Caracalla
I 2009.02.25. 11:08
Valószínűleg egy rosszabb dolog van annál, ha bürokraták akarnak a valóságtól elvonatkoztatva törvényeket alkotni: az, ha a politikusok futnak neki ilyesminek.
Nem nagyon lehet mást mondani a Fidesz által elkezdett büntetőjogi szigorítási meccsre, amelyhez aztán az MSZP igazságügyi és rendészeti minisztere is csatlakozott - egyelőre közelebbről meg nem határozott elképzeléssel -, mint hogy az a cél elérésére alkalmatlan, kimondottan káros pótcselekvés. A politikusoknak persze semmi se drága, az ország meg le van szarva, ezért aztán kimondottan káros látszatcselekvésekkel igyekeznek elkerülni, hogy a problémákra valódi megoldást kelljen adniuk.
A szokásos problémákat lehet felhozni ezzel a javaslattal kapcsolatban is: a céljának elérésére képtelen, nemcsak a megoldás, de már a probléma megfogalmazása is hibás, és nem mellékesen a mostani, még többé-kevésbé logikus büntetéskiszabási rendszer szétverésével járna. Nem tagadható, hogy a korábban viszonylag komoly tanulási elvárásokkal járó jogi egyetemi követelmények fellazulása a szakma olyan szintű felhígulásával jártak, amely nyomán egyesek - láthatóan - teljes büntetőjogi féléveket aludhattak át. Arról már nem is beszélve, hogy képviselőink az átlagnál még könnyebben szerezhették meg diplomájukat - leszámítva talán az egyetlen, konzervatív-keresztény példaképnek nem nevezhető Deutsch Tamást.
Megpróbálom közérthetően összegfoglalni, hogy mi a baj ezzel a javaslattal. (Aki jogi elemzésére kiváncsi, annak a Legal Eagles blog vonatkozó bejegyzését tudom ajánlani.)
1. A problématételezés helytelen: nem az a baj, hogy a bírósági/ügyészségi engedékenység miatt hamarabb szabadulnak az elkövetők, hanem hogy sokan eleve nem is kerülnek bíróság elé. Így aztán a "repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg"-jelleggel kiosztott büntetések semmit nem fognak javítani a helyzeten. A valóban 70-90% közötti felderítési mutató segítene - ezzel szemben ma sokszor a rendőr beszél le a feljelentésről, hogy ne rontsuk a statisztikát.
2. Kétséges, hogy a büntetés mértékének emelkedése milyen hatással van a visszatartó erőre. Az elkövetők ritkán számolnak a bűnelkövetés előtt azzal, hogy akkor ez most 5 vagy 6 év szabadságvesztéssel jár - különösen az indulatból elkövetett cselekményeknél. Ezzel szemben bizonyos esetekben előfordulhat, hogy - minden mindegy alapon - egy leütéses rablás helyett inkább szíven szúrják az áldozatot, ha nincs markáns eltérés a büntetési tételek között. Azaz a különböző súlyú cselekmények összecsúsznak.
3. Nem túl ismert tény, hogy az Egyesült Államokban a büntetést alapvetően központi irányelvek alapján szabják ki (a Federal Sentencing Guidelines alapján). Itt egy jó régi vitán alapul az eltérés - a tettalapú és az elkövető-alapú büntetéskiszabási elméletek közötti vitán -, amelyet valamennyire a liszti teória zárt le, amely mindkettőnek szerepet ad a büntetéskiszabásban. A magyar büntetőjog ezt a módszert követte - eddig. Emellett azonban az Egyesült Államokban sem minden állam alkalmazza a three strikes rule-t, és véleményem szerint a bűncselekmények számának csökkenésére nagyobb hatása volt például a Giuliani által bevezetett közpolitikának.
4. A széleskörű társadalmi problémák nem kezelhetőek jól kizárólag börtönnel. Be kell látni, hogy nem egyedi esetekről van szó és nem magányos elkövetőkről. Olcsóbb és hatékonyabb, az elkövetőnek - és hozzátartozóinak - jobban fájó, kellemetlenebb megoldásokat kellene keresni. Az egész szociális rendszert át kellene hangolni - például a segélyek és más állami támogatások megvonása a bűnelkövetőktől sokkal hatásosabbnak tetszene.
5. A javaslat nem mellesleg komoly költségekkel járna: új börtönök, személyzet, a rabok benntartásának költségei stb.
Külön szép, hogy a gyakorló büntetőjogászok ellenzik a javaslatot. Persze a nem büntetőjogi területen praktizáló jogászok és nemjogászok szerint kiváló lenne - lásd az Origo cikkének kommentjeit -, de ez csak a demokrácia egy komoly fundamentális problémájára (és a populizmus veszélyére) mutat rá: a hozzáértők minden kérdésben kisebbségben lesznek egy tömegdemokráciában, és ha nincsenek a szakértők, hozzáértők, ha nincs a szakmai közvélemény hangja súlyozottan figyelembe véve, akkor rossz döntés fog születni. Márpedig a mai, tekintélyek nélküli politikai és társadalmi rendszer - sok egyéb mellett - a jó döntésekre láthatóan nem alkalmas.
(A kép a Julia Tutwiler Prisont ábrázolja - a hölgy nem biztos, hogy boldog lenne a tudattól, hogy börtönt neveztek el róla)
