativizmus és az emancipált, szekularizált, demokratikus szabadság vitája. Meg kell nyomni a vészcsengőt.
Egészen biztos nem kell semmilyen vészcsengőt nyomogatni; hisztéria így is van elég. De valahol igaza van a miniszterelnöknek.
Persze nem azért amiért írja. Mert ugye a fentieknek szavazatszerző-gyanús olvasata van: Régi félelmekre épít. Az ősbolsevikok katolikus reakciótól való félelmét illetve a '68-as újbaloldaliak mindenféle európai hagyománytól való irtózását lovagolja meg. De ez az aktuálpolitikai szárny olyan kevéssé érdekes, hogy máris túltárgyaltuk. Aki erre hallgat, valószínűleg nem túlságosan érzékeny az érvekre.
Nézzük meg inkább miért és hogyan is jön ez a konzervatív fordulat.
A legfontosabb annak a megértése, hogy nem az európai konzervatívok a csodabogarak, hanem az európai liberálisok. A világ egésze konzervatív, legalábbis sokkal, de sokkal konzervatívabb, mint Európa. Erről érdemes tudni, amikor „nemzetközi trendekről” beszélünk. Lehet Európázni, de azt is érdemes tudni, hogy Európa sok szempontból a nagy nemzetközi kivétel.
És nem egy fenntartható kivétel. A szekularizált európai baloldali liberalizmus olyan struktúrákat hozott létre, amelyek garantálják a társadalom lassú erodálását.
A kiterjedt állami nyugdíjrendszer például azt ígérte, hogy gyermek- és felelősségvállalás nélkül is biztosítható az öregkor. Az ígéret hamis volt, de sikeresen elválasztotta egymástól az egyéni döntést és annak következményeit. Nem véletlen, hogy összeomlottak a születési számok (bébi helyett Bali) – és ezzel össze is fog omlani a nyugdíj-piramisjáték. Ezt már látjuk.
A kiterjedt szociális segélyek és a magas adók hasonlóan meggyengítették a munka és a jólét közti szoros kapcsolatot. Ismerjük a horror-történeteket a több mint tíz éve tanuló német egyetemistákról. Vagy a „méltatlan munkát” önérzetesen elutasító (és a neki „járó” segélyt hasonlóan önérzetesen felvevő) munkanélküliről.
Különösen pikáns a multikulturalizmus példája. A 68-as baloldali liberalizmus egyik leglátványosabb és legnyilvánvalóbb melléfogásáról lesz még szó.
Egyszóval az európai főként baloldali liberalizmus egy a világ többi részétől nagyban elszakadt és fenntarthatatlan rendszert hozott létre. Ugye látunk ezzel potenciális problémákat?
Persze ez nem lenne elég a konzervatív fordulat szükségszerűségének kimondásához. A középkori városok nyugodtan elműködtek fenntarthatatlan demográfiai profillal. A városi levegő szabaddá tett – és ezzel biztosította a falusiak folyamatos bevándorlását.
Európa viszont nem fog így elműködni, mert nem működik az integráció. Egyfelől, óriási értékrendszerbeli szakadék van a potenciális bevándorlók (falusias észak-afrikai muzulmánok) és a teljesen szekularizált európai kultúra között. Nem véletlen, hogy a vallásos Egyesült Államok sokkal hatékonyabban integrálta a muzulmán bevándorlókat mint Európa.
Másfelől, az integrációt a baloldali liberális ideológia is akadályozza. A munka helyett segélyt politikája nem kikövezte az utat, hanem egyenes autópályát épített a gettókhoz és az évente esedékes gyújtogatásokhoz. A különösen értelmetlen multikulti dogma meg lehetetlenné tette a bevándorló kultúra igazodását az európai kultúrához.
Összefoglalva, az európai liberalizmus ügyesen sarokba manőverezte magát. A világ egy relatíve kis sarkán létrehozott egy fenntarthatatlan társadalmi profilt. Ráadásul arról is gondoskodott - segélyrendszerrel és ideológiával egyaránt, hogy kívülről se lehessen, mondjuk bevándorlással fenntartani ezt.
A fenntarthatatlan pályán fordulat fog bekövetkezni. Méghozzá tágan értelmezett konzervatív fordulat. Alapvetően két út van. Vagy az európai kultúra találja meg a gyökereit. Vagy, ha ez nem megy, a bevándorlók konzervatívabb kultúrája erősödik meg és lesz a főáram része. Európa így is, úgy is konzervatívabb lesz.
Marginális mértékben még az „őslakos” demográfia is konzervatívabbá teszi a következő nemzedéket. Mivel a konzervatív családok több gyermeket vállalnak és értékeiket át tudják adni, a következő nemzedékben viszonylag többen lesznek. Ez a hatás marginális, és ezeregy más tényező, mint például etnikai-kulturális gyökerek is működnek, de sokak szerint ez a hatás is szerepet játszott az amerikai közpolitika konzervatív fordulatában a hetvenes évek óta. (Proposition 8?) De nincs garancia, hogy ez a hatás elég erős lesz.
Mindezekkel a kérdőjelekkel jó esély van az európai hátterű konzervatív fordulatra – bár korántsem biztos, hogy be tud következni. De vannak jó jelek. A politikai korrektség nagyjából vállalhatatlanná vált. A baloldali multikulti kultusznak vége. A munka és a jólét ismételt összekötésére – ha elviselhetetlenül lassan is, de - történnek lépések Dániától Magyarországig.
Jó példa a Gyurcsány interjúban is említett segélyek munkához kötése:
Mi azt mondjuk, hogy mindenkinek, aki segélyt kap, ajánljunk a szakképzettségéhez képest legfeljebb egy fokozattal alacsonyabb szintű munkát. Ha ilyet tudunk biztosítani, akkor azt gondoljuk normálisnak, ha az illető dolgozik, és munkabért kap. Az első számú felelősség a polgáré, hogy tartsa el magát és a családját, hogy ragadjon meg minden alkalmat a törvényes munkára. Ha mindent megtett magáért, ami elvállalható az ő körülményeit figyelembe véve, és ezek után sem tud munkát végezni, annak segélyt kell kapnia.
Ez egy konzervatív gondolat. Nem véletlen, hogy a munkától betegesen irtózó kinyúlt pulóveres baloldali értelmiségiek hevesen támadták a monoki modellt korábban. Aztán kiderült, hogy nem negyven évvel korábban vagyunk. És társadalmi igény a munkára van, nem az ingyenélés támogatására. A 68-asok magukra maradtak. Kezdhetnek hozzászokni.
Konzervatív fordulat jön. Ez látszik. Az überliberalizmusnak, a politikai korrektségnek és a multikultinak előbb-utóbb vége van. Az a kérdés, hogy mi lesz helyette. Ez meg rajtunk múlik. Most még.
Kapcsolódó írásaink:
Ifjúkonzervatív készülődés
Az életforma ellenforradalma
Jegeces lehelet igazgat
