Gabrilo
I 2009.05.26. 18:19
Érzi Ön, hogy konzervatív, de undorodik a Fidesztől? Minidiktátornak tartja az Orbánt, a Létező Magyar Jobboldalt pedig baloldali populisták dilettáns brigádjának? Távozása óta kiábrándult II. Ferencből, akiben talán tisztelhettük volna az igazikonzervatív megváltót, ha a hülye nép és a populista baloldali Fidesz nem tesz neki keresztbe? Szeretne a Létező Magyar Jobboldal helyett egy Felemelkedő Új Jobboldalhoz (FÚJ*) csatlakozni? Nem kell tovább várnia! A megoldást házhoz visszük Önnek.
Az Úr és a legújabb MSZP-MDF európai értelemben vett konzervatív biznisz vállalkozás elhozza Önnek az Optimum Intézetet. "Rólunk" c. fülecske alapján végigpásztázhatja a névsort, és meggyőződhet igazikonzervatív igazgatóink és elemzőink politikai hitelességéről. A posványos orbánizmus által érintetlen területre tévedtünk, drága európai barátaim. Komolyság, hitelesség, konzervativizmus. Leszünk mink még európailag véve.
Sajnálatos módon azonban lenne néhány megjegyzésünk. Amolyan populizmusba hajlók, de mi már csak ilyenek volnánk. Más szóval, nézzük meg kicsit a gyönyörűen felpolcolt homokvárat, méregessük, csodáljuk meg, majd überkonzervatív módon, dübörgőbakanccsal rúgjuk azt szét.
tovább
Még ma is sokan szeretik úgy beállítani az iszlámot, mint a béke vallását, amely csak elszenvedte a keresztes háborúk rettenetét; és elszenvedi ma is az imperialista hatalmak erőszakát. Furcsa módon a közelmúltban ezt az érzésvilágot éppen a Szovjetunió használta fel világhatalmi céljai számára. A szereposztás világos volt: a gyarmatosítók utódai ellen küzdő arab államok, s a másik oldalon az imperialista Nyugat és cionista zsoldosai. Így talán nem tekinthető véletlennek, hogy éppen a szovjetek egykori sztárterroristája, Carlos, a Sakál neve alatt A forradalmi iszlám címmel jelenhetett meg könyv nemrégiben. A könyv felszólítja a marxistákat és az iszlámistákat, hogy egyesítsék erőiket Amerika és általában a Nyugat ellen.
Máthé Áron írása
XVI. Benedek szentföldi látogatása nem múlhatott el botrányok nélkül. Nemcsak a muzulmánok, hanem szélsőséges zsidó szervezetek is felhívták magukra a figyelmet. A Nemzeti Egység Pártja nevű izraeli radikális jobboldali politikai erő például a pápa feltartóztatását követelte, hogy így lehessen kikényszeríteni a csaknem 2000 éve, a Titus római császár által hadizsákmányként elhurcolt műkincsek visszaadásának ígéretét. Az ötlet legalábbis képtelenségnek nevezhető - arról nem is beszélve, hogy a kegytárgyak többségének sorsa nem tisztázott, s a legfontosabb relikvia, a Menóra nincs is a Vatikánban. Az indítvány azonban egy olyan párt részéről hangzott el, amely tagja a Knesszetnek, az izraeli országgyűlésnek, s így mégsem lehet teljesen komolytalannak nevezni.
A „másik oldal", a muzulmánok, úgy tűnik szintén nem akartak lemaradni a pápalátogatás kínálta arculatépítési derbiben - nem is várattak sokáig egy teátrális jelenet megrendezésével. A Palesztin Hatóság területének egyik vezető főmuftija, Tajszír Tamimi sejk, a Notre Dame de Sion katolikus központban rendezett „vallásközi összejövetelen" önkényesen magához ragadta a szót, és - többek között - hosszasan mennydörgött Izrael ellen. Ekkor a pápa távozott a teremből. XVI. Benedeknek már ezt megelőzően is meghökkentő szavakat kellett hallania. A híradások többsége ugyan nem emelte ki, de beszédében valamivel az Izraelről szóló rész előtt a mufti Szaladin szultán emlékét magasztalta. Ennek a beszédnek az udvariatlansága vetekszik az előző ötletével. Különbség azonban, hogy ez a beszéd a muszlim hittudósok egyik hivatalos képviselőjétől hangzott el.
Az üzenet egyértelmű volt, bár a keresztény gyökereit még említeni se óhajtó Európában nem keltett igazán visszhangot.
Röviden érdemes végiggondolnunk, hogy kiről is beszélt a mufti, s mire célozhatott. Szaladin szultán (Szalah ad-Din Juszúf ibn Ajjúb) 1174-1993 között volt Egyiptom és Szíria uralkodója. Szaladint ellenfelei is nagyra becsülték, a muszlimok számára pedig egyenesen példakép egészen máig: kegyes volt, adakozó, könyörületes. De nem ezek miatt vált példaképpé elsősorban, hanem azért, mivel dzsihádot viselt a hitetlenek (azaz a keresztények) ellen, és méghozzá sikeresen. Nem véletlen, hogy az arab-muszlim történetírásban a keresztesek tönkreverőjeként tartják számon, tekintve, hogy a szentföldi keresztes államok haderejét megsemmisítette, Jeruzsálemet ismét elfoglalta, majd utána sikeresen meg is védte foglalásai nagy részét - jóllehet, az európai keresztes hadaktól taktikai vereségeket is elszenvedett. A 900 évvel ezelőtti megindított keresztes hadjáratok máig kitörölhetetlen nyomot hagytak az arab-muszlim politikai gondolkodásban és történelemszemléletben. Az arab-muszlim köztudatban a „keresztesek" ma is a Sötétség Erőivel azonosak, s Izraelt egy új keresztes államnak tekintik. A pápát lényegében a „keresztesek" vezetőjének tartják, legalábbis szellemi értelemben.
Az ügy 21. századi aktualitást mi sem jelzi jobban, mint az az eset, amikor George W. Bush 2001 szeptemberében elmondott beszédében a terror elleni háborút keresztes hadjáratnak nevezte s ezzel óriási botrányt okozott. Számosan emelték fel a hangjukat - természetesen elsősorban muszlimok és az őket „megbékíteni" kívánók is, - hogy vonja vissza, vagy módosítsa egyébként elég szerencsétlen kijelentését. A keresztes hadjáratokat a muszlimok barbár és igazságtalan katonai akcióknak tartják, amelyeket leginkább az ártatlanok lemészárlása jellemez. A civil lakosság elleni atrocitások mintaképének Jeruzsálem 1099-ben történt bevételét tartják; ezt az eseményt az európai barbarizmus kifejeződéseként értelmezik. Ekkor ugyanis a keresztes lovagok a várost közösen védő zsidó és muzulmán lakosság döntő többségét lemészároltak.
Nem véletlen tehát, hogy éppen a pápalátogatás idején hangzott el a Szaladin szultánra történő utalás. Azt azonban, hogy a mufti konkrét célja mi volt, nem lehet tudni. Általában a kereszténység kritikusai a keresztes hadjáratokat és az inkvizíciót szokták felhozni, mint az egyház történelmi bűneit. A keresztes hadjáratokról azonban le kell szögezni, hogy azok a nyugati keresztény civilizáció visszavágásának tekinthetők. Sokan nem tudják, vagy legalábbis nem gondolnak rá, de a mai Közel-Kelet eredetileg keresztény vidék volt, s ez csak az arab hódítás után, a 7. század második felétől kezdett el változni. A muzulmán hadak ezt követően Európát támadták s egészen Közép-Franciaországig jutottak; kirabolták Rómát, elfoglalták a Földközi-tenger nagy szigeteit, s ellenőrzésük alá vonták az Adriát.
Természetesen a civil lakosság lemészárlását egy mégannyira mélyen hívő keresztes lovagtól sem tarthatjuk nagyszerű tettnek, de - bármilyen cinikusan hangozzon - ezt a saját korához viszonyítva kell megítélnünk. A muzulmán gondolkodók számára lehet, hogy az a különösen felháborító a keresztes hadjáratokban, hogy iszlám országokkal történt meg ugyanaz, amit ők előtte másokkal csináltak (nem csak Európában): mészárlás, rabszíjra fűzés, szüzek meggyalázása, kirablás. Az idegenek ezúttal házhoz szállították a háborút. A keresztes háborúk kereskedelmi háborúk is voltak, az európai piacokra szánt távol-keleti luxuscikkek közvetítési jogáért is folyt a harc (jellemző módon Európa már akkortájt is nagy mennyiségben exportált fegyvert cserében). Magyarként is érintettek vagyunk a keresztes hadjáratokban. Egyrészt szembesültünk a nyugati társadalmak egyes szeleteinek valóságával (csőcselék illetve profi harcosok), másrészt elődeink részt is vettek bennük: II. András király vezetett egy meglehetősen sikertelen hadjáratot a Szentföldre.
Érdekes, de a keresztes háborúk igazán szégyenteljes pontjának egy olyan eseményt kell tekintenünk, amely nem is muzulmánok ellen irányult. Ez Konstantinápoly bevétele volt 1204-ben, egy minden szempontból katasztrofális cselekedet. Végzetes törést idézett elő a nyugati és a keleti kereszténység kapcsolatában és kiiktatta a bizánci hatalmat - az évszázad végére felbukkantak az oszmán-törökök. Ezt követően a keresztes eszme meglehetősen leértékelődött, s számos olyan keresztes hadjáratra került sor, amelyeknek semmi köze nem volt az eredeti koncepcióhoz. A „szent háború" eszméje azonban tovább élt, nem utolsósorban az iszlám hatalmak között, akik tulajdonképpen az egészet elkezdték a 7. században. A muzulmán katonák önmagukat gházi-nak, azaz a szent ügyért küzdő harcosnak tekintették, akik dzsihádot viselnek, hogy az iszlám területeit (dar al iszlám) kiterjesszék a hitetlenek földjeinek (dar al harb - kb. a háború otthona) rovására.
Ennek ellenére még ma is sokan szeretik úgy beállítani az iszlámot, mint a béke vallását, amely csak elszenvedte a keresztes háborúk rettenetét; és elszenvedi ma is az imperialista hatalmak erőszakát. Furcsa módon a közelmúltban ezt az érzésvilágot éppen a Szovjetunió használta fel világhatalmi céljai számára. A szereposztás világos volt: a gyarmatosítók utódai ellen küzdő arab államok (amelyeknek bizonyos szocialista arculatot is mutattak), s a másik oldalon az imperialista Nyugat és cionista zsoldosai. A baloldali- és az iszlám utópia közös megvalósításán a legjobban Kadhafi ezredes Líbiája dolgozott. Így talán nem tekinthető véletlennek, hogy éppen a szovjetek egykori sztárterroristája, Carlos, a Sakál neve alatt A forradalmi iszlám címmel jelenhetett meg könyv nemrégiben. A könyv felszólítja a marxistákat és az iszlámistákat, hogy egyesítsék erőiket Amerika és általában a Nyugat ellen. A nyugati hagyomány elleni kampány tehát tovább folytatódhat, ezúttal a forradalmi, radikális iszlám színeiben. Az európai történelmet kritikával szemlélő baloldali írástudók pedig már korábban kiváló lehetőséget láttak arra, hogy a keresztes hadjáratok kritikájának ürügyén általános támadást indítsanak az európai közös múlt egyik fontos fejezete ellen.
Természetesen, volt a keresztes mozgalomnak számos olyan jelensége is, amely kifejezetten visszataszító - mint például a keresztes csőcselék magyarországi dúlása vagy a Rajna-vidéki zsidóság lemészárlása. Mégis, nehéz Szaladin szultán dicséretét elfogadni egy muzulmán hittudós részéről egy úgynevezett vallásközi találkozón, ez ugyanis alig burkolt keresztény- és Nyugat-ellenes állásfoglalás, még akkor is, ha látszólag a szabad vallásgyakorlat engedélyezésére utalt a neves szultán érdemeit dicsérve. Mellékesen szólva, Szaladint könyörületessége nem akadályozta meg abban, hogy százával fejeztessen le keresztény foglyokat; nevének emlegetése a pápának címezve legalábbis nem szolgálja a kultúrák békés egymás mellett élését.
A keresztes mozgalom Európa legjobb és legrosszabb arcát mutatta meg: hősiesség, önfeláldozás, kegyesség éppúgy jellemezte, mint kegyetlenség, kapzsiság és képmutatás. A keresztes mozgalom közös múltunk része - méghozzá az egyik legjobban feltárt és dokumentált része. Sem 21. századi európaiként, sem 21. századi keresztényként nincs takargatnivalónk ezzel kapcsolatban.
Caracalla
I 2009.05.21. 17:37
Milyen következményei vannak egy gyenge kormányzónak, egy költségvetési kérdésekben eseti többséget összevadászni kényszerülő parlamentnek és a közteherviselés felrúgásának na meg az átlagosnál erősebb állami szakszervezeteknek? Hát nem kiegyensúlyozott pénzügyi helyzet, az biztos.
A magyar lakóság számára többnyire csak sorozatokból - meg esetleg a Szilícium-völgyhöz kapcsolódó szotrikból - ismert Kalifornia elég nagy bajban van - legalább is George Will szerint.
A statisztikák szerint 2006-ban a keresők felső 1%-a fizette be a jövedelmi adók 48%-át. Az üzleti költségek 20%-kal magasabbak a nemzeti átlagnál. Az egy főre jutó kormányzati kiadások az elmúlet közel hat évben - Arnold Schwarzenegger országlása alatt - 20%-kal emelkedtek (reálértéken). Az iskolákra meg lecsaptak a pedagógusszakszervezetek, ennek köszönhetően a pedagógusok átlagkeresete 25%-kal haladja meg az Egyesült Államok átlagát.
tovább
Magyar Bálint lassan olyan viszonyítási pont lesz az oktatáspolitikában, mint Zámbó Jimmy a könnyűzene terén. Ha feltűnik, mindenki tudja, hogy valami rettenetesen kínos következik.
Azt mondja Bálintunk a pálya széléről (elvégre az Oktatási Miniszter 2006 óta már Hiller István), hogy (1) meg kell tiltani a nyolcosztályos középiskolai osztályok indítását, mert (2) szaktárgyak helyett az általános „alapkészségek - írás, olvasás, számolás - erősítését kellene folytatni a felső tagozatban is a hatodik osztály végéig”. (forrás)
tovább
Gabrilo
I 2009.05.18. 17:15
Tombol, veszettül tombol a honi fasizmus. Nem ápol, de eltakar. Ha nincs az az élcsapat, amely kiáll, s a világba kiáltja: Segítség! Új barbárok közelednek!, akkor minden veszve van. Oda minden ajrópaiságunk, visszazuhanunk a setét középkorba, ill. a 30-as évek fasizmusába.
A hétvégén népfrontos demót tartottak a Szent István parkban (ó, igen, mily megható, amikor decens jómódú polgárok vezényszóra elkezdenek aggódni az Elnyomottakért és Összetörtekért) a Magyar Demokratikus Charta (copyright by Gyurcsány Ferenc, pillanatnyi pozíciója az ideológiai nehéztüzérség irányítóközpontjában találtatik) és a Roma Polgárjogi Mozgalom aktivistái. A helyszínen minden Bátor Antifasiszta jelen volt Demszky Gábortól Bauer Tamásig. Mint megtudtuk, akkor jön el a fasizmus igazán, ha a Patás visszajön.
tovább