„Kedves Öcsém – ma elhatároztam, írok Neked, hogy végre megköszönjem mindkét leveledet, de még inkább, hogy életednek e jelentős fordulópontján, mint bátyád és mint keresztyén ember legalább néhány szóval elmondjam: én hogyan látom a konfirmáció jelentőségét…
Igen, a tudomány és az emberiség nagy gondolatai is főként a keresztyénség hatására bontakoztak ki. Mióta a világ gondolkodni képes, az emberi gondolatok és érzelmek sohasem voltak olyan teljesek és mozgósító erejűek, mint a krisztusi szeretet és a krisztusi tanítások. Ez a Te számodra egyre világosabb lesz, amint az emberiség történetét tanulmányozod. Így ma minden, amit „kultúrának” nevezünk, elsősorban a keresztyénségen nyugszik, a társadalom gondolkodási módjában és tevékenységében minden ezzel van kapcsolatban, ettől függ, olyannyira, hogy már mi magunk is alig vesszük észre…
Ahogy számomra, úgy a Te számodra is egyre világosabb lesz, hogy midőn a konfirmációval kinyilvánítottuk, hogy az egyház világméretű testvériségének tagjai akarunk lenni, jogokat nyertünk és kötelességeket vállaltunk. Neked jogod és kötelességed lesz a keresztyén kultúra, és ezzel az egész emberiség fejlődéért dolgozni. Közöttünk mindenki előbb-utóbb belátja, hogy egyéni boldogsága azon múlik , hogy ezt a hivatást erejétől telhetően betöltött-e. Fiatalon igyekeznünk kell minden szellemi erőnkkel e feladatra alkalmassá válnunk. Arra kell igyekeznünk, hogy a Mű és a világ haladásának szorgalmas munkásai legyünk. Minél hamarabb felismered, hogy lelki nyugalmad, belső békéd e hivatás betöltéséhez oldhatatlanul kapcsolódik, annál hamarabb érezheted az örömöt, hogy ezen a szép földön egy hatalmas Mű munkásaként élhetsz.
Levelem végén azt kívánom tehát Neked, hogy minél hamarabb és minél közelebb kerülj az igazi keresztyénség lényegéhez magad és szüleink örömére.
Bátyád Max”
