Van itt ez az okádék: újfent eleresztette magát Bartus László, a mértékadó demokrata véleményformáló az Amerikai Népszavában, cikkében az ország minden bajának a katolikus egyház létét nevezve meg okként.
Végiggondoltuk, hány helyen lehetne cáfolni (például a református Orbán és a református Fidesz-derékhad mint a Vatikán ügynökei szaladnak raportra a pápához; az univerzalista-szupranacionális katolikus egyház mint a „nemzeti ügy” képviselője; vagy a katolikus államvallásnak nyilvánítása; a sületlenségek vetekszenek a Da Vinci kód
csacskaságaival), de legyen annyi elég, hogy a szerzőtől sírva kérne tanácsot Mód Aladár, hogy ezt hogyan rakta össze. Ám mindez teljesen fölösleges. A haladóknál a tudatlanság magabiztossággal való párosítása bizonyosan a virtus receptje.
Azt kérnénk az olvasótól, olvassa el a Katolikus Egyházról
szóló szövegrészt. Idézzünk egy-két részletet:
„Magyarország jövője attól függ, meg tud-e szabadulni attól, hogy a római katolikus egyház befolyása érvényesüljön a közéletben, hogy a katolikus egyház a jobboldali pártok segítségével ostrom alatt tudja tartani a demokráciát, a parlamentarizmust, a polgári szabadságot. Nem lehet másképp megszabadulni, soha nem lesz nyugalom, béke és szabadság, amíg Magyarországon a katolikus egyházat ki nem irtják a közhatalomból. A fejszét a fa gyökerére kell vetni, a magyar nép jövője azon múlik, hogy ki tudja-e irtani a katolicizmust a politikai életből és az államhatalomból. Orbán ellen egy radikális katolikusellenes pártot kellene alapítani, amely minden erejével pusztítja a katolicizmust a közéletből, felhívja a figyelmet arra, hogy a papok állnak megint az ország romlásának hátterében. Leleplezi a katolikusok ármányát, a papok uralmát. Olyan kamikaze pártot, amely nem egy másik ideológiát akar a katolicizmus helyére állítani, hanem a katolikusoktól megtisztított ideológiamentes államot hirdeti."
Avagy:
„Fel kell ismerni, hogy Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését. Neki köszönheti, hogy a világ szemetjévé lettünk. Ha nem tűnik el a katolicizmus a közéletből, és jobboldali ideológiai pártokon keresztül ostromolhatja tovább a demokráciát, akkor hiába tűnik el Orbán Viktor, a szenvedésnek soha nem lesz vége, mert jön helyette más. Akkor a gyűlölködés, az antiszemitizmus soha nem hagyja el az országot. A katolikus pártokat a magyar történelem tapasztalatai alapján ugyanúgy be kell tiltani, mint ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártját betiltották a Szovjetunió bukása után. Sóval kell behinteni a helyüket.
Ha valaki világnézetileg semleges államot akar, amelyben higgadt és udvarias, demokratikus elkötelezettségű szakpolitikusok intézik az ország ügyeit, és amelyben békén hagyják a civil társadalmat, akkor a katolikus egyházat ki kell irtani a közéletből.”
Majd pedig azt, hogy olvassa el újra, és
helyettesítse be a „katolicizmus”, „katolikus egyház” szavakat „zsidókra”, illetve „zsidóságra”, „kulákokra”, „polgári elemekre”. Finom?
Mint tudjuk, a bűn mindig banálisan kezdődik, aztán eljutunk a népirtáshoz, gulaghoz, holokauszthoz. Márpedig itt nem puszta gyalázkodásról van szó, hanem kiirtási vágyról: „Nem lehet másképp megszabadulni, soha nem lesz nyugalom, béke és szabadság, amíg Magyarországon a katolikus egyházat ki nem irtják a közhatalomból.” Reméljük, a gyűlöletbeszéd esküdt ellenségei tiltakozni fognak, mert ez bizony gyűlöletbeszéd a javából! Ráadásul a katolikusokat, azaz egy kisebbséget külön sértenek e közíró szavai!
Már azon túl, hogy marhaság. Ehhez pedig csak a szerző saját szavait tudnánk idézni: „Meg kellene tanulni a fogalmakat helyesen használni.”
Meg. Meg kellene.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
