Miközben vannak, akik szlovák bölcsességről, Fico elképesztő bukásáról írnak, az előzetes szlovák eredmények alapján két dolgot lehet csak biztosan kijelenteni. Egyrészt, a Fico által fémjelzett demagóg politizálás továbbra is nagyon sikeres maradt északon, miközben a vele szemben létrejött szövetség alapjai gyengék. Másrészt pedig tényként kell kezelni azt, hogy a 10% körüli felvidéki magyarság nehezen, vagy csak nagyon kedvező részvétel esetén képes két pártot a parlamentbe juttatni. Ficoék bukása örömteli, de ez az öröm korántsem felhőtlen.
Vincze Máté írása
Akik mennek, és akik jönnek
A jelenlegi kormánykoalíció eredménye alapján ugyan valószínűleg nem folytathatja a kormányzást, azonban ez nem egy egyértelmű bukás. Robert Fico ugyanis 2006-hoz képest, minden kedvezőtlen körülmény ellenére növelni tudta támogatottságát. A Smer az akkori 29%-ról az aktuális adatok alapján 34,8%-ra nőtt, megnyerte a választást, és Fico csupán eredeti szövetségesei gyenge szereplése miatt készülhet az ellenzéki szerepre. A Meciar-féle HZDS, a Fico-Slota-Meciar koalíció kevésbé hangos tagja búcsúzik a parlamenttől, a Slota-féle kirekesztő, nyíltan magyar- és cigánygyűlölő, antiszemita, demagóg SNS pedig éppen, hogy átcsúszott a parlamenti küszöbön 5,07%-kal.
A jövendő kormánykoalícióként emlegetett SDKÚ-SaS-KDH-Híd pártszövetség győzelme sem olyan átütő. A szövetséget ugyan jobboldaliként könyvelik el, azonban a négy párt rendkívül heterogén, és fő összetartó erejük Fico megbuktatásának szándéka volt. Utóbbi megtörtént, így nem biztos, hogy ez a jövőben is elég lesz a 8 parlamenti mandátumos előny fenntartásához. Ráadásul, a KDH elkötelezettsége megkérdőjelezhető, és 8,5% körüli eredményükkel, kvázi a mérleg nyelveként nem biztos, hogy adott esetben nem igazolnak át a Fico-Slota vonalhoz, ha egy megfelelő ajánlatot kapnak Ficótól. A Smer iránt elkötelezett köztársasági elnök ugyanis Ficót fogja felkérni kormányalakításra, aki mindent el fog követni a koalíció szétverése érdekében – ha lehetősége nyílik rá, akkor még azelőtt, hogy a négy ellenzéki párt megegyezne. Ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy vasárnap a KDH vezetősége megerősítette korábbi kiállását a négypárti koalíció mellett.
A gazdasági liberális – jobbközép - keresztény, négypárti koalíciót egyébként egyértelműen Slota bejutása gyengíti.
Merre tovább, felvidéki magyar érdekképviselet?
Az MKP kiesése a parlamentből (4,3%-kal) és a Híd-Most 8,12%-os eredménye egyértelmű jelzés, hogy a felvidéki magyar érdekképviselet alakulását igencsaak át kell gondolni.
Elsődleges tanulság az MKP-é. Az elhibázott, túlzottan a magyar politikai vetélytársra, a Hídra koncentráló kampány visszaütött. A szlovákiai magyarok az integráció, a kiegyezés hívei. A párt 2006-os eredménye (11,68%) alig gyengébb, mint a 2010-ben az MKP-ra és a Hídra leadott szavazatok összege. Ez azt is jelenti, hogy hiába hangoztatja a Híd, hogy mind a két nemzetiség, a magyar és a szlovák nép pártja is kíván lenni, elsősorban a magyarok körében eredményes ez a retorika. Az MKP, amely eredménye azért így sem elhanyagolható, jobban teszi, ha a következő négy évben szakpolitikai-érdekképviseleti jelleget hangsúlyoz retorikájában és cselekedeteiben is, a magyar pártok csatájában ugyanis egyértelműen alulmaradt. Csákyék visszavonulása után erre minden lehetőség adott, ráadásul az EPP csoport részeként, az Európai Parlamentben erre továbbra is lesz esélye.
Az is a fentiekből következik, hogy a felvidéki magyarság, főleg ilyen magas országos részvétel mellett, nem tud, vagy csak a matematikai esélyek szintjén tud két pártot a parlamentbe juttatni. Ami a romániai kétpólusú (vagy Tőkés önállóságát figyelembe véve két és fél pólusú) magyar érdekképviselet esetében működik, az Szlovákiában nem.
Szomorúságra adhat okot, hogy a szlovák parlamentben eddig tevékenykedő magyar képviselők száma kevesebb, mint a felére csökkent. 2006-ban az MKP 20 képviselője jutott mandátumhoz. A Híd jelen pillanatban 14 mandátummal számolhat, amelyeknek körülbelül a felét adják magyar származású képviselők. Ha ehhez hozzáadjuk a SaS listájáról bejutott magyar képviselőt, még akkor sem éri el a magyar nemzetiségű képviselők száma a tízet. Ugyanakkor arra a jövő adhat választ, hogy többet ér-e, és ha igen, mennyivel ér többet egy kormánypárti magyar képviselő, mint két ellenzéki.
A szlovák választás azonban a magyarországi politika számára is szolgál tanulsággal. Hibás az a magyarországi értelmezés, hogy Orbán Viktor, vagy a Fidesz felelős az MKP vereségéért. Kétségtelen azonban, hogy nem volt semmi értelme annak, hogy a magyar kormánypárt nyíltan Csákyék mellé állt.
Szlovákiában ugyanis, a jelek szerint sem az MSZP-hez köthető békülékeny, engedékeny, a másik fél irányába gesztusokat gyakorló külpolitika, sem a Fidesz-féle, a felvidéki magyarság ügyeibe direkt módon beavatkozó, a több felvidéki magyar párt között preferenciákat felállító külpolitika nem eredményes. A Fidesz-kormánynak azonban az esélyes, „jobbközép” kormánykoalíció remek apropót szolgáltat arra, hogy új alapokra helyeződjön a magyar-szlovák viszony, azonban ehhez párbeszédre és kevésbé látványos, de hatékony együttműködésre lesz szükség.
