Gabrilo
I 2009.04.01. 19:10
Meghalt a király! Éljen a király!
Az elmúlt hét tragikomédiája remekül visszaidézte a szocializmus langymeleg katasztrófáját (képzavar): a hatalomban maradás elsőrendűsége, a kapkodás, a koncepció-nélküliség és a tökéletes dilettantizmus mérsékelten kakofón elegyét. Utóbbi lehet a posztszoci foximaxiság ideáltipikus esete. Szerkeszthetünk egy újabb taxonómiát, vagy legalábbis kiegészíthetjük új formákkal a régit.
Lássuk a kezdetet. Ha valaki azt hiszi, nem húsz éves, vagy annál régebbi politikai és gazdasági mutyik, "barátságok" eredménye akár a mostani végeredmény is, az gyorsan kapja ki a kezét a biliből. A Bajnai-Gyurcsány-féle bratyi már a DEMISZ lágyékán megköttetett, disz iz dö bigining of ö bjútiful frendsip.Töprenghetünk persze azon, Bajnai miért vállalta mégis ezt a nem kicsit degradáló szerepet, ami nem mellesleg a politikai karrierje végét is jelenti (s ezt ő is tudja), de nem kell sokáig mélázni rajta: vannak mindenféle Wallisok, Hajdú-Bétek, egyebek.
És nyugodtan elfelejthetjük Bajnai szerencsétlen próbálkozását, miszerint azért vállalta, mert "szereti a hazáját". (Ő is annyira vehető komolyan, mint a Szabad Demokraták Szövetsége nevezetű politikai prostituáltak közössége, akik immár több mint egy évtizede sikeresen vannak versenyben a szocikkal, már ami a hazudozást, ködösítést illeti. ) A proletárnak nincs hazája, mondotta volt Karl Marx. A posztkomcsinak sincsen, de nem osztálytudata van neki, hanem cége, vállalkozása, projektje, és állami barátai. Az a kép, ahogy Bajnai feláldozza magát a haza érdekének oltárán, kétségtelenül patetikus, ám a valósággal nincs köszönőviszonyban.
Az ország érdeke ugyanis semmi esetre sem lehet az, hogy egy igencsak vékony támogatottságú "válságmenedzser" (válságmenedzseri tehetségéhez lásd a Hajdú-Bét ügyet) vágjon kicsit a nyugdíjasokon, meg a családos középosztályon (ahogyan minden szoci kormányzat tette eddig is, amíg a középosztály tűri), oszt jónapot. Még az sem biztos, hogy Bajnai kormánya túléli ezt az évet (de persze mondjuk 5-6 hónap töketlenkedés az kevésbé teszi "instabillá" az országot, mint az előrehozott választás, mint azt a szadistáktól tudjuk). Ha sikerül is megszorítani, ez minimális szarlapátolás, lyuk-tömögetés, semmi más. A Szent Piac sincs elájulva a mostani ötlettől.
Egy ország népe húsz éve ugyanazt a történetet bámulja: KISZ-es, DEMISZ-es, és egyéb szocialista huszárok játszadoznak az országgal, saját felségterületükként kezelik azt, de dilettantizmusuk ellenére sem képesek az irányítását átadni másnak; mivel ők a hatalom természetes birtokosai, ezért a hatalom nem a Gondviselés ajándéka, nem legitimációs kérdés, és nem kötelesség, hanem alapvető szoci jog. Ha mégsem ők kormányoznak, hiba van a mátrixban.
A szocialisták szándéka nyilván nem a 2010-es választási győzelem, hiszen arra sem most, sem jövőre nem lesz esélyük. A cél maximum a sorok rendezése, és felkészülés 2014-re, esetleg a Return of the Former Reformer c. szoci kalandfilm lejátszása. (Ja, és készüljünk fel olyan fasisztázásra, amilyet eddig még nem láttunk.) Mivel az ország romba döntése lehetne az eddigi projekt címe, nem kívánnak félmunkát végezni.
Kellenének azok a kibaszott jó könyvek.
