A vallási közösségek rangsorolása bevett európai gyakorlat

Szilvay Gergely I 2011.08.10. 07:23

Régi jó szokásához híven levelet írt az egykori demokratikus ellenzék számos tagja több EU-s fontos embernek, amelyben a magyarországi vallásszabadság „elnyomásáról” értekeznek az  új egyházügyi törvény kapcsán. Eszerint megsértették „az állam és az egyház elválasztásának demokratikus normáit” is. Az egyházak „rangsorolása” szerintük sérti a törvény előtti egyenlőség elvét, ami példátlan Európában. Csakhogy nincs igazuk: Európában számos hasonló szabályozás létezik.

 Részünkről úgy látjuk, teljesen jogos volt a kormány kritikája az eddig érvényben lévő, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvénnyel kapcsolatban, amely a rendszerváltás környékén hasznos vívmány volt (vagy annak tűnt: ha van száz embered, csinálhatsz egyházat), ám a tapasztalatok azt mutatták, hogy megérett a felülvizsgálatra. A számtalanszor, talán kicsit unalomig ismételten, de egyébként teljes joggal emlegetett bizniszegyházak és álegyházalapítók tömeges feltűnése ugyanis a vallás méltóságát sértette meg, a vallást mint olyat tette nevetségessé, járatta le. 
 
Mondjuk nekem jobban tetszett az eredeti, Szászfalvi-KDNP-s javaslat, amiben hierarchizálták a vallási közösségeket az államra vonatkozó relevanciájuk szerint, és lettek volna történelmi/bevett, szimpla meg egyesületi szinten működő vallási közösségek. Sokáig egyeztettek mindenkivel, jó időbe telt, míg kidolgozták a javaslatot, erre a Fidesz alternatív államapparátusa, az elnökség a szavazás előtt gyorsan átírta az egészet. Márpedig jogos lett volna a megkülönböztetés, gyakorlati és szimbolikus szempontból is, és valóban szerencsésebb lenne, ha a bíróság jegyezné be a vallási közösségeket, nem pedig a parlament dönthetne ezen ügyben is. 
 
Persze értem én, miért hagyta inkább a parlamentnél ezt a döntést a fideszes módosítás: így nem kell mérlegelni, hogy ki tartozik bele az egyház fogalmába, ki nem, és valóban szerencsés módon, könnyen elkerülhető, hogy például a máshol a felekezeti szürkepiac résztvevőjeként, a balladai homályban tenyésző szcientológia itthon elismert vallás legyen (ezért van szükség a titkosszolgálatok véleményére is). Azonban a kocka fordulhat: ha egyszer jön egy baloldali kabinet, simán megszavaz minden jött-mentet vallási közösségnek. Ha pedig a Hit Gyülekezete bekerült első körben a bevett felekezetek közé, akkor már illett volna az iszlám közösséget, meg esetleg a buddhistákat, tovább egy-két neoprotestáns felekezetet is bevenni (metodisták, stb). 
 
Természetesen a törvény kapcsán szó sincs a vallásszabadság megsértéséről: mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását (mondjuk, rituális emberáldozatot nem mutathat be, vagy kultikus prostitúciót sem gyakorolhat, ezt azonban had ne kelljen megindokolni), senki sem lesz akadályoztatva ebben. 
 
A vallás méltóságának védelmében azonban az államnak joga van meghatározni, milyen kritériumok alapján tart egy közösséget vallásinak (primér vallási tevékenység). Lehet, hogy nehéz jogilag meghatározni az egyház/vallási közösség fogalmát, meg a primer vallási tevékenységét, de a jogban sok ilyen határhelyzet van, amit általában sikerül valahogy megoldani. (Ráadásul ugyanilyen, valamelyest önkényes határhúzás az is, hogy az a vallási közösség, aki nem cselekszik törvénybe ütköző módon, hiszen lehet, hogy a kultikus prostitúció gyakorlója teljesen hívő ember; a politikailag korrekt törvények pedig egyre inkább rászorítják a keresztényeket, hogy bíróság elé állításukat kockáztassák hitük mellett való kiállásukkal).
 
Értem én, miért gondolják az egykori demokratikus ellenzék maradékai, hogy sérti a törvény előtti egyenlőséget a törvény (hiszen nem ismer el minden magát egyháznak tartó szervezetet egyháznak), azonban szerintem mégsem sérül a törvény előtti egyenlőség elve, hiszen meghatározott, ismert kritériumok alapján ítélik meg, kit ismer el egyházként az állam és kit nem. Az államnak pedig, ha mások hitéletét ez nem befolyásolja, igenis joga van „kivételezni” a történelmileg beágyazott, a közfeladatok ellátásához hozzájáruló vallási közösségekkel. Bár a történelmi szempont olyasmi, amit a baloldalon többnyire értetlenkedéssel szoktak fogadni. Mindenesetre: több bizalma lehet az államnak egy évszázadok óta itt működő felekezetben, mint egy frissen alapítottban. Ha valakik valóban hiszik, amit állítanak, akkor tegyenek róla tanúbizonyságot azzal, hogy nem állnak sorba rögtön az állami támogatásért, hanem bebizonyítják hitükhöz való hűségüket. Azt hiszem, a történelminek nevezett felekezetek már megtették ezt. (Emellett joggal vitatható, hogy ki miért nem került bele az első körben egyházzá nyilvánítottak közé, és a nagy világvallások hazai képviselői is legitim érvekkel reklamálnak.)
 
A levélben úgy fogalmaznak: „Mindeddig az EU egyetlen tagállama sem merészelt ilyen szemérmetlenül szembehelyezkedni a vallásszabadság, a törvény előtti egyenlőség, az egyház és az állam szétválasztása elvével, közös Európánk bevett alapjogaival.”
 
Hogy a vallási közösségek rangsorolása Európában példátlan lenne, az egyszerűen nem igaz. Államegyház van Nagy-Britanniában, Norvégiában, Görögországban, és tulajdonképp Portugáliában is, nem sokkal ezelőttig az volt Svédországban is, a spanyoloknál kiemelik a katolikus egyház szerepét az alkotmányban. Az olaszoknál a katolikus egyház helyzetét külön törvény rendezi. A belgák, osztrákok, olaszok, németek és az osztrákok pedig több kategóriába sorolják az egyházakat. A több kategóriába sorolás többnyire a honosságot, a létszámot, a történelmi hagyományokat és a hitelveket veszi figyelembe. Az ír alkotmány keresztény fogalmakat nevez meg, konkrétan egy Szentháromsághoz írt verssel kezdődik, és a bolgár is leszögezi, hogy az ország hagyományos vallása a keleti ortodoxia (bővebben: Európa tele van nem európai alkotmánnyal). Kukorelli István Alkotmányjoga szerint sem ütközik a vallásszabadság joga azzal, ha az állam egyes vallási közösségeket bizonyos szempontok, például közfeladat-ellátás alapján máshogy kezel. (Nem mellesleg a pápa is megjegyezte egyszer, hogy a vallásszabadság szempontjából nem probléma, ha valahol a hagyományok alapján államvallás van, ha a többi felekezetet nem akadályozzák vallása gyakorlásában, utalván erre az európai protestáns és az ázsiai államegyházakra.)
 
A törvény nem tagadja meg nyíltan a vallási és politikai intézmények szétválasztását sem, sőt burkoltan sem tesz ilyet. Az együttműködés nem az állam és egyház szétválasztásának romba döntése, ám üdvös gyakorlat. 
 
„A nyilvántartásból kizárt egyházak közül többen vezető szerepet visznek a hajléktalanok, idősek, szegények szociális gondozásában; romákat, elítélteket, gyermekeket és fiatalokat támogatnak, több tízezer rászoruló embert segítenek. Támogatásuk megszüntetése szociális katasztrófához vezet.”
 
A szociális szerepvállalás természetesen támogatandó és jó dolog: azon egyházak ilyen tevékenységét, amelyek egyházi státusból való kikerülése szociális intézményeik fennmaradását veszélyeztetik, valahogy támogatni kell. De erre nem csak a vallási közösségként való elismerés nyújt lehetőséget. Éppen ez az egyik lényeg, hogy öregotthonok, árvaházak ne tüntethessék fel magukat egyházként. Nem azért, hogy kevesebb pénzt kapjanak, hanem hogy ne ezért kapjanak támogatást. Ezt máshogy kell megoldani. 
 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr13137514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DAT ASS 2011.08.10. 11:00:15

basszus, miről szól a post? már két órája olvasom de nem értek semmit.

Asidotus 2011.08.10. 13:27:00

Azért nagy szerencséjük a Konzervatórium-os srácoknak, hogy nem én vagyok Magyarország királya.
Akkor egyházi oktatás itt nem lenne, állami támogatás, 1 % nem lenne.
Minden papot, templomot tartson el az, aki akarja.

Magánvéleményem, hogy a keresztény vallások tanításai téveszmékre épülnek, egyszerűen nem igazak. Innentől kezdve miről beszélünk?

Pityipű (törölt) 2011.08.10. 14:41:24

@dobray: Ha kétezer éves, az már csak jó lehet? Az iszlám se sokkal fiatalabb. A pogány népek vallásai meg tízszer olyan idősek voltak, mégis lecserélték.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.08.10. 16:39:41

Inkább az a baj ezzel, hogy rossz végén fogja meg a dolgot. Megmondja, hogy ki tekintheti magát egyháznak, ahelyett, hogy megszüntetné a motivációt az egyházalapításra.

Ha nem kapnának adókedvezményt, már pedig mi a francért kapnak, akkor nem lenne semmi jelentősége annak, hogy ki nevezi magát egyháznak. Meg kellene szüntetni ezt, mint gazdaságjogi kategóriát.

@Pityipű:
Bizony. A hinduk cirka 3000 évesek, tehát 50%-kal jobb vallás :)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.08.10. 19:54:40

@dobray:

Én a Deus caritas est enciklikából azt olvastam ki, hogy ez az egyházi törvény (így, ebben a formájában) nagyon necces.

magyarido.blog.hu/2011/07/16/a_fidesz_kormany_adaleka_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_hez_a_kotcsei_dilemma_a_kepmutatas_tobzod

ü
bbjnick

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.08.10. 21:48:00

@bbjnick:
1, enciklikák nem írnak elő törvényeket a világi államoknak,
2, noch dazu, Ovi refi,
3, ha maga pápista, akkor pedig ne olvasson ki semmit az enciklikából, kérdezze meg papját az értelme felől :)

VI. Béla 2011.08.11. 14:09:46

@Nűnű:

Tényleg nem beszélünk semmiről, mert ez a magánvéleményed.

VI. Béla 2011.08.11. 14:57:20

@tölgy:

"3, ha maga pápista, akkor pedig ne olvasson ki semmit az enciklikából, kérdezze meg papját az értelme felől :) "

höhö, és milyen igaza van!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.08.11. 20:38:50

@tölgy:

"enciklikák nem írnak elő törvényeket a világi államoknak," --- írja.

Ezt nem is állította senki.

De ezt igen:

„(...)

(...) A társadalom és az állam igazságos rendje a politika központi feladata. Az olyan állam, melyet nem az igazságosság határoz meg, csak egy nagy rablóbanda lenne, miként egyszer Ágoston mondta: »Ha tehát kiiktatják az igazságosságot, mi egyebek az országok, mint nagy rablóbandák?« [De civitate Dei IV, 4: CCL 47:102.] A kereszténység lényegéhez tartozik a különbségtétel a császár és az Isten dolgai között (vö. Mt 22,21), azaz a különbségtétel az állam és az Egyház között, vagy amint a II. Vatikáni Zsinat mondja: a világi terület autonómiája. [Vö. Gaudium et spes 36.] Az állam nem írhatja elő a vallást, hanem a különböző vallások követői számára biztosítania kell a vallás szabadságát és békéjét; az Egyház mint a keresztény hit szociális kifejeződése, a maga részéről független, és a hitből éli a maga közösségi formáját, melyet az államnak tiszteletben kell tartania. E két szféra különböző, de kapcsolatban vannak egymással.

Minden politikának célja, ezért belső mértéke is az igazságosság. A politika több, mint a közrend létrehozásának technikája: eredete és célja éppen az igazságosság, és az etikai természetű. Ezért az állam gyakorlatilag és elkerülhetetlenül mindig ezen kérdés előtt áll: hogyan kell itt és most megvalósítani az igazságosságot? Ám ez a kérdés föltételez egy másik, alapvetőbb kérdést: mi az igazságosság? Ez a gyakorlati ész kérdése; de hogy az ész helyesen tudjon működni, mindig újra meg kell tisztítani, mert az érdek és a hatalom – melyek megvakítják az észt – eluralkodása miatti etikai vakság végleg soha ki nem zárható veszedelem.

Ezen a ponton érintkezik a politika és a hit. A hitnek megvan a maga lényege, tudniillik hogy találkozás az élő Istennel – olyan találkozás, mely az ész sajátos területét messze meghaladó új horizontot nyit számunkra. Ugyanakkor az ész számára tisztító erő is. Isten távlatából szabadítja meg vakságától, és segíti, hogy egyre inkább önmaga legyen. Lehetővé teszi az ész számára, hogy jobban működjön és sajátos tárgyait jobban lássa. S éppen itt kell becsatlakoznia a katolikus szociális tanításnak: nem akar az Egyház számára hatalmat szerezni az állam fölött; a hithez tartozó belátásokat és magatartásmódokat sem akarja azokra rákényszeríteni, akik nem osztoznak ebben a hitben. Egyszerűen hozzá akar járulni az ész tisztulásához, és segíteni akar abban, hogy itt és most fölismerhesse, mi a helyes, s azt végre is tudja hajtani.

Az Egyház szociális tanítása az ésszel és a természetjoggal érvel, azaz olyan dolgokkal, melyek minden emberhez lényege szerint hozzátartoznak. Az Egyház tudja, hogy nem feladata ezt a tanítást politikailag megvalósítani: szolgálni és segíteni akarja a lelkiismeret formálását a politikában, hogy növekedjék az igazságosság igazi követelményei iránti világos látás; e követelményeknek megfelelően cselekedjenek, főként akkor, ha széles körben elterjedt érdekek állnak az igazságossággal szemben. Ez azonban a következőt jelenti: egy igazságos társadalmi és állami rend fölépítése, mely által mindenki megkapja azt, ami őt megilleti, olyan alapvető feladat, melyet minden nemzedéknek újra vállalnia kell. Ez politikai feladat, ezért nem lehet közvetlenül az Egyház feladata. Ugyanakkor azonban emberi feladat, ezért az Egyháznak kötelessége az értelem megtisztítása és az etikai képzés által a maga módján hozzájárulni ahhoz, hogy az igazságosság követelményei egyértelműen és politikailag megvalósíthatók legyenek.

(...)”

(www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/encyclicals/documents/hf_ben-xvi_enc_20051225_deus-caritas-est_hu.html)

"noch dazu, Ovi refi," --- írja.

"Na és?!" --- hogy egy klasszikus idézzek:-)

"ha maga pápista, akkor pedig ne olvasson ki semmit az enciklikából, kérdezze meg papját az értelme felől :)" --- írja.

Az én plébániámon olyan pap (is) szolgál (hárman is szoktak), aki prédikációban hirdette meg a szabadkőműves Kossuth valamennyi szobrának eltávolítását, az ő véleményét megkérdezése nélkül is sejtem:-)

ü
bbjnick

VI. Béla 2011.08.12. 10:59:10

@bbjnick:

Én is hallottam már Kossuthot nemzetvesztőként aposztrofálni prédikációban :-)

komment1 2011.08.13. 12:15:37

Szerintem is egyértelmű előrelépés a bizniszegyházak egyházi státuszának és ezzel járó kedvezményeknek megszüntetése - ilyen szabályozás, mint amilyen a magyar volt a száz fővel, sehol Európában nincs. Ezt a szabályozást muszáj volt rendezni, gyakorlatilag eurokonformmá tenni.

Azonban a gáz a törvénnyel az, amire a poszt is finoman utal: egész konkrétan bizonyos protestáns gyülekezetek ügye, metodisták, pünkösdisták, stb. Sőt még konkrétabban a metodistáké elsősorban. Elég erős a gyanú, hogy Iványi politikai szerepvállalása, elköteleződése miatt vonták meg tőlük az egyházi státuszt, noha számos nagyon fontos és jó intézményt tartanak fent, pl. szociális intézményeket és a Wesleyt. Ezek most tönkremennek vagy ki tudja ki kezébe kerülnek. Ezt a magam részéről tökéletesen elfogadhatatlannak tartom. Ilyet nem lehet tenni egy vallási közösséggel. Nem is csoda, hogy éppen Amerikából tiltakoztak főleg, ahol nagy múltú az egyház. Éppen itt üt vissza rögtön, amire a poszt is rámutat, hogy teljesen politikai döntés, hogy ki bevett felekezet és ki nem, politikai alapon a parlament dönt és nem a bíróság.

Az egyik fentebbi kommentre válaszolva megjegyzem, hogy tökéletes félreértése a katolikus teológiának és az egyház működésének, ha valaki azt feltételezi, hogy az a hívő, aki nem pap, nem értelmezhetne egy enciklikát, meg hogy a papja értelmezéséhez kellene igazodnia. Mind a papnak, mind más hívőknek a zsinati döntéseket, enciklikákat stb. kell szem előtt tartania, és ezen belül bárki értelmezheti ezeket a megnyilatkozásokat. Olyan felekezetekben számít sokkal nagyobb tekintélynek az egyes egyházi vezető, ahol sokkal kevésbé egyértelmű az egyházi megnyilatkozás.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2011.08.13. 21:20:37

@bbjnick:
1, ha a papja ezt mondta, akkor a fenti ügyben is nyugodtan hallgasson rá. Hallgasson rám.

2, "Na und?" - a dolgok jelen állása szerint, sajnálatos módon a pápa fennhatósága nem terjed ki a protestánsokra. Én sem szeretem, de ez van.

3, "Ez azonban a következőt jelenti: egy igazságos társadalmi és állami rend fölépítése, mely által __mindenki megkapja azt, ami őt megilleti,__ olyan alapvető feladat, melyet minden nemzedéknek újra vállalnia kell. Ez politikai feladat, ezért nem lehet közvetlenül az Egyház feladata. Ugyanakkor azonban emberi feladat, ezért az Egyháznak kötelessége az értelem megtisztítása és az etikai képzés által a maga módján hozzájárulni ahhoz, hogy az igazságosság követelményei egyértelműen és politikailag megvalósíthatók legyenek."
- nem az Egyház _közvetlen_ feladata a politikai igazságosság megteremtése. A tanítása az.
- az igazságosság platónyi értelmébe belefér, hogy valaki a szeme alá kap kettőt - "mert az jár neki."
- (Az hivatalos magyar fordítás miért nem az Ágoston-fordításra hivatkozik?)

komment1 2011.08.14. 16:32:19

@tölgy:

Hát ez a komment nem kimondottan érthető. Mondjuk a fenti sem volt az.

Na mindegy.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása