Ugyan van még néhány – normális körülmények között érdektelen – bizonytalanító tényező (pölö, hogy pontosan milyen mértékű támogatást is kért a szocialista miniszterelnök-jelölt az SZDSZ-től), azonban talán kimondhatjuk: a hátra lévő bő egy évben Bajnai Gordonnak fogják hívni a miniszterelnököt. Ő lesz az, aki a bal számára kedves forgatókönyv szerint összekovácsolja az MSZP-SZDSZ egységet, ütőképes csapatot szervez, megállítja a Magyarországot hatványozottan sújtó gazdasági válságot és – mert erre minden miniszterelnök kellő időt kell, hogy szakítson – valószínűleg megduplázza az egy év alatt megmentett ceglédi kislányok számát. Ráadásul, nemsokára megjön a tavasz is.
Mi persze nem nagyon értjük a nagy meglepetést, Bajnairól már legalább egy éve suttognak szélfútta pártszékházi folyosókon, belvárosi romkocsmákban és a szerkesztőségekben. Most pedig, hogy a bepizzázott SZDSZ támogatni látszik a yuppie-Döbrögit, már csak néhány szórakozott parlamenti félreszavazás állhat válságmenedzseri karrierjének útjába. Mi viszont mégsem örülünk feltétlenül, nézzük, miért.
Bajnai látja az egyszerű képletet: az adókat már nem lehet tovább emelni, pénzre viszont szükség van, így el kell venni: pontosan 600 milliárdot. Nyugdíjasoktól (fűnyíróelv alapján, nem kiegyenlítve a nyugdíjak közti nagyon nagy különbségeket), fiatal családalapítóktól (GYES, GYED, lakástámogatás befagyasztása illetve elvétele), nomeg persze az állami szervektől. Strukturális reformokról, racionalizálásról továbbra sincs szó egyelőre, sőt a megszorítások is jövőre lépnének életbe.
A parlamenti többség – egyelőre még csak informálisan, de – úgy döntött, inkább agonizálna még egy bő évet, mintsem inkább újrakezdene. 2009-ben elvileg feláll a Bajnai-kabinet szakértői csapata, valójában azonban sejthető, nem Bokros az egyetlen baloldali szakértő, akit még az arra vonatkozó feltételezés is sért, hogy részt vegyen egy kétes kimenetelű és eredményű válságcsapatban. 2010 első harmadában egy kis megszorítás várható, már amennyiben az egészet nem írja felül a választási kampány. Ezzel egy időben fog lejárni az eddigi IMF-együttműködés, és – bár egyelőre a további hitelképességünket hangsúlyozzák az IMF részéről – nehéz lesz 2010 tavasza. Előtte pedig nemcsak idő, talán elhatározás sincs a cselekvésre.
A sokszor puffogtatott frázis – az ország érdeke – válság nélkül is, de most meg főleg azt kívánja, hogy stabilitás legyen: azt pedig egy széles, hazai és külföldi támogatottságot élvező kormány képes biztosítani. A kisebbségi adó frakció, egy külső kis párt 58-75%-os támogatásával, ráadásul az elmúlt évek hibás kormányzati döntéseinek egyik emblematikus figurájával erre nehezen lesz alkalmas, Bajnai elfogadottságának alapját pedig nemcsak a fideszes képviselők fogják megkérdőjelezni, hanem a piac is be fogja árazni.
Izgalmas egy év elé nézünk.
Kapcsolódó írások:
Hatalom és Mágia hősei
Izmos állam, kövér állam
Az ajtók a jobboldalon nyílnak: a progresszió csődje
