Bár alapelvem, hogy egy komolysági szint alatt nem pazarlom az időmet hülyeségekre, de bizonyos helyzetekben muszáj vagyok kivételt tenni. Ilyen, amikor Csurka István Szűrüs Mátyással (!), volt moszkvai nagykövettel és a III. Magyar Köztársaság ideiglenes (és első) köztársasági elnökével tart lakossági fórumot. Csurka megmagyarázta többek között, hogy miért nem indul pártja - egy volt, nem kevésbé komcsi brazíliai nagykövet vezetésével - az EP-választáson, és hogy miért nem szabad a Jobbikra szavazni.
Ha azt hisszük, hogy Szűrös Mátyás (és Csurka István) politikai elképzelései az elmúlt több, mint fél évszázad során rengeteget változtak, és most mindketten eljutottak oda, hogy útjuk keresztezi egymást, alapvetően tévedünk. Noha Csurkát mindenféle szélsőjobboldalinak szokás nevezni, de mégiscsak két népi baloldali figuráról van szó, akik jól érzik magukat mindenféle poshadt kollektivista rendszerben, és hát nem véletlen, hogy 1989 előtt sem ment olyan rosszul a soruk. Ezek igazi bölények, a huszadik század derekának-második felének tipikus magyar figurái. Nyilván normális esetben elvárható volna egy volt köztársasági elnöktől (még akkor is, ha csak féig-meddig volt az), hogy ne mutatkozzon olyan alakokkal, akik a Köztársaság függetlenségét ("zsidó gyarmat") és jogállamiságát ("diktatúra") megkérdőjelezik - legalábbis ebben az esetben igencsak kérdéses, hogy mit is gondol Szűrös a saját szerepéről...
Az ilyen, egyeseknek tényleg váratlannak tűnő összeborulások csak újra és újra megerősítik azt az elgondolást, mely szerint a még máig továbbélő népi-urbánus ellentét nem a jobboldal és a baloldal konfliktusa, hanem a baloldal belügye. Ahogy szerzőnk írta a rendszerváltozásról:
"Voltaképpen a rendszerváltozás éveiben egymásnak feszülő két politikai erő is a röviden csak népinek és urbánusnak nevezett, két egymással szemben álló baloldali értelmiségi kultúrából nőtt ki."
Hogy a népiek milyen jól megértették magukat a különféle színű radikalizmusokkal és diktatorikus törekvésekkel, cseppet sem meglepő. Csurka és Szűrös randevúja ennek az egésznek csak egy kései, de annál jelentéktelenebb csúcspontja.
De nézzük, a lakossági fórumon mi is hangzott el!
Hiába szedett össze több mint húszezer ajánlócédulát, mégsem indul az európai parlamenti választásokon a Magyar Igazság és Élet Pártja, ugyanis szolidaritást vállal az Európai Parlamentben hátrányos megkülönböztetésben részesült Jean-Marie Le Pennel - jelentette be a ma esti vásárhelyi lakossági fóruma előtt tartott sajtótájékoztatón Csurka István pártelnök.
Nyilván ez a szöveg elég átlátszó, és sejthető, hogy a húszezer cetlinek a MIÉP a közelébe nem jutott. De a kiváló drámaíró nem hazudtolta meg magát: a bajtársiasság tényleg gyönyörű indok, és hogy a Trianonért 24/7 síró szubkultúra kiöregedett hőse éppen a francia elvtársakkal vállal szolidaritást, remek csavar.
Bármennyire is gusztustalan dolgokat írt le Csurka, de egy összehasonlításban, a Jobbikkal való összehasonlításban azért mégiscsak az jön ki, hogy alapvetően másról van szó. Akik Csurka fénykorában, amikor egy időben még az MDF megszerzésére is volt esélye, bakancsoztak és fasisztáztak, még távolabb álltak a valóságtól, mint a Jobbik esetében. Csurka valóban a kispolgári radikalizmust és a népiek antiszemitizmusát jelenítette meg - de ez legalább egy kulturálisan beágyazott és valamiféle műveltséggel rendelkező közeg volt, nem pedig "katonásan felnyírt hajú külvárosi tahók" gyülekezete. Csurka István Vona Gáborhoz képest egy úriember, ezt kár lenne tagadni.
Arról nem is beszélve, hogy noha már akkor is mindenki számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy az Antall-Lezsák ellentét egy újabb állomásáról, tehát egy egyszerű pártbelharcról van szó: a média mégis úgy felfújta Csurka figuráját, mintha ő önálló, autonóm cselekvője lenne a politikának. Dr. Forrai István, Antall politikai titkára mondta a Konzervatóriumon megjelent interjúban a következőket:
"A másik ügyet az 1992. augusztusi Csurka-dolgozat megjelenése és a mögötte meghúzódó MDF-en belüli erők hatalom átvételi kísérlete jelentette. Ebben Csurka István inkább előretolt bástya volt Antall József párton belüli ellenfeleinek kezében, s lényegében az volt a cél, hogy a pártot kivigyék a kormányfő mögül."
Hogy a politikai machinációk, melyeknek maga is részese volt, mennyire ártottak meg neki és mentek az agyára, nem tudni, mindenesetre a Jobbik szerepét Csurka a szokásos széljobbos összeesküvés-elmélet és a belpolitikai pártérdek-logika kombinációjával írja le:
Kijelentette: aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete. A Miép úgy látja, hogy most, de különösen a 2010-es magyarországi választásokon fog eldőlni, hogy folytatódik-e az idegen megszállás, mely nem engedi munkához, jövedelemhez jutni a magyarokat, s mely megfojtja a magyar gazdaságot és a kultúrát, vagy ismét teret nyert magának a magyarság. Az nem igaz, hogy csak a két nagy párt között lehet választani.
Nyilván savanyú a szőlő Csurkának, amiért a Jobbik szárnyal, az ő pártja pedig a padlón van, az irodalmi túlzásokra pedig amúgy is hajlamos. De azt ne felejtsük el, hogy a jobbikos fiúkat Csurka eléggé közelről ismeri: hiszen azok szinte mind a MIÉP ifjúsági tagozatában kezdték meg nem túl dicső pályafutásukat. Hogy a kopogtatócédula-bizniszben a nagy pártok rendre kisegítik az ellenfelet gyengítő kispártokat, nyílt titok, és valószínűsíthető, hogy balliberális támogatást nem csak a Jobbik kapott korábban, hanem a MIÉP is. (Ahogy a Munkáspárt és a Fidesz emlékezetes "közeledése" sem a véletlen műve.) A MIÉP azonban most útjában lehet azoknak, akik a Jobbik erősödését kívánják. Nemrég történt egy érdekes, és szinte semmi figyelmet nem kapott eset: Csurka autóját feltörték, és iratokat, valamint kopogtatócédulákat is elvittek. Hogy a politikai szélsőségek és a politikai alvilág háza táján mi is történik pontosan, csak tippelgetni lehet. Csurka mindenesetre tovább szövi a sztorit, és természetesen egyes egyedül ő és pártja a Magyarság Sorsának Letéteményese:
Csurka biztosnak tartja, hogy a Fidesz kerül kormányra jövőre a választások után, de szerinte nem mindegy, hogy az ellenzéke a Baloldali Blokkba tömörülő nemzetietlen MDF, SZDSZ és MSZP vagy a radikálisnak bemutatott Jobbik lesz-e, vagy a népi nemzeti értékekben gondolkozó erők kerülnek ellenzéki szerepbe.
A sajtótájékoztatón részt vevő, a nemzeti baloldalt képviselő Szűrös Mátyás szerint mozgalmukban és a Miépben a népi, nemzeti elkötelezettség a közös, míg a Jobbik csak a trójai faló szerepét játssza.
Nyilván Csurka sokkal többet tud a szélsőjobb ügyeiről, mint mi; én készséggel hajlandó vagyok neki elhinni, hogy a Jobbik az, aminek ő leírja. De amikor a exkomcsi Szűrös Mátyás mellett jelenti be, hogy a szintén exkomcsi Sütő Gábor vezetésével mégsem indul a MIÉP az EP-választásokon, azért még egy fél mondat nekem hiányzik: hogy ő mindezt onnan gondolja, mert vele és a MIÉP-pel is így történt korábban...
Kapcsolódó írások:
SOS Racisme, vagy amit akartok
Gyűlölethadjárat vagy valami más?
"Valódi rendszerváltás" a szélsőjobboldalon - avagy a Jobbik a politikában
