Nem európai az új magyar alkotmány, leginkább a Szent Korona és a kereszténység megemlítése, a határon túliak védelme, a magzati élet védelme és a házasság férfi-női, heteroszexuális mivoltának deklarálása miatt –hangzanak az európai liberális kritikák, kiegészülve a alkotmánybíróság jogköreinek visszanyesését kifogásoló megjegyzésekkel. Ez alapján azonban európaiatlan kitételekkel van tele például az ír, a norvég, a dán, a portugál, a spanyol, az andorrai, az olasz, a svájci, a német, a lengyel és a görög alkotmány is.
Hogy az új alkotmányról mit gondolunk, azt már többször megírtuk (itt, itt és itt), leszögezve, hogy szerintünk nem volt alkotmányozási kényszer, hogy elkapkodták az alkotmány előkészítését, és hogy egyenetlen a szöveg, amibe rengeteg, oda nem való, alacsonyabb szinten szabályozandó kitétel került bele. Az alkotmánybíróság jogköreinek visszanyesését is negatívumként értékeltük, számtalan más dolog mellett.
A konzervatív-balos megosztottság kedvenc témáinak újratárgyalását már unjuk egy kicsit, de ha mások mindenképp vitázni akarnak róluk, hát beszállunk – az említett vitapontok ugyanis ezeket a vitákat folytatják. Ha van valami, ami szimpatikus lehet egy konzervatívnak az új alkotmányban, akkor a Szent Korona és a kereszténység megemlítése, a határon túliak és a magzati élet védelme, továbbá a házasság férfi-női, heteroszexuális mivoltának deklarálása az. Nos, áttekintve az európai országok alkotmányait, az új magyar alkotmányra zúduló kritikák alapján elég sok „európaiatlan” ország szorult az öreg kontinensre. Az összehasonlító alkotmánytan területére tévedtünk. Nézzünk pár példát, kívülről befelé.
Az ír alkotmány preambuluma például így fogalmaz:
A Legszentebb Háromság (értsd: Szentháromság) nevében, Akitől minden hatalom származik és Akire mint legvégső célunkra, mind a ember, mind az államok valamennyi tették vonatkoztatni kell, Mi, Írország népe, Alázattal elismerve valamennyi kötelességünket Isteni Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki atyáinkat évszázados megpróbáltatásainkon át megtartotta, Hálásan emlékezve hősi és nem szűnő küzdelmükre nemzetünk jogos függetlenségének visszanyeréséért, A közjót keresve, az Okosságra, Igazságosságra és a Könyörületességre való tekintettel, hogy az egyén méltósága és szabadsága biztosítva legyen, az igaz társadalmi rendért, az ország egységéért, más nemzettekkel egyetértésben a következő alkotmányt fogadjuk el a magunk számára.
Az ír alkotmány közismerten tiltja az abortuszt, amely kitételt pár éve népszavazás erősítette meg. A szólásszabadság ugyancsak nem használható arra, hogy aláássák vele „a közrendet, az erkölcsöket és az állam tekintélyét”. Tovább az alkotmány leszögezi, hogy a család védelme „minden pozitív jog felett áll”, a család a társadalom elsődleges és alapvető egysége. Az állam védi a házasságot, mint amire a család épül. Végül az államnak olyan gazdasági körülményeket kell fenntartania, amelyekben az anyáknak nem szükséges munkát vállalniuk, hogy otthoni kötelezettségeiket teljesíteni tudják.
A sokat csodált Norvég Királyság alkotmánya, melyet utoljára 2007-ben módosítottak, miután deklarálja a vallásszabadságot, leszögezi, hogy az lutheránus vallásnak ezzel együtt az állam hivatalos vallásának kell maradnia, mi több, az ilyen vallású állampolgárok kötelesek gyermeküket is ezen vallásban felnevelni. A királynak is ezen vallást kell követnie. A király szent, nem bírálható, nem vádolható. A dán alkotmány ugyancsak leszögezi a vallásszabadság mellett, hogy a dán evangélikus egyház államegyház, amelyet támogat az állam. Az evangélikus vallás Svédországban sem régen szűnt meg államvallás lenni.
A skandinávok után nézzük a latin népeket. A portugálok sokat szórakoztak az alkotmányukkal, Salazar után egy wannabe szocialista dokumentumot fogadtak el, amiben olyan kitételek szerepeltek, hogy a cél a szocialista állam, és egyes fordulatok, például az ember ember általi kizsákmányolását tiltandó, egyenest Marx és Engels Kommunista kiáltványából kerültek be a dokumentumba. Az ideologikus nyelvezetet és a sok szocialista gazdasági kitételt aztán 1989-ben többnyire kiszórták a szövegből. A jelenlegi, 107 oldalas szöveg mindenesetre védi a „portugál nép kulturális örökségét”, a természetet, a környezetet, és még a „megfelelő város- és vidéktervezést” és Portugália egész területének „harmonikus fejlődését” is biztosítani óhajtja. Továbbá védi a portugál nyelvet, aminek még a nemzetközi terjesztéséről is gondoskodik. Azt is leszögezi, hogy a gyermekeket meg kell védeni, ha a szüleik nem teljesítik feléjük irányuló kötelezettségeiket, illetve hogy a családnak, „a társadalom alapvető egységeként”, „joga van a társadalmi és állami védelemre”. Ezt a 67. paragrafus részletezi is, többek közt kijelentve, hogy a portugál állam segíti az anyaság és apaság tudatos gyakorlását. A következő paragrafus pedig az apaságról és anyaságról szól, leszögezve, hogy „az apáknak és az anyáknak joga van a társadalmi és az állami védelemre”, a nőket pedig különleges védelem illeti a terhesség ideje alatt és a szülést követően, és mind a két szülőnek joga van egy bizonyos ideig távol maradni a munkától a gyermekek érdekében és a háztartási teendők ellátása végett. Mindent egybevetve, az alapvetően támogatandó kitételekkel együtt, a portugál alkotmány a parttalan emberijogizmus elrettentő példája.
A spanyol alkotmánynak ismeretes azon kitétele, miszerint egy vallás sem államvallás, ám a vezetőknek figyelembe kell vennie a „spanyol társadalom vallásos hitét”, és ezért együtt kell működniük „a Katolikus Egyházzal és más felekezetekkel”. A spanyol alkotmány is rendelkezik arról, hogy az állampolgároknak „joga és kötelessége” hazájuk megvédése.
Az andorrai alkotmány a vallásszabadság elismerése mellett úgyszintén deklarálja, hogy a Római Katolikus Egyház „szabadon és nyilvánosan” tevékenykedhet, valamint „megőrzi különleges kapcsolatait és együttműködését az Állammal az andorrai hagyományokkal összhangban”. Az alkotmány elismeri a Római Katolikus Egyház és szervezetei teljes jogi képességét és az egyház saját belső jogát, és külön kiemeli, hogy a házassággal kapcsolatban elismeri a kánonjog civil jogi következményeit is. Továbbá leszögezi, hogy a hatóságoknak védeniük kell a családot, mint a társadalom alapegységét.
Az olasz alkotmány hetedik paragrafusa kijelenti: „Az Állam és a Katolikus Egyház független és szuverén a maga szférájában. Viszonyukat a Lateráni Szerződés szabályozza. A következő paragrafus kinyilvánítja a vallásszabadságot, majd hozzáteszi: „a katolikuson kívüli más felekezeteknek joguk van az önszerveződésre…” Továbbá mindenkinek joga van vallása gyakorlására egyénileg és közösségben, privátim és nyilvánosan is, feltéve, ha az nem veszélyezteti a közerkölcsöt. Az olasz alkotmány védi „a Nemzet történelmi és kulturális örökségét”. A köztársaság a szöveg szerint „elismeri a családi jogait, mint természetes közösség, amely a házasságon alapul”. A gyermekek felnevelése és taníttatása a szülők joga és kötelessége. Az állam segíti a családalapítást, különös tekintettel van a nagycsaládokra, gazdasági intézkedések és támogatások által is. A köztársaság védi az anyákat és gyermekeket, valamint a fiatalokat. Egyébiránt az olasz alkotmány fejezeteinek címei: Az állampolgárok jogai és kötelességei; Etikai és szociális jogok és kötelességek; Gazdasági jogok és kötelességek; Politikai jogok és kötelességek; stb.
A svájci alkotmány preambuluma úgy kezdődik: „A Mindenható Isten Nevében, a Svájci Nép és a Kantonok, a teremtésre vonatkozó kötelességeinek tudatában…”. A svájci alkotmány rendelkezik az egyéni és kollektív felelősségről is: mindenkinek „felelősséget kell viselni magáért, és képességeinek megfelelően, segítenie kell az állam és a társadalom céljainak megvalósulását”.
A német alkotmány preambuluma ugyancsak azon kitétellel indít, hogy „Isten és az ember iránti felelősségének tudatában (…) a német nép…” Az alkotmány hatodik, házasságra, családra és gyermekekre vonatkozó paragrafusa leszögezi, hogy a házasság és a család az állam különleges védelmét élvezi. A gyermekek felnevelése a szülők természetes joga – és kötelessége. Az állam ellenőrzi, hogy ezen kötelességének a szülő eleget tesz-e. Az alkotmány rendelkezik a honvédelmi kötelezettségről is.
A magyar alkotmányozás kapcsán sokat emlegetett lengyel alaptörvény leszögezi, hogy mind az Istenben mint az igazság, igazságosság, jó és szép forrásában hívő, mind az ilyen hitben nem osztozó, az egyetemes értékeket más forrásból levezetve tisztelő polgárok az Isten előtti, illetve a lelkiismeretből fakadó felelősség tudatában fektetik le az alkotmányt. A 18. paragrafus szerint a „házasság, ami egy nő és egy férfi szövetsége, valamint a család, az anyaság és a szülői lét a Lengyel Köztársaság védelme alatt áll”. A 25. paragrafus pedig a vallásszabadság kinyilvánítása mellett leszögezi, hogy a Lengyel Köztársaság és a Római Katolikus Egyház kapcsolatait az állam és a Vatikán közti egyezmény szabályozza. A második fejezet címe: A személyek és állampolgárok szabadságai, jogai és kötelességei.
A szlovák alkotmány preambuluma hivatkozik Cirill és Metód, továbbá a Nagymorva Birodalom örökségére, később pedig leszögezi, hogy az emberi életet már a születés előtt védelem illeti meg. A román alkotmány szerint Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam.
A bolgár alkotmány, miután kinyilvánítja a vallásszabadságot, valamint az egyház és állam szétválasztását, a 13. paragrafusban leszögezi, hogy a „keleti ortodox kereszténység a Bolgár Köztársaság hagyományos vallása.” A következő pont szerint „a család, az anyaság és a gyermek a társadalom és az állam védelme alatt áll”. A második fejezet címe: Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei. Továbbá a bolgár nyelv tanulása és használata minden bolgár állampolgár joga és kötelessége. Ez arra is vonatkozik, akinek nem anyanyelve a bolgár, amellett, hogy természetesen saját anyanyelvét is szabadon használhatja.
Végül nézzük a görögöket, akik elfogadhatatlan, teljesen európaiatlan, az írekénél is súlyosabb teokratizmusról tesznek tanúságot alkotmányukban. A görög alkotmány ugyanis a „Szent, Egylényegű és Oszthatatlan Szentháromság nevében” született, első mondatának tanulsága szerint. Ezután rögtön a harmadik paragrafus leszögezi, hogy „Görögországban az uralkodó vallás Krisztus Keleti Ortodox Egyháza. A Görög Ortodox Egyház, fejének elismerve Urunkat, Jézus Krisztust, doktrinálisan egységben van Krisztus Nagy Konstantinápolyi Egyházával és Krisztusnak az ugyanazon tanításhoz tartozó minden más egyházával, amennyiben ingadozás nélkül betartják – mint ahogy ezt teszik – a szent apostoli és zsinati kánonokat és szent hagyományokat (…).” Ezután a szöveg közli, hogy a Szentírás szövege megváltoztathatatlan, és azt a görög egyház jóváhagyása nélkül nem lehet lefordítani más nyelvre. A görög alkotmány ugyancsak deklarálja, hogy „a család, amely a nemzet megőrzésének és haladásának sarkköve, a házasság, az anyaság és a gyermekkor az állam védelme alatt áll”.
Egyszóval az Istenre, vallásokra, államegyházakra, a család, a házasság védelmére és a kötelességekre vonatkozó alkotmányos kitételek nem idegenek az európai gyakorlattól. Nyilván a fent említett példák közül számos már régóta kritika tárgya az európai ballibek részéről, az új magyar alaptörvény pedig annak köszönheti a kitüntetett figyelmet, hogy most készült el. Akárhogy is ítéljük meg a kritizált részeket, nem európainak nevezni említésüket tévedés. Hacsaknem európai alatt liberálist értünk. Márpedig úgy tűnik, a kritikák megfogalmazói európai alatt egyszerűen liberálist értenek, szemükben az európai értékek egyenlőek az állítólagos liberális értékekkel. Azonban mindez csak azt bizonyítja, hogy a maguk képére szabnák Európát. Az európaiság ilyen értelmezése, azt hiszem, az európaiak súlyos megosztása és megkülönböztetése lenne. Mindezek fényében nemeurópaizni antitoleráns diszkrimináció.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
