És a legszebb a dologban, hogy amikor már egyetlen ma oly divatos politikai filozófusra sem fognak emlékezni (akik közül nemegy holdkórosnak bélyegzi Szolzsenyicint nézetei miatt), Szolzsenyicin műveit még akkor is fogják olvasni:-)

No, ki mit olvasott tőle?:-)

Én az Iván Gyeniszovics egy napjával kezdtem már egész fiatal koromban. Asszem' a Vernék is Winetou után rögtön ez jött és jelentős hatással volt még az ántivilágban' beszedett intőim is igazgatóim számának gyarapodására :)
Aztán felnőtt fejjel még a Gulág szigetcsoportból olvastam szemelvényeket, de az annyira nem nyűgözött már le. Távoli volt és untam éppen a témát. Lehet most megkeresem és elolvasom...

Le kéne valakinek rendesen fordítani a Gulag szigetcsoportot, és kiadni újra, mert a régi kiadás olvashatatlanul rossz fordításban jelent meg sajnos.

Amúgy bbjnick, igazad van. :-)

Kedves SorokinV!

Van két klasszikus regénye Szolzsenyicinnek (még a Gulag-szigetcsoport előttről, első alkotói korszakából: A pokol tornáca és a Rákosztály. A pokol tornácát én spec. kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolákban, egyrészt mert alkalmas volna rá (hogy középiskolások is olvassák), másrészt mert kevés olyan szöveg van, amelyből jobban megérthető volna kommunizmus (a létező szocializmus) lényege. Megunhatatlan, szép, izgalmas, érdekes és ugyanakkor nagyformátumú mű. Ja, és tűrhetően le van fordítva magyarra.

ü
bbjnick

Az Ivan Gyenyiszovics egy napja annakidején hozzám is eljutott és nagy hatást tett rám.
Manapság sokan vannak, akik az elviselhetetlen helyzetről panaszkodnak. Ajánlom nekik, olvassák el ezt a regényt, megérthetik, milyen embertelen helyzetek is lehetségesek egy társdalomban, melyet Churchill a háború idején még demokráciaként jellemzett.
A kegyetlen körülmények között a túlélésért folytatott mindennapos küzdelemben elért nagyon apró részsikerek is egy fajta megelégedettségi érzést voltak lépesek kiváltani a regény főhősében.
Akik a mai nehéz helyzettel a végletekig elégedetlenek, gondoljanak arra, hogy micsoda mélységek lehetségesek még, ahova nagy embertömegek sorsa lezuhanhat!

Iván Gyeniszovics egy napja szintén. Emlékszem nagyon megkívántam a káposztalevest. Többet sajnos még nem:(

(Reklámhelye:

www.konyvudvar.net/index.php?option=com_virtuemart&page=shop.product_details&flypage=shop.flypage&category_id=36&product_id=3662&Itemid=26

A második kötet is megvan náluk.)

A Rákosztály egy hihetetlenül megrázó mű, a GULAG szigetcsoportot pedig egyszerűen muszáj elolvasni. Életre szóló könyvélmény mindkettő.

Kedves qbr!

A Rákosztály és a GULAG-könyv is remekmű, ugyanakkor szerintem A pokol tornáca lehetne az a kulcs, ami egy "átlagolvasót" vagy egy középiskolást be tudna vezetni a "szolzsenyicini látás- és gondolkodásmódba". :-) Innét már könnyebb megérteni a GULAG-ot is és talán még a Vörös kerék "nagykoncepcióját" is.

ü
bbjnick

Átrágtam magam a GULAG-on, sajnos nem tudom, milyen lehet az eredeti, de való igaz, a fordítás elég nehézkes itt-ott.

Mindenesetre én a 20.század egyik legfontosabb alkotójának tartom, sokmindennel megvádolták- főleg a pályája végén - szerintem viszont a műveiben indirekt módon megjelenő mély humanizmus a döntő.

Azért van ám néhány pontatlanság a dologban. Lehet, hogy szőrszálhasogatás, lehet, hogy nem:

1) "Kazahsztáni száműzetése után 1962-ben, Nyikita Hruscsov személyes jóváhagyásával jelentette meg folytatásokban Ivan Gyenyiszovics egy napja című, a Gulág embertelenségéről írott regényét, amely egy csapásra híressé tette a Szovjetunióban."

Az "Iván Gyenyiszovics" nem regény, csak kisregény, és egyben jelent meg a Novij Mir 1962/11 számában.

2) "A cár uralma alatt nem léteztek kényszermunkatáborok"

Az "Ivan Gyenyiszevics" irodalmi előképe (meglepő hasonlóságokkal) Dosztojevszkij "Feljegyzések a Holtak Házából" című kisregénye, ami egy cári kényszermunkatáborról szól (ahová Dosztojevszkijt forradalmi összeesküvésért kimondott halálos itélete megváltoztatása után vitték).

3) "Az orosz nép és a kommunista eszme szerves egységét propagálók érvei alapot adnak a vezetők felelősségének elhomályosítására. „[…] az „orosz” szót csupán az elnyomott nép nemzeti öntudatának, vallásának, kultúrájának jelölésére szabad használni- és jövőjére, amikor már megszabadult a kommunizmus jármától"

"A Nyugattal kapcsolatos fenntartásait a Harvardon tartott beszédében ecsetelte (kritikájának egyes elemeit megtaláljuk már Dosztojevszkijnél vagy Bergyajevnél is), ahol éles hangon bírálta a kapitalizmust, az ateizmust és a materialista liberalizmust."

"Az orosz nép és a kommunista eszme szerves egységét" éppenséggel Bergyajev "propagálta" először "Az orosz kommunizmus értelme és eredete" című művében.

(Gyanítom, Bergyajevnek az "Az orosz kommunizmus értelme és eredete" opusza annak a gondolatnak a forrása, hogy a marxizmus amolyan messianisztikus vallás, és hogy azért Oroszo.-ban alakult ki a "kommunista világ", mert ez a messianisztikus valláspótlék lelki igénye az orosz embernek. Hááát. Ez már ott nem működik, hogy marxizmus egy nyugatos eszme. A cári Oroszo.-ban Leninék nyugatosak voltak.)

Lenin és környezete - hát igen, lehet őket nyugatosoknak nevezni. De Sztálint semmiképpen. És amit ma kommunizmusnak, bolsevizmusnak neveznek, az nagyon kevéssé Marx, Lenin, sokkal inkább Sztálin öröksége.

Bergyajev csupán éles szemmel meglátta a sztálinizmus lehetőségét a bolsevizmusban, és felhívta a figyelmet annak éppen az ellenkezőjére, amit később Szolzsenyicin állított. Jól látta, hogy a marxizmus alapvetően az európai kultúrán alapuló tanai hogyan torzulnak el az orosz hagyományok torzító lencséjén. Hiszen Sztálin sem volt démon, csak "a megfelelő ember, a megfelelő időben, a megfelelő helyen".

Sztálin még Napoleonnál is pontosabban állította vissza az "ancient regime" külsőségeit - forradalmi alapon, persze. Ezért nevezte teljes joggal Trockij és Nagy Imre Sztálin rendszerét bonapartista elfajulásnak, ellenforradalomnak.