Kisebbség és többség között – A zsidó/izraeli és a magyar etnikai és kulturális tapasztalatok az elmúlt században címmel szervez nemzetközi történészkonferenciát a Balassi Intézet 2011. május 4-6. között. A rendezvény fövédnöke Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, védnöke pedig Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Köszöntő beszédet mond Aliza bin Noun asszony, Izrael magyarországi nagykövete. A konferencia szakmai koordinátora Novák Attila. A konferenciához kapcsolódik a Ritter Doron fotóművész képeiből rendezett kiállítás Óhazából az újhazába – Magyar ajkú zsidók Izraelben címmel, amely 2011. május 5-29-ig tekinthető meg a Balassi Intézet aulájában.
A konferencia programja:
tovább
Tévedés azt gondolni, hogy a gyönge értelem színe előtt a hitnek nagyobb meggyőző ereje van; épp ellenkezőleg, az a veszély fenyegeti, hogy mítosszá, illetve babonává torzul. Ugyanígy az ész, mely előtt nem áll érett hit, nem kap fölszólítást arra, hogy szemét a lét újdonságára és radikális voltára irányítsa. Éppen ezért ne tűnjék fölöslegesnek határozott és sürgető fölhívásom, hogy vissza kell állítani a hit és a filozófia szoros kapcsolatát, mely képessé teszi őket arra, hogy kölcsönösen tiszteletben tartva a másik autonómiáját, természetüknek megfelelően járják a maguk útját. A hit nyitottsága legyen összhangban az ész merészségével.
tovább
II. János Pál boldoggá avatása napra pontosan legfontosabb szociális enciklikája, a
Centesimus annus megjelenésének huszadik évfordulójára esik. Ez az egybeesés természetesen véletlen: a választást nyilvánvalóan halálának az egyházi éven belüli időpontja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja (a húsvét utáni első vasárnap) motiválta. Ettől függetlenül nem árt húsz év után újraolvasni, és átgondolni a Centesimus annus, illetve II. János Pál más műveiből kiolvasható társadalomfilozófiai, erkölcsteológiai tanítását. Állításunk egyszerű: II. János Pál társadalmi tanításának legfontosabb újdonsága a perszonalizmus és a realizmus hangsúlyozása. Jelen írásomban a keresztény perszonalizmus értelmezésével próbálkozom. (A realizmus jelentését és jelentőségét előző
cikkünk tárgyalja.)
A perszonalizmus és a – jó értelemben vett – realizmus egy viszonyul egymáshoz, mint a cél és az eszköz. A perszonalizmus az, amely azt az értékrendet mutatja, amelynek alapján a fennálló gazdasági-társadalmi viszonyokat megítélhetjük. A realizmus pedig az egyik legfontosabb hibától, a túlzott önhittségtől óv bennünket, attól, hogy azt higgyük, hogy a kormányzat segítségével megvalósíthatjuk az ezen (vagy más) álomnak megfelelő rendszert. (Ugyanakkor az, hogy a célt nem tudjuk elérni, nem jelentheti azt, hogy magát a célt is feladhatnánk. Ezt a hamis realizmus teszi. CA 25).
Szalai Ákos írása
(II. János Pál Gazdaságetikai Intézet)
tovább
Látszólag mi sem áll távolabb egymástól, mint a piaci közgazdaságtan és a katolikus egyház társadalmi tanítása. A közgazdászok mást sem tesznek, mint leleplezik a különféle magasztos eszméket, nemes célokat követő társadalmi programok visszás hatásait, árnyoldalait. Segítsünk a szegényeken segélyekkel! Nem fognak dolgozni. Vezessünk be méltányos minimálbért! A vállalkozások magasabb bér mellett kevesebb embert fognak alkalmazni. Állítsunk fel egy hivatalt a fogyasztók védelmében! Miért képviselnék a hivatalnokok a fogyasztók érdekeit? És ha meg is próbálnák, honnan tudnák, mit kellene tenniük az érdekükben? És így tovább. A kritika mögött egy többé-kevésbé következetesen alkalmazott emberkép rajzolódik ki: az alapvetően önző, morális aggályoktól nem terhelt és korlátozott tudású homo oeconomicus árnyképe. Erre hagyatkozik a közgazdaságtan akkor is, amikor pozitív programot fogalmaz meg: a társadalmat úgy kell berendezni, olyan intézményeket kell kialakítani, amelyek az önző és korlátolt embereket megfelelően ösztönzik a békés és gyümölcsöző együttélésre. Milyen messze van ez a megközelítés a keresztény tanítástól, amely egy felebaráti szereteten és igazságosságon alapuló társadalom megvalósítására hívja fel (nem csak) a híveket! Nos, nincs olyan messze.
Úgy véljük, II. János Pál társadalmi tanításának egyik legfontosabb, legfigyelemreméltóbb gondolata, hogy a keresztény társadalomszemléletnek a kőkemény realizmuson kell nyugodnia. (A másik fontos témája a perszonalizmus: a társadalom elsődleges célja helyesen a személy méltóságának védelme.) A realizmus azt jelenti, hogy a bűnbeesés után az ember gyarlóságát figyelembe véve kell felépíteni a társadalom rendjét. A jó élet feltételei csak így teremthetők meg, a személyes erények csak így bontakozhatnak ki. Ez a szemlélet járja át a pápa legjelentősebb szociális enciklikáját, a mák boldoggá avatása napján éppen húsz éves Centesimus annust.
Mike Károly és Szalai Ákos írása
(II. János Pál Gazdaságetikai Intézet)
tovább
Nem európai az új magyar alkotmány, leginkább a Szent Korona és a kereszténység megemlítése, a határon túliak védelme, a magzati élet védelme és a házasság férfi-női, heteroszexuális mivoltának deklarálása miatt –hangzanak az európai liberális kritikák, kiegészülve a alkotmánybíróság jogköreinek visszanyesését kifogásoló megjegyzésekkel. Ez alapján azonban európaiatlan kitételekkel van tele például az ír, a norvég, a dán, a portugál, a spanyol, az andorrai, az olasz, a svájci, a német, a lengyel és a görög alkotmány is.
tovább
Mi az igazság? – kérdezi Pilátus Jézustól, és kérdése akár a modern politikusok szájából is elhangozhatna. Vajon a modern politikusok el tudják-e fogadni az igazságot, mint strukturális kategóriát? Vagy úgy tekintenek rá, mint valami megfoghatatlanra, amit száműztek a szubjektivitás mezejére, és amit lecseréltek, hogy a békét és az igazságosságot bármilyen más, a hatalomnak rendelkezésre álló eszközzel próbálják meg megteremteni?
James V. Schall SJ írása
tovább
Méltatlan támadások sora éri Magyarország valószínűleg legismertebb filozófusát, Heller Ágnest. Heller soha nem rejtette véka alá Orbán Viktorral szembeni ellenérzését, ezért zúdított a kormányközeli média pergőtüzet az idős filozófusra. Sokáig nem is kellett keresgélniük az ürügyet: a Magyar Nemzet által kirobbantott úgynevezett "filozófus-ügy" egyetlen célja az volt, hogy Heller Ágnesnek és más neves tudósoknak a hírnevét lerombolni, bemocskolni igyekezzenek. A
rágalomhadjárat természetesen nem ért, érhetett célt, hiszen nem volt miért "elszámoltatni" ezeket az embereket - akik egyébként az ifjúság nevelésére, tanítására tették fel egész életüket.
Heller Ágnes "perében" az idős filozófust pofátlanul támadó, acsarkodó publicisták rendszeresen az "ítéletet" olvassák fel a "vádpontok" helyett, ahogyan az az ismert, kommunista rendszert karikírozó viccben is szerepel. A kiábrándító különbség csupán annyi, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után teszik mindezt. Úgy látszik, az aggodalmak a horthysta egyenruhába bújtatott kádárizmus újraélesztésével kapcsolatban nem voltak alaptalanok. Orbán Viktornak és az őt feltétel nélkül kiszolgáló bandának továbbra is az a célja, hogy az egész országon bosszulják meg a Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc által rájuk mért vereséget.
tovább
Az új alkotmány nem többpárti konszenzussal készül, hanem a Fidesz-KDNP egymagában készíti el, ezért az nem a nemzet, csak a Fidesz alkotmánya lesz – hangzik el nap mint nap, elsősorban az MSZP (feat. Gyurcsány Ferenc) részéről, de az LMP is kivonta magát az alkotmányázásból, a Jobbik pedig alkotmányozik ugyan, de nem fogja megszavazni a végeredményt. A konszenzusos döntéshozatal, a többpárti, minél szélesebb egyetértés egy-egy kérdésben a rendszerváltás óta igényként fogalmazódik meg a magyar politikai életben, és mivel az alkotmány egy ország talán legfontosabb jogi-politikai dokumentuma, ezért az elkészítésének konszenzusos voltára is sokkal érzékenyebb a közvélemény. A konszenzus jól hangzó jelszó, de könnyen népfrontoskodásba és vétójogba torkollik, megbénítva ezzel a kormányozhatóságot.
tovább
„Tarlós István főpolgármester szerint a névváltást a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kezdeményezte, hiszen gróf Széchenyi István több jelentős műve, az Akadémia épülete és a Lánchíd is itt található, illetve itt áll a szobra is. Rogán Antal, az V. kerület fideszes polgármestere szerint a belvárosi képviselő-testület is támogatja a névváltást. A polgármester [Rogán] szerint a szimbolikus okok mellett praktikus érvek is szólnak amellett, hogy ezt a teret nevezzék el Széchenyiről, hiszen itt nem lakik senki, így magánszemélyeknek nem kell lakcímet változtatniuk.”
Hatvanhat évvel ezelőtt, 1945. április 12-én meghalt Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke. Hat nappal ezelőtt, 2011. április 6-n Budapest főváros közgyűlése úgy döntött, hogy a Duna-parti Roosevelt teret ezután Széchényi István térnek hívják. A névváltást a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kezdeményezte, azzal indokolva a javaslatot, hogy a téren áll a legnagyobb magyar szobra, és életművének legmaradandóbb alkotásai, az Akadémia és a Lánchíd.
Huhogó János írása
tovább
„Ez a legény úgy nyomja!
Feltesszük a jutyubra!”
Él-e még a táncház? – szokta volt kérdezni állítólag Roger Scruton Budapesten jártában, és ha igenlő választ kap, megnyugszik, hogy áll még a világ. A hétvégén volt a harmincadik táncház-találkozó, és az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes is jubileumát ünnepli.
A magyar néptáncok nem éppen gender-kompatibilisek, határozottan jelenítik meg a klasszikus férfi-női szerepeket. Nem éppen úgy, hogy az asszonynak kell mindent csinálnia, hiszen ugyan számos táncban ide-oda forgatják a nőket, és a férfi csak párat lépked, máskor viszont éppen a nőknek nincs sok dolga. Viszont a férfi irányít, szó szerint körülötte zajlik az élet, például szinte maga körül forgatja a nőt, mintha egyik lába le lenne szögezve. Máskor meg teszi magát, bemutatja, mit tud, csapásol, és eközben a nőre támaszkodik. Nagyfokú egymásra figyelés szükségeltetik, hogy a két, egymást kiegészítő szerepből szép és élvezetes tánc alakuljon ki. A magyar táncokból férfiasságot és nőiességet lehet tanulni.
tovább
„Ötéves lett a Kommentár, és ezen mi vagyunk a legjobban meglepve. A nem éppen kerek évforduló alkalmából arra kértük szerzőinket, a lap barátait, hogy állítsák össze nekünk a Nagy Reakciós Könyvespolcot: együtt szedjük össze azt az ötven művet, amit mindenkinek el kell olvasnia, hogy konzervatívnak tarthassa magát. Hogy valamelyest szűkítsük a listát, 20. századi magyar művek ismertetését kértük szerzőinktől és azt, hogy indokolják meg, miért kell elolvasni éppen azt a könyvet. Manapság ugyanis oly sokan vallják konzervatívnak magukat a virtigli nemzetiszocialistától az elárvult baloldaliig, hogy úgy gondoltuk: segítünk mindenkinek. Lehetne persze mentegetni magunkat, hogy igazából ez csak vicc, és a válogatók ízlését tükrözi, szubjektív és idézőjelek között kell olvasni. Mi sem áll távolabb tőlünk. A lista halálosan komoly. Tessék olvasni!” – olvasható öt éves Kommentár folyóirat beköszöntőjében.
A KOMMENTÁR 2011/1. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE
tovább
„A káosz küszöbétől távol eső területen az egyes elemek lassan összeolvadnak, elveszítik egyedi jellegüket.”
Ian Malcolm (Jurassic Park)
Elgondolkodtató kutatást mutattak be jónevű egyetemek szakemberei az Amerikai Fizikus Társaság dallasi éves kongresszusán. A népszámlálási statisztikákon alapuló matematikai modellszámítás tanulsága, hogy a nyugati kultúrkör kilenc fontos országában hamarosan “kihalhat a vallásosság”.
Böszörményi Nagy Gergely és Megadja Gábor írása
tovább
Március 23. a lengyel-magyar barátság napja.
tovább