(A rendszerváltozás huszadik évfordulóján a Konzervatórium rendszeresen cikkeket, interjúkat, visszaemlékezéseket fog szentelni a témának. Saját véleményünk mellett megpróbáljuk megszólaltatni a rendszerváltozás történéseit legjobban ismerőket. Kezdetnek egy esszésorozat első részét közöljük új szerzőnktől, Muszáj Herkulestől.)
Húsz év távlatából visszatekintve, 1989 nemcsak Magyarországnak, hanem az egész volt szovjet blokk nyugati részének - mondhatnám, hogy az „európai unió" és a „szovjet unió" közötti területnek - kegyelmi pillanat volt. Akár azt is hihettük, hogy mi, magyarok és Közép- és Kelet-Európa többi népe tanultak az elmúlt 200-300 év tapasztalataiból, s végre megpróbálnak egyéni sérelmeiken felülemelkedve, együtt, valami épeszű dolgot véghez vinni. Valahogy úgy, ahogy József Attila fogalmazott:
„A harcot, melyet őseink vívtak, / Békévé oldja az emlékezés / Rendezni végre közös dolgainkat / Ez a mi munkánk, és nem is kevés".
Muszáj Herkules Húsz év múlva c. írása a Konzervatórium.hu-n olvasható