"Mi most fizetünk azért, hogy a Kádár-korszak utolsó 25 éve élhetőbb hétköznapokat biztosított számunkra."

Egy frászt. Nem ezért fizetünk, hanem azért, mert Antall és az első MDF kormány nem tudta vagy nem akarta kitakarítani a kommunistákat a médiából, így azok 20 éve sikeresen biztosítják, hogy az MSZMP örököseinek hosszabb időre ne kelljen kikerülniük a hatalomból.

"Az akkori baloldali pártok és a baloldali (következésképp: az egész) sajtó pedig, mint a jobboldali múltba fordulást, kormányzati arroganciát, hozzá nem értést és az ázsiaiság megtestesülését értékelték."
Nem egészen az volt itt a baj. Sokkal inkább: "hogy az állami tulajdont mielőbb s minél teljesebben le kell építeni.". Az emberek nem azt érzékelték, hogy új gazdaságot akar építeni, hanem hogy a régit megsemmisíteni. Ezt az érzetet nem csak a szocialista ipar természetes összeomlása fokozta, hanem a pocsék kommunikáció is és ez jórészt nem az állami média hibája volt, hanem a kormányzaté.

"De ezek mind csak technikai nehézségek, amit társadalmi konszenzus esetén lehetett volna valahogyan kezelni."
Ezek "csak" technikai nehézségek. Pont ez a hozzáállás miatt vívta ki azt az érzetet, amit előbb idéztem. A legnagyszerűbb ötletek is pont az ún. technikai nehézségeken szoktak elbukni. Ha nem lennének azok a fránya technikai nehézségek térdig járhatnánk a különféle sikeresebbnél sikeresebb utópiákban.

"A tartós állami tulajdon radikális lecsökkentését mindig a baloldali kormányok hajtották végre, először 1995-ben, majd 2002 után."
A privatizáció előkészítése sokszor éveket vett igénybe, ezért a 95-ös hullám jórészt, még az előző kormány által elkezdett tárgyalások befejezése volt.

A kárpótlásban az volt a jó, hogy senki se lett boldog tőle. Ellenben pont a "technikai nehézségek" miatt, egy gyorsan inflálódó pénztömeget sikerült a gazdaságba juttatni, ugyanis a kárpótlási jegyek mögött gyakorlatilag nem volt fedezet.

"liberális államnak támogatnia kell a muzulmán hitéletet"
Támogatni??? Eltűrni, megvédeni, ha jogaiban korlátozná valaki, de nem támogatni. Ha támogatod, akkor nem vagy semleges. Egy semleges állam, semmilyen vallást nem támogathat, de köteles megvédeni, ha valaki a jogaira törne.
"míg a légitársasági munkatárs nem viselhet ékszerként egy apró aranykeresztet a nyakláncán"
Liberális nem tiltja meg, hasonlóképp azt se, ha turbánt viselsz, vagy épp kipát.

"Az utóbbi évek szomorú magyar fejleménye, hogy a népi baloldali világlátás és az 1945 előtti jobboldali gondolkodás radikális, nyugat (és Amerika)-ellenes, kapitalizmus és parlamentarizmus ellenes vonulata a szemünk előtt nő össze valamiféle új magyar jobboldallá.

A magyar jobboldal azonban nem engedheti át a nyugati civilizációt a baloldalnak, annak a baloldalnak, amelyik 80 éven keresztül azon mesterkedett, hogy hogyan lehet lerombolni a magántulajdont, a piacot, a versenyt – egy szóval: a szabadságot."

*** Ez lenne itten a lényeg. ***

Péterhez csatlakozom, valóban nagyon fontos írás, többek között azért is, amit KurtaBetyár kommentelőnk is szépen példáz:
hogy micsoda tévképzetek élnek az emberek fejében 1989-ről, a lehetőségekről és a motivációkról. Hogy a politikai pártok és a még élő szereplői az átmenetnek hogy írják át a történelmet, szépen kivastagítva saját szerepüket, besározva azokat, akik már nem tudnak, vagy nem akarnak védekezni.

Az akkori radikális liberálisok ma "konzervatív" színekben kérik számon azt az MDF-kormányon, amit ők akkor hevesen elleneztek, erre nagyon jól rámutat Muszáj Herkules. Mondjuk Pozsgay önkultuszától is felfordul a gyomrom... A témában ajánlott még Tokfalvi bejegyzése:
konzlib.blog.hirszerzo.hu/?todo=entry&vid=11443

Nem akarok hosszasan foglalkozni őlordsága hozzászólásával, csak két apró megjegyzés:

A baloldali liberálisok hozzáállása a nyugati keresztény (zsidó-keresztény) hagyományhoz nagyon más, mint az iszlámhoz. Egyrészt az utóbbival nem mernek újat húzni - ugye ki tudja, hogy vmelyik eszement arab vagy pakisztáni mikor ránt elő egy bombát -, másrészt pedig nyugati baloldal első számú céltáblája a nyugati kulturális örökség (lásd előbb), s annak rombolására minden és mindenki jó szövetséges: 1956 előtt Sztálin, utána Mao, most meg az Iszlám.

A légitársasági alkalmazott és az arany nyakláncon hordott kis kereszt története egy konkrét eset, ami akkoriban bejárta a brit sajtót, mert a nőt tényleg elbocsájtották. De hát nemcsak ott folyik ez, amerikai iskolákban is tiltották már be a karácsonyi dalokat, mert azok kirekesztőek. (Keress rá a "ar on Christmas"-re a neten.)

Valdi,


ezt a "semleges állam"-mítoszt nyugodtan kilőheted:)) Kis János tragédiája, hogy az "Állam semlegessége" c. rawsliánus könyve (asszem) a Political Liberalism előtt jelent meg, amiben Rawls (már) csacskaságnak nevezte a "semleges állam" képzetét.
Biza a libi államnak is vannak preferenciái, és azok szerint cselekszik. Ha valamiben valamilyen elvek/értékek testesülnek meg, akkor az már nem lehet semleges. Semleges állam sincsen, viszont kiváló szlogen a liberális állam ideológiai önigazolására (a gazdasági újraelosztás egalitarizmusa vajon hol a vérbe' semlegesség?).

Egyébként semleges állam tényleg nincs, mert semleges államot kétféleképpen lehet megpróbálni csinálni: vagy tényleg nem csinál semmit, és akkor a népben már meglévő tendenciák mennek tovább és határozzák meg a társadalom jellegét, és ebben az esetben ekkor ezt az állam lényegében szemet húnyva támogatja, vagy pedig a másik eset, hogy a semlegesség nevében bizonyos tendenciákat megpróbál elnyomni, mert mivel azok nem eléggé semlegesek, de ekkor meg más tendenciák erősödnek fel.

Én egy ideje dumálok erről, sajnos, nem mindenkinek esik le, hogy van olyan, hogy döntési kényszer, amikor dönteni KELL, és ha úgy döntesz, hogy nem döntesz, objektíven akkor is döntöttél, akkor ui. lényegében megtámogattad azt, amelyik amúgy is erősebb.

Ha egy futballbíró direkt nem veszi észre, hogy felrúgtak egy játékost, akkor nem semleges, hanem objektíve megtámogatta az agresszív játékot.

Persze, a semlegességnek van olyan definíciója is, hogy a játékszabályok betartatása és semmi más, ebben az esetben akkor semleges a bíró, ha észreveszi és részrehajlás nélkül mindig észreveszi.

Csakhogy akkor nem semleges, hanem értékítéletet hoz (azt az értékítéletet, amit a szakmai standardek amúgy is megkövetelnek): felrúgni rossz.

Értékítéletttől mentesnek lenni definíció szerint lehetetlen. Bármiféle játékszabály fenntartása feltételezi azt az értékítéletet, hogy az a játékszabály jó, és akkor utána a következő kérdés, hogy miért jó, és máris ott tartunk, hogy egy csomó filozófiai kérdésben állást foglaltunk.

(Csöncsön kedvéért: Nietzsche speciel azt tényleg jól eltalálta, hogy minden értelmezés egyben értékelés is, nem tud más lenni. Ez talán a legfontosabb, leghasznosabb, leginkább elfogadható állítása.)

Nem az értékítélet következik az objektív megismerésből, hanem az objektív megismerés az értékítéletből, abból az értékítéletből, hogy objektíven megismerni jó.

(Ha olyan mennyiségben és szinten tanítanának a középiskolákban filozófiát, mint mondjuk kémiát, akkor a fentiek abszolút "alap" dolgok lennének, kb. a kovalens kötés szintjén, tehát olyasmi, amit mindenki ismer.)

A rengeteg csúsztatás és tudatos/tudatlan tévedés mellett csak egy dolgot emelnék ki, ami őszintén egy wtf-et csalt ki belőlem: a Magyar Parlament folyamatos tiszteletének megléte.
At Országgyűlésnek kb. soha, semmikor nem volt valódi döntési lehetősége, ergo respektje sem Magyarországon. Horthyék alatt? Ne vicceljünk. A komcsi időkben? Az ország sorsa nagyon jól tudjuk hol és hogy dőlt el; az Országgyűlést pedig kiválóan helyettesítette a pártkongresszus. A Parlamentet mindig is fejbólintó jánosok gyülekezetének tekintette (joggal!) a magyar közvélemény.

Szuper cikk, de azért egyetértek Lord_Valdezzel, hogy ez:

"De ezek mind csak technikai nehézségek, amit társadalmi konszenzus esetén lehetett volna valahogyan kezelni."

kicsit sántít. Konkrétan az az érvelés jut róla eszembe, hogy a szépemlékű EÜ-reformot a népszavazósdi, meg az össznépi tiltakozás vitte sírba. Nem, még véletlenül sem az, hogy a döntéshozók minden, a hangzatos programadáson meg trívialitásokon túlmutató mozdulatából csak úgy sugárzott a hazai, pusztán statisztikák által meg nem ismerhető viszonyokkal kapcsolatos ijesztő mértékű tudatlanság; egyszóval a dilettantizmus.

A szomorú az, hogy míg ez balról, ugye tipikus; így visszatekintve a gyakorlatiasnak meg józannak kikiáltott konziktól se futotta akkor, az első ciklusban sokkal többre. Lehet itt kenegetni a felelősséget; de úgy néz ki Antalléknak minden jószándékuk, igyekezetük és önfeláldozásuk ellenére igazából gőzük nem volt mit, hogyan akarnak (sőt kéne!) csinálni az országgal, ez azonban nem mindig gátolta őket.

Eltiron72-nek:

A kommunista időszak országgyűléseinek semmi köze a parlementhez, a Horthy-korszakban, s előtte is meg igenis volt tekintékye az országgyűlésnek.

Erről az eltelt húsz évről, nekem az jut az eszembe:

1945-ben Németország, egy vesztes háború, náci közigazgatás, emberáldozat és még sorolhatnám, mi után volt.Tagadhatatlan hogy nagyon nehéz helyzetben volt.

Most gondoljunk bele 1965-ben gazdaságilag társadalmileg hol álltak.Ja volt egy Konrad Adenauerük...

Magyarország húsz év elteltével mennyit fejlődött?
És még vannak akiknek ez a jelenlegi sehova sem vezető kormányzás jó....

Ilyeneken szoktam gondolkodni...

"De hát nemcsak ott folyik ez, amerikai iskolákban is tiltották már be a karácsonyi dalokat, mert azok kirekesztőek."
A liberalizmus nem azonos a hülyeséggel, bár ezt aligha hiszitek el nekem. Bár ez a kérdés speciel izgalmasabb ennél, de az ékszer viselés 100 % hülyeség.

"(a gazdasági újraelosztás egalitarizmusa vajon hol a vérbe' semlegesség?)"
És az hol a vérbe liberális? Ne tévesszen meg, hogy az amerikai baloldal, hogy nevezi magát.

Ilyen értelemben véve semmilyen semlegesség nem létezik és résztvevője vagyunk az összes létező háborúnak, mert az erősebbet támogatjuk azzal, hogy senkit se támogatunk.

"Persze, a semlegességnek van olyan definíciója is, hogy a játékszabályok betartatása és semmi más, ebben az esetben akkor semleges a bíró, ha észreveszi és részrehajlás nélkül mindig észreveszi."
Nos, ezt értjük semlegesség alatt. Elvben. Aztán ott van egy jelenség, amiről Novák Attila írta az Utóvédharcok az ideológiában című írásában, hogy mivel a demokráciában a liberális elvek nagy része megvalósult, egy magát liberálisnak valló párt pótcselekvéseket hajt végre, hogy látszódjék, hogy egyáltalán létezik. Ezek a pótcselekvések azok, amiket egyszerűen csak a "hülyeség" kategóriába sorolva említettem az első bekezdésben.

Valdez,


Akkor Rawls, Dworkin nem liberálisok? Nemá'! Átírod az ami politikatörténetet?:))) Sok szerencsét!

De semlegesség semmilyen esetben nem létezik: az állam a törvények betartatásában mindenképpen jelen van, a törvények pedig sosem semlegesek. Ha azok lennének, nem tennének különbséget bűnös és ártatlan, jó és rossz között. A libik nagy fejfájdalmára, ezek a megkülönböztetések azért még mindig léteznek.
A háborús semlegességet ne tessék idekeverni, az biza teljesen más tészta. De ha van egy állam/kormány, az biza "nem maradhat ki" a konfliktusokból.

A "bíró" analógiája leginkább Oakeshotté, de ha valaki, ő sosem beszél semlegességről - és a bírónak is vannak bizonyos értékei, vagy szabályok, ami alapján dönt, így nem is semleges.
A "világnézeti semlegesség" kifejezés egy jó nagy önellentmondás, ennél nem több.

My lord, a kortárs liberalizmus sajnos tényleg azonos a hülyeséggel.

"Az utóbbi évek szomorú magyar fejleménye, hogy a népi baloldali világlátás és az 1945 előtti jobboldali gondolkodás radikális, nyugat (és Amerika)-ellenes, kapitalizmus és parlamentarizmus ellenes vonulata a szemünk előtt nő össze valamiféle új magyar jobboldallá."

Ezt azért érdemes volna továbbgondolni.
A népi baloldal az egyik legfontosabb tényezője a magyar politikának. Hiszen ők nyerték meg tulajdonképpen a háború után a választásokat. És ők nyerték meg a rendszerváltás után is az MDF-nek. És ők a gerince a Fidesznek mint néppártnak, miközben ott vannak az MSZP-ben, és Gyurcsányt támogatják. Közben meg beszállnak a náci jobbikba is?

Súlyos egy társaság mi?
. )

"A liberalizmus nem azonos a hülyeséggel, bár ezt aligha hiszitek el nekem."

Nyilván erre is, mint minden egyébre, vonatkozik a en.wikipedia.org/wiki/Sturgeon's_law

Tényleg csak az a kérdés, hogy a maradék 10% mennyire hülyeség. Szerintem akad abban is hülyeség bőven :-)

shenpen,

valóban, igazad van, minden kérdés leredukálható egy olyan szintre, ahol értelmetlenné válik.

pl az állam lehet-e semleges a vallások tekintetében nem az az érdekes, hogy az állam per def lehet e semleges, vagy hogy létezhet-e semlegesség egyáltalán. nem.

a kérdés az, hogy ebben a játékban az állam játékos, néző, bíró, vagy partjelző, esetleg maga az UEFA? ha ezt eldöntötted, akkor lehet azon morfondírozni, hogy mely viselkedés minősül semlegesnek és mely nem.

@lanyi: "Most gondoljunk bele 1965-ben gazdaságilag társadalmileg hol álltak.Ja volt egy Konrad Adenauerük..."

igen volt, egy kiváló vezetőjük, de ezt a kiváló vezetőt egy nép, egy ország, egy nemzet __termelte ki__, ez a különbség

"Jellemző példája a dolognak a „világnézetileg semleges állam" követelése.... Persze az Iszlámmal szemben toleránsnak kell lenni, ott nem áll fenn a világnézeti semlegesség igénye,..."

ezt nem tudom, hol terjesztik. a világnézeti semlegesség nekem azt jelenti, hogy egyik vallást sem támogatjuk. (Mondjuk ez nekem az ateizmussal egyenlő, ami rendjén is van.)
Ha tényleg van egy olyan baloldali(?) irányzat, amelynek fő célja a nyugati kultúra elpusztítása, az valamit nagyon félreolvasott és hülye. De azért mégse hinném, hogy egy a ballibség lényege.
Én legalábbis távol tartom magam az ilyesmitől.

@Shenpen:

"(Csöncsön kedvéért: Nietzsche speciel azt tényleg jól eltalálta, hogy minden értelmezés egyben értékelés is, nem tud más lenni. Ez talán a legfontosabb, leghasznosabb, leginkább elfogadható állítása.)"

Voltak neki ennél azért izgalmasabb állításai is szerintem. :-)

Például már, ugye, maga az is, hogy "objektív" és "szubjektív" egyaránt a metafizika fogalmai. A megismerés sohasem választható el a megismerőtől. Vagyis az "objektív megismerés" éppúgy perspektívához kötött, mint a "szubjektív ítélet"; és a "szubjektív ítélet" éppúgy az objektum függvénye (is), mint az "objektív megismerés".

Vagyis az értékválasztás sohasem történhet teljesen szabad akaratból, de soha nem is objektív okok determinálják.

Mindig a kettő között jön létre. Ezért diskurálunk.

manuál trackback:

Budapest
Iron Curtain memories

www.economist.com/displaystory.cfm?story_id=13005172&CFID=45600444&CFTOKEN=38654733

(kommenteket is érdemes)

@peetmaster:
"ezt nem tudom, hol terjesztik. a világnézeti semlegesség nekem azt jelenti, hogy egyik vallást sem támogatjuk. (Mondjuk ez nekem az ateizmussal egyenlő, ami rendjén is van.)"

Az ateizmus is szegről végről egy vallás, egy hit. A semlegesség ezen a téren (legyen akár az a liberalizmus) azt mondja ki, hogy azért, mert keresztély, zsidó, muzulmán, vagy éppen ateista vagy, sehol semmi hátrány, és semmi előny sem fog érni.

A kereszt hordó, légitársaságos sztori pedig elég gyenge érv. Túlkapások, hülyeségek valószínűleg minden eszmerendszer sajátosságai, legyen az konzervatív, liberális, vagy bármi más, példát lehet az összes oldal komoly túlkapásaira, és már-már elmebetegségbe hajló ötleteire találni.
Például szerintem a légitársaságos eset tipikus példa arra, hogy aki így viselkedik, az nem liberális, hanem szimplán balfék. Akkor is balfék lenne, ha ezt jobb vagy baloldaliként követte volna el.

Egyébként az értelmiségnél pont az lenne a lényeg, hogy felismerjük a saját oldalunk, és többi oldal hülyéit is, és felhívjuk rá a figyelmet, hogy ez a saját oldalunk hülyéje, nem kéne követni, az pedig a másik oldal hülyéje, nem az alapján kellene őket megítélni. Magyaroszágon viszont sajnos mostanra a közbeszéd (még értelmiségi vonalon is) ott tart, hogy a saját oldalam elmebetegét bármi áron felmentem, a túloldal viszont minden áron elmebeteg.

látom, elég régen volt az utolsó hozzászólás.
Részemről -
itt [konzi] már elolvastam - ha bírtam végig - 1-2 cikket, eddig ez tetszett nagyon. Lévén baloldali érzelmű (?) ilyen szemüveggel sem lehet a lényegi megállapításokkal (nagyon) vitázni.
Hiányolom az erkölcsi tanulság levonását:
mit is tehet az (értelmiségi) ember ebben a helyzetben?
1) elmegy politikusnak? (na, ne má)
2) befelé fordul, elmegy nyugatra vízvezetékszerelőnek, ha szerencséje van orvosnak, stb. ?
3) itt marad és megkísérel valamit tenni? de mit?
Sztem a legtöbb, amit értelmes értelmiségi tehet: beszél róla. Lehetőleg higgadtan, kitartóan, tudomásul véve, hogy ez a legnehezebb út. A meggyőzés, a tanítás, a példamutatás.
A cikk szvsz ezen a szemüvegen át sem rossz, sőt.

Azért egy - félig - optimista megjegyzést is engedjetek meg. Végignézek Budapesten - nem a közutakon, nem a tömegközlekedésen, hanem a házakon, a magánerő nyomain - és azt mondom, a városkép egész elfogadható. Messze jobb, mint húsz éve. Messze jobb, mint a II. vh. óta valaha.

Belegondolok az ország helyzetébe - Nato tagság, EU, és azt mondom, 1989-ben nem vettem biztosra, hogy 2009-ben itt tartunk. Holnap tervezek átsétálni az esztergomi hídon (1944 és 2000 között nem létezett!), megiszok egy sört, és hazajövök. Útlevél nem lesz nálam. Komolyan remélem, hogy megérem azt a napot - folyamatos jobboldali kormányzat plusz 10 év - amikor pénztárcát sem kell váltanom.

Biztos, hogy annyira félrecsúszott ez a "rendszerváltás"-projekt? Nem lehet, hogy csak nagyon ununk már egy komcsi kormányzatot, amely messze a lehetőségek alatt üzemeltet bennünket? Nem lehet, hogy ha végre eltakarítjuk őket, valami olyasmi fog történni, mint amikor egy összeszorított rugónál megszűnik a szorítás?

Persze csak félig vagyok optimista. Látom a mélyebb tendenciákat is. Látom az abortusz-statisztikát, a válási statisztikát, a népesedési statisztikát, és persze látom azt is, hogy mecsoda válságövezet az, amihez EU-címszó alatt csatlakoztunk. Középtávon az egész régióval együtt leszünk bajban, és könnyen lehet, hogy a periféria megint nagyobbat fog szívni, mint a centrum. A 400-as években sem volt mindegy, hogy az ember Itáliában, vagy Pannóniában volt a Birodalom polgára...

Mégis: szerintem ha nem szűkítjük le a perspektívánkat a szittya magyar pártpolitikára, akkor azt látjuk, hogy az ország igenis kihasználta a 20 éve megnyílt lehetőségeket, és igenis van remény. Egy kicsi.