A legtöbbet hangoztatott érvelés ma a Fidesz közvélemény-kutatások szerinti töretlennek tűnő vezetését tekintve, hogy a jobbközép pártnak nincs megfelelő kihívója. Ennek több oka is van: a baloldal töredezettsége, az erős vezető hiánya, az MSZP–SZDSZ-kormányok tehetségtelensége, a hitelességi deficit, a megújulásra való képtelenség, valamint az egyfordulós választási rendszerre való áttérés. Ezek az indokok relevánsak, azonban egy szempontot hajlamosak vagyunk elfelejteni: a baloldal ma azért sem tud megerősödni, mert a Fidesz erősen kihúzott balra.
Szolomayer Balázs írása
Ahogy G. Fodor Gábor fogalmazott: „ma a Fidesz a bal is”. A Fidesz már 2008-ban a háromigenes népszavazással „beleharapott” a korábban potenciálisan baloldalinak számítók táborába, ezen bázis egy részét sikeresen vitte el szavazni 2010-ben, további jelentős tömegét pedig demobilizálta. A kormányváltást követően a Fidesz, ha nem is tudta megtartani ezt a közönséget, ezeket a szavazókat sikerrel pacifikálta.
Ilyen pacifikáló intézkedés volt a ciklus kezdetén bevezetett bankadó és a szektorális különadók. A különadók bevezetésével a Fidesz egyszerre elégítette ki a közteherviselés iránti igényt és tetszeleghetett az igazságosztó szerepében: megbüntette a pénzintézeteket a válság kirobbantásáért. Rájátszhatott továbbá a hagyományos baloldali multi/imperializmus ellenességre is. A baloldali pártokat pedig belekényszerítette egy olyan kommunikációba, hogy kénytelenek voltak egy baloldali intézkedést liberális-konzervatív retorikával támadni. Mindezen lépéseivel ráadásul a Fidesz protekcionista módon a külföldiekkel szemben magyar vállalkozásokat hozott helyzetbe.
A bankokhoz szorosan kapcsolódva a Fidesz a négy éves ciklus során folyamatosan megoldásokat keresett a devizahitelesek problémáira (a Tárki legújabb kutatása szerint a lakáshitellel rendelkezők körében a Fidesz 40 százalékos, az MSZP 18 százalékos, az Együtt 10 százalékos támogatottsággal bír), mely problémakör a legszegényebbeket érintette leginkább. Az árfolyamgát és a végtörlesztés bevezetésével (a további intézkedésekről még nem tudunk) szintén azon a táboron segített, melyek alapvetően nem tartoznak a jobboldal bázisához.
További pacifikáló intézkedés volt a rezsicsökkentés mellyel a Fidesz nemcsak a bizonytalanokat volt képes megszólítani, hanem sikerrel szólította meg a legkisebb keresetűeket is, mely hagyományosan a baloldal törzstábora. A Fidesz itt is két legyet ütött egy csapásra, mert egyrészről sikerrel vonzotta magához ezeket a rétegeket, míg másik oldalról szintén kijátszotta a multiellenességet, belengetve a veszteséges közműcégek jövőbeni államosítását. Ezt egészíti ki a hamarosan elinduló panelprogram. Ami megint csak olyan terv, mely a szocialisták törzsközönségét demobilizálhatja, a lakótelepen élőket (a Tárki legújabb kutatása szerint a lakótelepen élők körében: Fidesz 37 százalék, MSZP 24 százalék, Együtt 11 százalék). Ugyanakkor a Fidesz a társadalom alsó hányadába tartozó rétegek érdekében számolta fel játékgépeket, különadóval sújtotta az egészségtelen ételeket (chipsadó) és harcot hirdetett a dohányzás ellen. Ezek mind olyan intézkedések voltak, amelyek, bár sokszor rövidtávon nem találtak kedvező fogadtatásra, hosszabb távon jelentősen növelhetik az ország egészségügyi mutatóit – magasabb életminőséget teremtve.
A Fidesz kiterjesztette a közmunka-programot, mely elsősorban a mélyszegénységben élőket kívánja visszaintegrálni a társadalomba – melynek különösen nagy szerepe van a cigányság körében (a Tárki legújabb kutatása szerint a cigányság körében: Fidesz 56 százalék, MSZP 28 százalék, Együtt 7 százalék). Értem ezalatt, hogy visszaszoktatja ezeket az embereket a munka világába. Nem véletlen, hogy az egyik leginkább kritizált intézkedése a kormánynak. Mert maga a program alapvetően baloldalinak mondható (piaci folyamatokba való beavatkozás), ugyanakkor a segély munkához való kötésével csökken az államtól való függés.
A 2010(?) óta tartó baloldali politika válsága tehát önmagában még nem lenne elég, de ezen intézkedésekkel kiegészülve válik egyértelművé, hogy a baloldal ma miért képtelen megszólítani a bizonytalan választókat. Valamint arra is választ ad, hogy 2010 óta miért ilyen magas a bizonytalanok aránya és miért tart ki a Fidesz támogatottsága. Ha pedig a részletesebb közvélemény-kutatási adatokat nézzük, azt láthatjuk, hogy a Fidesz a legszegényebb-alacsony végzettségűek között is vezet (a Tárki legújabb kutatása szerint a nélkülözők körében: Fidesz 35 százalék, MSZP 30 százalék). A stratégia helyességét bizonyítja, hogy a baloldali ellenzék lényegében feladta a harcot a bizonytalanok táborának megnyeréséért és kibővíti az MSZP-Együtt-PM paktumot, már csak megmaradt törzsszavazóira koncentrálva. Ugyanakkor válasz ez a konzervatív-liberális oldalról érkező masszív kritikákra is, mivel a Fidesz tanulva a 2002-es hibákból második ciklusában tudatosan épített be baloldali témákat is politikájába, mivel helyesen mérte fel azt, hogy többet ér az alapvetően baloldali tábor pacifikálása, mint a hazai konzervatív-liberális táborának való tetszelgés.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
