Érdekes kérdés merült fel bennem pár hete. Az aktualitás azóta ugyan napról-napra változott, de tegnapra véglegessé ért. Megosztom tehát. A felmérések szerint a liberális-urbánus, a szocialistáktól diszkrét öklendezésbe kezdő, de a Fideszre is viszolygással tekintő szavazók 10-15% körül vannak. Az LMP és az MDF célcsoportja. Most tekintsünk el attól, hogy a két párt programja és világképe között mekkora függőhidat kell magukban kifeszítenie ezeknek a szavazópolgároknak az átjárhatóság érdekében. Ahol a Jobbik az egyik leginkább baloldali párt (ezt a szavazói nagyságrendekkel pontosabban érzik a kifinomult értelmiségi elitnél), ott ez elhanyagolható apróság. Legfeljebb a közhelyt igazolja vissza, hogy az átlag, de még a politikai műveltségben átlag feletti polgár sem világnézet, mint inkább zsigeri érzések, arcok és a "kitől félek legkevésbé" alapján dönt.
A, természetesen leegyszerűsített, törökgábori () dilemma ez alapján tehát a következő. Mivel a kopogtatócédula hajrában mindkét kispárt országos listát tudott állítani, ez a 10-15% szavazó réteg nagyrészt kettejük között oszlik meg. A hangsúly itt a "nagyrészt"-en van, a potenciális bázis egy része biztonsági okokból valószínűleg marad az MSZP-nél, egy kisebb részük talán bevállalja a Fideszt, egy részük kapálni fog a telken, az urbánusabbak cserepet gyomlálnak, vagy az SZDSZ-t siratják, fanyalognak a Ráday utcában.
Vakmerően pontos becsléssel marad tehát úgy 7-11%-os szavazóbázisa a két pártnak, ami kettejüknek együtt inkább kevés, mint elegendő a parlamentbe jutáshoz. Ha csak az LMP-nek, vagy csak az MDF-nek sikerült volna, jó esély kínálkozik az egyedül maradónak a fenti szavazóbázis elnyerésére. Így viszont reálissá vált, hogy hasonló szavazatarány, vagy erős megosztottság mellett végül egyik sem jut be a parlamentbe.
A polmatematikai találós kérdés: ki nyerne ezen a legtöbbet, és ki veszítené (a két kiesőn kívül persze) a legnagyobbat?