Megtiltotta a plébánosoknak a kalocsa-kecskeméti érsek, Bábel Balázs, hogy liturgikus szolgálatot lássanak el a Magyarok Országos Gyűlésén – írta a Heti Válasz. Tiltakozása miatt az eredetileg Hétboldogasszony Kápolnának elnevezni tervezett építmény nevét Hétboldogasszony Hajlékra módosították. Ezotériából így is maradt bőven: a komolyan vehető megszólalók (Kondor Katalin, a Magyar Rádió korábbi elnöke, Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató vagy Róna Péter közgazdász) mellett táltosok, „nemzetlélek-gyógyítók”, összeesküvés-elméletben utazók, Pilis-értelmezők, boszniaipiramis-rajongók és esővízhasznosítók beszéltek az állandó ostorpattogásban – tette hozzá a hetilap.
Az eset csak a legújabb abban a sorban, amely arról tanúskodik, a radikális jobboldali és ősmagyar szervezetek jelentős része kissé skizofrén módon áll hozzá a kereszténységhez. Az előző, hasonló kaliberű esemény az volt, amikor Árva Vince pálos szerzetes temetése miatt zörrent össze a székesfehérvári egyházmegye, valamint a klerikus ősmagyar hívei. Az is előfordult, hogy egy Szálasit éltető szervezet Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök nevét találta felvenni. Spányi Antal püspök persze szót emelt, tiltakozott, de hát a névválasztást nem lehet korlátozni, így mondandója pusztába kiáltott szó maradt.
Az ősmagyar táltoshitűek és hasonló elveket vallók régóta hadilábon állnak a kereszténységgel. A radikális jobboldal jelentős része mindig is – mondjuk így – szívén viselte a magyar őseredet és a magyar ősvallás ügyét, ami akár tiszteletre méltó törekvés is lehetne, amennyiben a hagyományőrzés és az elfogulatlan kutatás lenne eme szívén-viselés főprofilja. Az ezen témákért rajongók körébe a fideszes keménymag egy része is beletartozik. Nem tagadván ezen ügyek fontosságát, hisz jelentős kérdésekről van szó, azt kell mondjam, fura az a buzgalom, amivel a magyarok eredetének és az ősmagyar táltos (vagy milyen) hitnek a kérdését ezen csoportok oly nagyon sietnek a napi politikai kérdések közé emelni, illetve azok megoldására felhasználni. Sajnos ismét csak akad belőlük a Fidesz-fanklub B-közepében is bőven.
Persze, kit ne érdekelne a magyarok eredete és a honfoglalók élete, vallása? Kultúrtörténeti érdekesség, amellyel nem árt tisztában lenni. Tudományos és ismeretterjesztő művek lapjaira való örökség, hagyományőrző egyletek műsoraira való különlegesség, amelyet érdemes nyilván tartani. A dolog veszélye az, hogy 1. giccsbe hajlik, és amolyan ősmagyarosch, váci utcai és tihanyi butikosok által külföldieknek kínált hamisnépi portékához válik hasonlóvá, 2. elkezdik komolyan venni, és a kürtfúvástól, a tarsolytól, a visszacsapó íjtól, valamint a sokféleképpen elképzelt ősmagyar vallás visszaállításától kezdik várni a nemzeti megváltást, paradox - azaz posztmodern – módon vegyítve mindezt a társadalmi szerződés szerintük szükséges megkötésével és balos szólamok hangoztatásával (persze ezt ők nem így fogják fel, hanem úgy, hogy politikai oldalakon felül állnak, és valamiféle, az ősmagyaroktól levezetett, és állítólag Szent István által szétzúzott demokratikus nemzeti egységet szeretnének helyreállítani, mintha ilyen valaha is létezett volna – nem létezett, ahogy nem létezett a történelem folyamán társadalmi szerződés sem, még a ködös ősközösségben sem).
Az ősmagyar táltosvallás hagyományőrzése már problémásabb – egy kultuszt ugyanis nehéz csupán hagyományőrizni, mivel egy kultusz hagyományőrzése ab ovo egyenlő a feltámasztásával, művelésével. Persze már önmagában az is nehézséget okoz, hogy feltámasszunk egy bármilyen tiszteletre méltó, ámde több száz – majd’ ezer - éve halott kultuszt. (Persze, a táltosok és az ősmagyar vallás kultusza mindig ott settenkedett a mélyben, sose veszett ki – hallhatjuk a kétséges választ a fülünkben...)
A nehezen nyomon követhető módon, osztódással szaporodó, egymásban folyton III/III-as múltú, NBH-s beépített provokátorokat fölfedező radikáljobber csoportok körében a magyarok eredetével és vallásával kapcsolatban is több – vélhetően nem végleges számú - elmélet kering. Ugyanakkor eközben többen is a történelmi keresztény felekezetek követői, azok támogatói, és programjukban szerepel azok támogatása, megerősítése. Csoportokon kívül, csoportokon belül is vita van, mert sokan azért mégiscsak érzik az ellentmondást a táltos hit és a kereszténység között. Skizofrén módon ezt gyakran a két vallás összeegyeztetésével és a kereszténység eredetéről vallott - a hivatalos kereszténység által elvetett - különös elméletekkel próbálják alátámasztani.
A táltoshit feltámasztása ugyanakkor besorolható az előző évtizedek new age-es hullámába – ugyanaz az ezoterikus katyvasz, leterítve árpádsávos zászlóval (lásd az Arvisurát). A modernkori táltosok és táltosszerűségek rontásokat vesznek le, szellemeket űznek, és egyéb ősi praktikákat alkalmaznak – folyik a hókuszpókusz, amely ellen oly sokáig küzdött a kereszténység, és az ember már-már Könyves Kálmánhoz visszanyúlva kezd el gondolkodni az inkvizíció és a boszorkányüldözések újraindításán.
A táltoshitűek kiakadnak a keresztény felekezetek ellenállásán, Koppányt és Vazult éltetik, a kereszténységet, leginkább pedig a katolikus egyházat a nemzetközi zsidó magyarpusztító összeesküvés és a Habsburgok nemzetellenes eszközének tekintik, Szent Istvánt kikiáltván minden rossz ősforrásának, a nemzetet és annak partikuláris (nem mellesleg egykori) hitét téve meg abszolút célnak. Persze, biztosan a magyar táltoshit egyetemes, mivel a magyarságnak egyértelműen világuralmi hivatása van, minden nép és minden nyelv tőle és nyelvéből származik, így hite is a világ hite kellene, hogy legyen…
Emellett keringenek elméletek arról, hogy mi vagyunk az elveszett tizenharmadik törzs, Jézus király pártus herceg volt, a pártusok meg ugye magyarok – ergo Isten is magyar, tehetnénk hozzá, mivel ő Jézus apja. (Nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul!) Szóval az igazi kereszténység a magyarok kereszténysége, akik amúgy is már Levédiában, a Kazár Birodalomban vagy akárhol máshol (tetszés szerinti származáselmélet beillesztendő) találkoztak a kereszténységgel (ebben mondjuk bőven van igazság) - hacsak nem egyenesen ők találták ki azt! Csakhogy közben a zsidók lenyúlták, és a trú kereszténységből lett a zsidók által felpuhított változat, amit háttérben valószínűleg a szabadkőművesek és az Opus Dei összeesküvése irányít.
Kérdés, ha a magyarok már korábban találkoztak a kereszténység valamely változatával, esetleg keresztények is voltak, vagy ősi hitük több pontja, leginkább az ősanyahit – miként azt László Gyula is említi több helyütt – egészen könnyen összeegyeztethető a kereszténységgel, a Szűzanya-tisztelettel, akkor miért is volt ellenük való merénylet Szent István részéről a keresztény állam megalapítása?
László Gyula egyébiránt azt is megemlíti A honfoglaló magyar nép élete című remek munkájában, hogy a tizedik századi magyarság vallásában a táltosok és javasasszonyok nem játszottak főszerepet, csupán egyéni problémák megoldására hívták őket segítségül, míg a patriarchális nagycsaládokon alapuló törzsi társadalomban a vallási főszerep a családfőknek jutott – ergo a szinteken följebb lépve a nemzetség- és törzsfőknek, valamint a fejedelemnek. Mivel pedig Árpád törzse volt a fejedelmi törzs, a magyarság mindenkori vallási feje ilyen tekintetben Árpád leszármazottja volt. Így tekintettek Gézára és Szent Istvánra is - vagyis a király miért ne változtathatná meg az általa vezetett törzsszövetség hitét? Érdekes amúgy, hogy a Vazul-fiak ugyanúgy ápolták a szent király kultuszát, mint bárki más az Árpád-házi királyok közül…
A legfurább vállalkozás azonban mégiscsak a táltos hit és a kereszténység összeegyeztetésének kísérlete. Ezzel már a new age különböző alegységei is próbálkoztak, imigyen ugyanis könnyen azt mondhatják: „Keresztény vagy? Hát, köztünk a helyed, ez nem ellentétes a kereszténységgel, mi is szeretjük Jézust, olvassuk a Bibliát…” Persze, a népi vallásosság sosem tudta egymástól elválasztani pontosan keresztény hitét és az egyház(ak) által amúgy üldözött babonákat. De hogy ez a kapcsolat intézményes formát öltsön, arra sokáig kellett várni. Ma már rendszeresen állítanak fel a Szűzanyával azonosított ősmagyar Istenanyának szentélyeket és fénypadokat, tisztelik az Magyar Szellem Szentjeit (így, nagybetűvel az összes szó, a radikáljobb kultúrkampf amúgy is szeret mindent nagybetűvel írni, aláhúzni, dőlttel szedni, kiemelni), köztük az állítólag magyarellenes, táltosirtó katolikus egyház által kanonizált Árpád-házi szenteket.
A ókorihoz hasonló, eretnek gnosztikus-szinkretista kísérlet Dobogókőn, a világ szívcsakrájánál csúcsosodik ki. Ha az ember oda kirándul, és talán nem érzi a terjedő energiát, annak jelenlétére mindenképp figyelmezteti a szentek és az ősmagyarított Szűzanya giccses festményeivel és különös szentélyeivel dúsított táltosösvény. Dobogókő nemrégen ráadásul áldozata volt a nemzetközi és a nacionalista ezotéria összecsapásának is. Az ősmagyarok szent szívcsakrájuknak a nemzetközi nagytőkének való kiárusításával vádolták meg Pilisszentkereszt önkormányzatát (Dobogókő közigazgatásilag ide tartozik), kissé túlértékelve egy rendezési tervet, aminek megvalósítására amúgy sincs fedezet. A helyiek és a kirándulók, azaz a józanabbak persze „csak” a népszerű kiránduló- és üdülőhelyet féltették. A dolog akkor lett érdekes, amikor kiderült, hogy az orvul kitervelt nemzetközi támadás vezetője, azaz a terv készítője is jelentőséget tulajdonít a szívcsakrának, és érdeklődik az ősmagyarság, valamint a táltoshit iránt, ellenben úgy gondolja, azt nem sajátíthatják ki a maguknak a magyarok, hiszen maga a dalai láma is meglátogatta a helyszínt – ha ez a világ szívcsakrája, jöjjön ide mindenki! Kissé erőltetett módon tehát az üzleti ügy vallási mázt öltött, egészen fura egyvelegét alkotva az amúgy összeegyeztethetetlen tanoknak. A terv egyébként – ha már a jezsuiták is jelen vannak Dobogókőn a Manréza lelkigyakorlatos házzal - tartalmazott egy ökumenikus kápolnát is, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az ökumené sajátosan keresztény fogalom, és kizárólag a keresztény felekezetek egységtörekvését jelenti. Azaz, az ökumenében nincs helye táltosoknak, ezoterikusoknak, szinkretistáknak, gnosztikusoknak, javasasszonyoknak és a szívcsakrából áradó térerőnek.
Mindennek már csak végleges elfajulása a (keresztény) magyar államiság jelképének, a Szent Koronának az imádása, energiaforrásként való hasznosítása. Mintha nem egy tiszteletre méltó jelkép és kegytárgy volna, hanem ezoterikus erőközpont, és egyenlő volna az országgal, amelyet jelképez. (Nem mellesleg a Szent Korona tanát alkotmánynak megtenni kívánók közül sokan megfeledkeznek arról, hogy az általuk imigyen visszaállítani akart királyság és alkotmány nem igazán kedvez a táltosoknak...)
Éntőlem táltoskodhat bárki, ellenben ne várja, hogy a keresztény felekezetek áldásukat adják erre. Valamint ne keverjék bele Jézust, a Szűzanyát, a szenteket és a Szent Koronát. Inkább ücsörögjenek a fénypadokon, és szívják be a szívcsakra energiáját. Na, indulok Dobogókőre kirándulni!
Kapcsolódó írások:
Birkózás a történelemmel. Szent István király névnapjára
Üveghegy, ökofalu, táltosok - küzdelem a szívcsakráért
New Age, vagy amit akartok
Miért képmutatás a magunk-módján-vallásosság?
