Kétség és remény Egyiptomban: óvatosan a demokráciaexporttal

Konzervatorium I 2011.02.14. 10:05

A Nyugat ismét meg van vádolva azzal, hogy a demokrácia szükségességét hangoztatja a világban, de visszariad a valódi demokratikus folyamatok támogatásától. Az ideológiailag orientált nyugati baloldali közvélemény mellett a hívő neokonzervatívoknak is vigyázniuk kell, mert az állam szétesésének támogatása (lásd Irak példáját), valamiféle homályos demokráciaexport – ha ennek nincsenek helyi hagyományai - nem a szabadságot, hanem a még nagyobb rendetlenséget hozza el, egybetartani egy államot ugyanis szintén az erények közé tartozik.

Novák Attila írása

Ami Egyiptomban történik, arra fokozottan igaz az amúgy nem túl bonyolult episztemológiai megállapítás, hogy a látható világ működését nem ismerhetjük meg tökéletesen, megismerhetőségünk elé komoly nyelvi-kulturális akadályokat gördít az élet. Még egy szomszéd falu történéseit sem tudjuk sokszor megmagyarázni, nemhogy egy tőlünk messze lévő, másik kultúrkörbe tartozó állam (jelen esetben az arab Egyiptom) változásait. Ami átszűrődik ebből a teljesen más világból, azt már eleve prekondicionált szűrőkön keresztül kapunk meg, ráadásul a sor végén álló tudatunk maga is részese ennek az eseményértelmező folyamatnak. Ez természetesen minden történéssel így van, ugyanakkor (és ezért) nem árt tisztában lennünk azzal, hogy amit látunk, az milyen közvetítésekkel jut el a tudatunkig s gondolkodásunk milyen előfeltevéseknek hajlamos a leginkább megfelelni.

A fél nyugati nyilvánosság tele volt azokkal a hírekkel, hogy az egyiptomi tüntetők a Facebookon és a Twitteren szerveződtek, amely egyes elemzők számára egyenértékű volt azzal, mintha maga a Modernizáció gyűlt volna össze nap mint nap a Tahrir téren, tehát az ott összesereglő tömegek követelései teljesen kompatibilisek a felvilágosodott nyugati civilizációéval. Nemrégiben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség volt igazgatója, a Nobel-békedíjas Mohamed el-Baradei is ilyen nézeteket hangoztatott. Ezek a kijelentések – véleményem szerint – nem csak abból fakadnak, hogy íróik el kívánják fedni a lényeget vagy pedig – taktikai megfontolásokból – meg akarnak felelni a nyugati elvárásoknak, hanem a Nyugaton tanult és/vagy dolgozott arab értelmiségiek (bár sokszor harcolnak ellene) kisebbrendűségi érzéseik ellen küzdenek azzal, hogy kétely nélkül azonosítják a nyugati országok demokratikus elvárásait saját hazájuk demonstrációnak vagy mozgalmainak szlogenjeivel. A különféle közösségi oldalak által nyújtott technikai lehetőségeket – például a mozgósítási képességet – pedig nem szabad összekeverni azoknak a nyugati társadalmaknak a hatalommegosztásról, a vallások közéleti szerepéről, a részvételről vallott felfogásával, melyekben ezek a kezdeményezések megszülettek.

A tüntetők által hangoztatott „le a zsarnoksággal” vagy „szabadságot” jelszavai, azoknak  a nemzetközi médiában való folyamatos jelenléte amúgy óriási lelkesedéssel tölti el a világ baloldali közhelyforradalmárait, Slavoj Zizek szlovén filozófus és az egyébként a környezeténél jóval okosabb, a liberális demokráciát az iszlám pajzsaként használó „euroiszlám” Tariq Ramadan (Hassan al-Bana, az Iszlám Testvériség egyik alapítója unokája egyébként) is egyként ájult el a kairói mozgásoktól, magyar követőik is le vannak nyűgözve. A világ „haladó értelmiségei”, köz-értelmiségei (public intellectuals) teljesen elégedettek az eseményekkel, hiszen úgy tűnik, valamilyen „liberal democracy and freedom” születik a piramisok földjén, meg egyébként is jó nézni a tüntetéseket, hiszen ezek önmagukban is „szépek”.

A Nyugat ismét meg van vádolva azzal (ezt többek között Zizek szokta emlegetni), hogy a demokrácia szükségességét hangoztatja a világban, de visszariad a valódi demokratikus folyamatok támogatásától. Hipokrízis – hallatszik a nyugati kapitalista rendszerbe mélyen integrálódott antikapitalista rendszerkritikusok hangja.

Természetesen azt nem lehet tagadni, hogy a diktatúra, az elnyomás, a titkosrendőrség, a kínzások és a korrupció nem jó dolog. Az prédikáljon mellette, aki maga is szeretné, ha kezelésbe venné valamelyik félvilágbeli rendőrállam. Ugyanakkor a helyzet az, hogy regionális stabilitás nagyon fontos és az, hogy a Közel-Keleten nem tört ki az utóbbi évtizedekben háború, részben Huszni Mubarak volt elnöknek köszönhető, aki az 1981-ben meggyilkolt Anvar Szadat nyomdokain haladva feladta az Izraellel szembeni merev oppozíciót, ugyanakkor elnyomta az iszlám radikálisokat. Ezek a tényezők – legyen bárkinek is bármilyen véleménye Izraelről vagy Mubarak elnökről – e korrupt diktatúrát a világ biztonságának tartóoszlopai közé helyezték, ami akkor is fontos tény, ha tudjuk, hogy az olajozott működését biztosító évi 1,3 milliárd dollár „grant”  a helyi hadsereg (mely több mint haderő, számos gazdasági szektorban van jelen) fejlesztését szolgálta.

Az ideológiailag orientált nyugati baloldali közvélemény mellett a hívő neokonzervatívoknak is vigyázniuk kell, mert az állam szétesésének támogatása (lásd Irak példáját) valamiféle homályos demokrácia-export – ha ennek nincsenek helyi hagyományai - nem a szabadságot, hanem a még nagyobb rendetlenséget hozza el, egybetartani egy államot ugyanis – bár ez Egyiptomban etnikailag/vallásilag sokkal homogénabb mint Irakban, melynek egységét csak véres diktatúrák voltak képesek fenntartani –  szintén az erények közé tartozik. S arról nem is beszéltünk még, hogy a mai Tahrir téren megálmodott jövő Egyiptoma kiszámíthatatlan, a vonzó szlogenek azért csak szlogenek, lehet hogy Mubarak diktatúráját másmilyen önkényuralom váltja fel, de talán olyan, mellyel nem elégedetlenek sokan s melyre – az idő rövidsége miatt – még nem untak rá. A vékony szekuláris-liberális elit elvei ugyanis nem fedhetik el azt, hogy a masszívabb gazdasági-társadalmi problémák (munkanélküliség, kis mobilitás, stb.) és a társadalom egészének iszlám és törzsi tradicionalizmusa keményebb tények mint az az Egyiptomról kialakított nyugati médiavilág, melynek az egyiptomi forrongás csak egyik elemét alkotja. Ha lesz is valamiféle a nyugati berendezkedésre valamennyire is hasonlító „demokrácia” az arab világ egyik központjában, az csak akkor lehet sikeres, ha a helyi iszlám és törzsi hagyományokkal is megbékél. Ugyanakkor a nyugati világnak elsőrendűen fontos az, hogy megakadályozza az iráni fordulathoz hasonló helyzet kialakulását (az 1979-es perzsa forrongás is szimpatikus fiatalok felkelésével kezdődött) s azt, hogy a világ tizedik (s az arab világ első) legnagyobb hadserege iszlamisták kezére kerüljön. A Facebook és a Twitter mellett ugyanis az amerikai (és egyéb nyugati) fejlesztésű rakéták, harckocsik és vadászgépek sem csak liberális demokráciákat vagy „knee-jerk liberálisokat” szolgálhatnak.
 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr922659788

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Avatkozzunk be Líbiában! 2011.02.26. 20:12:40

2011 egy sorsfordító év a Közel-Kelet életében, és egy kivételes lehetőség Európa és a Nyugat számára. Az elmúlt évtizedekben a különböző diktatórikus rezsimek könnyedén kaptak bebocsátást és elfogadást a nemzetközi közösségbe két okból kifolyólag: nag...

Trackback: Kétség és remény Egyiptomban: óvatosan a demokráciaexporttal 2011.02.16. 12:12:01

Ha lesz is valamiféle „demokrácia”, csak akkor lehet sikeres, ha a helyi iszlám és törzsi hagyományokkal is megbékél.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

R.H. ny. 2011.02.14. 11:04:04

Remélem alakul valami jó kis szélsőséges kormány és lerohanják Izraelt. A pezsgő már be van hűtve az alkalomra.

egyenlítő 2011.02.14. 13:00:50

@R.H. ny.: A pezsgő mellett ott van-e az ásványvíz, a konzervek és a levegőszűrők a bunkerben, arra a kis időre, amíg eloszlik a szél által idehordott radioaktív felhő és ehető lesz újra a saláta?

egyenlítő 2011.02.14. 13:02:49

Helyes, ne erőltessük a demokráciát. Mi a javaslat? Szabad fáraóválasztás, vagy inkább olyat ültessünk a trónra, aki nekünk is tetszik?

sronti 2011.02.14. 13:35:15

"Iszlám Testvériség"
Valószínűleg itt a Muszlim Testvériségre gondolsz, már az Origóban megjelent írásodban is elrontottad, ezt mások is megteszik a magyar sajtóban, pedig egyértelműen hibás fordítás. Muszlim=az iszlám vallás gyakorlója. Kb. olyan ez, mintha a keresztény testvériséget kereszténység testvériségnek fordítaná valaki. Van egyébként Iszlám Testvériség is, de az másik szervezet. Apróságnak tűnik, de azért csökkenti a mondandó hitelességét.

SchA · http://katpol.blog.hu 2011.02.14. 14:03:42

Én megértem, hogy a politikai változások aggodalmakat keltenek egyesekben arrafele, de néhány dolgot nem árt tisztába tenni.

Szép dolog, hogy Mubarak betartotta az Izraellel kötött békemegállapodást (ami Szadat érdeme, Mubarak csak beleült a jóba, és nem volt kedve ficánkolni), de
1) Ezt az átmeneti katonai irányítás is megígérte
2) Egyiptom elnökének elsősorban Egyiptom és az egyiptomi nép felé vannak kötelezettségei, és csak másodsorban külső államok felé
3) A médiában - főleg Izraelben és az USA-ban - megy az ötletelés, hogy mi van ha az új egyiptomi kormány nem lesz olyan megértő bizonyos kérdésekben mint Mubarak, de ezt a saját súlyán kell kezelni. Ha megnyitják a Rafah-i átkelőt (per pill máris szellősebb az átjárás) az nem egyenértékű azzal, mint ha az egyiptomi páncélosok berongyoltak volna a Sínaira.

A demokrácia kérdése megint egy összetettebb dolog. Persze, hogy nem liberális demokraták tüntettek, és nem lesz máról holnapra egy kis szelet Svédország a Nílus partján.

A tüntetők legfontosabb követelései/sérelmei (azon túl, hogy Mubarak és kilkkje monnyonle) gazdasági jellegűek. Vagyis egy féldemokratikus, modernizáló rezsim egészen elképzelhető a mostani helyére, és a többség boldog is lesz tőle. A 3. világban amúgy elég kevés helyen van igazi demokrácia.

Ha viszont maradt volna Mubarak (illetve a fia), marad az NDP és az eddigi állapotok, akkor a rendszert idővel egy sokkal erőszakosabb és szélsőségesebb forradalom fogja megdönteni, ami olyan rendszert eredményez, amitől per pill sokan félnek.

A stabilitás szempontjából - jelenleg úgy tűnik - nem volt rossz a forradalom.

Link Elek 2011.02.14. 14:06:01

ha amerika nem adott volna 60milliard$ ertekben fegyvereket/kikepzest egyiptomnak, akkor sokkal kevesbe lenne kockazatos hagyni, hogy az egyiptomi emberek azt csinaljak amit akarnak.

a demokracia hangoztatasanak legjobb vicce egyebkent a Bush-Condi altal a palesztin teruleteket kikenyszeritett valasztas volt. ami az arab vilagban a legdemokratikusabbra sikeredett, tobbet kozot az ebesz is ellenorizte.
nyert a Hamas
se az usa se europa nem ismerte el a nyerest
a fatah at sem adta a hatalmat. (gazaban fegyverrel atvette a hamas)

namost akkor kell demokracia, vagy nem?

ami biztos: rabszolgasag kozeli korulmenyekben nem tarthatok emberek orokke. elobb utobb megunjak, es (rossz esetben) lemeszaroljak a "fogvatartoikat"
a demokraciaban legalabb a beleszolas latszata adott. es ez az embereket lenyugtatja a problemaikat sokkal inkabb egyeni problemanak latjak, nem pedig valami kulso kenyszernek, ami forradalom/haboru/... -val megszuntetheto

piefke 2011.02.14. 14:11:44

1.) Az iraki kormányváltás nem belső folyamatok eredménye volt, hanem az amerikai hadseregé - ez pedig nem csekély különbség. Egy belső folyamatokon alapuló hatalomváltás esetén ugyanis nagyobb az esélye annak, hogy a lakosság nem lesz eleve ellenséges az "idegen entitás" által hozott (elvileg "áldásosan demokrata") új rendszerrel.
(Megj.: Az iraki "folyamatokat" éppen az USA neokonjai által támogatott két Bush-kormánynak írhatjuk a számlájára...)

2.) Az iráni forradalom (...vagy mi?) már a kezdetektől fogva Khomeini ajatollahot tekintette valódi szellemi vezetőjének - az általad említett "szimpatikus fiatalok" zöme is az ő híveként vonult a sah ellen az utcára. Az első - még többé-kevésbé "nyugatias" miniszterelnök, Abdulhassan Banisadr is elfogadta az iszlám szellemiség vezető szerepét - noha később szembekerült azzal.

3.) Abban igaza van a posztírónak, hogy az "átlagegyiptomi" demokrácia- és szabadságképe bizony nincs "fedésben" a klasszikus euro-atlanti felfogással - és ennek biztosan lesznek politikai és társadalmi következményei is.

(...R.H.ny. kommentnek álcázott zsidózása egyébként megfér a Konzervatórium szellemiségével???)

A_Novak 2011.02.14. 14:15:39

@sronti: valóban, Muslim Brotherhood - ez elírás. Hitelességet nem csökkent, mert nem ezen múlik a hitelesség. A magyar sajtű jórésze a Wikipédiából és pár angolnyelvá honlapról tájékozódik, de mindegy.@SchA: ne lehet tudni, hogy mi lesz, a nem túl hosszú időre visszatekintő "forradalom" következményei ismeretlenek, mint ahogyan az is, hogy - ha valóban igazságos választást tartanak - lesz-e esélyes a szervező ifjaknak vagy Baradeinek bármire is - egy hagyományos világban. Ajánlom amúgy, hogy nézzen utána a tunéziai diktátor országának, a diktátor középosztályt segítő intézkedéseinek - és mégis diktatúra volt.

piefke 2011.02.14. 14:20:09

@SchA:

"...nem lesz máról holnapra egy kis szelet Svédország a Nílus partján." - Ej, pedig de jó is lenne: jönne a fellah a piramisok árnáykában és odaszólna, hogy "Få köttbullar till middag!" ("Svéd húsgolyó van ebédre!")

metropolis. 2011.02.14. 14:28:39

Valamikor a múlt század második felében sajnos Európát, egész pontosan az európai humán értelmiséget rabul ejtették olyan téves és káros mítoszok, amelyek egyenesen vezettek el a legfrissebb egyiptomi eseményekig és mindahhoz amit a Közel-Keleten látunk. Kialakult egy jellemzően városi, defetista önmarcangoló attitűd nyakon öntve egy rakat zöldkomcsi szósszal és tulajdonképpen minden a mostanihoz hasonló jelenséget csak a "jó vademberek" és gonosz és erkölcsileg romlott nyugati harcaként tud csak definiálni. Roppant sematikus és ráadásul hazug nézőpont, bár ugyanannyira kényelmes is gondolkozni nagyon nem kell és készen tálalva vannak az instant világmagyarázatok.

Ami most történt Kairóban az tette fel a koronát az egészre, nem is beszélve Washington és Obama elkeserítő teljesítményéről. Aljas mód elárulták szövetségüket, megbízhatatlannak és tanácstalannak mutatkoztak folyamatosan. A lehető legrosszabb üzenet ez a többi még meglévő térségbeli nyugati szövetséges számára. A zsidók számára meg pláne rossz, bár nagyon nagy szarban még így sincsenek, ők az egyetlen atomhatalom a térségben (plusz ugye a Sámson-terv) és a hagyományos haderejük is hatalmas, megvédeni megtudják magukat csak gondolom már kurvára unják ez az alacsony intenzitású, de folyamatos háborút a kedves szomszédaikkal.

SchA · http://katpol.blog.hu 2011.02.14. 14:54:59

@A_Novak:

A tunéziai középosztály definíciója sztem közelről sem egyértelmű, azonban Ben Ali intézkedései kevéssé nyerhették meg őket, mivel aktívan részt vettek a forradalomban.

Egészen pontosan az elnök, családja, barátai, üzletfelei és azok barátai akkora szelet hasítottak ki maguknak az ország gazdaságából, hogy megfojtották a középosztályt. Afrikai szinthez viszonyítva ugyan jól éltek, de ez az afrikai szintet minősíti és nem Tunéziát.

A_Novak 2011.02.14. 15:10:24

@SchA: a középosztály létszáma emelkedett a Ben Ali-korszakban (ha emlékeim nem csalnak, a triplájára emelkedett), az oktatás is kiterjedettebbé vált mint előtte.
Szóval az elnökre fókuszáló magyarázat önmagában nem elég az események megmagyarázásra.@piefke: senki nem állította, hogy az iraki "forradalmat" (?) belső erők mozgatták, viszont a tét ugyanúgy a regionális stabilitás mint előtte. Banisadrot Nyugaton (anno) ugyanolyan szerepben látta a Nyugat mint most el-Baradeit, holott a "szimpatikus fiatalok" diktatúraellenes felkelése csak egy újabb ditatúrának ágyazott meg.

Vidéki 2011.02.14. 15:48:05

A szerző nagyon jól látja a helyzetet.

Mubarak, ha nem is hófehér tiszta demokratikus módszerekkel, de hosszú ideig fenntartotta a rendet és a stabilitást a világnak ezen a fontos területén.

Most valamiféle káosz van kialakulóban és nem tudni, mi fog kikristályosodni belőle.

Jelentős esélye van annak, hogy az iráni fordulathoz hasonló helyzet fog kialakulni és nem demokratikus álom valósul meg, hanem iszlám fanatikusok veszélyes diktatúrája, mint az 1979-es perzsa forrongást követően Iránban.

Politikai Ateista · http://sorkoz.blog.hu 2011.02.14. 17:22:22

A szerző ezzel azt szeretné rendkívül intellektuálisan kifejezni, hogy az arab országok lakói kulturális és egyéb okokból képtelenek felfogni a társadalmi egyenlőség alapelveit?

Az arab országok autokrata rendszereinek támogatását, csak az utóbbi évtizedben próbálják igazolni a radikális iszlám terjedése elleni védekezés retorikájával. A hatalomra kerülésük, helyezésük idején az aktuális ellenségképet a szocializmus vörös réme szolgáltatta. Valami ordas eszme úgy látszik mindig akad amitől a "civilizáltaknak" meg kell védeniük a gyarmatbirodalmakból kiszakadt arab országok lakosságát, és erre a legjobb mód a szabadság, és önrendelkezési jogaik megnyirbálása, egy a nyugatnak kedves diktátor segítségével. Persze ez szigorúan csak az ő érdekükben történik, hiszen ha ezekre a primitív, a törzsi hagyományokat a génjeikben hordozó arab emberekre nem felügyelnének talán valami kárt tennének egymásban az amerikai támogatásokból vásárolt amerikai rakétáikkal.
Rendet akarsz? Egy egyiptomi ha olvasná a bejegyzésedet talán visszaküldene téged a Rákosi korszak stabilitásába. De biztosan csak azért mert a prekondicionált szűrők miatt nem értené, hogy mit is akarsz mondani.
Hidd el az emberek ott sem akarnak mást mint itt, tisztességben és méltóságban leélni az életüket.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.02.14. 17:53:05

@A_Novak: ha jól értem, a cikk summája: nem tudjuk kik csinálják, mi lesz ott, de az a demokrácia izé nem kéne oda.
A világ más részeire sem kellene?

piefke 2011.02.14. 20:57:28

"Rend", "stabilitás", "félelem a káosztól", "A változás veszélyes!", "A vadakat (szegényeket, más normák szerint élő népeket, csoportokat) tartsa távol tőlünk, civilizált, jobb emberektől a Hatalom!"- nagyjából ez és ennyi a konzervatív szemléletmód...

Elég kevés ahhoz, hogy sikeres jövőt építsünk belőle!

Fiúk, mintha nem bíznátok magatokban...

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2011.02.15. 09:29:48

a nemzetközi stabilitásra tett hivatkozások nekem annyiban bűzlenek, hogy pl. még a hetvenes, nyolcvanas években a kommunisták is az akkori világ stabilitását biztosították úgymond. a változást sokan csak felfordulásként voltak hajlandóak elképzelni (igaz, lett is mondjuk délszláv háború, de sok minden más is).

szóval diktatúrák védelmében ez önmagában nagyon kevés.

Vidéki 2011.02.15. 14:09:47

@Regno delle Due Sicilie:

A változás iránti vágy benne van az emberi természetben, amit jól kifejez egy, még a szocializmusban született pop zenei "alkotás":

"Egy pályaudvaron születtem én,

Azóta minden pályaudvar az enyém,

Ott mindig van érkezés és mindig van indulás,

Ott nem csak szólam a változás."

A való élet viszont bizonyítja, hogy nem minden változás jelent javulást.

Shakespeare drámájában III. Richard monológjának egy része így hangzik:

"Én e fuvolázó békekorban nem érzem jól magam,

S elhatároztam, hogy gazember leszek."

Az első világháborúba még virágokkal díszítve, a nagyközönség hatalmas szimpátiájától kísérve, mérhetetlen optimizmustól eltelve vonultak be a fiatal katonák.

A múlt század első harmadában a hatalmas válságtól sújtott Németországban a lakosság jelentős része kiábrándult a "Weimari köztársaságból", amelynek demokratikus működését az impotens vezetés fogalmával azonosította.

Sokan várták a változást, amely Hitler vékony választási győzelméhez vezetett és rövid idő alatt katasztrofális következményekkel járó diktatúrába torkollott.

Google 2011.02.16. 12:55:14

@tölgy:

Nem inkább azt mondja a Szerző, hogy bár kéne, de lehet, nem lesz (még)?
Változás lesz, de ha lesz is, sajátos lesz a demokráciájuk. Végülis ők kell éljenek benne, nem a kritikusok, és nem az úgymond segédkezők.
A legizgalmasabb kérdés az, lesz-e végre palesztin állam. Mert a forrongásban valahol ez itt ott van. Vagy csak én érzem úgy?

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása