dobray
I 2009.04.23. 11:20
(Avagy kéretlen bejegyzés Novák Attila védelmében).
Lehet, hogy sikerül most megvédenem Novák Attilát még saját magával szemben is - szóval biztos nincs szüksége erre a posztra, megáll ő a két lábán maga is. Ugyanakkor a bejegyzés fő témája nem Novák Attila Eduardo Rózsa-Floresről írt posztja lesz, hanem annak kommentjei.
Magam nem ismertem Eduardót, róla annyit tudok, amennyit a vele készült filmből, riportokból és általam olvasott néhány írásából leszűrtem. Számomra személyisége szimpatikus, és becsülöm, hogy elment harcolni a horvátok és magyarok pártján. Azt is megértem, hogy visszament Bolíviába, hiszen ott született, félig mégiscsak bolíviai volt. Kamasz nyughatatlansága, mindent szétfeszítő közlésvágya és gondolkodási bakugrásai viszont távol állnak tőlem. Nem mondom, hogy ez a képem róla nem fog változni, mert biztos fog (bár nem készülök róla monográfiát írni, szóval életem hátra lévő részében lesz fontosabb dolgom is, mint őróla elmélkedni).
Mindezzel együtt úgy gondolom, Novák Attila megértő, habár egyet nem értő hangnemben írt róla, és amit írt, az szinte teljesen rendben van. Hogy pedig nem teljesen ugyanabból a szemszögből szemléljük a világot, az nem jelenti azt, hogy számos kérdésben ne találkozhatna az álláspontunk. Végülis valahol azért működik a világ (és azért szólnak a püspöki kar körlevelei "minden jóakaratú embernek"), mert az elméleti véleménykülönbségek ellenére a gyakorlati kérdésekben elfoglalt álláspontok sokszor találkoznak az emberek között.
Hogy Novák Attila írását oly sokan totálisan félreértették, az a felületes olvasásnak, kapkodásnak és annak köszönhető, hogy ezt a "megértem, de nem értek vele egyet" attitűdöt nem tudják hova tenni. Márpedig az hasznos dolog.
Hihetetlen (ex)Bérgyilkos például azt írja, hogy "az kimaradt, hogy ügynök, buzi, terrorista, blablabla volt". Azaz kapásból úgy gondolja, Novák Attila ezeket odagondolta még az ERF-ről alkotott képéhez, csak épp nem írta le a cikkben. Pedig szerintem a cikk hangvétele éppen nem azt támasztja alá, hogy Novák Attila ezeket még titokban odagondolta volna. Grift kommentje egyszerűen méltánytalan, de hát Istenem.
Aztán daito ír olyanokat, hogy "A halálát nem is véleményezném; aki elhiszi a bolíviai állami sajtóban elhangzott, leírt, megfilmesített dolgokat, úgy, ahogy ők tálalják; az kérem magára vessen. Érdekes módon a helyi ellenzék izomból nem hiszi el. Gondolom ők reálisabban látják az ottani terroristaveszélyt... (...) Valaki (itt is) náci, muszlim terroristázza." Egyrészt Novák Attila nem terroristázta le ERF-et. Másrészt nem védte meg Moralest, sőt. Tessék újraolvasni a posztot. Ez a felületesség gyermekbetegsége. Vagy egyenesen elfelejtette az illető elolvasni, amire kommentel.
Később is előkerül daito, megint lukra fut, mintha Moralest védené Novák Attila, pedig ha van valami, amiben a blog szerzői egyetértenek, az az, hogy finoman szólva nem kedvelik a csávót a (KA_Steve kedvéért nevezzük így) "majdnemkommunista" haverjaival együtt, és sosem adtak hangot ezzel ellentétes véleménynek. ("Most abba végképp ne menjünk bele srácok, főleg ne egy konzervatív blogon, hogy egy 90%-ban katolikus országban, agyonlőtt halottakat tévében mutogatni, nejlonzsákban platóra dobálni milyen már. Persze, Flores a muszlim terrorista; de basszus, ezt nevezzem keresztény megoldásnak? Katolikusnak? (...) Értem, hogy számotokra Flores személyisége eldönti, hogy ítéljétek meg a dolgot, de azért még van 1-2 nagy volumenű színész a színpadon.") Vita azon volt, hogy Moralest, mint demokratikusan megválasztott elnököt, el lehet-e tenni láb alól merénylettel, lázadással, stb. De hogy nem szimpi, abban egyetértés van.
Teknős azt írja egy helyütt, válaszul Novák Attila felvetésére, miszerint "ez a bolíviai akció rejtélyes és megmagyarázhatatlan, semmilyen magyar nemzeti érdekhez köze nincsen", hogy "a tudatlanok kedvéért: Edu anyai ágon bolíviai. Vagyis a szülőhazáját védte. A hazáját." Neki úgyszintén azt ajánlom, olvassa újra a posztot, ugyanis abban le vagyon írva, hogy "magyar (zsidó) papa és a bolíviai mama gyermekeként született", "szülőhazájában, Bolíviában". Ez újfennt egy alapvető kommentelési gyermekbetegségre vall: nem olvasta az illető a posztot (vagy azt feltételezi más kommentelőkről, hogy nem olvasták, ami bizarr).
Ikaljan hasonló hibába esik, mint daito. Hogyaszongya: "És, hogy haláluk értelmetlen volt? Hogy nem volt beazonosítható célja ellenállásuknak? Akkor mesélek... Evo Morales a helyeket uraló drogkartellek bábjaként került hatalomra, és az országot egy államilag szervezett kokain termelő maffiává igyekeznek átalakítani, mindezt némi "nemzeti" "szocialista" ideológiai szósszal leöntve. (a sokat emlegetett indián-párti lépései gyak. abból állnak, hogy kvázi legálissá tette a kokain termesztést, ami nyugodtabb termelést tesz lehetővé a kartellek által ellenőrzött falusiak számára) A rendszer politikai gyilkosságokkal és nyílt erőszakkal, halálbrigádokkal próbálja a többé kevésbé független tartományok ellenállását megtőrni, akik népszavazáson nyilvánították ki autonómiájukat.
Edunak Bolívia és Santa Cruz a szülőhazája. Edu a kommancs halálbrigádok ellen járőrözött, és közben próbálta tájékoztatni a nemzetközi sajtót a helyzetről.
Ezért kellett meghalnia. Lehet, hogy Nováknak ezt nehéz megértenie.." Azaz mintha ikaljan azt feltételezné, az írás szerzőjének szimpatikus Morales. Megintcsak: tessék újraolvasni a posztot.
Ikaljan később is teljesen érthetetlen kommentekre ragadtatja magát, megsértve ezzel a Grice-i maximákat. Erre azt hinné az ember, talán a korábbi kommentekre vonatkozik, vagy máshol olvasottakra, aztán miután írok egy kommentet én is, megkapom (mert csak úgy lehet értelmezni, hogy nekem címezte) azt, hogy "nagyszerű intellekuális teljesítményre vall kritika nélkül elfogadni a Chavezista baráti társaság nemzetközi szabadkőműves-amerikai-usztasa összeesküvési elméletét." Hogy ez miként következik abból, hogy "hiába itthonról, azért én értem, hogy bolíviaiként innen is küzdött Morales ellen, de sietek leszögezni: minden másban egyetértek a cikkel. Biztos könnyű rajongani ezért az emberárt, meg kalandos élet, miegymás, de én inkább a sivár polgári hétköznapokat választom", azt a mai napig nem értem. Talán beiratkozok a kommentelőhöz logikaórára.
Józan' kommentje vicces, szerintem Novák Attilát nem érdekli, hogy harminc év múlva emlékeznek-e rá majd vagy sem (szerintem ERF-re sem fognak, meg rám se, és kurvára leszarom, öntelt-materalista duma, evilághívők és ateisták végső mentsvára arra apellálni, hogy "majd rám is emlékeznek").
Idetektív szerint Novák Attila elcseszte az ítéletet, nem is kicsit, hanem nagyon. "A cikk (és ami szomorúbb, az egész eszmefuttatás, így maga a szerző is) azt sugallja, hogy szegény Eduardo megérdemelte ezt a gyalázatos halált, hiszen ő hívta ki maga ellen a sorsot gyanús ideológiai csapongásával. Természetes tehát (nem a tettei, hanem ideológiai meggyőződése miatt), hogy kivégezték. Miközben tisztességes tárgyalásban részesülnek a bizonyítottan háborús bűnösök - szerbek, horvátok, de még dél-amerikai diktátorok is. Ez megilleti a legelvetemültebb gyilkost is - feltehetően a szerző értékrendje szerint is, aki nagyon felháborodna, ha egyszerűen kivégeznének piciny hazánkban egyetlen gyerekgyilkost is, netán volt ÁVÓ-st."
Hát kövezzetek meg, de amikor mindenki arról értekezik, hogy méltó halált halt az életéhez, akkor ez miért baj? Attila különben sem ERF ideológiai kicsapongásaira keni a halálát, hanem mint mindenki más, harci kedvére. Hogy a kettő összefügg, az más kérdés. Mint írja: "Persze Edu tehetséges is volt, szeretni is lehetett, dehát az igazság is igazság. Halála is olyan volt, mint élete." Emberek, ez micsoda, ha nem méltánylás, megértés, gesztus? És egy megállapítás, amit mindenki megejtett - miért pont Novák Attila ne tehetné?
Ez a komment megintcsak érdekes, Teknős azt állítja, hogy ERF az Opus Dei ügynöke volt. Nem ismerem az Opus Dei belső ügyeit, de a "bizonyítékom nincs rá" kitétel mutatja, puszta spekuláció az egész. Amikor erre rámutatunk, megkapjuk, hogy nem hallottunk a titkosszolgálatok közti nemzetközi együttműködésekről. Na most már csak az a kérdés, hol a frászba titkosszolgálat az Opus Dei. Az Opus Dei egy szimpla lelkiségi mozgalom, befolyásos, nem mondom, de nem rángatja bábun az egész világot. Az pedig, hogy "Katolikus érdekeket szolgáltak a tettei. Horvátországban is, Santa Cruzban is. A breviáriumról pedig hallottam nyilatkozni. Használtam a női megérzésem. A lakásában pedig háromszor annyi kereszt volt, mint iszlám relikvia." - na ez megint csak nem bizonyíték semmire, az én lakásomban van egy pápakép, egy Szent Mihály-kép, egy kereszt és tele van katolikus irodalommal, mégse vagyok az Opus Dei ügynöke. Hogy ERF hol szolgált katolikus érdekeket, azt sem látom ebből bizonyítottnak.
Eszterhugi érintett érzelmileg, de eltelt némi idő, ezért mégis belekötünk a kommentjébe. "1. Egy újságíró hogy állíthatja, hogy ő az abszolút igazságot írja egy olyan emberrel kapcsolatban, akit valahonnan még az egyetemről ismer?" - írja ő, holott ilyet Novák Attila az égegyadta világon nem állított. Későbben azt írja, Attila "finomkodó, ultraliberális..és hadd folytassam tehetségtelen, konformista, felszínes, nyárspolgár és mindenekfelett gyáva zsurnaliszta, aki Eduardo életében SOHA nem MERT volna egy rossz szót sem emelni ellene. Halála után már könnyű acsarkodni, fintorogni és fennhéjázóan igazságot osztani..." Hát, ez a komment saját magát semmisíti meg. Ugyanis Eszterhugi még annyira sem ismeri Novák Attilát, mint Novák Attila Edut, így fogalma sincs, emelt-e szót ellene életében. "Gyáva zsurnaliszta", hehe, egyrészt Attila nem újságíró, maximum fő foglalkozása mellett nem mellesleg publicista, ami nem ugyanaz, másrészt szerintem pontosan tudta, milyen indulatokat fog kiváltani írásával, mégis közölte, így lehet vele nagyon nem egyet érteni, de gyávának nem nevezhető. Inkább bátornak.
Szemben azokkal, akik hirtelen fölbukkannak a semmiből, és nicknevük mögé bújva adják elő, hogy ők ismerték Edut. Aztán rátámadnak valakire, aki úgyszintén ismerte őt, de e nevét is vállalja. Ez nem túl szép dolog.(És ez most nem Eszterhugira vonatkozik, aki később felfedte kilétét.)
Mindezeknek a kiragadott példáknak, de azok gyakran előforduló kommentelési hibáinak a tükrében nevetségesnek hat, hogy a kommentelők állandóan az értelmes diskurzust hiányolják. Én nem hiszek az objektivitás gyakorlati létében, de hiszek 1. a méltányosságban; 2. a mérlegelésben; 3. abban, hogy nem jell a dolgokat szájba rágni, mindenkinek megvan a magához való esze; 4. a kiegyensúlyozottságban, a több nézőpont megvizsgálásában, a "hallgattassék meg a másik fél is" elvében; 5. a Grice-i maximákban. Oké, az első négyre nem vagyok finnyás egy kommentmezőben, de a maximákat tartsuk már be, mer különben lukra futunk, és elbeszélünk egymás mellett.
Nem mondom, hogy mindig eleget teszek ezeknek, de ha egy ilyen blog kommentmezőjében is vicsorgó szarakodás megy, feltehetően amúgy értelmes, jólszituált emberek között, akik viszont itt arra sem képesek sokszor, hogy ha indulatosan írnak is, legalább ne gondoljanak hozzá egy poszthoz olyat, ami abban nincs leírva és belőle logikusan nem következik, akkor milyen jogon nyavalygunk a kibertérben a hazai állapotok felett, és szapuljuk az árokásást? Így ugyanoda jutunk, ahova a ködevők, akik mindig egyesíteni akarják a nemzetet, de ők maguk osztódással szaporodnak.
Ahogy pedig sejtem, az alább következő kommentekből ki fog derülni, hogy dszg 1. cionista köcsög; 2. fasiszta köcsög; 3. kommunista köcsög; 4. Amerika-imádó köcsög.
