Meghal a cselszövő, dúl a rút viszály: Gyurcsánynak annyi

Hadrian VII. I 2009.03.28. 12:33

Egy langyos-kellemes tavaszi szombaton miért is menne ki az ember kirándulni a természetbe, kit érdekelnek a bagzó nyulak, amikor nincs is annál szórakoztatóbb, mint ami zárt ajtók mögött, telefüstölt, fülledt pártirodákban történik.

Minden európai értelemben vett modern baloldali cselszövők legzseniálisabbikának, Magyarország már lemondott, de még mindig nem eléggé lemondott miniszterelnökének hátában tegnap este Suchmann Tamás, ma délelőtt pedig a Magyar Szocialista Párt elnöksége forgatta meg egy kicsit a bökőt, miután Gyurcsánynak sikerült egy igen rossz komédiává alakítania utódkeresését. Pedig pár napja még úgy tűnt, minden megy a maga útján. Ahogy szerzőnk fogalmazott:

A nyilvánosságra került, finoman fogalmazva is egészen döbbenetesen infantilis szocialista kampányvideók után lehetett azért sejteni, hogy az emberanyagból, amiből ez a párt áll, tényleg bármit, akár Totó kutya elnökségi jelölését is ki lehet gyúrni, de Gyurcsány Ferenc 85%-os pártelnöki újraválasztása még így is teljesen elképzelhetetlennek tűnt. A lázongó és leharcolt, végtelenül népszerűtlen és rosszkedvű szocialista párt számára ebben a rendkívül nyomorult helyzetükben Gyurcsány minden - részben valóban saját maga által okozott - sikertelenségért úgy vállalta a felelősséget, hogy gyakorlatilag kibújt alóla, ráadásul közben saját magából még mártírt is csinált. Ilyen, már-már mágusi politikai hatalmat ritkán látni.

Hát eddig tartott a mágia, még egy hétig, de a varázspálcát nem csak hogy kicsavarták Gyurcsány kezéből, még a kezét is jól eltörték. A túltaktikázó és önhitt Gyurcsány végül, úgy tűnik, politikailag is öngyilkos helyzetbe hajszolta magát. Megbukott és közröhej tárgyává vált az Európai Unióban csináld magad!-válságtervével, utódkereséséből valóságshow-t csinált, és itt a vég. Most azok, akik egykor a kongresszusokon a arconcsókolták és a kezét szorongatták, kicsit meg is rúgdossák, megköpdösik - nem mintha nem érdemelné meg, no de hogy ez volna az európai politizálás, nem hiszem. Ez Bizánc. Úgy tűnik, azért mindent mégsem lehet megcsinálni a szocialista párttal.

Már csak a sárkány-és Medgyessyölő Kovács László hiányozna a képből, hogy esetleg még kilőjenek egy-két szocialista mamutot, de a show nélküle is hihetetlenül szórakoztató, vér, gyilok, árulás, már senkiben nem lehet bízni, legfeljebb a hűtőszekrénygyárosokban és az Amway-ügynökökben. Pár nap alatt minden felbomlott, a forintárfolyamot és a kormányt mesterségesen tartják már csak életben, és közben egy ország röhög a vezetőin.

Az oldschool, a konspirációt a moszkvai iskolában kitanuló szocik pedig osztozkodnak a koncon, az SZDSZ meg a sarokban remeg, és már csak két dolog között választhat: hűen eddigi tevékenységéhez megszavazza még akár az említett Totó kutyát is új miniszterelnöknek, hogy aztán a párt pár hónap múlva teljes közöny vagy éppen hogy öröm által kísérve elpusztuljon, vagy pedig történetének utolsó tisztességes lépéseként kinyírja magát és feloszlatja a parlamentet... Az ajtók a baloldalon bezáródtak, a modern, progresszív európai baloldalt leselejtezik, Demosszal, Progresszív Intézettel és az összes, irritáló gyurcsányistával együtt. S a sírt, hol Progresszív Platform süllyed el, kék meg zöld, nagybajszú kispártok veszik körül, majd követik a Nagy Testvért. Gráf, Szekers, Szili Katalin és Suchmann közben oldalt befigyel...

Kapcsolódó írások:

Hatalom és Mágia hősei

Az ajtók a jobboldalon nyílnak (első rész, második rész)