Van egy alapvető probléma a személyes szabadságot növelő ötletekkel (drog, meleglagzi, satöbbi): szerintem a jelenlegi helyzetben összeségükben bizony csökkentenék azt.
Amerikában, Új-Mexikó államban legalizálták az egyneműek házasságát. Egy vallásos fotós nem akart elvállalni egy megbízást egy ilyen lagzi fényképezésére, és erre mi történt - persze, "természetesen" a bíróság jól elítélte diszkriminációért. Tessék mondani: miféle személyes szabadság az, ha az ember nem válogathatja meg a vevőit?
Preserver cikkével annyiban vitatkoznék - vagy inkább csak finomítanám és fókuszálnám - hogy egy kultúra immunrendszere elsősorban szerintem nem a törvényeiben, hanem a mindennapi élet szabályaiban keresendő: az emberek szabad döntéseiből kialakuló "társadalmi nyomás" (íratlan szabályok) az, ami kialakítja. A tranzakció megtagadásának és a saját tulajdonból (pl. diszkó) való kizárás, kirekesztés joga (right of exclusion) az, ami a társadalmi nyomást, és ezáltal valódi, organikus, életszerű, informális, íratlan szokásjogot, hagyományt létrehozza.
És ez a társadalmi nyomás pontosan az, amit a törvény diszkriminációnak nevez és tilt. (Kisebb mértékben, de ide tartozhat az ún. gyűlöletbeszéd is.)
A diszkrimináció-ellenes törvény akadályozza a társadalom immunrendszerének a működését: ha egyszer a drogfogyasztás legális, akkor onnan kezdve nem lehet azért valakit egy iskolából kirúgni, lakás bérbeadását megtagadni (eztáltal pl. egy erősen drogellenes budai közösségből kirekeszteni), parkból elzavarni, munkavállalót nem felvenni, szórakozóhelyre nem beengedni és így tovább. Pedig pontosan ebből a társadalmi nyomásból generálódna: az egészséges, informális, hagyományt, szokást létrehozó immunrendszer.
Mivel a diszkrimináció-ellenes törvény ezt akadályozza, ezért vagyunk kénytelenek törvények révén pót-immunrendszert létrehozni. Ez nem ideális, nem így kellene csinálni, ehelyett hagyni kelle a társadalom természetes immunrendszerét működni.
Hogy ezt pontosan hogyan is lehet megoldani, az egy nagyon jó kérdés - nyilván nem fog teljes vértezetben előpattani a homlokunkból a tökéletes megoldás. Teszek egy javaslatot, de ez csak egy durva vázlat, vitaindító, ami módosításra, finomításra szorul - kérem az olvasókat, hogy tegyenek különbséget aközött, hogy a cikk lényegével nem értenek-e egyet, vagy pedig csak most következő durva vázlat egyes elemeivel:
1) el kellene törölni a diszkrimináció-ellenes törvényeket és a gyűlöletbeszéd-törvényt,
2) minimalizálni a köztulajdont (magánemberek sokkal inkább hajlamosak normális irányba társadalmi nyomást kifejteni, mint a hivatalnokok, akik kevésbé motiváltak: a hivatalnok is emberből van, persze, de nincs az a szoros kötődése, mint valakinek a saját étterméhez, például),
3) a közös területek tulajdonát decentralizálni (egy tér vagy park ne az önkormányzat, hanem a közvetlen környéken lakók közös tulajdona legyen, így a környéken lakók hozhassák ott meg a szabályokat, azaz "diszkriminálhassanak"),
4) természetessé és elfogadottá tenni, hogy az iskolák, éttermek, szórakozóhelyek, munkahelyek, egyházak, klubok, lakáskiadók és a köztereket birtokló helyi közössségek (és így tovább) maguk hozzák meg a szabályaikat és nyugodtan "diszkriminálhatnak",
és, akkor, esetleg, újra lehet kezdeni a vitát. Mert akkor valóban nem korlátozná az ő szabadságuk a mi szabadságunkat.
Most, amíg ez nem így van, nagyon is korlátozná.
Kapcsolódó írásaink:
Drogellenes kulturális önvédelem
Drogkérdés - a tiltás mellett pt. 1
Drogtilalmi különvélemény: common sense másképpen
Drogtilalom vs. common sense I és II