Sokat írnak az SZDSZ-ről a jobbos fórumok, többet, mint az MSZP-ről. Ezekben az írásokból a felületes olvasónak az derülhet ki, hogy ellopták Magyarország kulcsát és a tolvaj az SZDSZ. Ezek a vádak azért nem relevánsak, mert bár valóban mucsázott (megengedhetetlenül) az SZDSZ egyik politikusa (TGM, nevezzük nevén) hajdanán, és voltak liberálisok (nem kevesen, amúgy), akik ok nélkül antiszemitáztak, valamint korrupt SZDSZ-es is van jópár. Ám Mucsa is van, jobboldali antiszemitizmus is van, a korrupció sem kizárólag a balliberális oldal privilégiuma, a felelősség pedig közös (az arányok mások, persze) a politikai légkör romlásáért, merthogy a magyar jobboldal is felelős azért, hogy a politikai gyűlölet légköre jelen van az országban, hogy sokan a politikai ellenfelet megsemmisítendő ellenségnek tekintik.
Ráadásul ezeknek a többévtizedes, a kilencvenes évek elejére (sőt még régebbi időkre, a népi-urbánus megosztottságra) visszamenő sérelmeknek a folyamatos ébrentartása nem csak azért nem OK, mert az „elkövetők” (ha még élnek) többsége ma már másként gondolja, mint a rendszerváltás éveiben, de azért sem, mert nem csak a jobboldalnak, de a baloldalnak és a liberálisoknak is vannak jogos, a másik politikai „térféltől” származó sérelmeik, úgyhogy ezeknek a régi és kétségkívül fájó sebeknek a folyamatos és kölcsönös felvakarása semmi más célt nem szolgál, mint a saját politikai identitás megerősítését azáltal, hogy a maga indulati-érzelmi eszközeivel folyamatosan figyelmeztet arra, hogy a másik (fél/oldal) véglegesen átkerült a morális határon. Akik ezt teszik, maguk is gátját képezik annak, hogy a közös felelősségvállalás kultúrája kialakulhasson az országban.
Az ésszerű kritika hiánya inkább arról árulkodik, hogy a kritikusok mennyire az SZDSZ-t tekintik vonatkoztatási pontnak, ugyanakkor mennyire képtelenek arra, hogy a demokratikus politikát ne bipoláris logika alapján és ne a politikán túlmenő, kvázi teológiai attribútumokkal írják le a különféle pártokat, ahol is a Gonoszt (Ballib) legyőzi a Jó (Jobboldal) birodalma.
De mi ezt ne így tegyük, könyörgöm! Van szakpolitika is, a liberálisok rossz megoldási javaslatai pedig létező s nem álproblémákra vonatkoztak. A jobboldalnak is fel kell kötnie a gatyát a fikázáson túl, s valós válaszokat kell adni ezekre a súlyos problémákra a „Nem!”-en és az „Elég!”-en kívül. Ennyi. Függönyt le.
P.S.: Mielőtt azonban arra gondol bárki is, hogy az SZDSZ apologetája lennék, mindenkit ki kell, hogy ábrándítsak: nem az vagyok. Már régen, még az 1990-es években és utána megírtam, hogy mi a baj a szabaddemokrata értelmiség fő törekvéseivel és többször is kiálltam az indokolatlan antiszemitázó és a jobboldalt teljes egészében a szélsőjobbal összemosó, a politikai bal-és liberális oldalról érkező rágalmazások ellen is (Pl. Zsákutcák, Szombat, 1996. október, Vörös Budapest – Fekete Budapest, Szombat, 2000.október, Torz optika, manipulatív következtetések, 168 Óra, 2008.október 22.).
