Jómagam ugyan nem tartozom azok közé, akik hasra esnek a mindenféle web 2.0-ás fejleményektől, vagy akik karriert és egzisztenciát építenek jól hangzó buzzword-ökre. De hogy mondjuk a blogoknak köszönhetően mennyire más lett minden, azon néha valóban el tudok csodálkozni. Ez történt velem most is. Nem egy paradigmaváltó, webakárhánypontnullás médiatörténeti forradalom, de mégis nagyon izgalmas: a meggyilkolt Balla Irma fia, Schönstein Sándor, akit a rendőrség még mindig gyanúsít - noha időközben valaki más már beismerő vallomást tett, majd a vallomást visszavonta - egy saját blogot indított a blog.hu-n, a ballairma.blog.hu-t:
Balla Irma fia vagyok. Köszönöm a segítséget, amit eddig a családomtól, barátnőmtől, barátaimtól kaptam, és köszönöm azok együttérzését is, akik nem ismernek. Gondoltam összegyűjtök ide pár linket, hogy akit érdekel az ügy könnyen megtalálja. Esetleg hozzáírom a véleményem is. És nyugodtan írja ide más is amit gondol.
Sándor blogja egyenes folytatása barátai és barátnője kezdeményezésének, akik, míg Sándor előztesben volt, "Sanya ártatlanságának védelmében" címmel 2008. áprilistól októberig tettek fel saját írásokat, illetve másoltak be különböző helyeken megjelent cikkeket blogukba, a ssandor.blog.hu-ra:
Ez a blog abból a célból jött létre, hogy elmondhassuk, a barátunk, akit április közepén előzetes letartóztatásba helyeztek ártatlan. Bizonyítékok nélkül, nyomásgyakorlás céljából tartják bezárva, és a sajtóban csak a rendőrség megalapozatlan álláspontja kap teret. Olvasd el, hogy lásd: veled is megtörténhet!
Nagyon furcsa érzés olvasgatni mindkét blogot. A híradók, televíziós műsorok, bulvár- és napilapok, illetve internetes portálok szerkesztői és újságírói által tálalt és torzított szenzációhajhász, nem ritkán gusztustalanul manipulát sztorik helyett a történet szereplői saját maguk szólalnak meg. Ezt nyilván nem véletlenül tették/teszik, és nyilván nem véletlenül írták azt sem, hogy "a sajtó érdeklődését elhárítjuk"...
Nem is a blogposztok tartalma, hanem az a tény igazán fontos, hogy a bejegyzéseket és a kommenteket az áldozat és a gyanúsított hozzátartozói és barátai, illetve maga a gyanúsított, Schönstein Sándor írja. Persze ez nem azt jelenti, hogy maguk a posztok érdektelenek volnának, sőt: Sándor barátnőjének bejegyzése különösen megkapó, ahogy az is, amikor Balla Irma fia röviden kommentálja a róla szóló cikkeket, például, hogy "némelyik cikk kicsit csöpögősebb lett. Ez természetesen nem nekem köszönhető." Utóbbi két mondat egyébként számomra az egész kafkai helyzet hihetetlen abszurditását, sőt végtelenül groteszk voltát mutatja. (Gondoljunk csak bele!)
*
Valószínűleg a mindenféle médiaguruknak ebből az egészből csak az lesz az érdekes, hogy "a hagyományos médiába hírként, azaz tárgyként bekerülő szereplő az online web 2.0-ás média segítségéve megfordítja a viszonyokat, és a hagyományos média válik az ő kritikájának tárgyává", meg hasonló blablák. Nem, nem ez az érdekes. És nem is pusztán az, hogy egy hosszú ideje húzódó, szinte mindenki által ismert, a médiában rendszeresen szereplő ügy hihetetlen közelségbe kerülhet bárkihez: mert e-mailen, kommenten keresztül akár kapcsolatba is tudunk lépni a szereplőkkel. Maga az interakció azonban nem újdonság, és nem is ez a lényeges.
A lényeges az emberi oldal, annak érzelmi és erkölcsi vonatkozásai, az "újdonság" pedig különösképpen az utóbbi. Ez nem olyan, mint egy politikus vagy egy celeb fecsegése! És itt aki blogol, az nem saját pártját vagy saját magát - és lemezeit, könyveit - akarja eladni nekünk! Azért gondolom, hogy különösen az erkölcsi vonatkozás számít újdonságnak, mert például ismert magyar bloggerek sajnos eddig is haltak meg, és beteg gyerekek tragédiáit is kiteregették már többen az online nyilvánosság elé - százakból, ezrekből már eddig is kiváltott valamilyen mélyebb emberi reakciót az efféle blogok olvasása.
Itt viszont egy erkölcsi kérdés van a középpontban, hiszen súlyos bűnről, gyilkosságról, és az egyik legszörnyűbb vádról: az anyagyikosság vádjáról van szó. Utóbbi ráadásul az európai civilizáció egyik legősibb tabuja, mely köré mítoszok sora épül. Sándor a rendőrség szerint gyilkos, családja és barátai szerint viszont szintén áldozat, mégpedig a rendőrség áldozata. Itt a tét: emberi sorsok és az igazság. Az ügy végkimenetele pedig kérdéses. De elbírja-e mindezt az újfajta, online nyilvánosság? Milyen következményei lehetnek annak, ha egyre több ilyen kérdés és téma jelenik majd meg? Ráadásul abban az online világban, amely alapvetően pozitív és mélységgel nem rendelkező, kellemes dolgokról szól? Én úgy érzem, bár mindez nagyon furcsa, de egy pozitív fejlemény, sok-sok igazi tanulsággal. A jellemünknek csak a javára válhat, ha netezgetés közben komoly erkölcsi- és sorskérdésekbe botlunk.
Még két kérdés van hátra. Az első, konkrétabb: Vajon lehet-e hatással ez a blog magára a rendőrségi eljárásra és az ügyre? A második, általánosságban: A rossz állapotban lévő magyar rendőrségre és bíróságra - a gazdaságon és a politikán kívül - a nyilvánosság képes csak óriási hatást gyakorolni. Ez a hatás bármilyen előjelű lehet: képes sajnos felülírni a jogot, de a szakmai alkalmatlanság és a korrupció ellenében akár ki is tudja kényszeríteni a jogszerűséget. A kérdés tehát: mekkora és milyen hatása lehet majd a rendőrségre és az igazságszolgáltatásra a web 2.0-nak?*
/Kép: ssandor.blog.hu/
*Ilyen megtörtént esetről én nem tudok. Hivatalos ügyek, például a fogyasztóvédelem és a tömegközlekedés esetében azonban már vannak szerencsés fejlemények.