Tételezzük fel, hogy a szlovák kormány nem egyszerűen csak alkoholisták és gyógyszerfüggők önterápiás csoportja, hanem átlagos, céltudatos, vélt, vagy valós igazáért, illetve saját népszerűségi mutatóikért mindent feláldozni képes politikusok klubja. Ebben az esetben két oka lehet annak, hogy a folyamatosan felszínen tartott magyarellenes megnyilvánulásokat mainstream, szakpolitikai döntéseket befolyásoló, irányadó politikává emelték. Az egyik, a szlovák vezetők által hangoztatott hazafias elköteleződés a szlovák államiság és nyelv védelmében. Valószínű azonban, hogy ez csak egy üres jelmondat a teljesen abszurd magyargyűlölő kirohanások, a történelemhamisító oktatási reformok, a tudatosan gerjesztett diplomáciai botrányok és a magyar kisebbség általános jogainak csorbításának fedezésére. Elképzelhető, hogy a szlovák nemzetvédő harciasság ugyanúgy (akár a válság okozta) valódi problémákról kívánja elterelni a figyelmet, mint az összes hasonló, látványos pótcselekvés a náci Németország óta.
Bárhogy is van, az egyértelmű, hogy a szlovák politikusok tudatosak. Nem véletlenül támadják a felvidéki magyar politikai pártokat, nem véletlenül másítják meg országuk történelmét, nem véletlenül akadályozzák a kisebbségi nyelvhasználatot. Bármi is legyen a motivációjuk, az eredmények tekintetében elkötelezettek.
Ezt felejtette el Bajnai Gordon csütörtökön.
A tegnapi megállapodás legtöbb passzusából csupán egyeztetések terve, jövőbeni közös tolerancia és elfogadás ígérete, nomeg mosolydiplomácia köszön vissza. A Sólyom-botrány esetében szó sincs szlovák bocsánatkérésről, csupán a további (Európában példa nélküli) hasonló esetek közös elkerüléséről.
A nyelvtörvény kapcsán kaptunk ugyan ígéretet a Vollebaek-ajánlások elfogadására, ám ez kétséges eredmény. Ne feledjük, a szlovák fél már egyszer, érdekei védelmében direkt félrefordította az ajánlást. Konkrétumok, iránymutatások pedig nincsenek a tegnap aláírt szövegben. Kétséges tehát, hogyan fog cselekedni a szlovák kormány. Ezzel szemben Magyarország elfogadta a nyelvtörvény jövőbeni módosítását, ez pedig az eddigi tapasztalatok alapján ismételten csak teret fog adni Ficoék számára a megállapodás sajátságos értelmezésére.
A megállapodás másik, rendkívül előnytelen pontja az idegengyűlölet közös elítélése. A megfogalmazás ugyanis egyértelműen azt sugallja, hogy a két ország azonos mértékben felelőse a kialakult helyzetnek. Ezzel Bajnai egyenlőségjelet tett a szlovák kormány idegengyűlölő kirohanásai és a hazai, marginális, parlamenten kívüli szélsőséges csoportok közé.
Nem véletlen, hogy Slota már a megállapodás estéjén szlovákirtással vádolta meg Magyarországot, miközben itthon a Honfoglalás óta legfeljebb Mikszáth Kálmán egy-egy ironikusabb novellája okozhatott lelki törést tót és szlovák származású honfitársainknak. Az 1849. júliusi nemzetiségi törvény pedig már 160 évvel ezelőtt garantálta számukra a nemzetiségi nyelvhasználat jogát. Éppen azt, amit Szlovákia 2009-ben elvesz a felvidéki magyaroktól.
A Magyar Gárda betiltásának említése magyar oldalon furcsa. Egyrészt maga a betiltás legalábbis kétes eredményű (hiszen a Gárda gyorsan újjáalakult), másrészt a szervezet sem súlyban, sem retorikában, sem eredményeiben, terveiben nem mérhető a szlovák kormány kisebbségellenes hozzáállásához.
Rendkívül komoly stratégiai hiba volt a magyar kormány részéről a megállapodást az 1995.-ös kétoldalú szerződésen alapulónak beállítani. Az ugyanis külön is kiemeli a kisebbségek nyelvhasználatának jogát, a nyelvi identitás megőrzését. Mivel a tegnapi paktum a magyar fél részéről indirekt módon elismeri egy jövőben módosított szlovák nyelvtörvény létjogosultságát, nyilvánvaló, hogy ellentmond a korábbi szerződésnek. A '95-ös szerződés szerint a magyar kisebbségnek, Szlovákiában joga van felsőoktatásban is (7. cikkely) és azon kívül is tanulni (6. cikkely), diszkriminációmentesen használni (14. cikkely), saját identitásukat és kultúrájukat kifejezésére, „szóban és írásban a magán- és közéletbeni”, hivatalos ügyintézés során használni anyanyelvét, a magyart (15. cikkely).
A megállapodás diplomáciai kudarcát csak tovább mélyítik az olyan jelzésértékű cselekedetek, mint Fico balassagyarmati határátlépése, amely kétségtelen utalás volt Sólyom meghiúsult utazására. Ugyanúgy, mint az a tény, hogy Slota már a megállapodás utáni órákban hazugnak nevezte, és a tőle megszokott, rendkívül provokatív, gusztustalan stílusban támadta a magyar miniszterelnököt és az országot.
A felek olyan megállapodást írtak alá, amibe mindketten belemagyarázhatják a saját sikerességüket. Apró előrelépés történt a nyelvtörvény módosításának terve kapcsán, de egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a találkozó után érvényesülnek a szlovákiai magyar kisebbség érdekei. A gyenge szerződés azonban több ponton is gumiszabályokat, többféleképpen értelmezhető irányelveket adott a szlovák fél kezébe, amelyekkel (a szokásos koreográfia szerint) a szélsőséges szlovák kormánypárt már élni is kezdett.
UPDATE: Tanulságos írás a HVG.HU-n Csáky és Duray véleményével. Ezzel (Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának az egyéb pontok közé keverésével) kapcsolatban mi is hasonlóképpen gondolkodunk.
Kép: Négymadár