„[...] Mert mi vagyunk az egyetlenek, akik a közélettel szemben teljesen közönyös embert nem visszahúzódónak, hanem semmirekellőnek tartjuk, s amiként ez helyes is, mi magunk döntünk és tanácskozunk ügyeinkben, abban a meggyőződésben, hogy nem a vita akadályozza meg a cselekvést, hanem – ellenkezőleg – éppen az, ha előzőleg megtárgyalva nem tisztázzuk, hogy mit is kell tennünk. [...]”
(Periklész: Halotti beszéd a háború első évében elesett athéni férfiak temetésén)
„A politika tekintélye a legnagyobb tekintély.”
(Lánczi András: Konzervatív kiáltvány)
A közvélekedés szerint a magyar társadalom átpolitizált. A pártok eluraltak mindent, ma már abból is politikai kérdés lesz, hogy hány aranyérmet nyerünk (illetve inkább nem nyerünk) az olimpián. A politika megmérgezi az egyszeri dolgos ember életét, lehetetlenné teszi, hogy nyugalomban éljen. Egyébként is: a politika undorító métely, normális ember közelébe sem kerül bármi olyanhoz, amelyhez a politikának esetleg köze lehet.
Mindez valószínűleg majdnem hogy igaz is. Igen frusztrálóak a magyar közállapotok – ez kétségtelen. Ebben az országban majd’ mindenből pártpolitikai ügy kerekedik. A regnáló politikai osztály valóban rossz politikát csinál – sőt, nem is csinál politikát. Látszatkormány látszatkormányzását látszatellenzék kritizálja látszatérvekkel. Most komolyan: fel tudja valaki sorolni a kormánytagokat? Tudja egyáltalán valaki, hogy milyen területek jelenleg a kormány prioritásai? Tudja valaki, hogy mik a Fidesz gazdaságpolitikai elképzelései? Egyáltalán érdekel ez valakit? Kétlem.
...
Barta Márton írása teljes terjedelmében az új portálunkon olvasható.
