vadnyul
I 2008.10.12. 08:03
Helyes-e az állami beavatkozás a gazdaságba? A szocialista válasz szerint mi az hogy, nagyon is; míg a libertáriusok bármilyen beavatkozást súlyos merényletnek tartanak - elég csak elolvasni H. H. Hoppe írását. De mi állami beavatkozás egyáltalán? Állami beavatkozás-e a pénzrendszer vagy a kötelezően vezetendő nyilvántartások meghatározása, a gazdasági törvénykezés? Ha az államot, vagy még inkább az állami hatalmat, mint a közösség képviselőjét nézzük, akkor szerintem nem is igen beszélhetünk az állam és a piac teljes szétválasztásáról (ahol erőtlen az állam, ott nem működik a piac sem; de az erős állam nem a nagymértékben beavatkozó). Mindkettő fontos funkciókat lát el, civilizált emberi közösség aligha képzelhető el nélkülük.
Számos baj forrása lehet az állam gyengesége, de legalább ugyanekkora probléma a korlátlan és akarnok állami beavatkozás is.
Erre, a nem éppen felelősségteljes állami beavatkozásra, kiváló példa a távhőtámogatás mai rendszere. Aki már volt panellakásban (melyek többsége távfűtéses), ismeri a helyzetet: ha elindul a fűtés, az óriási számla mellé a legtöbb helyen nagy meleg is érkezik (sajnos a számla a fűtés nélküli hónapokban sem alacsony), és a szinte elviselhetetlen hőséget kompenzálandó a lakók ablakot nyitnak, és rettentő hatékonyan, az utcát fűtik. A távfűtés, bár az elv talán jó, mai megvalósításában meglehetősen pazarló, és drága. Megoldás létezik, de némi beavatkozást igényel az egész rendszerbe, és sajnos pénzbe kerül. A lakótelepek lakóinak többsége viszont nem nagyon tud beruházni. Az állam, érzékelve a problémát, beavatkozott, többek között a panelprogrammal, a házak korszerűsítésének támogatásával. Sajnos más módszerrel is, mintha csak igazolni akarná, hogy az állam rossz gazda. Valami meglehetősen torz szolidaritás-elképzelés kapcsán a kormánynak eszébe ötlött, hogy segítsen(?) a távfűtéses lakások lakóin, és havi néhány ezer forinttal támogassa a fogyasztásukat. A támogatás fedezetére a költségvetés tartaléka, illetve a Robin Hood adó szolgál. (Az állam, ahogy az igazságosztó rablóvezér szerepében tetszeleg, elég abszurd, de belefér a baloldal kompenzáció-kényszeres ideológiájába.)
Néhány adat
A megújított Panelprogram megvalósítására tízmilliárd forintnyi előirányzat áll rendelkezésre 2008-ban, ez körülbelül ötvenezer lakás felújítását teszi lehetővé. (forrás: építészfórum)
Távhőtámogatásra fordítandó összeg: 30 milliárd Ft
Néhány adat a lakásállományról, a 2001-es népszámlálás adatai alapján:
a lakott lakások száma Magyarországon: 3 millió 724 ezer
ebből távfűtéses: 630 ezer, több, mint 1,5 millió honfitársunk lakhelye.
a panellakások száma nagyjából félmillió
A fenti adatokhoz viszonylag egyszerűen bárki hozzájuthat, csak némi internetes keresés és a népszámlálási kiadványok áttanulmányozása szükséges hozzá - a könyvtár meglátogatásával együtt sem több két óránál. Ezen kevéske információ alapján is meglehetősen érdekes következtetésekre juthatunk.
Miért rossz?
A nagyjából félmillió panellakásra 2008-ban rendelkezésre álló összeg körülbelül a panelek 10%-ának felújítására elegendő (mármint támogatásként, ehhez még a lakóknak is be kell szállni). A jelenlegi feltételekkel számolva így az összes panellakás felújítása egy évtizeden belül megvalósulhatna. Csakhogy, a fenti számok alapján elég egyszerűen beláthatjuk, hogy ha az ártámogatást inkább a felújítások támogatására költenék, még további 150 ezer lakást lehetne takarékosabbá tenni, és láss csodát, ezzel már a panelek állományának 40%-a lenne gazdaságosabban fűthető, azaz a felújítási folyamat akár a négyszeresére is gyorsulhatna. Ha az állam nem a fogyasztást, hanem beruházást támogatna, akkor elképzelhető, hogy akár néhány éven belül megszűnne ez a probléma, és nyernénk félmillió korszerűbb lakást, a távhő ártámogatását pedig költhetnénk hasznosabb célokra - mondjuk a konzervatív gondolkodás új műhelyeinek fejlesztésére. A beruházások támogatása még az energiaipari cégekre kivetett adót is más színben tüntetné fel.
De akkor miért nem ezt teszik? A fogyasztás támogatása nem oldja meg a problémát, sőt, még növeli is, azáltal, hogy elhúzza a megoldás idejét (bár ennek mértékéről lehetne vitatkozni). A probléma gyökere nem a magas ár, hanem a korszerűtlen technológia, amit csak ezen az áron lehet üzemeltetni. De akkor miért nem inkább a korszerűsítésre költik az adóforintokat, ráadásul egy rossz megoldáson keresztül (a Robin-Hood adót végül a fogyasztók fogják megfizetni)? A fogyasztás támogatása azt üzeni, hogy jól van ez így, majd mások fizetnek helyetted, te véletlenül se tegyél semmit - merő szocializmus, ahol a gondoskodó állambácsi mindent elintéz. Szinte mellékes, hogy ez kapitalista környezetben nem is működik.
Ez leírva egyszerű és nagyszerű, de nagyon is valószínű, hogy a helyzet nem ennyire rózsás. A fenti modell feltételezi, hogy az állami támogatás elégséges, a lakók pedig össze tudják szedni az önrészt, minden ház hitelképes. Ha tekintetbe vesszük a panelek lakóinak anyagi helyzetét, valószínű, hogy ez nincs így. De még így sincs elég érv a távhőtámogatás mellett.
Az állam rosszul költi el a pénzünket, ismét. Hiszen a fogyasztás támogatása ebben az esetben kontraproduktív. Miért ösztönözne bárkit is takarékosságra, beruházásra az, ha jön az állam, és "megment", kompenzál?
Az intézkedés kritikájának egyik része értékrendbeli: a takarékosság és az alkalmazkodás, felelősségvállalás jó, a csak úgy kompenzálás, a sültgalamb várás rossz, felelőtlen magatartás. Az államnak természetesen a jó megoldások terjedését kell elősegítenie, hiszen ez a közös érdek is. (Kell-e az államnak nevelnie? Nem, de ettől még döntései visszavezethetők egy értékrendre, ami megjelenik az intézkedésekben.)
A kritika másik fele „szakpolitikai”, ha szabad egyáltalán ezt mondani egy ilyen írásban. A támogatás havonta nem túl nagy összegű, ezért még azokon sem segít sokat, akiken nagyon akar. Viszont biztosan elvon forrásokat a korszerűsítés elől. Ezzel hozzájárul egy pazarló rendszer fennmaradásához, és állandó okot ad a további beavatkozásra (támogatások fenntartása).
Megoldás? Az állam ne támogassa a fogyasztást, amivel a piacot közvetlenül torzítja. Ha más támogatni kell valamit, akkor az a korszerűsítés, a beruházás legyen, ami nem jelent folyamatos terhet a többi adófizető számára.
(Kép: Négymadár)
